Mohács és Vidéke, 1912 (31. évfolyam, 1-54. szám)

1912-01-01 / 1. szám

_____2. oldal. __________________________ Eltűnt és ma egy teljesen széttagolt, egymástól áthidalhatatlan ellentétek által elválasztott társadalmat látunk, ami ellen hiába emelik föl tiltakozó szavukat a közérdek munkásai. Bizony-bizony szomorú eredménnyel záródik az ó-esztendő. Ez nem a haladás, a fölvilágosultság terjedésének, a vagyoni és szellemi tőke gyarapodásának, nem a »Treuga Dei« esztendeje volt! A politikai, a társadalmi és felekezeti villongások mind tömörebb válaszfalakat állítottak az Isten képére egyformán teremtett emberek közé. Csúnya esztendő volt, rossz esztendő volt és vájjon jobbak-e a kilátások a jövőre nézve ? . . . Az idő kerekét megállítani nem lehet. Rohan az szakadatlanul előre. Századok csekélynek tűnnek föl az idők végtelenségével szemben s mi egy egyén élete ebben? Egy porszem, amelyet a szél tova ragad. Eltűnik s egykor tudni sem fogják, hogy valaha léteztünk. Ezt a küzdelmes életet az egyetértés, a közös munkálkodás lenne hivatva megédesíteni. És ha lezárjuk az elmúlt éjszaka letűnt év mérlegét, a beköszöntött újévvel várjuk a hajnal haladását, várjuk a jobb időt, mely meghozná azt a nagy változást, amelyre oly nagy szükségünk volna. És ha valakinek, úgy a magyarnak szüksége van az egyetértésre és társadalmi együttérzésre. Hiszen nagy céljaink várnak még megvalósításra, amelyekért küzdenünk kell, hogy dicső múltúnkhoz méltóak legyünk. Mi oly kevesen vagyunk s ha mi is széthúzunk, hogyan tudjunk megállani harcaink közepette ?! Az örömre hangoló újév fölvirradását köszöntjük. Remélve reméljük, hogy ez lesz az az idő, amely meghozza az óhajtott változást. Mit hoz a megújuló év? A múlt tapasztalataival, a jelen ismeretével, s a jövőbe vetett reménnyel kezdjük meg az új esztendőt. Még egy pillanatra megállunk a választóponton, még egy pillantást vetünk a lefolyt évre, azután örömeivel és bánatával együtt átadjuk a történelemnek. Mit hoz a megújuló év ? Jobb lesz-e, mint annyi előzője volt ? Megfelel-e a sok várakozásnak, amit annyian fűztek hozzá. Hogy sokat várunk tőle, kétségtelen. Vajha teljesedésbe mennének mindannyiunk óhajai. Vajha az 1912-ik év megadná a feleletet arra az egy . . ■'■■■.....néhány égetően sürgős kérdésre is, melyek kielégítő megoldása egyfelől hazánk, másfelől városunk exisztenciájának »conditio sing qua non«-ját képezik. A haza érdekének szempontjából nem lehet magunkat áltatnunk, hogy ma, az újév első napján, egyre bizonytalan a politikai helyezet. A pártok között a költségvetés tárgyalásának befejezéséig létrejött fegyverszünet lejárata után miként fog alakulni a politikai helyzet ? Megújul-e a katonai reformok ellen a technikai obstrukció ? Vagy lehetséges lesz-e olyan kompromisszum, amely elhárítja a parlament meddőségét ? Mert ha a folyó hó 11-én egybegyülekező országgyűlés ismét meddőségre lenne kárhoztatva, ennek a helyzetnek nemcsak a nemzet anyagi és szellemi fejlődése vallaná nagy kárát, de az esetleg katasztrofális csapássá válhat az országra nézve. Nézzük csak a külpolitikai helyzetet. Európa összes diplomatái egyre azon törik ugyan a fejüket, hogy Tripoliszra izolálják a véres epizódokban eléggé gazdag olasz-török háborút, de ki állhat jól érte, hogy egy kipattanó szikra egy pillanat alatt nem idéz-e elő általános európai konflagrációt ? Nem szükséges-e, hogy minden állam akkor, midőn még szélcsönd van, készüljön védelemre az esetleg elkövetkezhető vihar ellen. És mégis mi történik idehaza minálunk ? Míg külföldön mindenütt reformálják, gyarapítják az ország védelmére szolgáló hadseregeket és hadiszereket, addig minálunk már egy évtized óta napirenden levő katonai reformok megalkotását folytonosan meggátolja a fakciózus ellenzék, mintha soha semmiféle veszedelem nem fenyegethetne bennünket. Egy európai háború készületlenül találna minket. A haza biztonsága tehát elengedhetetlenül követeli a katonai reformok mielőbbi tető alá hozását. Azután azért is szükséges a katonai javaslatok mielőbbi törvénybe iktatása, mert a közönség a lefolyt meddő tíz év alatt megtanulta ismerni a királylyal való egyetértés szükségét és értékét. A közvélemény rájött, hogy obstrukciókból nem lehet megélni. Hogy a koronával való folytonos herce-hurca mégse válhatik az ország javára. Hogy Justh Gyula s a király között mégis csak hasznosabb a király*barátsága. Aztán, tekintettel a bizonytalan jövőre s az országot fenyegető sötét reményekre, jobb ha még ezzel az uralkodóval intézzük el egynémely vitás dolgunkat, mint az utóddal, akinek terveit nem ismerjük. Ha netán baj lenne vele, Justh Gyula nem fog segítni rajtunk. És a sok fokos és a sok bronzfentartó sem . . . A katonai reform tető alá hozása után aztán jöhet a választójog reformja is és jöjjenek mindazok a javaslatok, amelyek hivatása a nép anyagi erősbödését és szellemi fejlődését előmozdítani. Ezt várjuk a megújuló évtől. ólomdarab kereszthez hasonlít, ez halált jelent, ha koszorúhoz, az mennyasszonyságot, férjhezmenést; ha az ólom emberalakot sejtet, az itt azt jelenti, hogy az illető az újévben férjhez megy. Az ólom mindenféle szerszámalakot is föl szokott venni, amiből aztán megjósolják, hogy milyen foglalkozású lesz a jövendőbeli. Ez sok mulatságra ad alkalmat. A bölcső forma azt jelenti, hogy az illetőnek gyermeke lesz a következő évben s mivel sokszor nemcsak hajadonok, hanem menyecskék és özvegyasszonyok is résztvesznek az ólomöntésben, e réven is sok mulatság és tréfálkozás támad. Nagyobb társaságokban, kivált városi korcsmákban és kávéházakban szokás besötétített szobában éjfélkor visító malacot elereszteni. Akihez aztán a malac fut és aki megbirja fogni, az szerencsés lesz abban az esztendőben s köteles, természetesen a társaságnak áldomást fizetni. Hajadonok Szilveszter éjszakáján fésűt és tükröt tesznek a fejük alá, hogy meglássák álmukban a jövendőbelijük«. Az is szokás, hogy éjfélkor sötétben kimennek a fáskamrába, fölnyalábolnak egy csomó vágott fát. Ha páros a fadarabok száma, biztosan férjhez megy abban az évben. Ha páratlan, még várhatja a szerencséjét. De jaj, ha tizenhárom darabot talál fölemelni, az szerencsétlenséget vagy halált jelent neki. Elsőrangú újévi babona, amint tudjuk, hogy újév napján sült malacnak, vagy legalább is disznóhúsnak kell lenni az asztalon s csirkének semmi esetre sem. Mert a malac előre túr. Városunk érdekeinek szempontjából kívánnunk kell, hogy szűnjék meg a személyes, egyéni és pártérdekek szülte átkos harc, amely nemcsak a társadalmi békét megbontotta, de a közügyek terén is már fölütötte a fejét, amely megbénítja az évek előtt intenzívebb tevékenységnek indult erőinket s amely ellen buzgalommal küzdöttünk és küzdünk, bizva az igaz ügynek el nem maradható diadalában. Ez az első főkérdés, melyre ha az illesztendő kedvező feleletet holek fogna mesgyéül szol A többi aktuállal — habár egyik más igen — könnyebben lesz kétségen fölül már évtizedek óta népebb budapest—Szerajevkapcsolatban levő báltori vasúti kérdés az, unk további fejlődésénel kezi, mely hivatva lesz v.ből, melybe az mint a útja került, kiemelni. Ezzel a vasút való fontosságú a mosztai közút kiépítése, azóta kisért városi és váhelynek, valamint a fömnek sürgetésében mártunk tintát. Az ezen úti ágának piacunk részében ennek a közútnak irdős városunkra nézve. A harmadik év óta napirenden leillami közút Kossuth La ,a kőburkolattal való intén több cikkelyünkbe ottuk — az említett utcának legeminensebb kőéli. Mind a mi közügyeinkben legyen az áldozatkész egyetnikánk foganatos, igy dekor hajnala, igy — és majd önérzettel vissza lgadja Isten — álármegyénknek, városu Újévi szokások és babonák. Lapunknak irta: Szentirmay Géza. Az újévi köszöngetés s a rokonoknak és ismerősöknek való ajándékozás pogány eredetű, mint az újév ünnepe, vagyis az év első napjának megünneplése maga is. A rómaiak Jánusznak : a kezdet és vég, utóbb pedig a hajózás és kikötő istenének ünnepét ülték ezen a napon. Rómában ezen az ünnepen óriási mulatozás, füstölés, illuminálás, sőt mindennemű tivornyázás és kicsapongás volt divatban. Utóbb, mikor a keresztények is megünnepelték már az újévet, szintén átvették a különböző mulatozásokat. A kereszténység első századában t. i. egyáltalán nem ismerték az újévi ünnepet, és csak Krisztus születésének nyolcadik napjáról, vagyis körülmetéltetéséről emlékeztek meg. Csak a hatodik században mutatkoznak az újév megünneplésének első nyomai s mint bevett, rendes egyházi ünnepet csakis a tizennegyedik században találjuk említeni. Az újévi babonák jórészének gyakorlása az év utolsó napjának , Szilveszter napjának éjszakájára esik, mivel általános szokás ekkor ébren meg•”*rni az uj esztendő beköszöntését, az évfordulót . Egyik legelterjedtebb mit többnyire .ot csöpögtetszbe s a folyósz föl. Abból : minő alakot . Ha a kihűlt Mohács kö*.„^&. ________ most lefolyt december hó 29-én délután rendkívüli közgyűlést tartott, az utolsót 1911-ben. Ez is méla akorddal végződött. Származott pedig ez a méla akord Schmidt Antal biró írásbeli lemondásának nyomán, sőt ez a méla akord megdőlt a csirke ellenben hátrakapar. A malac-evés újévkor majdnem oly általános szokás nálunk, min a spanyoloknál karácsonykor a pulyka-evés. A legutolsó spanyol koldus is szerencsétlennek érz magát, ha karácsonykor nem ehetik pulykát s ha egész évben nem evett is húst, karácsonyka meg kell lenni a pulykájának. Mostanában, mikor városokban — kivál újévkor — roppant drága a malac, sok helye nyullal helyettesítik, mert az is előre szokát futni. Ismeretes, hogy az újévi ajándékok közt is nag szerepet játszik a játék-üzletbeli vagy cukrászd, szerencse-malac s hogy az újévi képeslevelező lapoknak is főképen ez a díszük s tréfájuk. Nagyon fontos — persze csak a babon szempontjából, — hogy kivel találkozik az embe először újév napján. Kéményseprővel találkozi legjobb. Fiatal férfivel találkozni, az is Szerencs Vén asszonnyal találkozni először kész veszedelem; pappal találkozni pedig egyenesen szerencsétlenség és halált vagy legalább is súlyos betegséget jelent. Általában, amit az ember új napján csinál vagy ami újév napján éri, az elől az egész esztendőre, vagyis az egész évben ismélődni fog — a közhiedelem szerint. Ezért múlanak az emberek újév napján , ezért nagy baj, s valaki ezen a napon beteg, vagy valami kár ér ezért nem szabad ezen a napon lustálkodni, vág a házastársaknak civakodni, mert külömben szrencsétlen és boldogtalan lesz az egész esztendejük Ne úgy legyen! Boldog legyen ! | ____ EH 11 ■ Mohács és Vidéke Vár 1912. január 1.