Magyarország, 1934. július (41. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-11 / 154. szám

1934- július 11. szerda MAGYARORSZÁG GYERTYÁK A TÚLSÓ OLDALON Egybe,­telepítés, hitbizományi re­form a pannonhalmi rendház bolt­íves aulájában. A minisztertanács napirendre tűzte ezt a három leg­fontosabb kérdést. Ezt a három, ne­künk oly jó ismerős kérdést, amely napról-napra itt él a Magyarország szerkesztőségében, minden részleté­vel és minden sebével. Amelynek szol­gálatába helyeztük egész szellemi és minden erkölcsi erőnket. Hónapok óta írunk róluk rögeszmés makacs­sággal, megtettük programunk ten­gelyévé, de nem is tettük meg, mert ez lett a tengely magától a népi és nemzeti jövőért való felelősség nagy átérzésében. Voltak, akik orrfintor­­gatva fogadták. Nem mindenkinek tetszett, hogy ezek a szavak olyan gyakran és olyan követelő súllyal ke­rültek ki szedő- és írógépeink és kalamárisaink öléből. Ma mind a há­rom kérdés kormány- és szalonképes lett. Aminek mi végtelenül örülünk. Az egyke elleni küzdelem nemzet­erkölcsi fontossága, negatív falvak, negatív házak, negatív udvarok el­leni küzdelem, ebben benne van a faj folytatásának lehetősége, a magyar­ság etnikai jövője. A telepítés... Kell ezt külön is magyarázni, hogy nemzetjövő és országépítés szempont­jából mit jelent a magyar földnek mentül több magyar emberrel való összeházasítása, magyar földnek ma­gyar kezekre való juttatása. Ami pe­dig a hitbizományi reformot illeti,­­ ez benne van az időkben, ezt kirob­bantotta a háború és a világnak a há­borúban való és a háború után való gazdasági átalakulása. Mind a há­rom kérdésben erő van, de egyikben sincs erőszak és mind a három kérdés megnőtt akkorára, hogy felérjen a kormány asztaláig. Nap-nap után, óráról-órára írunk róluk. Amikor a Magyarország újra­alakult és szellemileg megújhodott, akkor ezzel kezdtük. Az egyke elleni küzdelemmel, a telepítés és a hitbi­zományi reform magyarázatával, kö­vetelésével, szorgalmazásával. Nem mindenkinek tetszett ez a három szó és voltak, akik békebeli begubózottsá­­gukban, gondolkozásuk lomhán mél­­tóságos hömpölygésében, a kényelem szeretetében és a sablonok imádatá­ban túlzásnak vélték azt, ami a min­dennap józan felismerése volt. Radi­­kalizmusnak a tárgyilagosságot és demagógiának a demokráciát. Nem baj, örömmel látjuk, hogy ma ezek a kérdések máról-holnapra más írói műhelyek asztalait is megterítik a a Magyar­ország-vak ezekkel a ben­­szülött programpontjaival. Amit teg­nap megégettek, azt ma megimádják. Nem baj. Nekünk nem az a fontos, hogy ezen, vagy azon a portán ho­gyan vélekednek rólunk. Nem azért vagyunk, hogy filmfel­vételeket készítsünk bizonyos orr- és arcfintorokról, mi nem akarunk há­rom ilyen történelmien súlyos kér­désből háziügyet csinálni. Nem mi vagyunk a fontosak, fontos a magyar nép és a magyar föld. Fontos, hogy az egyke pusztító útját elrekesszük, hogy magyarokat a magyar földre telepítsünk, hogy a hitbizományok régen vajúdó kérdése magyarul és korszerűen megoldassék. Fontos ez a második honfoglalás, amelynek itt Trianon után szükségszerűen el kell indulnia, ha meg akarunk maradni és tovább élni. Ez a fontos. Az ország, a jövő, a nép. És minden más mellé­kes. Nem vitatkozó öröm beszél belő­lünk és ha mégis, akkor igenis vitat­kozunk a történelemmel, amely ilyen mostohán bánt el ezzel a néppel ak­kor, amikor hadbaszólította és akkor is, amikor a kezében a fegyvereket elpihentette. Mi vitatkozunk a két Trianonnal. Az egyikkel, amely terü­leteket vett el tőlünk rosszhiszeműen, a másikkal, amely jóhiszeműen bár, de az idők tökéletes félremagyarázá­sával és teljes meg nem értésével ra­gaszkodik avitt életformákhoz, amik­ben minden van, csak éppen élet nincsen. Maguk megélni nem tudnak, még­­kevésbé életet adni egy nemzetnek és egy nemzedéknek, amelynek az életre nemcsak minden joga megvan, de amelyet az életre elköteleznek köte­lességek is. Mert mi nem érjük be az­zal, hogy a magyarságnak joga van élni. Mi azt mondjuk: a magyarság­nak kötelessége élni. És hogy ezt a kötelességét teljesít­hesse, szükségünk van bátorságra. Er­kölcsi és értelmi bátorságra, amellyel s szembe merünk nézni a dolgokkal s s ha kell, emberekkel is. És minden­esetre merjünk szembenézni elfogult­ságokkal. Azt pedig, aki elsőnek mer kimondani egy gondolatot, egy esz­mét, egy vágyat, aki bátran, de ugyan­akkor a bátorság felelősségével is va­lamivel gyorsabban lapoz a magyar élet menetrendjében, azt... Különben nem baj, csak bántsák nyugodtan. Egyke elleni harc, telepítés, hit­­bizományi reform, bekerültek a kor­mány programjába. És hogy most en­nek más helyeken ujjonganak, mint sajátjuknak, mi ennek is csak örü­lünk. Hogy túlsó íróasztalokon gyújt­ják meg az öröm gyertyáit, melyek lángjában tegnap még elégettek vol­na minden szót, ami telepítést és hit­bizományi reformot követel, azért csak égjenek azok a gyertyák. Le­gyen ott is világosság. I Kalmár Fái # monstre cigányzenekar___ . kíséretével énekel és mulat (3515­5 Fényes György Halászkert­­&os­ligeti kiscirkusz mellett. Hermina út végén.Tel. 13-3-64 Berlin nagy meglepetése Berlin, július 10. (A Magyarország berlini szerkesztő­ségének telefonjelentése.) Ma délben fél egy órakor meglepetésszerűen meg­jelent a német kormány rendelete, amellyel július 13-ra összehívja a Reichstagot. Már napok óta beszélnek politikai körökben arról, hogy Hitler szükségesnek látja a birodalmi gyű­lés összehívását, hogy beszámoljon a június 30-ika óta történt események­ről, de általában csak augusztusra várták a Reichstag egybehívását és így nagy eseménynek számít, hogy hirtelen, egyik napról a másikra hív­ta össze a birodalmi kormány a né­met parlamentet. A parlament ülése ezúttal is, mi­után a Reichstag épülete a tűzvész után még nincs teljesen helyreállítva, a Kroll-operában fog lezajlani. Álta­lában a külpolitikai eseményeket, Barthou londoni látogatását veszik annak alapjául, hogy Hitler már most szükségesnek látja, hogy a birodalmi gyűlésen keresztül a világ nyilvános­ságához forduljon és egyúttal a kü­lönböző híreszteléseknek véget ves­sen azzal, hogy a birodalmi gyűlésen bizalmi nyilatkozatot adasson magá­nak. Hitler a birodalmi gyűlés össze­hívását mindig csak olyan esetekben tartja szükségesnek, amikor a kor­mánynak igen fontos mondanivalói vannak a birodalom és a külföld szá­mára és szükségesnek tartja azt, hogy a birodalmi gyűlés bizalmi sza­vazatával alátámassza a kormány in­tézkedéseit. Így lesz ez most is és világszerte nagy érdeklődéssel vár­, ják, mikép és mivel fog Hitler a jú­nius 30-i események után a birodalmi gyűlés elé lépni. R. L. Miről beszél pénteken Hitler ? Természetesen kétség sem fér hoz­zá, hogy a nemzeti szocialista képvi­selők egyhangúan bizalmat fognak szavazni a kancellárnak, úgyhogy e tekintetben teljesen téves volna bár­miféle meglepetést várni a birodalmi gyűléstől. Mégis óriási érdeklődéssel várják a július 13-i Reichstag-ülést, miután előreláthatólag Hitler, aki természetes­en személyesen fog be­szélni a Reichstagban, először fogja megragadni az alkalmat, hogy az úgynevezett zendülés letörése óta a nyilvánossághoz szóljon. Bár még hivatalos jelentés nincs a Reichstag-ülés programjáról, jól infor­mált körökben biztosnak tartják, hogy Hitler nagy beszámolót fog mondani, amelyben először is a Röhm-féle össze­esküvés hátteréről, a zendülés leveré­sekor alkalmazott módszerek jogosult­ságáról fog beszélni, azonkívül a ro­hamcsapatok további sorsára vonat­kozólag is nyilatkozatot fog tenni. Továbbmenőleg azonban valószínű­nek tartják, — és ebben látják a Reichstag-ülés legnagyobb jelentősé­gét — hogy Hitler meg fogja ragad­ni az alkalmat arra, hogy a Hess be­szédje által megkezdett új külpoliti­kai orientációt tovább folytassa és konkretizálja a Franciaországgal való megegyezés lehetőségét, amelyre a Führer-helyettes vasárnapi beszédé­ben célzott. Akik nem mennek és akik nem mehetnek el Minden valószínűség szerint Reichs­tag-ülés elé fogják terjeszteni a kabi­net által elfogadott törvényeket és így a Reichstagnak is módja lesz arra, hogy szankcionálja a kivégzé­seket, vagyis utólag törvényesnek és jogosnak ismerje el Hitler intézkedé­seit. Természetesen a Reichstag tag­jai majdnem mind a nemzeti szocia­lista párt sorába tartoznak és meg fognak jelenni az ülésen, így az ér­deklődés inkább afelé fordul, hogy­­­kik nem jönnek el. Természetesen hiányozni fognak a Reichstag üléséről a Röhm-féle puccs kivégzett részesei; a hét rohamcsapa­tos vezér, akik a Reichstag tagjai so­rába tartoznak és akiknek nevét a hi­vatalos jelentés is kiadta és pedig: Rohm, Heines, Ernst, von Heyde­­breck, Hayn, Schmiedt és Schneid­­huber. Ugyancsak a Reichstag tagjai sorába tartozik von Klausner, a nemzeti szocialista párt rohamcsapa­tainak egyik legelőkelőbb főcsoport­vezetője, akiről Kube nemzeti szocia­lista vezér éppen ma megjelent cikké­ben írta meg, hogy az első letartózta­tottak között volt. Ugyancsak kérdé­ses, hogy megjelenik-e az ülésen Manfred von Killinger, Szászország miniszterelnöke, akit, bár újból el­eresztettek a koncentrációs táborból­­, a kormány hivatalos nyilatkozata szerint megfosztottak a rohamcsapa­tokban viselt állásától. Ugyancsak érdekes lesz megfigyel­ni, hogy jelen lesz-e a Reichstag­­ülésen August Wilhelm porosz her­ceg, aki Prinz von Preussen néven ugyancsak a birodalmi gyűlés tagja és akinek sorsáról napokon keresztül különféle hírek terjedtek el. Papén természetesen ugyancsak tagja a Reichstagnak és a kevésszámú nem nemzeti szocialista képviselő sorába tartozik Alfred Hugenberg is. A meg nem jelenő képviselők listájából ta­lán következtetéseket lehet levonni arra is, hogy a nemzeti szocialista vezérek közül kik azok, akik még nem keveredtek bele a Röhm-féle akcióba. Nehéz székelésben szenvedők, akiknek gyakori fejfájás, mellnyomás, szívdobo­gás, gyomorműködési zavarok és különösen fáj­dalmas végbélbajok — mint aranyér, repedés, elő­­esés, polipus, sipoly, szűkület — teszik az életet nehézzé, igyanak reggel és este negyed pohár ter­mészetes Ferenc József keserűvizet. 3 A neptini lapok nem írhatják meg... — A United Press telefonjelentése —­ Berlin, július 10. A német lapkiadók félhivatalos kő­nyomatú sajtóügynöksége ma délben közölte a lapokkal, hogy a birodalmi gyűlést a kormány július 13-ára ülés­re hívta össze, amelyen a kormány nyilatkozni fog a helyzetről. Tíz perc­cel később a lapok szerkesztőségei te­lefonon utasítást kaptak, hogy ezt a közleményt nem szabad lenyomtat­­niuk. A United Press illetékes helyen tudakozódott, hogy mi volt az oka ennek a rendelkezésnek és azt a vá­laszt kapta, hogy a birodalmi gyűlés összehívása tényleg megtörtént, a bi­rodalmi gyűlés elnöki hivatalában pedig azt mondták, hogy az ülés nap­ja és órája még nincs végleg meg­­állapítva. Bécs, július 10. (A Magyarrszág bécsi szerkesztősé­gének telefonjelentése.) Az Amtliche Nachrichtenstelle, amely Bécsben a Magyar Távirati Irodának felel meg, ma délelőtt egy berlini jelentést adott ki, amely szerint péntekre, július 13-án este nyolc órára a német biro­dalmi gyűlést összehívják. A birodalmi gyűlés tárgysora: a birodalmi kormány jelentésének meg­hallgatása. Az Amtliche Nachrich­tenstelle negyedóra múlva ezt a je­lentést visszavonta és az nem is je­lent meg a bécsi esti lapokban, annak ellenére, hogy Berlinből a birodalmi ülés pénteki ülésének hírét megerősí­tik.

Next