A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (21. kötet, 1-4. szám)
Szabó György: A „groteszk" típusai az avantgardizmusban
a „groteszk" típusai az avantgardizmusra . 295 A „dekadensek" modellje az irodalomban talán a nagyhatású misztikus szimbolista Joris Karls Huysmans lehetne, a képzőművészetben pedig a hozzá oly közelálló Gustave Moreau, aki a korabeli feljegyzések szerint a nyolcvanas években a párizsi szalonok elismerten „legmodernebb" festője volt. A kor jellegzetes motívumaként pedig — neveiket említve — önként kínálkozik a Salome-téma, mely egyébként e periódus más íróinál, festőinél és zeneszerzőinél is előfordul.5 Huysmans leírása Moreau Salome-képéről a századvég egyik legtipikusabb prózai megnyilatkozása, de hűen adja vissza e szecessziós-szimbolista attitűd jellegzetességeit az objektívebb Justh Zsigmond is, akinek naplójában — 1888. március 22-ről feljegyezve — a következőket találjuk: „Az egyik sarokban már egy Moreau. Egy Moreau — a legsubtibilisabb kor legraffináltabb s legbetegesebb festőjének egy mesterműve. A kép tökéletesen lekötött — nem figyeltem arra, amit a háziasszony és Louise beszéltek. Minden összefolyt előttem, alig szóltam, annyira megrázott e kép bámulatos színhatása s kivált festőjének titokzatos egyénisége, amely a képből beszélt. . . Ott van híres Salome visio-ja, amely tán mesterműve a nagy festőnek. Salome éppen elvégezte táncát, ruhái leváltak termetéről, jóformán csak ékkövek fedik kéjt, mámort lehelő meztelen testét s egyszerre csak arany fénytől környezve megjelenik keresztelő szent János vértől csöpögő levágott feje, irtóztató foltot vetve a színektől ékkövektől ragyogó háttérre. De a véres látományt csak Salome látja, ki meghajolva megrettent testtel, mintegy védekezve a visio ellen, megkövülve áll meg egy helyen. A háttérben Heródes, ki megy s a hóhér, ki mereven áll felemelt bárdjával, ezek egyike sem lát semmit a Salome lelkében visszatükröződő képből. Soha még ilyen színpompát vízfestményei nem fejtettek ki, India egész színgazdagságát rálehelte a képre. Mindegyik szín külön kiválik s mindegyik ritka, nem egyszerű s nem közönséges szín. Salome testén az ékkövek ragyogása csak kiemeli testének fékevesztetten érzékies idomait, amelyekből a világrendítő historikus asszony egész bódító mérgező veszedelmes páratlan egyénisége beszél. S e test érzékiesen színgazdag háttere, amelyből mindent eltompítva szent János véres árnyéka emelkedik ki — mindez egyetlen a maga nemében s valóban jellemzi azon évtizedeket, amelyek létrehozták. A festő Leonard da Vincire emlékeztet az alakok megfestésében s a színezésszempontjából van valami a primitívekből is benne, de a légkör, amelyet képei árasztanak — s a világnézet is, amelyet oly páratlanul fejeznek ki — a modernizmus Sarah Bernhardt skáláját érték el a festészetben." Ahány mondat, annyi lényeges és jellemző megfigyelés. Az erotika, a vér és a pompa kontrasztjaira felépített alkotás, „nem közönséges" keleti színeivel, fenyegető „visio"-jával mért . Például Richard Strauss Salome c. operájában, melyet Oscar Wilde szövegére írt (1905), a ratin „szecessziós" zeneirodalom talán legtipikusabb alkotása. Huysmans, Karls Joris: A rebours. Paris, Etienne Pasquelle, é. n. 7 — 70. 1. Magyarra Kosztolányi Dezső fordította.Justh Zsigmond Naplója. Sajtó alá rend., bev. tanulmánnyal és jegyz. ell. HALÁSZ GÁBOR. Bp. Athenaeum, é. n. 183—185. 1.