Medvetánc, 1983/4 - 1984/1
Lengyel László: Korporativ vállalat korporativ államban. Az olasz korporativ irányítás
Lengyel László KORPORATIV VÁLLALAT KORPORATIV ÁLLAMBAN Az olasz korporativ irányítás* A korporativ vállalatbefolyásolás vagy irányítás fogalmilag a következőket jelenti: 1. a vállalatot (vállalkozást) stratégiai szempontból a tulajdonos és/vagy megbízottja irányítja, de a dolgozók érdekképviselete és az állam korlátozásainak megfelelően. 2. Egy sajátos szervezeti keretben — a törvényben elismert szakszervezetek, illetve dolgozói érdekképviseletek, a munkáltatók szervezete és az állam képviselői közreműködésével — történik a munkaerő, a beruházási javak, a jövedelmek elosztása és újraelosztása. 3. A korporációt az állam maga alapítja, vagy állami szervezetként elismeri, vagy államilag támogatja. A korporációs forma egyik lehetséges változata az, amikor a gazdasági érdekek durva szembenállását, a társadalmi konfliktust, a munkáltatók és munkavállalók önálló tárgyalási képességének hiányát az állam szervezeti beavatkozással megváltoztatni igyekszik: egy asztalhoz kényszeríti azokat a feleket, amelyek különben állami segédlet nélkül nem volnának erre hajlandók. A korporatív szervezet ebben a felállásban nem egyéb, mint a három nagynak, a modern gazdasági élet három főszereplőjének , a munkáltatók, a munkavállalók érdekszervezeteinek és az államnak olyan közös szervezete, amely képes az alapvető ellentétek tompítására, a konszenzus megteremtésére. Más szemszögből nézve, a korporatív forma egyenlő a politika behatolásával a gazdaság autonóm területére, a korporáció politikai szervezet, amelyben egyesül a gazdaság tiszta formájától elütő, azzal ellentétes szakszervezet, ipari szervezet és a politikai állam képviselete. E liberális megközelítésben a korporáció a politikai monopólium önkényuralmi formája a piac szabad mozgásainak lerombolására, megegyezés a munkavállaló, a vállalkozó és a fogyasztó — végsősoron az állampolgár — rovására nagy intézmények keretében. Ilyen módon nem érvényesíthető a vállalkozás, a munka szabadsága, megsemmisül a piac kiegyensúlyozó szerepe — a korporáció az egyén elnyomásának eszköze. Harmadszor: egy másik felfogásban — és gyakorlatban — a korporáció nem egyéb, mint a társadalomban szétforgácsolódott, egymással kapcsolatot nem találó, kis konfliktusokban megosztott érdekek és érdekcsoportok összefogásának gazdasági formája, szervezeti kerete. Ennyiben nem a nagy intézmények közötti egyezkedés formája, hanem a társadalom kisebb megosztottságainak (a vállalaton belüli, a területeken belüli és közötti, a fogyasztói stb.) intézményes intézkedési kerete, nem munka és tőke öszecsapásának tompítása, hanem a kiscsoportok funkcionális ellentmondásainak feloldása a korporáció célja. Az olasz fasiszta korporatív vállalatirányítás és állam fejlődése olyan jellegzetes, hogy lényegében valamennyi korporációs formán átmegy, a korporatív mechanizmus kialakításában pedig az olasz fejlődés úttörő jellegű.