Mohács és Vidéke, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905-12-17 / 51. szám

XXIV. évfolyam 51. szám Mohács, 1905 december 17 Szerkesztőség: Mohács, Kossuth Lajos­ utca 82/74. szám alatt. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők. Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési d­ij: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 korona. Negyed évre 2 korona. Egyes szám ár 0 fillér. Kiadóhivatal: Brandl János könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetések díjszabás szerint számíttatnak. Nyilttér petit sora 20 fillér. Egyesült erővel. Vannak kaszinóink, vannak köreink, egy­leteink tekintélyes számban, de ezek nem tel­jesítik rendeltetésüket olyképpen, hogy jelentékeny szerepet játszanak a mi társadalmi életünkben. Pedig a kor tanulságai azt követelik, hogy ezek a társadalmi egyesületek minél jótékonyabb be­folyást gyakoroljanak környezetükre. A mai kor jelszava: a közös célokért való tömörülés. Minden városban és minden faluban néprétegek élnek, melyeknek hasznára válik, ha egyesült erővel törekednek a közös célt elérni. Az már régi dolog, hogy egyes, ma­gára utalt ember hasztalan küzd olyan áram­latok és törekvések ellen, amelyeket akár a megszokás, akár a tömeg elfogadott. Az egyes ember hasztalan próbálkozik anyagi egzisz­­tenciáját biztosítani olyan úton, amelyen a gaz­dagabbak, az erősebbek járnak. Angliában és Németországban már régen fölismerték az egyesült erővel való törekvések szükségességét s a törzsasztaltól kezdve egész a mágnások klubjáig számlálhatatlan egyesületekben és szö­vetkezetekben tömörülnek az egyes néprétegek, hogy közös erkölcsi és anyagi célokat érjenek el. Nálunk Magyarországon még messze va­gyunk attól, hogy a polgárság az egyesülés révén tényleges eredményeket tudjon elérni. Ebben a tekintetben hatalmasan megelőzte a „burzsoát“ a proletáriátus, amely egyesülése ré­vén számottevő tényezője lett a főváros tár­sadalmi és gazdasági életének és máris anyagi előnyt és kedvezményt vívott ki a munkásosz­tály javára, hogy az jelentékeny eredmény, sőt határozott siker számba jöhet. Tanuljunk tőlük és fejlesszük minden erőnkből kaszinóinkat, olvasóköreinket és egy­leteinket , mert manapság ezek a helyes és megfelelő alapjai annak, hogy egyesült erővel közös célokat érjünk el. Ugyanazért fölötte szükséges, hogy hasonló társadalmi intézmé­nyeinket fejlesztve, alkalmassá, képessé tegyük azokat eredeti rendeltetésük teljesítésére Ami már meglevő ebbeli intézményeink két nagy alaphibában szenvednek Az egyik az, hogy egy nagy részükben a politika dominál, tehát valójában politikai célokat szolgálnak. Vannak liberális kaszinóink és katolikus köre­ink, ifjúsági önképzőköreink és katolikus legény­egyleteink, zsidó nőegyleteink és keresztény nők egyesületei, szocialista, néppárti földműves kö­reink stb. stb. Természetes, hogy ezekben az egyesületekben és körökben nem fejlődhetik ki az a szellem, amely a tagokat közös anyagi és erkölcsi célok elérésére ösztönzi. Az ilye­neknek vezetői nagyobbrészt szereplő, vagy szerepelni vágyó politikusok, akiknek vagy a mandátum a végcélja vagy a szerepelni vágyás. S ez az oka annak, hogy ezek a körök ahe­lyett, hogy egymással karöltve működnének, egymással inkább rivalizálnak s inkább a forma kedvéért, mint szükségből hébe-hóba a jóté­konyság gyér fügelevelével takargatják tartal­matlan voltukat. Az ilyen társadalmi egyesületek csakis úgy tudnak a társadalomnak hasznára válni,ha elsősor­ban nem politizálnak, ha egymással karöltve dol­goznak s a tagok, szellemi­ és anyagi jólétének emelését tartják szem előtt.A békés együtt­működésnek megélő betűje a politika, mert szenvedélyek, egyéni hiúságok lesznek úrrá a kedélyek fölött s egyes emberek a vezetők ér­dekét, hiúságát szolgálják s e mellett a feleke­zeti békét ássák alá. A másik fő hibája a mi társadalmi egyle­teinknek, hogy sokban a politikán kívül kizá­rólag mulatságok rendezésével foglalkoznak. Sok ilyen közhelyiség egész esztendőn keresz­tül - néhány vasárnap kivételével - kong az ürességtől, élet csak farsang idején van ben­nük, amikor rohamos egymásutánban követik egymást a táncmulatságok s a műkedvelői elő­adások, mely utóbbiak — ha nagyon sokszor előfordulnak — a legizléstelenebb dolgok. A bál még csak hagyján, mert a mulatság, a tánc szép és kellemes dolog. De a sok mulat­ság mellett nem lehetne-e népszerű fölolvasá­sokat tartani ? A művelt külföld minden olyan egyesületében, melynek kevéssé iskolázott tagjai vannak, első­sorban arra helyezik a fősúlyt, hogy a tagok műveltségét előadások és fölol­vasások révén emeljék. S értelme valóban csak ennek van. Hasznát a tag csak úgy veszi az egyesületnek. Nálunk azonban ezt a fontos célt teljesen szem elől tévesztik s a tagok művelt­ségét hébe-hóba élőképek és színi előadás ré­vén igyekszenek emelni. Az intelligensebb körök egyesületeiben pedig egész éven át a kártya, a hazárdjáték grasszál . . . Célszerűtlen és erkölcsi tartalom nélkül való egyesületi életünk nagy hátránya társa­dalmunk fejlődési képeségének. TARCA. Névnapra. Köszöntlek, édes angyalom! Régóta nem szólt már dalom S hogy lantom újra fölveszem Csak a te kedvedért teszem. Te vagy, ki dalra ihletel, Te érted dobog a kebel; Te rólad szólnak dalaim . . . Neved fonom ma dalba­­m’! Te névnapod én ünnepem A te költőd ma ünnepel! Téged köszönt névnapodon, Én hűséges, szép angyalom! Az Ég adott téged nekem, S ezért hálát zeng énekem! S az Ég áldása ha követ: Áldjon meg együtt te veled! Oh hidd el, hallgat rám az Ég! Nem szállt igazabb ima még Senkiért az Éghez soha, Mint dalnokod imája ma! Légy boldog! S tudom, az leszel... Költőd, aki ma ünnepel, Boldogságodról ha dalol: Szebb dalt nem zengnek majd sehol! Honthy István: Téli rege. Hideg van. Hull a hó. Korán megjött az este. Most csak melegszobába’ jó S nem ott künn dideregve. Mint didereg egy kicsi árva Az utcasarkon egymagán, Édes­anyjára lesve-várva. A munkából jön-e talán ? Mert jó volna, ha jönne már, Otthon is várják kis cselédi S kiabálnak a legnagyobb után, A ki az utcasarkon nézi. S jön a mama. Pihegve, kifáradtan „Nos itt vagyok, kis lányom. Úgy siettem. Kalácsot is hozok a kosaramba, Ne féljünk, megsegít az Isten !“ * Hideg van. Hull a hó. S Korán megjött az este. Most csak meleg szobába’ jó S nem ott künn dideregve. De nem didereg az a dáma, Ki egy palota kapuján Most lép ki jó meleg bundába S az őt váró kocsiba száll. S elhajtat valami estélyre, Hol van udvarlás, flirt elég S otthon egyetlen gyermekére Vigyáz addig egy vén cseléd. A gyerek az öreg ölében Eljátszik boldogan, meghitten . . . 5 hogy anyja megjön késő éjjel, Csak ennyit szól: „Alszik már? Hála Isten?!“ Honthy István: A válság. Holnapután, e hó 19-én ismét összeül az or­szággyűlés, hogy még ugyanazon az ülésen királyi kézirattal újra elnapoltassék, esetleg föloszlattassék. Még körülbelül két hét előtt azt lehetett hinni, hogy ez a december tizenkilencedike a válságnak nagyon is kritikus napja lesz. Mert arról volt szó koalíciós körökben, hogy ha akár elnapolják, akár föloszlatják az országgyűlést, a szövetkezeti bal­oldalhoz tartozó képviselők együtt maradnak és tovább tanácskoznak, vagyis folytatják az üléssza­kot. Ha ez csakugyan bekövetkeznék, ez fölötte végzetessé válhatnék az országra nézve; ez annyira Magyar Regényírók. Az egyszázadon múltú magyar regényiroda­lomnak szinét-javát foglalja össze hatvan kötet­ben az a nagyszabású gyűjtemény, amelynek gon­dolatát és tervezetét Mikszáth Kálmán, a legna­gyobb élő magyar regényíró adta a kiadó Franklin Társulatnak, magára vállalván egyúttal a hatalmas gyűjtemény szerkesztését is. A nagy író gondolata immár testet öltött s regényíróink maradandó emlékezetéül a díszes gyűj­teményből megjelent most immár a harmadik soro­zat, amely az eddig megjelent tíz kötetet, Jósika Miklós, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond, Csiky Ger­gely, Kemény Zsigmond, Pálffy Albert, Tadnai Károly és Herczeg Ferenc egy-egy regényét újabb öt kötettel gyarapította. Az új sorozat a vállalat programmjának meg­felelően különböző korszak íróit foglalta össze a múlt század harmincas éveitől kezdve a mai napig. A kötetek azonban szám szerint illeszkednek bele az egész gyűjteménybe, amely időrendben tartal­mazza a regényeket. Gaal Józsefnek, a Peleskei Nótárius írójának történeti regénye: Szirmay Ilona, a legrégibb az új sorozatban. Ez a regény együtt jelent meg 1836-ban Jósika­ Abafijával s ezzel együtt osztozik a magyar regényírás áttörésének a dicsőségében. A ma is érdekes munkát Wittich Eperjesi Károly illusztrálta. A mai irodalmat Rákosi Viktornak fő műve , az Elnémult harangok képviseli, ez az alig két esztendő előtt íródott gyönyörű regény, amely egy csapásra a legnagyobb regényíróink sorába emelte

Next