Mohács és Vidéke, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

úgy mint költő, de legnagyobb mint az apostoli szentszék tanítója, legfőbb pásztora és királya! — Nekünk magyaroknak más nemzeteknél bizonyára nincs kevesebb okunk a katolikus világ hódolattüntetéseihez teljes lélekkel csatlakozni. Hazánk sz. István királytól fogva4 és balsorsban egyaránt mindig szoros viszonyban állott a pápasággal! A pápáknak áldozatkész tettekben nyilvánuló érdeklődése nélkül ki tudja, léteznék-e ma Magyarország! Hasonlólag XIII. Leó pápa is minden alkalommal nyilvánítja és tettekkel is igazolja nemzetünk és annak fiai iránti kiváló szeretetét és vonzalmát. A szegedi árvíz, a horvátországi földrengés alkalmával az ínségesek számára tetemes pénzsegélyt küldött. Midőn pedig a magyar nemzet Buda vára visszavételének kétszázados emléknapját a közel múltban országszerte megünnepelte, XIII- Leo pápa volt az, ki mint a hívek legfőbb pásztora, atyai szózatával örvendeztette meg a magyar püspöki kart és közvetve az egész magyar nemzetet. A ki tehát oly benső atyai szeretettel csüng rajtunk, ki naponta a mi jólétünkért imádkozik és legszentebb érdekeinkért hősiesen harcol, az iránt kell, hogy viszont mi is szeretetre tudjunk gyűlni, érte lelkesüljünk és az ő legnagyobb áldozáki örömében részt vegyünk most, midőn egy egész világ fordul magas trónja felé és eseng lelki áldásáért. Mert az atya öröme a gyermekek öröme is; — az ő felmagasztaltatása a mi dicsőségünk is! Ragaszkodásunk, hűségünk és gyermeki kedveskedésünk tanúságaival tehát örömest sorakozzunk oda, ahol ma a világ millióit áldják, üdvözlik és dicsőítik a kereszténység dicső atyját, XIII. Leó pápa ő Szentségét, és midőn mai aranymiséje alkalmával aranyos szivébe zárja az egész katolikus világot, mi is szívünk mélyéből hangoztatjuk ez arany szavakat: „Tartsd meg Isten szent Atyánkat, Krisztusnak helytartóját 1ud] er az á í]a rövid adatai ezek : Született 1810. március 2-án Carpineto, közép olaszországi kis városban. Atyja, gió± Pecci Lajos az akkori pápai államban tisz, viselő volt, anyja, Prospek Anna igen előkelő családból származott és életszentség hirében állott. Boldog házasságukból 7 gyermek született; ezek sorában a hatodik — ki a sz. keresztségben Joachim és Vince neveket nyert — a jelenlegi pápa. Középiskoláit a viterbói kollégiumban — a bölcsészeti tanfolyamot pedig a Gergely-féle nagyhírű római egyetemen kitűnő sikerrel végezte. Ugyanitt kezde meg 1830-ban teológiai tanulmányait is , magasabb kiképeztetése céljából azonban 1832-ben a „nemesek egyházi akadémia“ jába lépett át, hol a növendékek a teológián kívül jogi ilyen jó szándékkal indult a boltok felé, útközben még betért, a lap szerkesztőséghez, hisz sokszor nagy szolgálatot tett ő a szerkesztő úrnak, mikor az kétségbe esetten várt egy-egy cikket, melyet Leveles úr az utolsó pillanatban mint jóttevő angyal késő este hozott el. A szerkesztő urnak eszébe jutott a nagy szolgálat, elérzékenyedve adta oda utolsó forintját. Belépett a legelső kereskedésbe, gömbölyű arccal olvasta le a hatosokat, melyekért szép papiros pénzt kapott. De a jó szívű boltos sem válthatta be mind, azért a szomszédba utasította , elmenetel előtt azonban Leveles úrnak meg kellett kóstolni a finom keserűt. Az átfázott embernek jól esett az ital, a nagy unszolásra megrepetálta a keserűt, ráadásul pedig egy kis paprika-pálinkát kellett inni. A szomszéd boltban is beváltottak vagy tíz forintot, megitattak vele vagy négy pohár megy szeszt, s küldték a harmadik helyre, ott beváltják mind. Mikor Leveles úr a pudlira borította ki a sok pénzt, akkor látta csak, hogy a malac árán tehenet vehet. Nagyon erőt vett rajta a boldogság , megtetszett neki az élet: a köménymagost csak úgy üvegből itta. Azt pedig fenékig ki kellett inni, így hozta azt magával a becsület. Leveles úr pedig eleget tett a becsületnek , sőt hogy holmi pipogya embernek ne higyjék a ki potyázik, hát maga matatott rá egy üveg flúidomra, mely kínálgatódzva helyezkedett el öblös termetével, mint egy hasas barát a kirakatban. A benediktinert menten markába nyomták, ő meg mindjárt szopogatni kezdte. De örök igaz marad még a levélhordókra nézve is, hogy „sok a jóból is megárt“, mert a tanulmányokkal is foglalkoztak és hol csakhamar hit- és jogtudóná avattatott fel. 1837. március havában XVI Gergely pápa házi prelátusává és a „Signatica“ törvényszék előadójává neveztetett ki. Ugyanazon év december 31-én áldozatrá szenteltetett Odescalchi bibornok és pápai helynök által. Mindjárt első alkalmaztatása diplomatikai jelleggel birt, rábizatván a beneventi hercegség kormányzata, mely nehéz feladatnak híven megfelelt. 1841. spaletói kormányzóvá neveztetett ki ; de mielőtt ez állását elfoglalta, a pápa öt delegátusképpen Perugiába rendelte. 1843-ban a belga udvarhoz apostoli nunciussá léptettetett elő. Ezen nehéz állását a legtapintatosabb államférfiúi bölcseséggel töltötte be 1845. végéig, midőn a pápa által perugiai püspökké neveztetett ki. Itt töltötte élete javarészét, magasztos főpásztori hivatásának szentelve minden erejét és gazdag érzelmeket gyűjtve mind az egyházi, mind a polgári élet terén. 1854-ben IX. Pius által bibornoki rangra emeltetett, 1871-ben megülte Perugiában püspökké történt kineveztetésének negyedszázad jubileumát. 1877-ben kamerlengói méltóságra emeltetvén, Rómába tette át lakását, hol Pius pápának időközben beállott elhalálozása után 1878. február 20-án a konkláve által az egyház fejévé választatott és ugyanezen év március 3-án pápává meg is koronáztatott, XIII. Leo nevet választva magának. Ad multos annos ! Schultz Károly. 1 3 3 3. Az ó év között útlevéllel hagyta el éjfélkor a határt. S mikor a toronyóra a tizenkettőt elkongatta, szellemia árnyakon jelent meg közöttünk angyali fehér ruhában az elmúlt évnek trónörökösnője. S ez az idegen — zengő fehér ruhás alak kicsoda? Démon-e vagy angyal? Egyik szeméből melegítő sugár jósága ömlik ki, amely fájó fájó testünkre úgy hat, mint gyógyító balzsam — a másik szeméből borzadályos sötétség veti árnyékát s égető s szúró fullánk tű hegye csapkod alá . . . Az ég áldásos derűje és szivárványa az egyik szemben, s az ég villáma és égiháboru a másikban. Ki vagy te jövevény ? Démon e vagy angyal ? Engedd széjjel rebbentenünk fehér köpenyed szárnyait, hogy megláthassuk : elrejtett kezeiül, mit ta lógatsz köpenyed alatt, mit hoztál a mi " ..'útikra" uj évi ajándékul ? . . . Ahegyi vezedi ma a béke olajága.. . a másikba’1 !?P°L ' -Vitskatulya! Egyik kezedben a békt 'trteted, a másik-Ne néz reánk — c* dk szemeddel! Csak a jobbik kezedet ny. ..»! felénk ! Nekünk csak az áldásod kell, mi csak a békét szeretjük ! . . . Ott, ami az ég ölelkezik a földdel, sűrű felhők szegélyezik köröskörül a láthatárt. A sötét láthatárt villámvonalak szakgatják összevissza. A felhő körvonalai mind magasabbra magasabbra emelkednek, a sötétség árnyéka mind közelebb közelebb ér hozzánk ; a dörgés moraját már halljuk, a vihar szele máz arcunkat csapdossa, a levegő rezgését érezzük s ettől a rezgéstől már reszket lábunk alatt, a föld. Kitörőben van a vihar ! Háborús előjelek mutatkoznak az ég azúrján ! Mit hoztál uj éd ajándékul nekünk te . . . angyal ... te démon ! szesztől melegedni kezdett a jámbor, már pedig a fizika szerint a hő által a tárgyak megnagyobbodnak, ennélfogva Leveles úr is nagy embernek kezdte magát képzelni, akinek senki sem parancsol, még a postifőnök sem. Az nem is parancsolt most neki, hanem a keserű, köménymagos, benediktiner meg a megyszesz annál jobban legyűrték ; furcsa bolond dolgokat elhitettek vele. Amint mámoros tekintettel támolyogva jött ki a boltból, még a pagyolat havát is rózsaszínűnek látta. Rangban fizetésben emelkedett, már budapesti pénzes levélhordó s még mindig emelkedik, gondolatai már oly magas polcra helyezik, hogy felébredt benne a baráti érzet, a hála s jó akaró mosolylyal gondol egykori kollegáira, mirt még a főnök urnak is a vállát veregeti. „Isten bizony szerencse fia vagyok“ — hebegi vigyorogva — ki hitte volna? Nem is nekem való ez a rongyos város, hisz szükik az utcái, kutyamódon göröngyös a járda, pirulás fösvény nép lakja. Bugdácsolva ment odább, hanem azért a benediktinek azt mondta: előre még feljebb ! lehetsz te még postamester is! S ő feljebb, magasabbra emelkedett, Itt az égig repül, ha gyöngéd lábai meg nem szánják, a különben apátlanul maradó apró Leveleseket s az öreg Leveles urat a legelső hó donbra rá nem fektetik. Addig emelkedett, mig végre a földre esett. No itt meg már épen posta főnöknek képzelte magát, a mint fekete kávé után a divánon nyújtózkodik, s osztja, ki a parancsokat : „Ez a levél ide küldendő, ez így ekszpediálandó, da Öli légy a mi béke angyalunk. Terjeszd a fehér kezedet azzal a zöld olajággal hazánk szép határai fölött, hogy az a sűrű sötét felhő, amely vészjóslóan közeledik felénk, visszaszórja menyköveit azokra, akik ellenünk törnek, azokra, akik ellenünk merészelnének. A politikai világ tele van tendenciózus hír, boruhírekkel. A muszkák nagyban folytatják hadikészülődéseiket, mintha egy tavaszi hadjáratra tennék meg az előkészületeket. Agyuk és hadiszerük beláthatlan tömegben szállíttatnak az orosz vasutakon. Spaig az északi kolosz hadjáratra készül, azalatt a diplomácia a békét iparkodik biztosítani. De hát szabad e hinnünk a diplomáciában ? Az ég tudja, mit hozott nekünk az új esztendő tavasza! Gazdasági viszonyaink nem olyanok, hogy egy esetleges háború költségeit könnyen elviselhetnék, bár ha a háborúnak meg kell lenni : szívesen áldozunk vérrel és vagyonnal. Ez a föld a mienk, ehez másnak joga nincs s ezt a földet mi mindnyájan megvédelmezzük az utolsó csepp vérig. Mert boldog az a nép, amely meg tudja védeni a hazáját! Uh te új év angyala, értesd meg e mondatot a kislelkitekkel, adj nekünk kitartást és erőt a netán bekövetkezendő nagy munkára s áld meg hazánkat szűz imáddal és akkor meg lesz nekünk a boldog uj esztendő. Fekete. A. Iparosaink és a pécsi kiállítás. 1888-at irunk s ezzel beléptünk a haladás századának 12 utolsó évébe. Mi mindent köszönhet e század kutatóinak az emberiség ? ! A gyors közlekedés óriási művei : a vasutak, gőzhajók, a villámsebességű távíró és távjelző (telegráf és telefon), a napfényét csaknem megközelítő gáz- és villanyos világítás, a millió és millió munkáskezet megkímélő, roppant tevékenységű gőzgépek, a különféle eszközök, melyek az ipar szolgálatában részint a munkaképességet fokozzák, részint kézzel elő nem állítható munkákra képesítik az embert, mind mind e század szellemeinek művei. Valóban helyesen jegyzi meg valaki, hogy korunkat nem vas-, hanem szénkorszaknak kellene elnevezni, mert bizony a szén használata emelte oly magasra a munkaképességet. Ezen óriási műveket megtereinteni részben a nyilvánosság is segített. — Az iparos cikkeknek épúgy mint a terményeknek legjelesebb nyilvánossága a kiállítás, melyeket régibb időkben s úgy látszik nálunk a mai napig is nagyv. Viisarov jilLOftl&A* 1?'OidilliV0cSkcLvAliinit épugy mint iparosaink elégségesnek tartják, ha terményeik és készítményeik a vásárok tétein avagy a vásáros bódékban lesznek közszemlére kitéve; mert úgy látszik ott nincsenek kitéve annak, hogy műértők által bírálat mondassák ki munkáikról. Hajh, pedig szomorú állapotok azok, mikor félünk a jogos bírálattól, mert hiszen akkor előre jeleztük, hogy nincs bennünk javulati szándék, nem tudunk és nem akarunk a korral lépést tartani. Pedig a mohácsiak meggyőződhettek a budapesti országos kiállításon arról, hogy munkáik legnagyobb része dicséretet érdemel s ekként nemcsak szégyent nem, — de hasznot és dicsőséget hozhat készítőjére! — Hasznot és dicsőséget, miként ezt tudtunkkal két polgártársunk, a budapesti és németpalánkai kidogva szónokol Leveles úr s azon közben egyik levelet a másik után löki ki a bőrtáskából. Miután a parancsokat ekként kiosztotta, feltápászkodik nyugágyáról és eszébe jut, hogy ő most vizsgálatra kiküldött főnök, annál fogva sietni kell a postára. Csak ezt az egy bolond gondolatot ne adta volna az a benediktinus barát, de hát neki most az volt a legjobb barátja. Oda támolygott a postahivatalhoz, az ajtót addig nyitogatta, míg maga is beesett rajta, ezzel elesett a levél hordozóságtól. Leveles uramtól elszedték a leveleket, s haza küldték táska nélkül. Estére mikor felébredt, álomnak tűnt fel az egész kaland, hisz ő nem főnök, csak levélhordó. Oh, hogy ebben is csalatkoznia kellett. # Se * Másnap a főnök úr szigorú arccal tudatta, hogy részint a tegnapi részegeskedés miatt, részint pedig azért, mivel egy 40 frtos pénzes levelet elvesztett — megszűnik levélhordó lenni, hanem ismét postaszolga lesz és ép ez okból a borravaló címen begyült 51 írtból csak 11 frtot adott át. Leveles ur pedig elkomolyodott: vége a tehénnek, de még malacot sem vehet, jó szerencse, hogy a csizma ara kikerül, s épen hogy kenyér nélkül nem maradt. Várhat megint három évet, míg levélhordó lesz , s akkora talán a borravaló is kimegy a divatból. M. K.