Mohács és Vidéke, 1916 (35. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-07 / 19. szám

2. oldal MOHÁCS ÉS VIDÉKE 1916 május 7. kéknek országunk közjava érdekében való mozgósítását elősegíteni. Nincs kétségünk abban, hogy kü­lönösen a papok, tanítók most is megteszik kötelességüket, aminthogy eddig is megtettek mindent, amit tő­lük Magyarország megsúlyosodott helyzetében elvárt. És mégis kérünk benneteket, ti népünk vezérei, ti papok, ti tanítók, okos beszédetekkel győzzétek meg Magyarország sokaságát, hogy ismét ütött a legmagasabb kötelesség tor­nyában az óra, amelynek minden kongása arra int mindeneket: pénzzel is segítsétek a hazát! A háború fejleményei. Múlt vasárnapon reggel érkezett hivatalos táviratunk fontos hadiesemény hírét tudatta velünk. A Kut-el-Amarában körülzárt 13300 emberből álló angol haderő föltétlenül meg­­adta magát a vitéz török hadseregnek. Ez a hadiesemény azért fontos, mert Kut-el-Amara eleste az angol tekintélyen — mely egyedüli támasza a brit világbiroda­lomnak — súlyos sebet ütött. Joggal hang­súlyozza a semleges sajtó, hogy a Gallipoli­­nál alig fél éve szenvedett csatavesztés után a kut-el-amarai csatavesztés az egész vilá­gon, különösen pedig az izlám világában tönkretette Nagybritannia erkölcsi túlsúlyát, befolyását. Arábiában és Perzsiában, tehát India kapuinál, a hős török csapatok Mezo­­potámiában kivívott győzelmükkel porba tiporták Albion büszkeségét. Angolország a messze keleten a legyőzhetetlenségében való hitből él. Ezt a hitet most Gallipoli mellett és Mezopotámiában a törökök szívós hősies­sége alapjában megrendítette, amiből nehe­zen fog valaha fölocsúdni. Konstantinápoly előtt a brit tengeri hatalom legyőzhetetlen­sége vallott kudarcot, Kut-el-Amaránál az angol szárazföldi hatalmának alsóbbrendű volta bizonyosodott be. Ha ehhez hozzá­vesszük az időközben mílr le is tört ír for­radalmat s a véderőkötelezettség behozatala körül fönnforgó nehézségeket, megállapíthat­juk, hogy Angolország gondterhes helyzetbe jutott. Katonai csatavesztések, nemzetközi kellemetlenségek és belföldi nehézségek közre­hatnak tetterejének megbénításában. Még — Késik az óra — mondja az ur. — Inkább siet — feleli a baka. — Késik az — kötekedik a pesti. — Hát bizony, nagyon is — mondja a baka. A pesti ur nem nyugszik. Kiveszi a saját óráját és megmutatja, hogy az egy órával többet mutat és buzgón magyarázza a fa­lusi fiúnak, hogy miért van ez most így. —Késik az órája egy teljes órával—fejezi be végre. — Nem késik az, — vélekedik a baka !— inkábbb nagyon is siet, hiszen már a szeptemberi időt mutatja. Teljes hat hónap­pal megy előre.­­Most az egész kocsi a pesti úton nevet, a baka pedig büszkén néz körül, így humorizálnak, tréfálkoznak, nevetnek és satkoznak a koránfekvés és koránkelés kellemetlen kényszerűségén, míg végre is észrevétlenül beletörődnek. Egy gyászba öltözött nő ajkáról, kinek bizonyára még van kiért reszketni itthon, ezt a halk megjegjegyzést hallottam : — Egy olyan órával vagyok közelebb a békéhez, amelyet nem kellett átélnem . . . néhány ilyen sorscsapás s a brit birodalom több érzékkel fog bírni a béke visszatérése­­nagy becse iránt, mint eddig. Kut-el-Amarának a törökök által a múlt hó végén történt bevételével az április hó­ban lefolyt hadie­semények sorozata lezáród­ván, megállapíthatjuk, hogy az antant hatal­mak által nagy garral előre hirdetett tavaszi nagy offenzívája egyik harctéren sem követ­kezett be április havában. Ha egyik-másik harctéren ellenségeink részéről némi heve­sebb támadás történt is, az csak rövid tar­tamú volt és nem fejlődött ki azzá a nagy offenzí­vává, a­minőt ellenségeink gondoltak. Azok csak alárendeltebb vállalkozások vol­tak, amelyek a mi védelmünkkel szemben csütörtököt mondottak és állásainkban vál­tozást nem okoztak. Ezzel aztán meg van mondva, hogy a központi hatalmak és szö­vetségeseik urai az egész hadi helyzetnek. Sarrail generálisnak a szuverén szerb ki­rályság helyreállítására és Nagyszerbiává való átalakítására irányuló offenzívája is még téli álmát alussza. Az angoloknak, oroszok­nak és franciáknak a dolog nem nagyon sür­gős. Majd később, ha a háború még néhány évig az antantra nézve győzedelmesen folytatta­­tik, fogják fontolóra venni a Szalonikitől Belgrádig s a Száván túl vonuló offenzívát. Május 2-án az összes magyar sajtó a jelen nagy világháború kimenetelére döntő be­folyású gorlicei csata évfordulóját ünnepelte. (Mi ezt már az előző vasárnapon, április 30-án tettük.) S ime most május 4-én ismét nevezetes — bár nem éppen örvendetes — évforduló volt, amelyről szintén illik meg­emlékezni. Május 4-én múlt egy éve, hogy Olaszország, régi szövetségesünk széttépte a szövetségi szerződést, melynek következ­ménye volt az a gyalázatos hitszegés és alávaló, a világtörténelemben hallatlan áru­lás, hogy Ausztriának megrablása céljából az antanthoz csatlakozva, néhány hétre rá háborút üzent nekünk annak ellenére, hogy óhajának jó részét teljesíteni kívánta az osz­trák császár. No de megjárták. Eddig nagy véráldozatok dacára még mit sem hódítottak meg az olaszok és nem is fognak soha egy tapodtat sem elfoglalni. Most bizonyára szí­vesen fogadnák a visszautasított területeket, de még örülhetnek, ha ők nem vesztenek az övéikből, pl. Velencét és vidékét. Rajkai Gábor KÜLÖNFÉLÉK. ❖ ♦ ❖ A Katolikus Legényegylet háborús előadása. Ma, amikor tekintetünk lépten-nyomon bezárt boltok és üzletek ajtóiba ütközik, amikor a béke­idők szép múltú intézményei az elmerülés ellen küzdenek s a perifériákon itt is — ott is bezárja kapuit egy-egy kul­turális intézmény: jóleső örömmel vettünk tudomást arról a tevékeny életről, mely a Katai­ Legényegyletben a közelmúltban mind a társadalmi jótékony célt szolgáló, mind az egylet megélhetését biztosabbá tevő előadások, gyűlések stb. tartása révén meg­nyilvánult, így van ez rendjén. Ne hozzunk áldozatul a háborúnak kulturális intézménye­ket. Ne csak a fronton, itthon is legyünk erősek, mert ha a bekövetkező béke nagy munkájában szükségünk lesz morális, erőre, kétszeresen éreznék hiányát, a múltban ne­mes, hazafias, nagy célok érdekében küzdő kulturális intézményeknek. A Katai­ Legény­egylet múlt vasárnapi előadásával ismét egy sikerekben gazdag estét jegyezhet történetébe. A lelkek mélyéről fölcsendülő imádság : a Hymnusz akkordjai után Hirsch János lépett a pódiumra s nagy tűzzel s lendülettel interpretálta Ábrányi drámai erejű hazafias költeményét, »A koldus«-t, ő töltötte be egyben a konferencier szerepét is és szelle­mesen aktuális konferálásával sok derültséget szerzett hallgatóinak. Kovacsics Marica, Peszt József, Mutavsics Antal és Viola Bözsi »Kukicsék nyaralása” című humoros trialóg­ia előadásával arattak sok sikert. Ezután Szigeti kedves népszínművét, a »Vén bakan­csos és fia a huszár”-t láttuk megelevenedni a színpadon ügyes előadásban. A siker oroszlánrésze Rácz Rózsikét (Lidi) és Hirsch Jánost (Frici) illeti. Az előbbi kifogástalan, élénk előadásával, csengő hangjával, az utóbbi pompás komikus alakításával s hálás szerepének teljes kiaknázásával nem is leve­lenként, de ágankint tépték a babért. Na­gyon jól alakították szerepüket Rukóber Etelka (Ilonka), Kohl István (Laci) és Bol­­manac István (vén bakancsos). Noha kissé, mintha hangfogóval játszottak volna, azért méltán kiérdemelték a sok tapsot, mellyel őket a közönség elhalmozta. Szerepükben jól megállt ét­ még helyüket: Mutávsics An­tal, Porkoláb György, Peszt József, Viola Bözsi, Auth József, Tömör Mariska, Erdő­ss Gyula és Hirsch Géza. Ez alkalommal fölülfizettek : Keserics Fe­renc apátplébános 20 K-t, Pribék József 10 K-t, Német Lipót és neje, ifj. Schmidt Ká­roly, szt. Ferencrendi zárda 5—5 K-t, Erőss Károly lőcsi plébános 4 K 68 fill-t, Lipoko­­tics János 3 K-t, Bakó Mátyás, Gratzl Gyula, Kovács István, Kovacsich József, Kusics Jó­zsef, Nagy Ferenc, Puppi János, szt. Ferenc III. rendje 2—2 K-t, Dr. R. J. 170 K-t, Bálint Lajos L50 K t, Ismeretlen L20 K-t, Bánovits Teruska, özv. Bernáth Györgyné, Bolmanac Lázár, Gelencsér Mariska, Kővári Ákos, Köpf Gusztáv, Leovics János, Lukács Erzsébet, Márton József, Rapp János, Schum János, Sepatz István, Szokody Árpádné, Toldy Géza, Valaki, Varga Ferenc, Vörös Margitka 1 — 1 K-t, Czettl István, Horváth Ferencné 70 fill., Arnold Gyula, Heréb An­tal, Klugsberger Ottó, N. N., Ritzl Károly 60—60 fill., Petrin Anikó 50 fül., Kószáné Bencsik Mari, Kecskés Károly, Kiló János, N. N., Rideg István, Volcsek József 40—40 fill., N. N. 30 fill., Kühl Imre, Schleicher András, N. N. 20 — 20 fül. — Az előadás összes bevétele 409 28 korona ; a kiadások levonása után fönnmaradt tiszta 300 korona felerészben a hadi árvák, felerészben az egy­let javára fordíttatott. A Kárpátok ünnepe Mohácson. A kultusz­miniszter rendelete értelmében az ország összes iskolái május 1-én a szülők és a közönség bevonásával hazafias ünnepélye­ket rendeztek a most egy éve lezajlott kár­páti diadalmas harcok emlékére s ezzel kapcsolatban azzal a jószándékkal, hogy a tanárok, szülők, a tanulóifjúság s az ünne­pélyek egyéb résztvevői egyaránt nemes áldozatkészséggel adakozzanak az orosz betörés folytán elpusztult felvidéki falvak újjáépítésére. A mohácsi iskolák ünnepsé­geiről a következő tudósításokat kaptuk: Az állami polgári fiú- és leányiskola ünnepélye a lapunk legutóbbi számában közölt programm szerint folyt ie és fénye­sen sikerült. A nap jelentőségét Wagner Ilona tanárnő talpraesett szép beszédben magyarázta a tanuló ifjúságnak. Az iskolá­nak erre az alkalomra eszközölt gyűjtése 779 K 79 f-t eredményezett. A belvárosi ró­kától, elemi iskola igaz­gatója, Pribék József erre az ünnepélyre külön nyomtatott meghívót bocsátott ki. Hivatalosak voltak a hivatalok, testületek, egyesületek és több magánzó Az ünnepélyt

Next