Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-14 / 15. szám

Pécs, jan. 14-én 1867. 15. szám. Harmadik Évfolyam. 913 3 ?г 13e. Szerkesztői lakás: Pécsett a püspöki joglyceumban. ч Tulajdonos kiadó és felelős szerkesztő : Szauter Antal, képezdei tanár, a pécsi reál­es elemi főtanodák s tanító­­képezde igazgatója. -----------------—6«— ff KALAUZ. Szakközlöny az elemi tanügy és népnevelés barátai számára. 3 Ъ. Megjelenik e lap minden hétfőn. Előfizetési föltételek: Egész évre: 3 fr.; félévre: 1 fr. 50 kr. c* а»з-----------------------0® A „Pesti Napló“ m. é. november 30-iki czikke. Haladunk, eddig midőn ellenünk töreked­tek, még viszonyosságról beszéltek, ma már ar­ra is eljutottunk, hogy egyenes ránk mutatást is kaphatunk. No de semmi. Jó ez így, hadd törjék föl a héj, úgy látjuk meg hamarább, mi az, mit takar. Vitéz János ezelőtt körülbelül négy­száz évvel azt monda: Parum reperies a me dictum, quod non dictum sit prius.“ „Keveset mondha­tok, mit már előttem nem mondtak." Ha pedig már annyi év előtt oly ember, mint Vitéz így beszélhetett, épen nem lehet csodálni, ha egyes czikkírókat most régi dolgokon látunk rágódni. Hadd kutassák a régi idők porlepte iro­mányait, tán találnak majd a hamu alá kevered­ve még oly valami kincset is, melylyel száza­dunk fejékét díszíthetik. Csakhogy sokan nem ez irányban indul­tak , hanem azon iparkodnak, hogy a múltban dugába dőlt átkos terveknek fonalát fölkeresve, a szerencsés!) siker reményében új kísérletet tegyenek. Az Akadémiában fölolvasás volt, mely min­den iskolát az állam kezeibe ajátott. A „Pesti Napló“ ez elv ellen nov. 30-án kardot rántott, a protestánsok és görög keletiek iskoláinak a törvények által tett biztosítására hivatkozott s ha kell a kormánynak iskola—a mieinkre, mint törvényen kívüliekre, ujjal mutatott. Nem szólok e czikknek kisebb hibáiról, milyenek p. o. hogy a keleti görög egyházat majd­nem egyesültnek, majd ismét orthodoxnak nevezi, midőn tudhatná, hogy az első hivatalo­san meg lett szüntetve, a második ellen pedig a „liberalizmus“ szempontjából, mely az illiberalis „orthodox“ elnevezést nem tűri, neki még jobban kellene, mint nekünk tiltakozni. Csupán azt kérdem, mi jognál fogva ajál­­hatja a czikkíró, vagy a „Napló“ iskoláinkat a kormánynak ? Tán a kormánynak, vagy mi egyre megy, az államnak, mint ilyennek van erre joga? úgy, de akkor e jog a protestánsok és keleti görögök iskoláira is kiterjedne, s minden tör­vényes óvás daczára egyformán ki is kellene terjedni, mert ez esetben az állam joga termé­szeti jog volna, melylyel szemben ellenkezőleg a törvény sem rendelkezik, nem rendelkezhetik, mert ez esetben a létalap veszélyeztetése nélkül föl nem adható elvről s nem az egyes vallás fe­lekezetek előjogairól van szó. Vagy ha természeti joga nincs az államnak az iskolák egészbeni elfoglalására, honnét for­málhat ily jogot magának s miért épen a kath. iskolákra ? Épen most olvasom Tomcsányi József cson­­grádmegyei főispán úrnak decz. 19-én a felső­­táblánál tartott beszédét, melyben ő e jog alap­ját az egyszerű eltulajdonításban látja, midőn azt nyilvánítja, hogy az országos nevelés (?) ügyét az országgyűlés a fejedem-és törvényhozó testületnek vindikálta, még pedig úgy, hogy on­­nét valami harmadiknak minden befolyását ki­zárta. A főispán úr ezt elégnek, sőt amint lát­szik, erősnek találja, azonban az életben az ily eltulajdonítási jogot elismerni maga is alig fogja. Hogy az eltulajdonítás jogérvénynyel bírjon, fenn úgy mint lenn, kell, hogy előbb jogon alapuljon, mert másként a tolvaj, ki netán a főispán ur négy lovát magának elvindikálja, ez eltulajdoní­tással egyszersmint a tulajdon­jogot is megkapja. A hatalom sokat tehet, tette azonban jog­talanságon is épülhet, ennek érvénye pedig csak addig terjed, mint Deák­el­ben megmondó—med­dig fegyverének vége elérhet. Az állam, a fejedelem, az országgyűlés ma­gának az iskolákhoz jogot vindikálhat, mert ily joga van, ez őt megilleti, de az iskolák kezelé­sét kizárólag, egyedül magának tulajdonítania nem szabad, ezt jogsértés nélkül nem teheti; mert a gyermek, az ifjú, ki az iskola küszöbét átlépi, nemcsak az államnak nagy reményű kis polgára, hanem egyúttal gyermek, kihez a szü­lőknek, kiknek Isten után éltét köszöni, termé­szeti—tehát semmi alkotmányos, vagy nem al­kotmányos törvények által meg nem semmisít­hető joguk van; s az Isten képe, melyet képezni, tökéletesíteni az Isten egyenes parancsa alapján

Next