Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-20 / 29. szám
Pécs, april. 20. 1866. 29. szám. Második évfolyam. Kalauz a nevelés és oktatás terén. Előfizetési föltételek: Megjelenik e kath. hetiköz- Szerkesztői lakás: egész évre 4 fr., félévre 2 fr. lény minden pénteken, a püspöki könyvtárépületben. Milyen nálunk a házi nevelés s milyennek kellene lennie ? Ha valamikor, korunkban is, ha valahol, a nevelészet terén merül fel azon sajnos tapasztalat, hogy a gyakorlat az elmélettől elüt. Egész könyvtárakat mutat fel jelenünk a nevelészeti munkákból, melyekben a gyakorlatilag nem érvényesített legegészségesb nézetek mintegy csak azért látszanak összegyűjtve lenni, hogy az enyészet elől megóvassanak az utókor számára, mely tán több fogékonysággal bizand azoknak méltánylására. „A mai fiatalság nem olyan, mint a régi“, sokszor hallhatjuk éltesb emberektől , s miért nem olyan ? mert nevelése van elhibázva. Feltéve s tudva is, hogy „Kalauz“ - unk szépszámú olvasói közt honunk ifjú hölgyei mellett az anyák is népesen képviselvék, legyen szabad az imént tisztelettel említettek utóbbiaihoz néhány megszívlelendő szót az elkényeztetett házi nevelésről intéznünk, mert csekély véleményünk szerint a mai nevelés fölötti méltó panasz csakis az elhibázott házi nevelésen fenekült, valamint annak javulása-ban bírja orvosságát is. Midőn mi a rosz nevelést mint okozatot a házi nevelésre mint okra viszszük vissza, korántsem tagadjuk a tisztes kivételeket, melyekkel azonban, mint a mai nevelészet kopár mezején egymástól, farom messze eső várokkal találkozik csak a figyelő. Valami Лапу cselekménye számítás alá esik, ha az szabad akarati eredt- ez egy erkölcstani elv , тех mellé a józan ész is szavaz. Akaratunk a roszra hajlandóbb mint a jóra, amit sz. hitünk az eredeti bűn egyik következményéül állít, mit kézzelfoghatólag igazol a tapasztalat is, minthogy sokkal nagyobb mérvűnek látjuk a gyarlóságot a tökélynél. — Akaratunk tehát mind a roszra, mind a jóra hajlandó,— eltekintve amannak nagyobb s emennek kisebb fokától, akaratunkat semlegesnek mondhatjuk annyiban, amennyiben a roszra is, a jóra is fogékony, azaz a roszat is, a jót is gyakorolja, a roszat is, a jót is elmulasztja. Hogy akaratunk az ily fogalmú semlegességből kibontakozzék, a nevelés segédkezését kell igénybe vennünk, mert csak a nevelt embernek tettei képezhetik a betudás tárgyát. Ezen állításunk ellenében netán felmerülhető ellenvetésre, hogy a neveletlen ember bűnesetei vagyis az állam büntető szabályaival ellenkező szabad külső cselekvényei sem kerülik el a büntetést vagyis azoknak a fenálló jogszabályok szerint bíróságilag elhatározott megtorlását, egyelőre is azt válaszoljuk, hogy amaz állításunkat az erkölcstan s nem az észjog alapjáról mondtuk ki, mert habár mind az erkölcs-