Mohács és Vidéke, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-03 / 1. szám

le nem tárgyalta, avagy a­mennyiben eset­leg megfelelőnek nem találta volna, i­ás­nak alkotásáról nem gondoskodott. 1 Ha a képviselőtestület e mulasztást el nem kö­veti, s a könyvvivői állás rendszeresítésé­vel még a múlt évben a mostaninál helye­sebb, rendszeres könyvvezetést hozott volna be, a községi háztartásunkban most ural­kodó zavarok legnagyobb része elhárítva lenne. De a­mit a múlt évben a képviselőte­­­sület elmulasztott, azt pótolja legalább jó akarattal és komoly tetterővel az újévben ! Névmagyarosítás. Lapunk múlt évi 51-ik számában a névma­gyarosításról értekezve, cikkünk végén kértük Némer Lipót országgyűlési képviselőnket, hogy kezdeményezze egy n­évm­­agy­arosítási egylet ala­kítását. E tárgyban országgyűlési képviselőnk a kö­vetkező sorokat intézte hozzánk : Tisztelt szerkesztő úr! Lapjának i. é. 51. száma „Névmagyarosítás“* című cikkének befejezése által személyesen fel­­híva lévén a magyarosítás ügyét társadalmi útón esetleg egylet létesítése által előmozdítani, in­díttatva érezem magamat kijelenteni, hogy bár osztom a cikkíró véleményét a megvalósítandó cél tekintetében, mégis nem tartom szükséges­nek, hogy annak megvalósítására külön egylet alakuljon. Nem tartom pedig szükségesnek azért, mert a névmagyarosítás útja és módja oly egyszerű és könnyű, hogy ahhoz a nehézkes egyleti szer­vezet teljesen felesleges. Azt hiszem, hogy ha t. szerkesztő úr lapja hasábjain az eljárást rö­viden közli, evvel jobban elősegíti az ügyet, mint tíz gyűléssel, mert a gyűléseken csak azok je­lennek meg, kik az egylet tagjai s már is isme­rik az eljárást, míg a lapban adott közlemény a nagy közönség közkincsévé válik, de azonfelül meg vagyok arról­­­­győződve,hogy minden ü­gy­­­véd és jegyző szívesen ad felvilágosítást, min­denkinek e tárgyban. Végül engedje meg kijelentenem,h­ogy azon esetre, ha az egylet létesítésének eszméjét fen is tartaná, én, ki eddig is már ann­y­i időt és fá­radságot szentelek a közügynek, sem a kezde­ményezést, sem a vezérszerepet magának az ügynek érdekében el nem vállalhatná* u '-evA“' - -• , ■ vagyok Mohács, 1­885. dec 30-án \T A m n 4. T + i\ d in e I u 1 p u íj épvielő I U*k ezdeményező nem leh­­et, sem annak élére nem alkat. És mi is készség fesén bevalljuk, hogy mind­­rre nem gondoltunk, midon őt a kezdeményezésre elhívtuk. Mi levelének amak kijelentését illeti, hogy névmagyarosítási egyle­t alakítása nem szüksé­ges, erre csak az a megjegyzésünk, hogy mi nem állítottuk egy ilye­n egylet „szükséges“ ,voh­át, hanem a névm­a­­gyarosítás eszméjének mi­nél nagyobb körben v­­aló terjesztése és a nevei­det magyarosítani szándékozó polgártársaink új­­raigazitása s kérvény­eik elkészítése szempont­éból célszerűnek, has­.­nósnak tartottuk és tárt­uk most is az egyleti ömm­űködést. Nem is adjuk fel­­e tekintetben t­ermény linket ; de hogy addig is, míg a névmagyarosítási egylet megalakul, a névmagyarosítás ügye előmozdíttassék, megismer­tetjük olvasóinkkal a névmagyarosítás körül kö­vetendő eljárást. A névmagyarosítás megengedése a járási szolgabíróhoz benyújtandó kérvényben kérelme­zendő ; e kérelem a s­zolgabirónál szóval is elő­terjeszthető, ki azt jegyzőkönyvbe foglalja. Az írásbeli kérvény- vagy­-a szóbeli kérelemről fel­vett jegyzőkönyvhez, ha csak egy egyén nevé­nek magyarosításáról van a szó, ennek kereszt­­levele­s illetőségét tanúsító községi bizonyítvány­, ha pedig több családtag kívánja nevét maagyaro­­sítani, a keresztlevél helyett családi kimutatás a családi ív­­ék minde­gyik illetőségét tanúsító községi bizonyítvány melléklendő. Az írásbeli kérvény vagy szóbeli kérelemről felvett jegyző­könyv annyiszor 50 kgos bélyeggel látandó el, a­hány nagykorú egyén nevének meg­változtatásáról van szó. Az így felszerelt kér­vény az alispán útján a belügyminiszterhez ter­jesztetik fel. A­mint ebből kitetszik, az eljárás nagyon rövid és egyszerű. Ha­ mégis egyes polgártársa­ink akár az eljárás, akár a kérvény szerkesztése körül a közlöttek dacára némi útbaigazítást igényelnének, lapunk szerkesztője — ki saját névé­n­e­k magyarosítá­sára m­á­r m­e­g­t­ett­­­e a kellő lépé­seket — bárkin­ee­k is szívesen szol­gál nemcsak tan­ácscsal, hanem a l­e­g­n­­a­g­y­o­b­b készséggel vállal­kozik az­­i­r­á­s­b­e­li kérvények el­készítésére is — minden d­i­j n­é­l­k­ü­­­. A magyar érzelm­ű közönségen most már a­ sor­, hogy a­ magyarositás müvének előmozdi­­tásában ten-yeg­es Asz legye­n. A szerk . Olvasón­lkkos.Az év k -/Hétével felkérjük lapuk t.előfizetőit, sxjgy előfizetésüket mielőbb megújítani , egyúttal lapunkat körükben ter­jeszteni szíveskedjenek. — Hátralékosainkat pedig felkérjük távozásaik mielőbbi meg­­­fizetésére. — U­j megyei bizottsági tag. A múlt hó 28-án Mohácson megejtett választás alkalmával K I U m b f u e­r Antal városi al­­jegyző választatott nag megyei bizottsági taggá — Köz­g­y ü­­­j s e­k. Városunk egyesü­le­tei az uj év beálltává,­ újult erővel látnak kitű­­zött nemes céljaik évényesitésére; mindenütt élénkség, tanácskozások, megbeszélések, melyek a választások s a jövő teendői körül forognak Mi, kiknek városunk társadalmi életének jobbí­tása egyik határozottan kifejezett célunk, teljes megelégedéssel veszszü­k tudomásul és hozzuk tudomására közönségünknek az egyesületeinkben nyilvánuló élénkséget; de ugyanekkor nem ké­sünk figyelmeztetni első­sorban az egyesületek vezérférfiait s egyúttal a tagokat is, hogy az érdeklődés az egyesületek iránt ne csak ... a választásokig terjedjen. Összetartás, a kitűzött célokra való komoly törekvés, el nem lankadó munkálkodás, az ügyeket előbbre vivő eszmék foglalkoztassák a vezérszerepre hivatottakat és a tagokat egyaránt ... ez év folyamában is. A tengődés, az iránytalanság és az eszmeszegény­ség a vezetésben már maga bukás. E kis prológ után felhívjuk a közönség figyelmét arra, hogy­­az országos vöröskereszt-egylet mohácsi fiókja e hó­b án (tehát ma) d. n. 3 órakor a kaszinó nagy­termében és ugyancsak ma d. u. 2 órakor a vá­rosház nagy termében a mohácsi kisdedóvó-egy­let­­tartják meg évi rendes közgyűléseiket ; az iparos olvasó körben szintén 111a d. u. 3 óra­kor lesz a közgyűlés; a kaszinó-egyesület e hó 10-én d. 11. 4 órakor, a mohácsi jótékony nőegy­­let pedig a belvárosi iskolaépületben f. hó 6-kán d. n. 3 órakor fogják megtartani évi rendes köz­gyűléseiket. — Mulatságok. Mohácson a karácso­­ni ünnepek vigan folytak le ; az áhitatos népnek örömet hirdettek a betlehemen angyalkák a Mes­siás születéséről és a romlatlan lelkű nép iga­zán­ felmagasztosult lélekkel örült, az isteni gyer­mek születési ünnepének. Örült, a gyermeksereg is az ajándékot hozó kis Jézusnak, mind elfo­­gódott szívvel várta, hogy­ a csukott ajtajú szo­bában megjelenjen a tündöklő fehér ruhás, feje fölött ragyogó csillaggal, kezében pedig sok-sok ajándékkal a . . . Kriszkindli. Örültek a lelkes műkedvelők is a Phrenolog sikerének (közbeve­­tőleg legyen mondva, az anyagi sikernek is örül­hetnek a műkedvelők, ráért az előadás 194­­5 kit. jövedelmezett); vígan folyt le a színi­­­adás utáni táncmulatság is, olyan jó kedvű ropogósan táncolt csárdások is ritkán dobogt­­ák a kör nagy termének padlatát, és­ő­s kis leány szivecskéjét, mint az estén. Vasárus este pedig a kaszinóban volt tombola-estély si jó kedvvel, de kevés . . . közönséggel. Az ig a­­hogy azok a táncosnők, a kiknek szépsége P estén igazán besugározta a kaszinónak ekki ran?v " --•■iirynak tűnő termét olyan koszon­ját mutattál be a legszebb élő virágoknak, me a tog&tott&ub táncestélynek is érdemei * lenne de tudhat . Ott láttuk Auber Nitrát, Ke­rese Ilkát, Kércsé Ritát, Kacskovits Antalnét ------ ■A- Vi«*.. .út. Kípurbitner Lujzát Kri'-.i I Mm inkát, mey Szilviát, Spítzár nővéreké , Lá­szlónét stb. a táncosnők érdekes kis csoport­jában. A táncnak egy óra körül lett vége. M ü kedvelőiét ő a­d­á s A noh esi iparos olvasó kör kebelében alanyit műkéd velő-társaság e hó­b­án — vízkekereszt ünnepe — este 8 órakor az olvasó kör nagy termébe felállított színpadon műkedvelői előadást rendez Színre kerül: „Három kalap“ című három felvon­­násos vígjáték. A közönség tájékozására felem­lítjük, hogy ezentúl jegyek válthatók a nappali pénztárnál délelőtt 10—12 és délután 2—6 órá­ig, az esti pénztárnál pedig esti 6 órától kezdve.­— Zichy Géza gróf. A mohácsi ipa­ros olvasókör kebelében alakult műkedvelő tár­saság által karácson másod napján színre hozott lom jelszavait a kevésbé művelt elem is nyom­ban megtanulta, közkincsesé lett nálunk is a tizenkét pont és Petőfi forradalmi aü­­eménye. A példavont, a nép nálun­k is tüntetni akart min­denáron, kereste a tüntetés tár­gyát és megta­lálta. Nem volt Táncsicsunk, a­kit ki lehetett volna szabadítani fogságából, de a közelben volt egy kincstári épület, a­melyet meg kellett most szabadítani utált ékességétől. Valaki elkiáltotta, hogy: „el a sóházhoz !“ És a nagy sokaság megindult, nem kérdezte senki az okát annak, hogy miért kell most a sóházhoz tartani; a jel­szó ki lett adva, tehát mindenki engedelmeske­dett annak. Csakhamar megtelt a nepomuki szent körüli tér embersokasággal. Hatos újra beszélt, a nép ismét éljenzéssel dörögte tele a levegőt. A szónok végre kimondta: „le a kétfejű sassal!“ Egy pillanat alatt le volt szaggatva Ausztria címere és a kincstári épületet is kény­­szerítették meghódolni a népfelség előtt. Másnap a feketesárgára festett korlátok, melyek az állami épületet szegélyezték, nemkülönben a sóraktár hatalmas kapui, valamint a tiszti lakások külső ajtai is nemzeti színűre változtak át. Rövid idő múlva a nemzetőrség is szervez­kedett; őrnagya a nyugalmazott császári kapitány Schulzer volt, segédtisztje pedig Koszits Szilárd lett. Századosokká Stájevics Pál, Klósz József, Hatos Gusztáv, Réder Vilmos, Puch­a József és Csepkta Károly választottak; tiszti rangot nyer­tek még: Aidenbichler Ignác, Nagy Zsigmond, Stánkovits János, Varga Pál, Auber Nép. János, Witt József, Funták József, Cselinácz János, ifj. Aresztics György és később Tauszik Lipót stb. A nemzetőrség egy zászlóaljat képezett 6 szá­zaddal. Mozgósítva lett háromszor és pedig Bács- A­ki tudja, hogy képviselőnk hány társa­dalmi és jótékonysági egyletnek elnöke, hogy városi képviselő s mint ilyen több bizottság tagja, hogy ő megyei törvényhatósági bizottsági tag és mint ilyen az állandó választmány, a közigaz­gatási bizottság stb. tagja, hogy mint ország­gyűlési képviselő az évnek jó részét a főváros­ban tölti, az bizonyára teljesen méltányolni fogja a levelében f­oglalt ama megjegyzését, hogy a közügyek terén való nagy elfoglaltságánál fogva egy névmagyarosítási egylet alakításában sem napja tett éltetővé. Türelmetlenül várták nálunk is a történetidőket; a lelkesebbek mindig ott voltak láthatók a gőzhajó kikötő­helyén, mely akkor a Sepatz-ház alatti révben volt. A március 15-ike utáni legközelebbi napok egyikén érkezett hajó utasai meseszerül dolgo­kat beszéltek azokról, amik Pesten történtek. Teli tüdővel szívták magukba az elbeszélt események minden álom­ját azok a boldogok, a­kik először halották a csodás legendát. Villámgyorsan ter­jedt a hír, hogy: „megjött a szabad­ság!“ A boldogság, a felmagasztosult állapot láza fogott el minden embert, szívére szeretet volna szorítani mindenki mindenkit, a szemekben az öröm könyei rezegtek, elnémult minden fáj­dalom, elmúlt minden baj , mindenki érezte a szabadság napjának boldogító melegét. Ha így volt ez általában, hogy ne érezte volna a kabitó boldogságot az a néhány fiatal ember, kik oly sóvárogva várták a hajnal hasa­dását. E néhány fiatal ember rendes látogatója volt a Bárány József bolthelyiségén­e­k, mely ott volt a gőzhajóállomás tőazom­szédságában. E bolthelyiség száz magyar dohány elárusítása vé­gett nyittatott meg, de többször volt hallható ott hazafias vita, politikai eszmecsere, mint a vevő alkudozása. Városunk legintelligensebb fiatal pol­gárai szokták itt lesve-lesni ama legújabb híre­ket, melyeket Pestről hozott a gőzhajó; ez­ek tar­tották egymásnak a leghevesebb szónokiad­­at a közös teherviseléséről, a szabad sajtót­u­hácson ez a bolt volt az első kaszinó. És ennek a kaszinónak a firmája Batth­yáni Kázmér gróf volt.. ..a szónak mindenléte értelmében; az akkori baranyamegyei ellenzék vezérét tekintet­ték fiatal polgáraink is vezérükül; tántorithatlan --------- - ■ !— - -------------------------­ifi­vei voltak a vezérük a m­egyegyülésen úgy mint a kép­viselő választáson­. Bárány József, ki a h­ivek leghívebbje olt, még üzletét is — ki csodálná ? — ennek az imádott embernek a fen­­hatósága alatt gondjta virágzóvá tehetni; meg volt győződve, hogy csak „in hoc signo vinces“ és győzött is, mert m­é az őy elveik arattak győ­­zedelmet annyi kitaró küzdelem után most még csak Pest utcáin, de nem sokára a királyi pa­lotában is, mert ő felsége V. Ferdinánd király csakhamar kinevezte I. Batthyáni Lajos gróf mi­­niszteriumát, és a maiszterek közt volt a nép bálványozott félistene Kossuth Lajos is. A március 15-ik forradalom első hírnöke Mohácson egy komármű­ kereskedő volt; ő hozta meg hozzánk a szabadságsajtó első termékeit is: a tizenkét pontot, a­ Petőfi versét, a „Talpra magyar“-t. Lázas irgaommal olvasták nálunk is a felszabadult szék­én e szent írásait, boldog volt, a­ki a hajóval ismet­ni akaró kereskedő ezen ereklyéinek egy-egy mondatát megtanulhatta hamarjában. Varga Pál, Réder Vilmos és Károly ügyvédek, Kimity Sán­dor református tanító és Bárány József a Bathyáni Kázmér grófhoz cím­zett dohányü­zlet­ségiségét elnevezték „Forra­dalmi csarnokinak. ---­Hatos Gusztáv Mohács­ város főjegyzője — akkor rendezett tamása volt városunknak — lel­kes szónoklatokat latott az utcákon hullámzó magyar trikolor lobogott,­lség lángja, — szavaiban az ihletség megkapót rezgése hallatszott. A nép lelkesedett a szabad Eszmék szabad kimondására, ezerszeres éljenek kivették a beszéd nyomatéko­sabb helyeit; az új­­ra vezéreszméi mintegy va­rázsütése hódítottak meg mindenkit, a forradó­népnek, kezében a szemeiben a lelkesü

Next