Magyarország, 1944. június (51. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-15 / 133. szám

20 fillér Az invázió tizedik napjáig a nor­mandiai partraszállás bevezető szaka­szát tekinthetjük csak befejezettnek. Az angol csapatok a Wire folyótól ke­letre, az amerikaiak nyugatra kapasz­kodtak meg mintegy száz kilométeres harcsávban, amelynek legnagyobb mélysége sem haladja meg a 20 kilo­métert A partraszállási sávban azon­ban egyes német parti ütegek és fész­kek önállóan, magukra hagyva is to­vább harcolnak. A helyzet napok óta már teljesen áttekinthető és így meg­nyugtató. Szívós küzdelem folyik, ami­ben egyre jobban érvényesül a harc­­edzett német katonák fölénye. Párhuzamosan a hídfő megnagyob­­bításáért indított angolszász rohamok­kal, ami a legszívósabb német ellen­állásba ütközik, egy másik nagy küz­delem is folyik: a német légierő és könnyű tengeri egységek ha­rca az an­golszász tengeri és légi úton történő utánpótlás ellen, valamint az angol­szász légierő harca a német száraz­földi utánpótlás megakadályozására. Sok minden függ attól, hogy miképpen dől el ez a szívós harc. Az angol­szászok különösen a­z első napokban nagyrészt légiúton szállították az utánpótlást a partraszállási hídfőbe és a német állások mögötti területekre. A németek azonban a szállító vitor­lázógépek oly nagy tömegét pusztítot­ták el és a motoros szállítógépekből is oly sokat lőttek le, hogy ezt a túlsá­gosan veszteségesnek mutatkozó után­szállítási módot az angolok egyre in­kább feladják. Annál nagyobb erővel folyik a szállítás most vízijárműve­­ken. A tengeri szállítás azonban szin­tén nagy veszteségekkel jár, a német gyorsnaszádok és harrcirepülőgépek éjjel-nappal támadják az ellenséges szállítóhajókat. Megfelelő mélységű kikötők és nagy rakodóberendezések hiánya egyelőre a kis halászkikötők használatára szorítja az angolszász hadvezetést. A hadianyagnak és kato­náknak átrakása kisebb partraszállító járművekre, a német parti ütegek tü­­zén kívül, állandó repülő- és gyors­­naszádtámadások közepette folyik s ezért sok idő- és emberanyagveszteség­gel jár.­­ Az angol és amerikai repülők viszont nagymértékű vasúti rombolásokkal kí­sérlik meg a német utánpótlás hódítá­sát. Ebben a harciban kétségkívül a né­metek vannak előnyben, mert egy nagy hajónak elsüllyesztése sokkal jelentősebb eredménynek számít, mint egy-egy vasúti szerelvény elpusztítása. A csatornamenti utánpótlásban az an­golok és amerikaiak a 10.000 tonnás szabványhajókon kívül 4­ 5000, de sok­szor 20.000 tonnás hajókat is használ­nak, úgyhogy az eddig elpusztított negyedmillió kft. hajótérrel mintegy 350.000 tonna hadianyag, illetőleg a szállított katonák ezrei vesztek el. Ez a veszteség megfelel 400 vasúti sze­relvény szállított anyagának. Ilyen nagymértékű pusztítást az angolszász bombázók természetesen megközelítő­leg sem tudtak elérni a német száraz­földi utánpótlás ellen. Különösen az es­te és rossz látási viszonyok mellett végrehajtott német gyorsnaszádtáma­­dáso­­ jártak nagy sikerrel, ami lénye­gesen hozzzájá­l az art­­ó­szász invá­zió lendületének lefékezéséhez. Most látszik csak, hogy ezeknek a kis célt mutató, gyors egységeknek a rendsze­resítésével milyen hatásos elhárító fegyvernemet épített ki, invázió ese­tére­ a német haditengerészet. A német légierő harci kötelék­einek az erős angolszász légifölénnyel szem­ben elért sikerei nem csökkennek az invázió kezdetétől és éjjel nappal vál­tozatlanul nagy veszélyt jelentenek az áthajózás szempontjából. A német harcirepülőgépek erőteljes beavatko­zása az angol kikötők bombázásával, valamint a tenger felett és a hídfőál­lások légterében, a német haditenge­részet egységeinek céltudatos táma­dásai és a rendkívül erős földi véde­kezés a partmenti harcokban, együt­tesen eddig is komoly elhárító sikert jelent Valószínűnek látszik, hogy a szárazföldi harcokban a német és an­golszász veszteségek aránya még az 1:5-nél is lényegesen kedvezőbb a né­metek javára. A tengeri harcokban pedig néhány német gyorsnaszáddal szemben több cirkáló, torpedónaszád és gyorshajó süllyedt el, a már emlí­tett szállítóhajókon kívül, míg az an­golszászok repülőgépveszteségét az invázió első hetében 750 gépre tehet­jük. Az angolszász hadvezetés sok re­ményt fűzött az ejtőernyősök és a légúton szállított csapatok alkalmazá­sához. Az ilyenfajta bevetett csapatok számát 4—6 hadosztályra becsülhetjük, ezek azonban az invázió nyolcadik napjáig teljesen megsemmisültek. A német katonai szakírók ennek az óriá­si veszteségnek okát abban látják, hogy az ellenséges hadvezetőség hibá­san jelölte ki a bevetési célokat. Ez a válogatott fegyvernem kisebb harci célok elérése érdekében morzsolódott el, holott az ellenségnek az lett volna a célja, hogy valami nagyobb hadá­szati cél érdekében vesse harcba eze­ket az egységeket. A mélyen tagozott német partvédelmi övezet közepén le­szálló, légiúton szállított hadosztá­lyok, tehát nem függőleges átkarolást, hajtottak végre, hanem ellenzézileg. őket fogták azonnal körül a német tartalékok. Gyakorlatilag tehát na­gyon kevés segítséget nyújtott az ejtőernyősök támadó vállalkozása, a velük egyidejűleg, vagy a második lép­csőben kihajózott inváziós erőnek. A parthaszállás első szakasza kétség­kívül csak a meg­kapaszkod­ás és kisebb hídfők létesítése volt. Távolabbi cért je­lentett a szövetségeseknek az a szán­déka ,hogy a már meglévő hídfőkből, együttes légi-tengeri és szárazföldi tá­madással birtokba vegyék a nagy ki­­kötőket. Cherbourgwff és Le­s Havret. Az a 16—20 hadosztály, amivel Eisen­hower tábornagy­­őt meg akarta olda­ni, az inváziós csapatoknak körülbelül egyötöde vagy egynegyede le­het. Te­kintettel azonban a rendkívüli veszte­ségekre, Eisenhower kénytelen lesz to­vábbi csapatokat igénybe venni a híd­fő kiterjesztéséért folyó harc céljaira. Némileg meglepő az a tény is, hogy a francia lakosság mennyire passzív, illetve nem angolbarát magatartást ta­núsít. Ebben szerepet játszanak az an­golszászok kímélelten bombázásai is, de kétségkívül még jobban hat a lakos­ságra a német védekezés eredménye. Nagy általánosságban azt mondhat­juk, hogy a partraszállási hadmű­veleteik kezdetben sikeresek. Így i­it ez 1915-ben Gallipolinál is. Korai és elsietett, dolog lenne azonban, már most egy újabb Gallipolról beszélni, mert még csak a harcok kezdetén va­gyunk. Abból a válaszból azonban, amit az angolszász támadásra a német vezetés adott, nyilvánvaló, hogy tel­jes megnyugvással lehet tekinteni a további harcok elé. Természetesen csak sejteni lehet azt, hogy mik vol­tak Eisenhower eredeti inváziós ter­vei, egy azonban biztos, hogy ennyi áldozattal, ennyi idő alatt nem ennyi eredményt akart elérni. Öt nap alat­t 2681 házba kell összköltözniök a fővárosi zsidóknak Legalább 18 bombázót lőttek le Magyarország felett a szerdai angolszász terrorgépek közül Tizet a magyar vadászok szedtek le Német elitcsapatok ellentámadása Ce­rent annál derékba kapta az előnyom amerikaiakat Valamennyi olasz párt a vörös zászlót tette pártzászlajává, az arisztokraták és a nemesség ellen izgatnak a bolsevisták A­knára futott EV­ontggomeris hajója lap

Next