Mohács és Vidéke, 1912 (31. évfolyam, 1-54. szám)
1912-01-01 / 1. szám
XXXI. évfolyam.1. számn »I Állam Pécsi állami Levéltár Mohács, 1912. januárius 1. MOHÁCS ÉS VIDÉKE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP" ' ______________________________________________________________________________________________________n_________ / ■ Szerkesztőségi Mohács, Kossuth Lajos utca 82/74. sz. alatt. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldenek. Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. Telefonszám 12. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési díj: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2*50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Kiadóhivatal:4 Rosenthal Márk és Fia könyvnyomdája, Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Hirdetések díjszabás szerint számíttatnak. Nyittér petitora 10 fillér. Telefonszám 59. Harminc esztendő. Ünnepies meghatottsággal vesszük kezünkbe a tollat. Tele vagyunk emlékezéssel s a múltakba való elmentéssel. Ma harminc esztendeje, hogy a »Mohács és Vidéké«-t megindítottuk. Úgy érezük: közönségünknek, magunknak is tartozunk azzal, hogy hallgatással ne mellőzzük azt a naptári dátumot, mely a »Mohács és Vidéke« harminc éves fönnállására emlékeztet. Progranmunk iránt való izzó szeretettel, meggyőződésink törhetetlenségével, a zóki mondás lelke vágyával fogtunk hozzá ma harminc esztendeje lapunk megalapításához. Sikkesen szólgatuk-e ideáljainkat, mi mercudói nem lehetünk. Csak annyit tudunk, he, he vagyunk, szolgálni a közeli: a magyarság a magy. nemzeti kura, az egységes magyar nemzeti államiszme, a nemesebb értelemben vett szabadelvűség, a demokrácia ügyének, ma éppen oly elevenen lüktet bennünk, hevíti szívünket és agyunkat, mint harminc esztendővel ezelőtt. Talán jót is urcában, mert mögöttünk a nem dieselen múlt, mely szorosan összefűzött bennünket a mi közönségünkkel, lelkes táborául azoknak, akik hűséges kitartással velünk gyütt küzdöttek és mint osztályosai csalinknak és sikereinknek megerősítettek bennünket abban a hitben, hogy közöséljaink elérésére a helyes fegyvereket haszáljuk. Nagy súlyt helyeztünk vármegyénk ésülönösen Mohács és nagy vidékének közös dolgaira. És hivalkodás nélkül van jogunk önérzettel hivatkozni rá, hogy annak a lendületnek, mely lapunknak harminc év előtt történt keletkezése óta Mohács város fejlődésében beállott és sok érdemes dolgot létrehozott: a »Mohács és Vidéke« is buzgó munkása, több esetben úttörője ,volt. Készenlétben, résen állunk ezután is; szívünk meleg, keblünket fiatalos lelkesedés hevíti, akár harminc évvel ezelőtt: jöhet az ellenség, kitérni előle nem fogunk. Sőt! Hálás szívvel mondunk köszönetet olvasóinknak, akik lapunkat fölkarolták és három évtizeden át mellettünk kitartottak; köszönetét azoknak, akik harminc esztendőn át e lap hasábjain velünk együtt harcoltak, biztatásukkal erőt nyújtottak, támogatásukkal előmozdították hazafias törekvéseinket. Köszöntjük híveinket hozzánk való ragaszkodásukért, szeretetüknek folyton megmegújuló nyilvánításáért! . . . TÁRCA. Himnusz. Mindenható, a csillagok felett, Hiszek Te benned, áldom a neved! Szavadra a sziklából víz fakad, S ha parancsolsz, a tenger elapad, Te tudsz adni áldásdús életet, Te koronázod hóval a hegyet, Te ültetsz a völgy ölébe virágot, Te teszed jóvá, széppé a világot, Te adod, hogy legyen mi szenvedés. Örömünkben legyen mindig kevés Öröm, hogy tudjuk mi a gyötrelem. És te adod, mi ezt megédesítse, Balzsamot hozva az elfásult szívre, Te adod, hogy legyen ha szerelem! Bonthy István: Szilveszteri hangulatok. Talán Szilveszter estéje sincs már manap»• • • Nem érzem én magamat jól ebben a kalk rideg világban. Elmenekülök az én ócska közé amelyek fehérré lakkhrozó** kon át, arannyal átszőtt butoru csillárfényes termekbe vezetnek. Boccheriniegy-egy édes menuettója zeng lágyan. A kopottas szinü, halvány tónusu tapéták pávái, báránykái és trianoni pásztorleányai pedig rámosolyognak a halkan csosszanó, cukrosvízhez hasonló bókokat mondó gavallérokra. A XVIII., sőt a XIX. századokban is nagyban ünnepelték Szilvesztert. Úri családaink háza tele volt zajjal, ünnepséggel. Azonban nem Szilveszter, de Bővet estéjének nevezték akkor az esztendő utolsó napját s a falusi kastélyokban valóságos sokadalom volt akkor. Már alkonyat táján egymásután siklottak be a szánok, — ha zuros volt december, — vagy gördültek be a nehéz Schneckenréderre járó hintók a nemesi udvarokba. A tornácon sorban függött a sok farkasbunda, egymás mellett glédában álltak a botosok, a hajdúk meg nem győzték hordani a papramorgót meg a foszlós kalácsot. Micsoda mulatságok estek például Szilveszter estéjén a Grassalkovichok pozsonyi palotájában. A koronázási városban levő összes rendek ott mulatoztak. A nagy boltíves termekben táncot az ifjúság s a grófnak arannyal áttört, vörösbe öltözött zenekara játszotta a teischent. Mikor az éjfél közeledett, négy huszár egy nagy asztalt hozott be, rajta finom porcellántál, kanalak és ólom. A fiatal urfiak, kisasszonyok rendszerint járultak a tálhoz s kezdetét vette az ólomöntés, bohós babonája Bővet estéjének ólomöntés után a szilveszteri italt készítette el a háziasszony. Akkor még nem a puncs járta, de a krámpámpuli. Nagy cintálban, fügével, mazsolaszőlővel és minden egyéb fűszerszámmal készítették. Mikor az ital készen volt, a háziaszszony apró ezüstcsészékbe töltögetett belőle, azu~ ---1- r,— 1 .------*._1_ _ 1~t -asszonyhoz mélyen meghajolva : Bonum novum annum! — kiáltotta száz meg száz torok, a zenekar tust húzott, a vendégsereg pedig beletáncolt az új esztendőbe. Nagy fénypompával ünneplte meg. Bevet estélyét Beleznay Miklós generális neje, a híres irodalompártoló Podmaniczky Anna - Mária. Mikor a magyar arisztokrácia még majdnem teljesen német volt, a Beleznay szalonban már akkor is csak a magyar szó hangzott és Szilveszter estéjén a házi színpadon rendesen valami szép darabot adtak elő főrangú műkedvelők. Még a múlt század elején is nagy divatban volt, hogy Pest utcáit cigányzenekarok járták be és az előkelőbb emberek ablakai alatt szerenádot adtak. Bihari, a híres cigányprímás, először 1801. Szilveszter estéjén mutatkozott be a pesti közönségnek. A régi vendégfogadók, a »Hét ellecteur durfürst« meg a »Sas« megteltek Szilveszterkor porcitusokkal, akik bepucsozva, francz butellákat is ürítve, innen indultak a hirhedt schwarze Redout-ba, ahol Szilveszter éjjelén nagy bált tartottak. Az akkori magyar Színjátszók is megünnepelték Szilvesztert. Rendesen valami hazafias darabot adtak elő ékesszavú prológgal. A prológokat rendesen jeles írók írták, így Fáy András is többször írt a »budai színjátszók ”-nak prológot. Ma kevés hangulata van már a Szilveszternek is. December apó c.’va-' • fanyar allűröket vesz fel, mint Vdir. fi-No de azért a múlt helyen is ünnepelték Szilveszt a »Központi«-ban, még ptdl jókedvvel voltak és elég hangi' 1912. Ismét fordult egyet az idő kereke s egy év" idVit el k &e7n1ÚÍs3gü£.~ Az ISTI-Tk év már a történelemé, mely hivatva van ítélni a lefolyt események fölött! Ha végig tekintünk a lefolyt éven, nincsen okunk szomorkodni azon, hogy egy évvel idősebbek lettünk. Nem volt sok okunk gyönyörködni, mert a társadalmi és politikai élet minden terén nem hagy haladást, de határozottan visszaesést kell konstatálnunk. A magasztos eszmékért való lelkesedésnek, az önzetlen munkálkodásnak vajmi csekély jeleivel találkozunk; mindent az önérdek mozgat, mindenütt az egyén lép előtérbe. ( A közügy iránt való érdeklődés tespedésnek indult, a nemzeti ideálokért való lelkesedést fölváltotta a közöny vagy ahol ilyen lelkesedést tapasztalni vélünk, annak kútfeje és mozgatója a mindenek fölé emelkedő rideg pártérdek, eredménye a köz előmozdítására irányuló hasznos munka megakadályozása. Mindent magunkért és semmit másért: ez a jelszó. A gazdaság és még inkább az ipar és kereskedelem terén pangás állott be; az utóbbiakat a külföldi s az egészségtelen belföldi verseny bénítja meg; a szertelen drágaság nyomában általános elégedetlenség kísért; a küzdő egyént teljesen elfoglalja a létért való küzdelem, amely naprólnapra mind elkeseredettebb lesz s amelynek nyomása alatt nem csoda, ha a közcélokért való lelkesedés hanyatlik. És hovatovább az állapotok mind rosszabbak lesznek. Minden év újabb és súlyosabb terheket rak reánk, melyek mindinkább elvonják az egyént a társadalmi élet teréről. Az élet lázas küzdelmei között, midőn mindenkinek az ideje legdrágább, mindenki siet, hogy megragadhassa a kedvező alkalmat saját exisztenciájának biztosítására. Kinek jutna eszébe ilyenkor közügyekre gondolni! Az ideges, türelmetlen, élni siető emberiség által készített kereskedelmi mérleg csak akkor csal mosolyt az ajkakra, ha az egyénre nézve kedvező. Ha csak a mi kis szűk társadalmi életünket tekintjük is, megdöbbentő az a változás, melyet az utóbbi időben tapasztalnunk kell. Hova lett a régi jó idők kedélyes társadalmi élete, midőn rang, osztály, felekezet és párt különbsége nélkül nemes célért lelkesülve, városunk társadalma egybeforrva igyekezett a küzdelmes élet egy-egy percét megédesíteni.