Mohács és Vidéke, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

XXII. évfolyam. 2vv I. színi­­ ______ Pécs: állata­i Lev Mohács, 1903. januárius 4. MOHÁCS ÉS VIDÉKE. POLITIKAI ÉS TÁRSÍT­ALMI HETILAP. —:— Szerkesztőség: Kossuth-utca 82/74. szám alatt. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők. Kéziratok nem küldetnek vissza. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési is: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 irod­ia. Negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 3 fillér. Kiadóhivatal: Brandl János könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetések ára: Egész oldal 12 korona. Fél oldal 7 korona. Negyed oldal 4 korona. — Nyilttér petit sora 20 fillér. Olvasóinkhoz. Lapunk e számé első az esztendőben, mely­­ a huszonkettedik e­av fönnállása óta. Az elmúlt huszonegy esztendő alatt megizmo­sodva, kiterjesz-lődve azzal a reménynyel nyitjuk meg lapunk huszonkettedik évfolyamát, hogy megszerzett erőivel, gyarapodott szellemi eszközeivel még széle­sebb körben fog lehetni e város és vidéke közönsé­gének szerény sajtóorgánuma s hogy befolyását, me­lyet közügyeink előmozdításában, nemes és hasznos törekvések előresegítésében, a nagyérdemű közönség nagyrabecsült pártfogása által megszerzett, éppen ennek a pártfogásnak nagyobb mértéke által még fokozottabban és szélesebb körben lesz képes a közjó érdekében érvényesíteni. Lapunk homlokzatán az olvasható, hogy „po­litikai lapu vagyunk. De ez nem azt jelenti, hogy mi világra szóló eseményeket, magas politikai kér­déseket akarunk feszegetni; egy vidéki lapnak nem ez a hivatása. Politikai jelleget mégis azért adtunk lapunknak, mert alig lehet akár városi, akár vár­megyei ügyekről kizárólag írni, hogy az ember a politika terére el ne kalandozzon. Aztán szőnyegre kerülnek némelykor a magas politikába vágó olyan fontos országos kérdések, melyekben szükséges, hogy a vidék is hallassa szavát. De ettől eltekintve min-­­­deig erőnk,­­annak- v­idsknek szdvkté­tő ivytxHxsiu szenteljük, melynek támogatásától lapunk léte füg­­, amelynek sajtóorgánumává lenni vállalkoz. Ebből a szempontból bírálva meg eddigi mű­ködésünket, a szerénytelenség vádja nélkül rámutat­hatunk arra a tényre, hogy lapunk fönnállása alatt városunk és vármegyénk életében aligha merült föl valamely olyan jelentősebb mozzanat, melyet a Mo­hács és Vidéke ne méltatott volna, és ne segítette volna elő, ha nemes és hasznos törekvést kellett elő­segítenie. Irányunk marad a régi. Józan szabadelvűség a politikai, fokozatos haladás a társadalmi téren: ez volt és lesz ezentúl V ■ zavu­nk. Amily távol állunk attól a radikalizi i -■ ’ határos szabadelvű­ségtől, mely dicsőséget ágat a rombolásban, vallási közöny terjesztésé­n s­ emberi, vallási és tör­ténelmi jogok tiprásában id­ v . épp oly határozott­sággal fordulunk el m .a­­ reakciótól, mely vak elfogultságában egy letilt­­­i kor elvei és erkölcsei szerint szeretné a politikát és a sadahnat átalakítani s az erőszak fegyvereivel al­­na társadalmi kérdé­seket megoldani. Vezérfonalunk az egyenlőség és testvériség szent eszméiből fakadó felebaráti szeretet motívuma : -Ne tedd másnak, amit magadnak nem kívánsz!­ Folytatni fogjuk tehát t ilyasutásunkat, amig közönségünk rokonszenve ezt számunkra lehetővé teszi. Amig pedig az isteni Gondviselésnek tetszik, örökifjú erővel végezni fogd, önzetlenül a lap kö­rüli szellemi munkát —­­ e­ntéhyű munkatár­saink szives támogatásával Hogy feladatunkat, n­em a közjó szolgálatát tűzte ki céljául, eredménynyel teljesíthessük, kérjük lapunk barátait, hogy h­­ák „ maradjanak mel­lettünk a jövőben is, d­isn réseik körében sze­rezzenek lapunknak más bard' 'cat is. Mivel pedig lapunk­na eddigi előfizetői, illetve bu ■Jan b Ma még régi kalamázisból, a régi tollal írunk. Egynémelyes dolgot, egynéhány ügyet, elintézetlenül talált a haladó új év. Ezekhez és ezekről kívánunk szokni. Meg aztán amúgy általában is lezáratlanok még az 1902. aktái. Itt is igyekszünk majd tőlünk telhetőleg rendet csinálni és lehetőleg összegező átnézetet adni az elmúlt esztendő azon közdolgainak, melyek a jelen évre, sőt távolabbi jövőre is kihatnak. A könnyebb áttekinthetőség céljából két főcsoportba sorozzuk a közdolgokat: városszer­vezetet érintő és a társadalomra tartozó ügyek. Essünk előbb át a nehezebbjén. Nehéz, mert kényes. Kettősen kényes minálunk, hol kisvá­rosi rövidlátással és érzékenykedő kurtaeszű­­­séggel, nem tudják a közdolgokat a személyek­től elválasztani, annál kevésbbé, azoktól füg­­getleníteni. A szorosan vett társadalmi együttélés, a múlt esztendőben, talán még az eddiginél is jobban stagnált. Szinte hihetetlen! Minden té­nyező megvan és nem akad, aki együttműkö­désre szorítja. Maguk a tényezők természetesen szintén rossz utakon járnak. Mindegyiknek meg­volna « ma ez» kicirkalm­azott működési köre, a T A R C A. Az én „boldog“ újévem. (Tárcalevél.) Kedves Szerkesztő úr! Már megbocsásson, kérem, hogy a „kedves“ jelzővel tisztelem meg, de magam se tehetek róla — nem én vagyok az oka. Valami úgy fúrja az oldalam, a­mit el szeretnék mondani; még­pedig úgy, hogy Pálnak mondanám, de azért Péter is értene belőle; leplezetlenül szólva: a publikum is értsen belőle, a­mit szerkesztő urnak elmondandó leszek, ha ugyan napvilágot látnak e sorok. Hát nagy annak kérem a sorsa, a mi szive­met nyomja s nem is lehet azt csak úgy egy szuszra föltálalni, mint például valami tíz sorba zsugorított bakakalandot, avagy a „rend emberei­nek“ rendellenes cselekedeteit. Mert, tetszik tudni, hogy az új esztendőbe is beleléptünk már, a másik influenzás évet pedig a sutba dobták.* Buck ! Pardon ! Majd elfelejtkeztem arról, a­mivel tulajdonképpen e sorokat kezdenem kellett volna, pedig hát a szerkeztő urak ezt már a múlt számban megcselekedték a munkatársakkal szem­ben, így nem volna illő dolog nekem se enélkül napirendre térnem, pláne, a­mikor éppen ez az egyet­len tárgya napirendemnek. Hát én csak egyszerű keresetlen szavakkal kívánok a szerkesztő uraknak (a felső, meg az alsónak is a fő- és tárcarovat­szerkesztőknek) boldog újesztendőt, még­pedig nem is kártyákkal, sem pedig előszóval, mert úgy tartom, hogy : „a­mit nem kívánsz magadnak , ne cselekedd azt másokkal szemben sem“. Már pedig én magamnak soha se kívánom a gratulációknak ilyetén való kifejezését! Nem kívánom pedig azért, mert még soha se vettem osztálysorsjegyet s e szerint kilátásom nincs semmiféle nagyobb összegű nyereményre; az én nagybácsim meg soha se hallotta még csak lé­rét sem Amerikának, annál kevésbé lehetett ottan, e szerint nincs semmi örökségre kilátásom Egyszó­val : még gazdag ember­jelöltnek se képzelhetem magamat, csakis álmomban mertem ezt egyszer megcselekedni, a­mikor is Tan­der Bilit, az ame­rikai milliomok ura volt az apám testvére. (Másnap reggel aztán csakugyan kaptam adóintést — ezt jelentette az álom.) Ezeket el kellett mondanom, hogy panaszom­nak értelme is legyen. Tehát megérkezett újév reggele és én még nyolc órakor is az ágyat nyomtam, mivel abban hie­delemben vagyok, hogy influenzába estem. És csak­ugyan, van is e hiedelemnek valami alapja, mert már napok óta olyan erős köhögésem­ van, hogy még a szomszédok se tudnak miattam aludni, azt hi­ven, hogy talán a kapusokat döngeti valami egézséges betörő. Így kezdődött nálam az év első napja, ergo: tehát ilyen lesz az egész esztendő. Nem tudom, hogy a szerkesztő úr is szokott az év első napján ilyen sokáig aludni ; ha igen, úgy azt tanácsolom, hogy akkor inkább te se fe­küdjék előtte való nap, mert így okvetlen elkerül­heti azt a sok kellemetlenséget, a­mibe ez a kissé komótos nyugalom körül. Hát így történt az velem, kedves szerkesztő úr, hogy először is rendes szabómnak az inasa állított be egy cifra kártyával, meg egy rigmusos mondókával, kívánván nekem boldog újévet. Ez még csak megjárta, mert ez két hatossal megelé­gedett , hanem mikor azután a szabóm maga jött személyesen gratulálni — egy számlával, ez már sehogy­ se tetszett, mert ennél törleszteni kellett. De én azt mondtam neki, hogy most hagyjon bé­két, jöjjön holnap, mert nem jó az év első napján fizetni, mivel akkor az egész évben ezt kell csele­kedni. (Ezt még az én Szefi nénémtől hallottam.) Hanem bizonyosan az én szabóm is hallhatott ilyenfélét, mert sehogy sem akart várni másnapig, hanem azt mondta: — Hisz én meg azt tartom, hogy ha­ az év első napján nem kapok pénzt, akkor az egész év­ben nem fogok kapni, hát már csak megengedi a ténsor, hogy nekem is igazam va­n. És én beláttam, hogy igaza van, tehát fizet­nem kellett. Azután 3. prosopom állitott be 3. szám­lávaal­­ ez előtt már nem exkuzáltan magam másnapra, ha­nem fizettem szó nélkül. Itt megint a leánya jött gratulálni, a­ki ruháimat hazahozza. A suszterem két növendéke sem maradt el, sőt mikor eltávoz­tak mindjárt nyomban a harmadik nebuló is beállí­tott, a­ki különben sohasem hozta haza a cipőmet. De most már aztán nem volt más mód, mint menekülni hazulról, úgy is tettem­. Felöltöztem jó melegen, még a téli rokkom gallérját is úgy föl­­hajtottam, hogy esetleg az utcán se ismerhessen meg senki se, hanem most se volt szerencsém, mert alig teszek ötven lépést, egyszer csak azt veszem észre, hogy a zsebkendőm szépen otthon maradt, már­pedig e nélkül az influenzával nem igen tanácsos útnak indulni. Mit volt mit tennem, haza kellett mennem. Otthon már minden be volt csukva, függönyök leeresztve, úgy, mint a­hol senki sincs otthon. Négyszer kellett zörgetnem egy bizonyos tempóban, mert ez volt a jel, hogy a házhoz tartozó vagyok, különben pedig semmiféle zörgetésre se mutatko­zott sen­ki. Végre a feleség ajtót nyitott, de más jí mohács és I­taeuo szerkeszt­ és kiadóhivatala. Jegyzetek az esztendők mesgyéjén. (—s — ő) Hogy reánk virradt az uj esz­tendő , köszöntjük a közönséget. Teljes őszin­teséggel kívánunk mindeneknek minden jót és nagy lesz a mi gyönyörűségünk, ha az uj pen­nával, melylyel az év krónikájának rovásába belefogunk, az eddiginél ssebbet, jobbat szánt­hatunk a papírra, de tény,hogy a remek, igszabott pályáim folyton belekanyarodnak a másikéba. Nem veszik észre, hogy mindinkább közelebb jönnek az út széléhez! Ott pedig árok van, a nép­szerűtlenség árka, melybe ha egyszer belezuhannak, menthetetlenül elpusztulnak. — Nem volna jobb is, szebb is, ha ott halad­nának az út derekán és abban versenyeznének, hogy melyik érjen előbb a célhoz ? Most sem időnk, sem terünk nincs, hogy

Next