A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (23. kötet, 1-4. szám)

Rigó László: A Petőfi-értelmezések történetéből

RIGÓ LÁSZLÓ a politikus Petőfiről: ,,. . . A politika nem lévén kenyere,idevágó eszméi inkább türelmetlen szeszély, mint komoly megállapodás színét viselik magukon."25 Feltűnik a Kemény Zsigmond-i népkarakterológia, a 48-as Petőfi ,,. . . nyugta­lan lelke és a valósággal nem törődő heves képzelete mindegyre átszakították vele a viszonyok korlátait és a magyar nép természetéhez nem találó képtelen álomképek hajszolására ragadták. . . A magyar monarchikus nép. Kevés nemzet van, a­mely a pártfegyelemnek több jogot engedne, mint a magyar. . . Mert egészben véve, forradalmi hajlamai nincsenek és a kezdeményezés nem fekszik természetében."26 Az ösztönösség gondolatának hangsúlyozása, vala­mint a Petőfi-epigonok olyfajta megítélése, hogy ezek tulajdonképpen Petőfi bizonyos hibáit, túlzásait, költészetének árnyoldalait utánozták — szintén Salamon-hatást jeleznek. Mi hát az a „némi egyoldalúság", amit Zilahy Salamon szemére vet? Egyfelől Petőfi lírájának, lírikus vénájának nem megfelelő méltánylása, Sala­mon líra iránti ellenszenve, kisebb fogékonysága. A lírikus Zilahy rokonszenve ez, az eruptív Petőfi, a hangulat művésze, Petőfi bizonyos lírai magatartása iránt. Ő egységet lát táj- és szerelmes versei között. Zilahynak volt érzéke a befelé forduló, hangulati vagy szemlélődő líra, illetve a Tompa-féle panteisz­tikus líra megértéséhez, élvezéséhez"— valamint műveléséhez, és amikor Pető­fiben ilyent lát vagy felfedezni vél, övé rokonszenve. Másfelől Zilahy lényegesen többre becsüli Petőfi elbeszélő művészetét, mint Salamon, különösen a lírai hangütésekre, betétekre figyel fel értő füllel. A jeles konzervatív politikus és gondolkodó, a Kemény-tanítvány Asbóth János híres, s korában rendkívüli hatást keltő Három nemzedékének (1873) a Petőfi—Arany párhuzamra vonatkozó megállapításai is részben Sala­mon nézeteit visszhangozzák.27 Szerinte Petőfit a lázas küzdés, a szenvedélyes­ség, a határt nem ismerő csapongás, az idealizmus jellemzi — Arany a biztos kézzel teremtő alkotó, a nyugalom és harmónia költője. Petőfi felzaklat, fel­kavar — Arany megnyugtat, kibékít. Megismétli Salamon gondolatait Petőfi idegenszerűségéről. Petőfi politikai verseiben a „kozmopolitaság", a világ­szabadságról való álmodozás nem hazai talajról sarjad — ezzel szemben Arany az igazán magyar, a nemzeti, valamint arról, hogy az epigonok részben Petőfi „komédiási" hajlamát, dagályosságát, bohózatosságát utánozták: „Petőfiben a komédiáskodás, a dagály, a bohózatos, és maga külső megjelenése, mely később a torzonborz vadgeniek nemzedékét szülte."28 Petőfi népiességéről is hasonló becsmérléssel ír: „a népköltészet kincseivel a póriast, az ízetlent is átvitte az irodalomba." Arany népiessége viszont a magyar nép természete­ 25 Uo. 125. 26 Uo. 109 — 110. 27 ASBÓTH JÁNOS: Három nemzedék. (1873.) Irodalmi és politikai arcképek. Bp. 1876. 7 — 50. 28 Uo. 48.

Next