Mohács és Vidéke, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
XXII. évfolyam. 2vv I. színi ______ Pécs: állatai Lev Mohács, 1903. januárius 4. MOHÁCS ÉS VIDÉKE. POLITIKAI ÉS TÁRSÍTALMI HETILAP. —:— Szerkesztőség: Kossuth-utca 82/74. szám alatt. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők. Kéziratok nem küldetnek vissza. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési is: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 irodia. Negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 3 fillér. Kiadóhivatal: Brandl János könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetések ára: Egész oldal 12 korona. Fél oldal 7 korona. Negyed oldal 4 korona. — Nyilttér petit sora 20 fillér. Olvasóinkhoz. Lapunk e számé első az esztendőben, mely a huszonkettedik eav fönnállása óta. Az elmúlt huszonegy esztendő alatt megizmosodva, kiterjesz-lődve azzal a reménynyel nyitjuk meg lapunk huszonkettedik évfolyamát, hogy megszerzett erőivel, gyarapodott szellemi eszközeivel még szélesebb körben fog lehetni e város és vidéke közönségének szerény sajtóorgánuma s hogy befolyását, melyet közügyeink előmozdításában, nemes és hasznos törekvések előresegítésében, a nagyérdemű közönség nagyrabecsült pártfogása által megszerzett, éppen ennek a pártfogásnak nagyobb mértéke által még fokozottabban és szélesebb körben lesz képes a közjó érdekében érvényesíteni. Lapunk homlokzatán az olvasható, hogy „politikai lapu vagyunk. De ez nem azt jelenti, hogy mi világra szóló eseményeket, magas politikai kérdéseket akarunk feszegetni; egy vidéki lapnak nem ez a hivatása. Politikai jelleget mégis azért adtunk lapunknak, mert alig lehet akár városi, akár vármegyei ügyekről kizárólag írni, hogy az ember a politika terére el ne kalandozzon. Aztán szőnyegre kerülnek némelykor a magas politikába vágó olyan fontos országos kérdések, melyekben szükséges, hogy a vidék is hallassa szavát. De ettől eltekintve min-deig erőnk,annak- vidsknek szdvktétő ivytxHxsiu szenteljük, melynek támogatásától lapunk léte füg, amelynek sajtóorgánumává lenni vállalkoz. Ebből a szempontból bírálva meg eddigi működésünket, a szerénytelenség vádja nélkül rámutathatunk arra a tényre, hogy lapunk fönnállása alatt városunk és vármegyénk életében aligha merült föl valamely olyan jelentősebb mozzanat, melyet a Mohács és Vidéke ne méltatott volna, és ne segítette volna elő, ha nemes és hasznos törekvést kellett elősegítenie. Irányunk marad a régi. Józan szabadelvűség a politikai, fokozatos haladás a társadalmi téren: ez volt és lesz ezentúl V ■ zavunk. Amily távol állunk attól a radikalizi i -■ ’ határos szabadelvűségtől, mely dicsőséget ágat a rombolásban, vallási közöny terjesztésén s emberi, vallási és történelmi jogok tiprásában id v . épp oly határozottsággal fordulunk el m .a reakciótól, mely vak elfogultságában egy letilti kor elvei és erkölcsei szerint szeretné a politikát és a sadahnat átalakítani s az erőszak fegyvereivel alna társadalmi kérdéseket megoldani. Vezérfonalunk az egyenlőség és testvériség szent eszméiből fakadó felebaráti szeretet motívuma : -Ne tedd másnak, amit magadnak nem kívánsz! Folytatni fogjuk tehát t ilyasutásunkat, amig közönségünk rokonszenve ezt számunkra lehetővé teszi. Amig pedig az isteni Gondviselésnek tetszik, örökifjú erővel végezni fogd, önzetlenül a lap körüli szellemi munkát — entéhyű munkatársaink szives támogatásával Hogy feladatunkat, nem a közjó szolgálatát tűzte ki céljául, eredménynyel teljesíthessük, kérjük lapunk barátait, hogy hák „ maradjanak mellettünk a jövőben is, disn réseik körében szerezzenek lapunknak más bard' 'cat is. Mivel pedig lapunkna eddigi előfizetői, illetve bu ■Jan b Ma még régi kalamázisból, a régi tollal írunk. Egynémelyes dolgot, egynéhány ügyet, elintézetlenül talált a haladó új év. Ezekhez és ezekről kívánunk szokni. Meg aztán amúgy általában is lezáratlanok még az 1902. aktái. Itt is igyekszünk majd tőlünk telhetőleg rendet csinálni és lehetőleg összegező átnézetet adni az elmúlt esztendő azon közdolgainak, melyek a jelen évre, sőt távolabbi jövőre is kihatnak. A könnyebb áttekinthetőség céljából két főcsoportba sorozzuk a közdolgokat: városszervezetet érintő és a társadalomra tartozó ügyek. Essünk előbb át a nehezebbjén. Nehéz, mert kényes. Kettősen kényes minálunk, hol kisvárosi rövidlátással és érzékenykedő kurtaeszűséggel, nem tudják a közdolgokat a személyektől elválasztani, annál kevésbbé, azoktól függetleníteni. A szorosan vett társadalmi együttélés, a múlt esztendőben, talán még az eddiginél is jobban stagnált. Szinte hihetetlen! Minden tényező megvan és nem akad, aki együttműködésre szorítja. Maguk a tényezők természetesen szintén rossz utakon járnak. Mindegyiknek megvolna « ma ez» kicirkalmazott működési köre, a T A R C A. Az én „boldog“ újévem. (Tárcalevél.) Kedves Szerkesztő úr! Már megbocsásson, kérem, hogy a „kedves“ jelzővel tisztelem meg, de magam se tehetek róla — nem én vagyok az oka. Valami úgy fúrja az oldalam, amit el szeretnék mondani; mégpedig úgy, hogy Pálnak mondanám, de azért Péter is értene belőle; leplezetlenül szólva: a publikum is értsen belőle, amit szerkesztő urnak elmondandó leszek, ha ugyan napvilágot látnak e sorok. Hát nagy annak kérem a sorsa, a mi szivemet nyomja s nem is lehet azt csak úgy egy szuszra föltálalni, mint például valami tíz sorba zsugorított bakakalandot, avagy a „rend embereinek“ rendellenes cselekedeteit. Mert, tetszik tudni, hogy az új esztendőbe is beleléptünk már, a másik influenzás évet pedig a sutba dobták.* Buck ! Pardon ! Majd elfelejtkeztem arról, amivel tulajdonképpen e sorokat kezdenem kellett volna, pedig hát a szerkeztő urak ezt már a múlt számban megcselekedték a munkatársakkal szemben, így nem volna illő dolog nekem se enélkül napirendre térnem, pláne, amikor éppen ez az egyetlen tárgya napirendemnek. Hát én csak egyszerű keresetlen szavakkal kívánok a szerkesztő uraknak (a felső, meg az alsónak is a fő- és tárcarovatszerkesztőknek) boldog újesztendőt, mégpedig nem is kártyákkal, sem pedig előszóval, mert úgy tartom, hogy : „amit nem kívánsz magadnak , ne cselekedd azt másokkal szemben sem“. Már pedig én magamnak soha se kívánom a gratulációknak ilyetén való kifejezését! Nem kívánom pedig azért, mert még soha se vettem osztálysorsjegyet s e szerint kilátásom nincs semmiféle nagyobb összegű nyereményre; az én nagybácsim meg soha se hallotta még csak lérét sem Amerikának, annál kevésbé lehetett ottan, e szerint nincs semmi örökségre kilátásom Egyszóval : még gazdag emberjelöltnek se képzelhetem magamat, csakis álmomban mertem ezt egyszer megcselekedni, amikor is Tander Bilit, az amerikai milliomok ura volt az apám testvére. (Másnap reggel aztán csakugyan kaptam adóintést — ezt jelentette az álom.) Ezeket el kellett mondanom, hogy panaszomnak értelme is legyen. Tehát megérkezett újév reggele és én még nyolc órakor is az ágyat nyomtam, mivel abban hiedelemben vagyok, hogy influenzába estem. És csakugyan, van is e hiedelemnek valami alapja, mert már napok óta olyan erős köhögésem van, hogy még a szomszédok se tudnak miattam aludni, azt hiven, hogy talán a kapusokat döngeti valami egézséges betörő. Így kezdődött nálam az év első napja, ergo: tehát ilyen lesz az egész esztendő. Nem tudom, hogy a szerkesztő úr is szokott az év első napján ilyen sokáig aludni ; ha igen, úgy azt tanácsolom, hogy akkor inkább te se feküdjék előtte való nap, mert így okvetlen elkerülheti azt a sok kellemetlenséget, amibe ez a kissé komótos nyugalom körül. Hát így történt az velem, kedves szerkesztő úr, hogy először is rendes szabómnak az inasa állított be egy cifra kártyával, meg egy rigmusos mondókával, kívánván nekem boldog újévet. Ez még csak megjárta, mert ez két hatossal megelégedett , hanem mikor azután a szabóm maga jött személyesen gratulálni — egy számlával, ez már sehogy se tetszett, mert ennél törleszteni kellett. De én azt mondtam neki, hogy most hagyjon békét, jöjjön holnap, mert nem jó az év első napján fizetni, mivel akkor az egész évben ezt kell cselekedni. (Ezt még az én Szefi nénémtől hallottam.) Hanem bizonyosan az én szabóm is hallhatott ilyenfélét, mert sehogy sem akart várni másnapig, hanem azt mondta: — Hisz én meg azt tartom, hogy ha az év első napján nem kapok pénzt, akkor az egész évben nem fogok kapni, hát már csak megengedi a ténsor, hogy nekem is igazam van. És én beláttam, hogy igaza van, tehát fizetnem kellett. Azután 3. prosopom állitott be 3. számlávaal ez előtt már nem exkuzáltan magam másnapra, hanem fizettem szó nélkül. Itt megint a leánya jött gratulálni, aki ruháimat hazahozza. A suszterem két növendéke sem maradt el, sőt mikor eltávoztak mindjárt nyomban a harmadik nebuló is beállított, aki különben sohasem hozta haza a cipőmet. De most már aztán nem volt más mód, mint menekülni hazulról, úgy is tettem. Felöltöztem jó melegen, még a téli rokkom gallérját is úgy fölhajtottam, hogy esetleg az utcán se ismerhessen meg senki se, hanem most se volt szerencsém, mert alig teszek ötven lépést, egyszer csak azt veszem észre, hogy a zsebkendőm szépen otthon maradt, márpedig e nélkül az influenzával nem igen tanácsos útnak indulni. Mit volt mit tennem, haza kellett mennem. Otthon már minden be volt csukva, függönyök leeresztve, úgy, mint ahol senki sincs otthon. Négyszer kellett zörgetnem egy bizonyos tempóban, mert ez volt a jel, hogy a házhoz tartozó vagyok, különben pedig semmiféle zörgetésre se mutatkozott senki. Végre a feleség ajtót nyitott, de más jí mohács és Itaeuo szerkeszt és kiadóhivatala. Jegyzetek az esztendők mesgyéjén. (—s — ő) Hogy reánk virradt az uj esztendő , köszöntjük a közönséget. Teljes őszinteséggel kívánunk mindeneknek minden jót és nagy lesz a mi gyönyörűségünk, ha az uj pennával, melylyel az év krónikájának rovásába belefogunk, az eddiginél ssebbet, jobbat szánthatunk a papírra, de tény,hogy a remek, igszabott pályáim folyton belekanyarodnak a másikéba. Nem veszik észre, hogy mindinkább közelebb jönnek az út széléhez! Ott pedig árok van, a népszerűtlenség árka, melybe ha egyszer belezuhannak, menthetetlenül elpusztulnak. — Nem volna jobb is, szebb is, ha ott haladnának az út derekán és abban versenyeznének, hogy melyik érjen előbb a célhoz ? Most sem időnk, sem terünk nincs, hogy