Mohács és Vidéke, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905-05-28 / 22. szám
2. oldal: maradnak soványak az emberek ? Mi úgy gondoljuk, hogy teljességgel nem mindegy és a rengeteg számú magánérdekek nagy összességéből kialakuló erős közérdek kapcsolódik az erélyes kívánsághoz, amely mielőbbi radikális intézkedéseket, sőt intézményeket követel, amelyek lehetetlenné tegyék, hogy az a sok szemérmetlen, értéknélküli hamisítvány mint tizenhárompróbás valódi kerülhessen minden műveit családnak arra a sokat idézett asztalára. Telekes Sándor: — A válság. Lapunk legutóbbi számában annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy báró Burián közös pénzügyminiszter küldetése a válságból való kibontakozásra nézve kedvező eredménnyel fog járni. Sajnos, ebben a reményünkben csalódtunk, mert sem a koalíció nem engedett előbbi álláspontjából, sem a király nem hajlandó a szabadelvű párt kilences bizottsága által — annak idején — megállapított programmon fölül engedni a katonai kérdésben s igy nem járhatott eredménnyel a koalició megbízottjának, gróf Andrássy Gyulának a király előtt azóta lefolyt kihallgatása sem. A helyzet tehát fölötte bizonytalan. Bizonyosnak csak az látszik, hogy a Tisza-kormányt a legközelebbi napokban föl fogják menteni. De mi következik ezután, ki tudná ezt már ma megmondani ? Koalíciós kormány, hacsak várakozás ellenére be nem következik a korona s az országgyűlés közt a megegyezés, nem lesz. Előtérbe jön tehát hivatalnok vagy átmeneti minisztérium kérdése. De a koalíciós többség hangulatát ismerve, aligha lehet remélni, hogy az megadja az ilyen kormánynak a kormányzás eszközeit, vagyis aligha szavazná meg az eddigi újonclétszámot és költségvetési provizóriumot. E nélkül pedig alkotmányosan kormányozni nem lehet. Kétségtelen, hogy a mostani politikai helyzet, a válság nagyban károsítja az ország anyagi érdekeit,hátráltatja közgazdasági fejlődését, különös tekintettel arra is, hogy küszöbön van a külállamokkal való kereskedelmi szerződések kötése. Kereskedelmi szerződéseket országgyűlési többségre támaszkodó alkotmányos kormány nélkül nem lehet kötni. Ha tehát ezek a szerződések a válság miatt nem jöhetnek létre, ebből kiszámíthatatlan károk háramolhatnak az országra s a nemzetre. Nem akarunk a legközelebbi fejlemények tekintetében kombinációkba bocsátkozni, hanem csak annyit jegyzünk még meg, hogy a Tisza-kormány legközelebb bekövetkező fölmentésével egyidejűleg ki kell nevezni az új kormányt is, legyen az akár hivatalnok — akár úgynevezett átmeneti kormány. Magyar Regényírók. — A „Mohács és Vidéke“ tárcája. — A tavalyi karácsonyi könyvpiac legérdekesebb meglepetése egy nagyszabású regénygyűjtemény megindulása volt, Magyar Regényírók címmel. Mikszáth Kálmán terve volt ez a gyűjtemény, amely a magyar regény száz esztendős pályafutásában felhalmozódott kincseket gyűjti egybe hatvan díszes formájú, művészileg illusztrált és e mellett olcsó kötetben, s a nagy terv megvalósítására a Franklin Társulat vállalkozott. A Magyar Regényírók szerkesztője Mikszáth Kálmán, nemcsak a gyűjtemény gondolatát és tervezetét adta a nagyszabású kiadványhoz, hanem vállalkozott arra is, hogy minden regény elé bevezető tanulmányt ír a regény szerzőjéről, essay-sorozatot a magyar regényírókról. Így vált a Magyar Regényírók megindulása elsőrangú irodalmi eseménnyé, s a tavaly karácsonyra megjelent első öt kötetet, Kemény Zsigmond, Csiky Gergely, Vadnai Károly és Pálffy Albert egy-egy regényét, Mikszáth.", bevezetéseivel, R. Hirsch Nelli, Neogrády Antal, Nagy Sándor és Márk Lajos illusztrációival, meleg érdeklődéssel fogadta és szeretettel karolta föl a művelt magyar közönség, mert méltányolta a nagy kiadványnak azt a jelentőségét, hogy a magyar irodalmi műveltség számára valósággal elveszett kincseket tár újra a modern magyar közönség és a jövendő nemzedékek elé, megalkotván a magyar regényirodalom tárát s egyben történetének monográfiáját is. Mindezt a Magyar Regényírók második, ötkötetes sorozatának a megjelenése alkalmából mondjuk el. Öt újabb díszeskötettel gyarapodott a tavaly megindult hatalmas gyűjtemény. Öt értékes regényt, Mikszáth négy újabb gyönyörű tanulmányát és több mint hetven értékes, új illusztrációt nyújt az új sorozat ismét a magyar olvasóközönségnek. Kemény, Csiky, Vadnai és Pálffy után most Jósika Miklós, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond és Herczeg Ferenc következtek a sorban. Jósika egyik legszebb regénye A csehek Magyarországban, adja az új sorozat első két kötetét. Egyik legértékesebb történeti regénye irodalmunknak ez a hatalmas műalkotás, amelyhez Kimnach László készített harminc gyönyörű illusztrációt. Tolnaifé Laps, irodalmunknak ez a tartalmas, nagyméretű alakja, akinek ma már a legnagyobbak koszorúja jut, amelyet életében csaknem megtagadtak tőle, talán egyik legjellemzőbb művével, a Báróné ténsasszonnl illeszkedik bele a gyűjtemény keretén belül regényirodalmunk klasszikusai közé. A hazaszeretet keserűségéből fakad az az erő, amely e regényben a Bach-korszak gyászmagyarjait örökre megbélyegzi. Tolnai regényét Kriesch Aladár illusztrálta, a maga sajátos, szimbolisztikus modorában, amely nagy művészettel érzékíti meg a regénynek legfinomab hangulatait is. Méltó emléket emel az új sorozat irodalmunk egyik korán elhunyt, nagytehetségű alakjának, Justh Zsigmondnak, akit nagyratörő pályája derekán vesztettünk el. Két szép regényét közli a sorozat egy kötete : A pénz legendáját és a Gányó Julcsát. Mind a két regény eredeti kiadása régóta elfogyott, s a Franklin-Társulat nagy mulasztást üt helyre, mikor Justh érdekes egyéniségét újra szóhoz juttatja. Mind a két regényt Túrl Ödön illusztrálta. Az új sorozat ötödik kötete Herczeg Ferenc nagy történelmi regényét, a Pogányok-at közli, Pataky László szép illusztráczióival. Herczeg Ferenc ebben a regényében csatlakozik kiváló egyénisége- A radio-activi, «" iP *tgl1' V.' D-t keserűísz, reggelenként fél pohárral használva, jf * $ I ni III »’ t jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és Vértisztító, mint bCrmigbauer-féle ivókúra a Karlsbadh és Marienbach gyógymód meglepően ilir»Un.V T", gyors és sikeres helyettesitője. — Az első magyar ásványvíz, amelyben 1\ A J)j AI fedeztetett fel. Gyógyveje rendkívüli. Kapható kis és nagy üvegben Auber V. gyógyszerész, Auber N. János, Prezsmayr A., Pap J., Freund és Társa, Bachrach Gy. és RosenthalT. uraknál. Főszétküldés a forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél KOMÁROMBAN. 545 Mohács és Vidéke A Mohácsi Önkéntes Tűzoltó-Egylet ünnepélye. Városunk Önkéntes Tűzoltó Egylete múlt vasárnap vette át hivatalosan a gépezetes tolólétrát, valamint Kis Alajos kovács- és Szingstein János helybeli bognármesterek által készített, személyszállításra is alkalmas szerkocsit. Ezeknek a szereknek az átvétele valóban ünnepélyes keretekben mozgott. Már a délelőtti vonattal érkeztek meg Dittler Aurél, a Zsolnaygyári tűzoltóság parancsnokának vezetése alatt a gyári tűzoltóság hét tagból álló küldöttsége, Herreszbacher Nándor parancsnok vezetése alatt a Németbólyi Tűzoltó-Testület két tiszt és nyolcz tűzoltóból álló küldöttsége, majd pedig a délutáni vonattal érkeztek a Pécsi Önkéntes Tűzoltó-Testület képviseletében Schultz Ferenc rendőrkapitány testületi parancsnok vezetése alatt Rostás Géza és Heller Gáspár tűzoltótisztek, továbbá Kész József tanító, a villányi újonnan megalakult tűzoltó-testület parancsnoka. Az ünnepély a volt püspöki kastély udvarán folyt le. Három órakor ugyanis a helyi tűzoltóság teljes létszámban, a gépezetes tolólétrával, a szerkocsival, két vészvonattal és egy rajttal vonult föl, amelyek egymás mellé állíttatván, közülök a gépezetes tolólétrát és a szerkocsit Keserics Ferenc apátplébános úgyis mint testületi lelkész egy igazán szivhez szóló, meleg szeretettől sugárzó lelkes beszéd kíséretében, teljes főpapi díszben egyházimegáldotta. E közben megtelvén a kastély tágas udvara százakra menő közönséggel, ezúttal kiválóképpen intelligens közönséggel, a szerek megáldása után a helyi tűzoltó-testület parancsnoka jelt adott a gyakorlat megkezdésére. Helyi tűzoltóságunk az összes szerekkel együtt a kastély udvarát elhagyta, egyúttal pedig Rubint L. Ferenc alparancsnokkal szóval közölte a parancsnok a gyakorlatnak alapjául szolgáló megoldandó föladatot és dicséretére szolgáljon az alparancsnoknak, a föladatot derekasan meg is oldotta. A megoldandó föladat ugyanis az volt, hogy teljesen szélcsendes időben a kastély zsindellyel födött tetőzetének délkeleti csúcsa kigyulladt; telefonon erről pontos jelentést kapott, valamint arról is, hogy a kastéllyal összeépített emeletes magtár is veszélyben forog. A készenlétben levő tűzoltóság az adott jelzésre legott megjelent és amíg a gépezetes tolólétra segélyével hatalmas sugarakat lövett a zsindelyes tető veszélyeztetett éjszaki részére és a másik, gyöngébb sugarat a magtárnak kívülről történt megmászása ,és a tetőre való fölkapaszkodás által a magtár tetejére alkalmaztatta, addig valóban ügyes volt a harmadik sugárnak alkalmazása a magtár udvarából. — Tűzoltóink tehát a föladatot az adott esetben elég ügyesen oldották meg, csak az volt a hiba, hogy az egyik fecskendő nyomóereje gyöngének bizonyult. Ezzel a gyakorlat befejezést nyervén, a helybeli parancsnok a vidéki bajtársaknak a tűzoltó laktanyát és az összes fölszereléseket, majd pedig a színkört mutatta meg, az utóbbinál természetesen leginkább arra voltak kiváncsiak a pécsiek, hogy mennyire sikerült ennél a tűzbiztonsági követelményeknek érvényt szerezni. A szemlét a Röder-féle vendéglőben társasvacsora követte, amelyen a vidéki és helybeli tűzoltókon kívül Margitai Péter elnök, Keserics Ferenc apátplébános, Szinkovich Károly főszolgabíró, Jahoda Ede városbíró, Kloinbauer Antal városi főjegyző, Német Lipót miniszteri biztos, Német Károly szolgabíró, Brand Ede polgári iskolai igazgató, Kisszély Andor népiskolai igazgató, Varga Alajos t. megyei főügyész, dr. Rüll János kórházi igazgató-főorvos, Margitai Lajos t. szolgabiró és még többen vettek részt. A harmadik fogásnál — a pecsenyénél — megeredt a tósztek árja. Elsőnek Margitai Péter egyleti elnök szólalt föl, aki poharát Keserics Ferenc apátplébánosra emelte, az új tűzolószereket megáldó tűzoltó-lelkészre, arra a nemes érzésű emberre, aki mindenütt és mindenkor elsőnek szokott jelentkezni, amikor segélyezésekről van szó; majd Keserics Ferenc apátplébános az összes tűzoltókra, dr. Rüll Béla a választmány megjelent tagjaira, különösen Szinkovich Károly járási főszolgabíróra, a városi elüljáróság megjelent tagjaira és Brand Edére együttesen; Szinkovich Károly főszolgabíró az egylet két vezetőjére; Rubint L. Ferenc helybeli alparancsnok a vidéki tűzoltó vendégekre, majd ismét Margitai Péter a csak nemrégen huszonötéves szolgálati érmet kapott Dangeisz József köztűzoltóra és Szabiár Antal szivattyús szakaszparancsnokra, ismét Szinkovich Károly főszolgabíró Szingstein János és Kiss Alajos helybeli iparosokra, akik a szerkocsit készítették, végül Schultz Ferenc a helybeli tűzoltó-parancsnokra emelték poharukat. Ekkor már vidám és derült volt a hangulat, amelynek csak a hajnali órák vetettek véget tűzoltóink megelégedésére. Adja a jó Isten, hogy tűzoltóinknak vajmi ritkán kelljen igénybe venniök az új gépezetes tolólétrát és a szerkocsit. 1905 május 28. SZÍNHÁZ. Szombaton a Hervé édes muzsikája Lili-je nem a legszerencsésebb interpretálókra talált. Kállay a címszerepben még mindig erős indiszpozícióval küzdött és ez alakítása énekbeli részein sajnálatosan volt tapasztalható. Az átmenetet a bakfis naivságából az asszony pajkos dévajságába sem találta el kellőleg. Remete Géza (Plinchard) csak a gixerét mérsékelte, flegmáját nem. Játéka még kevesebb non chalancszal sem volna erőltetett. Kitűnő volt Rátkay Saint-Hypothese-je. Finomabb hatásra kiélezett detail-munka, mely nem maradhatott és nem is maradt siker nélkül. Szathmáry minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a férjet a lehető legellenszenvesebbé tegye és az erre pazarolt erőlködése meghozta a maga nem éppen édes gyümölcseit. A vasárnap délutáni előadást ők maguk érdemesítették arra, hogy pénteken megismételjék, mi majd azt vesszük premiere számba, ha ugyan a magát már rég rekedtre kukorékolt Arany kakasnál ilyenről szó lehet. Vasárnap este Verő György három egy felvonásos, a nem érdekelte kellő számban a publikumot, mely e darabokat már tavalyról ismeri. Az apróságok közül a két szélsőt elég ügyesen mókázták el. Kállay Jolán kackiásan térült-fordult a bokorugrós szoknyában. Birónéja kardos menyecske volt, míg a Mennyországban teljesen indokolttá tudta tenni Rátkaynak (Tibor András) hozzá való ragaszkodását, ellenben székely asszonya sem beszédben, sem magatartásban nem volt az, aminek a szerző elgondolta. Kürthy kitűnően találta el a