Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)
1866-12-03 / 10. szám
74 meg tanulmányaitól Newton, mégis zúgolódás adősoknak a színekről. Évekig kutatott Newton, nélkül teljesítő anyja kívánatot. Édesanyja elejénte az adás-vevés mesterségébe akarta őt bevezetni. Minden héten elküldé őt a granthami piaczra, hogy saját termésüket eladja s a szükségeseket bevásárolja. Egy ügyes, öreg szolgát küldött mindig vele. Newton azonban a piacz helyett régi padlásszobájába sietett s Clark úr könyveiben búvárkodott addig, míg az öreg szolga elvégezte az eladást és bevásárlást. Olykor pedig be sem ment a városba, hanem az országút mellett meglapult valamely bokorban, s ott olvasott, míg a kocsi visszajött a piaczról, holott anyja azt vélte, hogy fia a piaczon gyakorolja magát. Szabad idejét kiválólag tanulmányai folytatására fordítá. Főkép pedig napórák készítésével foglalkozott. Egész falujukban nem volt óra; vizórája Granthamban maradt, tehát másikról kellett gondoskodnia. Legjobbnak vélte a nap mozgását venni használatba. Először csak otthon csinált napórát, t. i. a nap által okozott árnyék változó mozgását egy czövek segélyével órák és félórák szerént megjegyezve, mi által teljesen használható napórának jutott birtokába; nem sokára azonban alig volt ház falujokban, melyet Izsákunk napórával nem látott volna el. Anyja ugyan látta, mennyire szereti fia a tudományokat s mennyire idegenkedik a földjáimig a színek és a világosság (Licht) valódi természetét kitanulható. Bebizonyító végre, hogy a mi napvilágunk, mely akkoráig feloszthatlan valaminek tartatott, tulajdonképen hét szín vegyüléke, t. i. a veres, narancs, sárga, zöld, kék, indigó-kék és violasziné, miként ez a szivárványban látható. Az egyes tárgyakon feltűnő színeket pedig nem tartá azoknak magukban rejlő tulajdonságaikul, hanem származásukat a testek részecskéi azon képességének tulajdonító, miszerint bizonyos sugarakat elnyelnek, másokat pedig visszavetnek. Például tehát a veres poszton a veres szín nem benne lakó tulajdonság, nem is anyagi alkatrésze annak, hanem csak onnan ered, hogy a posztó oly képességgel bír, hogy a ráeső vegyült sugár minden színű sugarait elnyeli, egyedül a vereset veri vissza. Ugyanígy van a szivárvány egyéb színeivel is. Ezekből már most önkényt érthető, hogy amely tárgyak minden sugárt elnyelnek, feketékül, melyek pedig minden sugárt visszavernek, fehérekül tűnnek föl. Sötét éjjel, midőn a tárgyakat semmi sugár nem éri, melyeket visszaverhetnének, mind szinetlenek s feketéknek látszanak. Ezen s egyéb láttani fölfedezései által Newton a legnagyobb tudósok bámulatát is magára vonta s midőn Dr. Barrow 1669-ben egészen a hittudományokra szánva magát tanszékéről lelépett, veléstől; mindazáltal nem akarta őt felsőbb is, ezt Newton javára tette, kit arra legméltóbbkolákra küldeni, részént mivel költsége szűkénnak tartott volt, részént pedig, mivel látva fiának a földmivelésnél mutatkozó képtelenségét, még kevesebbet remélt tőle a tudományok tekintetében, úgymint amelyek sokkal több szellemi tehetséget kívánnak. Az lett tehát a szegény fiú sorsa, hogy juhokat és teheneket kellett a mezőn őriznie; ámbár biz ő itt sem hajtott több hasznot, mint a földmivelésnél; mivel míg ő valamely gép öszszeállításáról, vagy valamely számtani tétel megfejtéséről s a csillagok forgásáról elmélyedve gondolkozott,azalatt nyája szerteoszlott s pusztított a szomszéd vetések közt. Mindezen tapasztalatok s Newton egy nagybátyának tanácsa után végre elhatározó az édes anya, hogy fiát Cambridgeba küldi a felsőbb iskolákra. 1660-ban jun. 5-én vétetett fel a cambridgei úgynevezett Trinity-collegiumba. Tizennyolcz éves volt ekkor, s noha csak annyi ismerettel birt, mennyit a falusi iskolában alapos és rendes oktatás nélkül szerezhetett, mindazáltal élénk szelleme s erős tudványa legyőzé a nehézségeket. Tudós férfiak társaságában tehetségei mindinkább fejlődtek s különösen Dr. Harrow tanár nagy szeretettel vezette őt pályáján, melyen rövid idő folytán oly haladást tett, hogy mesterét is fölülmúlná. Ezt először a színek magyarázatában tüntette ki. Mindaddig hibás fogalmuk volt a tv-Newton már előbb első kutatásai alkalmával úgy találta, hogy az imént említett különböző sugarak üvegen, vagy egyéb átlátszó testeken menvén át, különböző módon töretnek meg t. i. némelyek jobban, mások kevésbbé. Leginkább törik meg, vagyis eredeti irányától legmesszebb hajlik a viola, legkevésbbé pedig a veres. Minthogy pedig ezen különböző törés ugyanaz marad akkor is, ha a sugarak oly üveglencséken mennek át, minőket távcsöveinkben használunk, innét Newton azon következtetést vonta, hogy soha sem lesz lehetséges, teljesen színtelen sugártörő (dioptrisches) távcsövet készíteni. Ha hibás is volt e következtetés, miként ezt Halm és Frauenhofer híres láztanárok bebizonyították, mindazáltal Newtont a tükörlátcső feltalálására segítette, melylyel tudvalevőleg a legfényesebb fölfedezések létettek s léteznek mai nap is a csillagászat terén. Az öblös (concav) tükör szintúgy nagyított képet mutat, mint a domború (convex) üveglencse ; csakhogy az első esetben a sugarak a tükör felszínéről visszavezetnek, míg az utóbbiban az üvegen átmennek s itt azon töréseket szenvedik, melyek a képet homályossá (undeutlich) teszik. Ez amaz eszmét költötte Newtonban, hogy a látcsövet akként tökélyesítse, hogy az üveglencsék helyett fényesre csiszolt éret tükrökkel lássa el.