A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (23. kötet, 1-4. szám)
Rigó László: A Petőfi-értelmezések történetéből
RIGÓ LÁSZLÓ A PETŐFI-ÉRTELMEZÉSEK TÖRTÉNETÉRŐL SALAMON FERENC PETŐFI-KÉPE Már három éves kritikai tevékenység van Salamon Ferenc mögött, amikor 1858 őszén megírja Petőfi-tanulmányát — „Petőfi Sándor újabb költeményei. 1847 — 1849" —, mely Csengery Antal Budapesti Szemléjében jelenik meg, két részletben, az év végén és 1859 elején. A tanulmány csak címében kritika. Bevallott célja: Petőfi „szellemi arcképének", egyéniségének, líraköltői hajlamainak megrajzolása. A Petőfi-értékelés főbb tételei Salamon kiindulópontja: Petőfi fellépése jótékony hatással volt költészetünkre. Lírájának fő jellegzetességei, a természetesség, az őszinteség és egyszerűség, a férfias egyenesség és gyermekes naivság, a valóság visszaadására való törekvés, élethűség, az érzelmek, vágyak konkrét megjelenítése, saját életviszonyainak dalban való megelevenítése, mondhatni: drámai szerepként való eljátszása, szembeállítják korának más költészeti irányaival, mind az érzelgős, szentimentális, úgynevezett „szobai" lírával, mind Vörösmarty utánzóinak dagályos, pátoszos, szónokias költészetével. Petőfi lírai géniuszát az jellemzi, hogy az élet benyomásait híven követi, ezekre reagál. Célja e benyomások kiváltotta érzelmek, gondolatok hű közlése, megtestesítése, tárgyiasítása. Verseinek értékét is a tárgyilagosság mértéke szabja meg, így legsikerültebbek az 1842- 44-i időszak dalai. Ha hiba van műveiben, az mindig a gondolatban, a tárgyban van, sohasem az előállításban. Az igazi Petőfi tehát befogadó típus, akinek lírikusi tevékenysége a külső hatásokra való spontán, egyszeri válaszadásban nyilvánul meg. Ezért nem alkothatott az elbeszélő nemben maradandót. Nem gondolkodó költő, elemzésre, magába mélyedésre, vizsgálódásra vagy absztrakcióra csekély képességet mutat, s ezen rendszeres tanulmányokkal sem próbál segíteni. Ösztönös, az impulzusok, s nem az értelem vezeti tetteiben: „Nem az akaratnak, hanem az impulsu- S.F.: Petőfi Sándor újabb költeményei. 1847 —1849. Pest, Emich Gusztáv sajátja. 1858. Két kötetben. BpSz IV. 1858. 502—516. V., 1859. 288 — 306. 10* MTA I. Osztályának Közleményei 23. 1966