Mohács és Vidéke, 1909 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

a oldal.________________________________ Az egész magyar birodalom október havi a­datai ezek: ^ f­élve született . 61.715 (2­ 99 ezrelék), meghalt . . 39.434 (1­91 ezrelék), népszaporodás 22.281 (1­08 ezrelék)­­Tavaly a szaporodás 21 340 főn/1 volt, ami szerte F04 szaporodásnak felel **eS 5 az­ehát valamivel kedvezőbb a tavalyinál. * A kivándorlás országszerte ismét növekedő endületet mutat. Branya és Pécs területéről 150 ember ment világgá, köztük 40 magyar, vissza csak 16 egyén (6 magyar) jött. Az egész magyar irodalomból 5 351 (tavaly 13.825) egyén, köztük 1.736 (tavaly 4.219) magyar vándorolt ki. Vissza­­vándorló 1.984 (tavaly 3.570) volt, ezek közt 472 (tavaly 1.083) magyart számláltak össze; a visszaván­­dorlás tehát, sajnos, csökkenő irányzatú. Olyan vármegyei törvényhatóság, ahonnan egy kivándorló sem akadt, egyetlenegy volt október ha­vában. Ez: Csongrád vármegye. Ugyanő szerencsé­vel dicsekedhetik Szeged, Székesfehérvár, Komárom, Sopron és Marosvásárhely város. Országunk egyéb részeiben mindenütt volt keletje a vándorbotnak. Községi élet. Mohács város községi képviselőtestülete 1908. évi december hó 30-án délután 3 órakor Szokody Árpád elnöklésével rendkívüli közgyűlést tart­,­ amelyen a napirendre kitűzött, “ex**1*017 a követ­­kezűleg intitato­tt. 1. Az 1908. évi 38­­.-c. 34 §-a alapján meg­alakulandó egészségügyi bizottságba Auber István, dr. Rüll Béla és Szabó András községi képviselő­ket választotta be. 2. Ugyanezen törvény 30. §-a alapján az öt községi szülésznő fizetését 1909. januárius hó 1-től kezdődőleg egyenként 240 koronában állapította meg. 3. A Hörbinger Vencel ellen megindított per­ben megkötendő egyezségre vonatkozólag elfogadta az elöljáróságnak azt a javaslatát, mely szerint Hörbinger a jogtalanul elfoglalt területért fizet a városnak 300 koronát, az összes perköltségeket viseli és a már meglevő híd mellett, minthogy képviselőtestület abbeli kérelmével, hogy az aszfalt gyalogjáró lerakásának költségei alól fölmentessék, elutasította , mert a járdaköltségek a szabályren­delet szerint felerészben a háztulajdonost terhelik s a közadók módjára lévén behajtandók, az elöl­járóság a fönnálló hátralék beszedése körül szabály­szerűen járt el. A hivatalból leirt állami adók után kivetett 2545 , 57­0 községi pótadónak törlését adóalap hiánya , illetve megszűnése cimén elrendelte. ____8. Strasser Lajosnak az utcaszabályozási tér­laiszolamsavai eteuis. virat. nemet .Lapot inditvá­­nyával azt célozta, hogy még csak a jövőben fo­lyamodó társulatok részére biztosítsa az adóvissza­­térítés teljes előnyeit. Az értekezlet a helyén­való, magvas felszólalásban alaposan megokolt indít­ványt egyhangúlag magáévá tette és megbízta az előkészítő bizottság elnökét: tegyen meg minden­t Tudósítónk abban a hitben, hogy lapunk karácsonyi száma vasárnapon (dec. 27.) jelenik meg, csak dec. 24-én este — midőn a karácsony napján megjelenő lapunk már nyomás alatt volt — küldötte be érdekes tudósítását. Innen van, hogy ezt csak mostani számunkban hozhattuk. A szerk. u. a. rá ................—­­ rvUpisii. JaMifyUW* U­pUpjaV és egyéb anyag is drágább lett azóta. És mind­ennek dacára lapunk tartalma tetemesen meg­gyarapodott, a szerkesztői rész rendesen négy és fél, sokszor öt egész oldalra is terjed. Lapunk kiállítása tehát ma sokkal többe kerül, mint azelőtt. És mivel kiadónknak akkor, midőn a munkás s az anyag olcsóbb, a lap terjedelme pedig sokkal kisebb volt, lapunk után semmi haszna sem volt, úgy hogy szerkesztőnknek sem jutott tiszteletdíj, kétségtelen, hogy már több év óta tetemesen ráfizet a lapra. Csendes nyugalomhoz Nekünk nagy jussunk Mi vagyunk hamvai Apaffy Mihálynak, Erdélyország egykor Nagyságos urának S ezért arra kérünk, Ne adjatok nékünk Uj nyugvó helyet Fényes uj kriptában, Csak tegyetek vissza Régi, dohos sírba — Ott legalább még a Régi szabadság van ! Honthy István: A gyerek. Irta: Vándor A múltkor este, mikor hazajött,m pjro8kát a feleségemet sirva találtam. Ránézted „z ^ ^ | fél kilenc volt. Nem kérdeztem tehát semmit, Vr,nem’ melléje kerültem, átöleltem és azt súgtam a fülét... — Egyetlenem, veszek magának egy lila „crépe de chine“ blúzt. Piroska rám nézett és így szólt: — Vegyen nekem egy pici, kicsi gyereket. A gyerek váratlan feltűnése nem valami kelle­mesen érintett. Ezt azonban nem mutattam, hanem megsimogattam a feleségem szép arcát és hizelegve azt mondtam neki: — Kis csacsi és egy merész fordulattal az orosz japán háborúról kezdtem beszélni. Piroska rám nézett. Volt ebben a tekintetben minden: pajkosság, melankólia, bizalom, tréfa, szomorúság és makacsság. Aztán ő is beszélt a ja­pánokról. Azt mondta, hogy a japánok iránti rokon­­szenvének a bizonyítékaképen egy gésapongyolát fog magának varratni. Az nagyon kedves, bájos ,szelet, magyarázta, nem gátolja az embert a moz­gásban, de lehet benne ülni a földre is, a gyerek­kel játszani.­­ — Édesem, már kértem magát, hogy ne em­legesse nekem azt a gyereket — mondtam kissé száraz hangon. — Hisz ez nem az a gyerek. Éreztem, hogy veszedelem fenyeget. Össze­húztam a szemöldököm, ami nálam az idegesség jele. _____— Egy másik gyerek ? Hát ez kié . — A Mihályé. — A Favágóé? — Azé. Egy pilanatra elhallgattam. Ezt az időt Piroska arra használta föl, hogy rátelepedett annak a szék­­nek karjára, amelyen én ültem és elkezdte a haja­mat simogatni. — Ha látná, micsoda gyerek az — mondta — — akár egy Murilló angyalka. Kék szeme van, meg fekete haja. Aztán a keze, meg a lába — Miklóskám, lelkem, nézze meg azt a gyereket. Piroska néhány napra így szólt: — Aztán kérdezte már tőle? — kérdeztem. Nem éppen ezt, csak úgy mondtam, hogy nem adná-e nekem valamelyiket. Gondoltam majd ezt választjuk. — Aztán mit mondott Mihály? — Hogy hát ő nem bánja, neki van öt, jut is, marad is. — Mihály! Mihály csak az apja. Beszélt az anyjával ? — Holnap fogok vele beszélni. Magával el­megyek hozzájuk. Azt akartam mondani, én bizony nem megyek, de ránéztem a parányi cipőkre és igy feleltem: — Isten ne­­, holnap nézzük meg a kisleányt, van. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden kuifemv­­m]. M­u­­ mál hazánk terms, a JHUlidl szetes szénsavas­vizek királya: égést r°gl¡’11 megszünteti, páratlan étvasúíterjesztő használata valódi Kedvelt borv.zl olcsóbb a szódavíznél! AGNES 83-11 Főraktár : Ehrenfeld Antal urnái Mohácsa -FflTTIK Millenniumi nagy érem­­l miat.­ági kitüntetve. _____ Kitűnő asztali bor- és gyógyvíz, a gyomor­áldás gyomorbajosoknak. Mindenütt kapható a Mohács és Vidéke kép elkészítése tárgyában adott megbízás vissza­vonása iránti elüljárósági előterjesztés tárgytalanná vált, mivel a nevezett mérnök a jelzett térképet időközben készen beterjesztette. 9. A csavargőzös alkalmazottainak 1908. évi szénmegtakaritás cimén a képviselőtestület 200­0 jutalmat szavazott meg és végül 10. A pénztár rovancsolásáról beterjesztett jelentés tudomásul vette. A közgyűlést az elnöklő biró avval oszlatta el, hogy a képviselőknek boldog újévet kivánt._____ A dunavölgyi ármentesítő társulat értekezlete. A Vágbalparti Ármentesítő Társulat még a nyáron azt az eszmét vetette föl, hogy az összes dunavölgyi társulatok közös ügyeik megbeszélése végett időköz­önkint értekezleteket tartsanak és fölhívta a Margittaszigeti Ármentesítő és Belvizle­­vezető Társulatot is ennek az eszmének a támoga­tására. A társulat folyó évi őszi (okt. 16-iki) köz­gyűlése az eszmét magáévá tette s a társulat ily értekezleteken való képviseletével az elnököt s igazgató-főmérnököt bízta meg. A most lefolyt év december hava 20-án­ volt az e nemű első értekezlet, melyen a Margittaszigeti Társulat részéről megjelent Német Lipót elnök és Forgányi Lajos igazgató-főmérnök. Az értekezlet tárgya volt a többi között a dunavölgyi társulatok szervezkedése s az adóreformnak a társulatok érde­keit érintő részével szemben való állásfogot",14.,a­ A dunavölgyi társul*t*"1* szervezkedésének ter­vezetét a­ 7 crgula kir. tanácsos, a Vágbalparti Ármentesitő Társulat igazgató-főmérnöke terjesz­tette elő. Négyféle alternatívát állított föl. A javas­lat fölötti vitában részt vett Német Lipót is. A megállapodás egyhangú volt, elfogadván az alap­szabályok szerinti szervezkedést a szabad belépés alapján, központi intézéssel, kimondván egyúttal, hogy végcéljául a törvényes alapon biztosított mű­ködést tekinti. Az adóreform tárgyában a Vágbalparti Tár­sulat a többi dunavölgyi társulatok hozzájárulásá­val és képviseletében még a nyáron adott be memorandumot a pénzügyminiszterhez. A vízitár­­sulatok ugyanis nagy sérelmet látnak a földadóka­taszter kiigazításáról, a földadó százalékának meg­állapításáról, továbbá a jövedelemadóról szóló javas­lat-Ab­­on A 1, v" 1 " ~ ~ ~ -- 1909 január 8. lépést, hogy az eddigi adóvisszatérítés előnye a már likvidálás alatt levő vagy a még folyamatban levő építési munkálatok folytán még ezután likvi­dálás alá kerülő adóvisszatérítésekre nézve is bizto­­síttassék. A dunavölgyi vizitársulatok központi szerve­zete fontos tényező lesz különösen a kisgazdák érdekeinek képviseleleténél és fontos feladatot fog betölteni a kisebb vizitársulatok támogatása körül. Tudósítók Olvasóinkhoz. A mai számmal lapunk már huszonnyol­cadik évfolyamába lép. Az új évfolyamban is a régiek maradunk: ezentúl is kizárólag helyi lapot akarunk adni a Mohács és Vidéké­­ben. Nagy súlyt helyezünk városunk közügyeire; van jogunk önérzettel hivat­kozni rá, hogy annak a lendületnek, mely har­madfél évtized óta Mohács város fejlődésében beál­lott is sok érdemes dolgot hozott létre, a „Mohács és Vidéke“ is buzgó munkája volt. Az lesz ezután is. Emellett azonban nem hanyagoljuk el várme­gyénk, járásunk, vidékünk érdekét sem. A legtöbb he­lyen vannak tudósítóink, akiknek feladata lapunkat az egyes községekben előforduló eseményekről értesí­teni és az ott fölmerülő közdolgokról informálni. A Mohács és Vidéke függetlenségét, az igazság és közérdekhez ragaszkodó irányát nem rendeljük alá semmiféle más érdeknek, semmiféle más tekin­tetnek. Srni fogunk mindenről, ami a közügyekben történik ; véleményt mondunk, véleményeket köz­vetítünk, buzdítunk s óvást teszünk a szükséghez képest. Nem fogjuk félénk óvatosággal meg­kerülni azokat a kérdéseket és eseményeket, melyek a tisztességes és kötelességtudó sajtó kritikáját a közjó érdekében kihívják. Szóval, valamint eddig tettük, úgy a jövő­ben is buzgón óhajtjuk szolgálni a közügyet. Hogy ezt minden irányban megtehessük, kérjük lapunk minden barátját, hogy vidékük közdolgairól, ese­ményeiről szerkesztőnket gyorsan értesíteni szíves­kedjenek. Reméljük, hogy olvasóközönségünk, mely huszonhét éven át híven kitartott mellettünk, sőt szerkesztőnket huszonötéves szerkesztői munkássá­gának elismeréséül ritka fényes ünneplésben része­sítette, ezt a támogatást a jövőben sem fogja

Next