Mohács és Vidéke, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-03 / 1. szám
viselei jelölés tárgyában fölírt Budapestre, a nemzeti párt végrehajtó bizottságához, jelezvén egyúttal, hogy Jagics József mohácsi ügyvédet óhajtják fölléptetni. A végrehajtó bizottság egy december 26-án dr. Tarnai Károly ügyvéd címére föladott táviratban hozzájárult Jagits jelöltségéhez s azt erkölcsileg támogatni ígérte. Ma pedig értekezletet tart a választókerület nemzeti pártja, melyben az újra szervezkedik s Jagicsot képviselőjelöltül kikiáltja. A függetlenségi és negyvennyolcas párt szervezkedéséről még mit sem lehet hallani, ámbár egyes tekintélyesebb tagjai nagyon szeretnének a nemzeti párttól elválva egy külön jelöltet felállítani, ha találkoznék olyan jelölt, ki elég vagyonos lenne hozá, hogy az alkotmányos költségeket a magáéból viselhetné. A választókerület szabadelvű pártja az országgyűlés feloszlatásáig megfigyelő állást foglal el. Vármegyénk többi választókerületeiben tudtunkkal még nem történtek meg a jelölések, kivéve mégis a vármegye székhelyét, Pécs szab. ki várost, hol a szabadelvű párt szerdán d. u. népes értekezletet tartott, amely abban állapodott meg, hogy Baross Gábor kereskedelemügyi minisztert lépteti föl képviselőjelöltül. Várjon Baross elfogadja-e a jelöltséget, az még nem bizonyos. Különfélék. — Műkedvelői előadás. Hosszú hallgatás után újból megszólalt — az a télen is éneklő madár, mely közönségünknek az elmúlt években oly gyakran szerzett kellemes, derült estéket. Az olvasóköri műkedvelőket értjük, kik karácsony másodnapján előadást rendeztek. Színre került Moser négy felvonásos vígjátéka „A könyvtárnok.“ Az előadás, ami t. i. annak könnyedségét, kerekdedségét illeti, kiválóan sikerült, ami különben oly avatott rendező mellett, mint amilyen dr. Tárnai Károly, nem is valami rendkívüli dolog. Az előadásnak ama része, melyet játéknak szoktak az avatottak elnevezni, megfelelt ugyan annak a várakozásnak, melyet a most újból szervezett társasághoz kötöttünk és már csak azon körülmény, hogy abban a régi kiváló erők működtek közre, mint Singer Laura, Palasovszky Mariska és Gaál Andor, az előadásnak szolid alapot adnak, de általában a gyengék közé sorozható. Mondottuk ugyan, hogy lefolyása könnyed volt, hanem, különösen az újabban belépett műkedvelőknél észleltük, hogy hiányzott a mozdulatok könnyűsége, hiányzottak a gesztikulációk, de különösen a mimika, a mi nélkül pedig sikerült előadás nem képzelhető. Ezeket a hibákat azonban a gyakorlat könnyen jóvá teszi, mert ezekben sokkal kevesebb tehetség, mint rutin szükségeltetik. Az új tagok közül csak Graf Ödönt emeljük ki, akiről különben gyanítjuk, hogy nem először állt színpadon és nem először közönség előtt. A felvonások között a szereplőket, az utolsó után pedig a rendezőt zajosan kitapsolták. Előadás után táné volt, mely dacára az óriási füstnek és pornak (a kor nagytermét tisztábban is tarthatnák) rendkívüli nagy és élénk részvétel mellett a késő hajnali órákig tartott. (x-i-y.) — A rónikát. hitközség képviselőtestületének ülése. Pontos kérdések hozták össze f. hezzen a lóm. kath hitközség képviselőit. Elsősorban tartjuk felemlítendőnek a többször tárgyalt, de csak ezen az ülésen eldöntött kérdését az iskolaépületek és alapok viszonyának. Ugyanis a föl Eugen történeti és politikai szereplését megbírálták, Balogh könyvét jogosan tekinthetjük haladás és haszonnak. Az író számot vetve a különféle nézettel és a khaoszból kiemelkedve töyeges egészszé fűzte össze a szerte-szét hever , igen fontos adatokat és oly álláspontra helyezkedett, amelyről, megbírálva Eugen életének minden mozzanatát, a leghelyesebben lehetett a bei cég történetét — politikai jellemét kidombolnam. Az bizonyos, hogy az nónak nehéz dolga volt, különösen a kritikai szempontot tekintve — azonban legyőzve az akadályokat, művemig írásával megnagyobbította a velelejti koszorút, mely a zentai hős emlékét környezi. róm kath. hitközség e viszony végleges rendezése céljából elhatározta egy bizottság kiküldését a méltányos egyezség megkötése végett, felhatalmazván, hogy az eddig kizárólag katholikus iskolai célokra használt alapból 8000 frt haszonélvezeti jogát átengedhesse a két keresztény felekezetnek, ha a város a katholikus iskolai épületeknek ugyanazon hitközség nevére való telekkönyvi kiigazítását megengedi. Ezzel tehát iskolaépületünk ügye egy hatalmas lépéssel indult előre s egyedül a hitfelekezetek méltányosságától függ, hogy a legnépesebb hitközség iskoláinak fejlődése rövid idő alatt befejeztessék. A másik kérdés volt, hogy a külvárosi kántortanítók egyikének a püspöki uradalomtól járó terménybeli fizetését ki köteles beszállítani, miután ezen járandóságok néhány év óta Pécsett és a püspöki uradalom bácsfai magtárában szolgáltatnak ki. A tanító ugyanis kérvényt intézett a hitközséghez, hogy ezen járandóságok beszállításának 7 évi költségeit, összesen 94 frt 80 krt megtéríteni és az ezutáni beszállításról gondoskodni szíveskedjék. A hitközség e kérvényt annak idején azon kéréssel terjesztette a pécsi püspök önmaga elé, hogy miután a jelenlegi tanítónak most is élő elődei 30 éven át mindenkor házhoz szállítva kapták az illetményt, a püspöki uradalomnál ezen jogszokás föntartását, vagy a termények fizetésének készpénzre való átváltoztatását elrendelni kegyeskedjék E kérvényre az egyh. megyei tanfelügyelőség útján az uradalmi igazgatóság terjedelmes és bőven felszerelt jelentése tétetett át a hitközséghez, mely kimutatni igyekszik, hogy a deputátumokat sehol sem szállítja házhoz az uradalom s hogy az elődök is csak barátságból részesültek a házhoz szállítás előnyében és végül, hogy Ambergernek — számadásaira alapított — követelései a valóságnak meg nem felelnek , miért is a tanfelügyelőség rászólásának adott kifejezést. A képviselőtestület ezt az előterjesztést tudomásul vette s a kérvényező tanítónak kiadni rendelte. Több kisebb fontosságú tárgy elintézése után a gyűlés véget ért. Az újévi üdvözletek megváltása címén az „Első Mohácsi Jótékony Nőegylet“ aláirási ívein adakoztak : Frommer Miksa és neje, továbbá Trixler Károly 3—3 srtot; Német Lipót, dr. Bersi Sándor és Wilfinger Pál 2—2 irtot ; Auber István, Bach Antal, Bankos Sándor, Böhm Ignác, Deutsch Kornél, Fornét Kornél, Gerjovits József, Jeszenszky Gyula, dr. Kantz Adolf, Klomnbauer Antal, Laufer Ödön, Margitai Péter, Materényi János, Pribék József, dr. Réder Károly, dr. Rüll Béla, dr. Rüll János, Sepacz Elek, Simonkovits Mihály, Simonkovits Mátyás, Sperl Márton, Stajevits János, Stájevits Jánosné, Trittiaignie, Vizy Lajos, és Wanke Ferenc, 1—1 frtot. Bock N., (N. N. dr.) Dobos Henrik, Goldschmidt Ödön, Jaksits József, Kiss Sándor, özv. Kugyeray Mártonné, Pelinger Ödön, Publigh N , Rudiger N., Schreyer Ignác és Verbőczy Béla, 50—50 krt; Kovács Lajos 30 krt ; Bükös István és Simonovits Ferenc 20 — 20 krt; Gacza János, Kovácska József, Kovácska Lajos és Schnell Mátyás 10 — 10 krt. — Fogadják úgy a nemesszivü adakozók, mint az előzékeny ivtartók a nőegyleti választmány hálás köszönetét. — Kinevezések. Az igazságügyi miniszter Horváth Zoltán pécsi kir. törvényszéki aljegyzőt a pécsi kir. törvényszékhez jegyzővé, Maurer Frigyes pécsi kir. törvényszéki joggyakornokot pedig ugyanoda aljegyzővé nevezte kiben végzetes? (megjegyzendő, hogy a petit abbé elnevezést egházi pályán töltött első ifjusága idejéből — szemben későbbi nagy világhírével — francia élcelés fűzte nagy nevéhez) Franciaországot elhagyva, felajánlotta szolgálatát I. Lipót császár és magyar királynak, ki őt 1682-ben csakugyan ki is nevezte a Kuefstein lovasezred (ma is az ő nevét birja) tulajdonosa és parancsnokává. — Hála a gondviselésnek, mely őt hozzánk vezette s igy lehetővé tette a török uralom megsemmisítését hazánkban. Harci pályáját 1683. szept. 13 án kezdi meg — 20 éves korában — Bécs ostromával Kara Mustafa nagyvezű ellen. Reánk magyarokra legfontosabbak a hazánk területén vivott háborúi, így Buda visszafoglalása 1686-ban Abd-ul-Rahman budai pasa ellen. (Ez alkalommal juh 27-én lovát lőtték alatta agyon, aug. 3-án pedig jobb karján kapott kisebb sérülést.) 1667-ben a Dráva melleni és a Harsány alatti (melyet 2 ik mohácsi csatának is neveznek) ütközet Szulejmán nagyvezír ellen. 1688-ban Belgrád bevételénél (itt szintén megsebesült — súlyosan) 1697. szept. 11-én Zentávál mint főhadvezér harcolt 11. Mustafa szultán és Elmas Mohammed nagyvezir ellen. 1717-ben ismét Belgrádnál harcolt Chaul nagyvezir és 111. Ahmed szultán ellen; továbbá 1716 ban Petervaradnál Hali nagyvezir ellen. Harcolt még : Chiarinál, Luzzaranál, Hochstädt* * nél, Cassananál, Turinnál, Audenarde mellett, Monsnál és Maylaquenél a franciák ellen. Mindezen ütközetek közül 10-ben ő volt a győző. A magyarokra legnevezetesebb a zentai ütközet. Elismeréssel kell adóznom a mű Írójának, — Egyletek közgyűlései. Az „Első Mohácsi Jótékony Nűegylet“ f. hó 6 án — Vizkereszt napján — délután 3 órakor tartja rendes évi közgyűlését. Napirend: 1. Az elnök évi jelentése. 2. Tisztújítás. 3. Bálbizottság megválasztása. 4- Pénztárvizsgálók kiküldése. 5. Indítványok. — A „Mohácsi Iparosok Olvasó Köre mához egy hétre — január hó 10 én — saját helyiségéban tartja rendes közgyűlését. Napirend : 1. Az elnök jelentése. 2. Tisztújítás. 3. Folyó ügyek. — Törvényhatósági élet Baranyavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 11-én rendes évnegyedes közgyűlését tartja. Ezt megelőzőleg jan. 10-én az állandó választmány tart gyűlést, 19 én pedig a közigazgatási bizottság ülésez. — Nemes tett. Bencsik József, mohácsi lakos s a helybeli munkásegylet „meghatalmazottija, az egyletnek egy 50 frt értékű halotti zászlót ajándékozott. Az egylet választmánya az által hálálja meg meghatalmazottjának nagylelkűségét, hogy a zászlószentelés alkalmából Bencsik nejét, szül. Toldy Veronát választotta meg szászlóanyának. —A vasúti közlekedés köréből. A Mohácsról Pécsie korán reggel közlekedő vasúti vonat menetrendjében újévtől kezdve némi változás történt, amennyiben ez a vonat Mohácsról reggel 5 óra 17 perckor indul, (eddig 5 óra 27 perc volt az indulás ideje), és ennek dacára később (8 óra 8 perckor) ér Pécsre, mint eddig, (8 óra 2 perc). Evvel kapcsolatban megemlítjük, hogy mivel januártól a meloggyófféssi vasút üszögh-villányi része szkinti kezelésbe ment át, ennek következtében a villányi állomásról Budapestre utazók már Villányon válthatnak zónamenetjegyeket; az utazás tehát a Mohácsról utazóknak is valamivel kevesebbe kerül, mint eddig. A helyei uradalom. Balogh Károly ügyvéd szavoyai Eigen hercegről irt könyvében megemlékezik a helyei uradalom eredetéről is. Mivel e nagy uradalom egy része járásunkban fekszik, sőt városunkat határos is, célszerűnek tartjuk a könyv e részét kivonatban reprodukálni. A helyei nagy uradalmat Eugen I. Lipóttól királyi adományul nyerte. Ez az uradalom a háborúk szakadatlan pusztításainak kitéve lakatlan, legnagyobb részben erdőkből, nádasokból, mocsár területekből állott s féktelenül garázdálkodó rablók tanyája volt. Eugen svábokat telepitett uradalmába, ezekkel örökbérszerződéseket kötött, melyek szerint mindegyik annyi földterületet kapott, melyet irtani és művelés alá venni képes volt s annyi vetőmagot és szülővesszőt, a mennyi a terület bevetésére a elültetésére szükséges volt ; — 3 illetve 7 éven keresztül minden úrbéri szolgálat és fizetés nélkül, azontúl pedig csekély örökbér mellett bírta az általa telkesített területet. Ekkor alapittatott Eszék átellenében Eugéniálva község is, mely azután a jelen század hetvenes évtizedéig fenntartotta örökbér szerződési jogait s birtokállapota — per utján — azok értelmében rendeztetett is, mig a többi nagyszámú telepitvényes községek utódjai — saját gondatlanságuk folytán — úrbéri elbánás alá kerültek. Eugen a helyei uradalomban erdőket irtatott, hogy a mezőgazdászat tért foglaljon ; Belyén — hogy uradalma népét, gyarapodását, vallásosságát előmozdítsa és biztosítsa — várat építtetett, Nagy- Nyárádon és Izsépen stb. pedig templomokat, melyek máig is fennállnak. — Eugen gazdászati ki eltérve a történetírók egy részének ama szokásától, hogy az egyes ütközeteket, ha különben fontoak is, csak töredékes főbb vonásokban közük, egész terjedelmében, minden részletig kiterjedő pontossággal írja le ezen csatának is előzményeit, lefolyását és befejezését. Hiszen, ha egy hadvezér képességeit, vezéri jellemét ismerni akarjuk, úgy a hadjáratok minden, bár csekélyeknek látszó körülményeinél is figyelemmel kell kisérnünk minden működését. Ez egyik kiváló vonása e műnek, mert ismerve a Zentánál vívott csata minden körülményeit, figyelemmel kisérve és meggondolva mindama nehézségeket és akadályokat, amelyek Eugen herceg elé tornyosultak, nem feledve, hogy Menynyi csalárdság és részindulattal voltak egyes udvari férfiak irányában és ha végül áttekintjük ama kor történetét, azt látjuk, hogy Eugen herceg férfias kitartással, nemes lélekkel leküzdve minden nehézséget, megragadta a kedvező pillanatot, megelőzte a törököt és ő támadta meg azt hősiességgel s oly győzelmet vívott ki felette, mely mindenkor a hadászat világtörténeti remeke — akkor egyszersmind hálával és a legnagyobb tisztelettel kell adóznunk a szavoyai herceg emlékének, ki Franciaországnak eltaszított, hazánknak pedig adoptált gyermeke volt. Itt domborodik ki kiválóan Eugen történeti nagy jelleme. Ha mást nem is tett volna, ezzel megszentelte emlékét szívünkben , mert ha IV. Béla második alapítója volt Magyarországnak, úgy ő Zentánál megsemmisítve és kiűzve a törököt s igy megtörve hazánk feletti uralmát, ujjáteremtője, szabaditója volt honunknak. * Eugen Ferenc Parisban született 1663. évi októberben. Atyja Móric Eugen szavoyai herceg és szvászoni gróf, anyja pedig Maneim Olympia, Mazarin kazumális és miniszter unokája volt. Mint a család legifjabb tagja papi pályára volt szánva, melyről azonban még serdültebb korában visszafordult és a katonaira lépett , melyre Franciaország kitűnő katonai intézeteiben nyert teljes kiképést. Tanulmányait elvégezvén, családja hivatkozva az ősük hadi érdemeire, XIV. Lajos Francia királytól egy ezred tulajdonát és parancsnokságát kérte a 19 éves ifjú részére. Azonban a fiatal herceg megjelenése — mely bátor és nyílt volt — nem nyerte meg a király tetszését s igy kérelmét megtagadták. Midőn pedig Eugen megtudta XIV. Lajosnak környezetéhez intézett kétkedő kérdését: „vájjon nem lesz-e ezen petit abbé egykor Franciaországgal szem