Kalauz, 1867. október - 1868. szeptember (4. évfolyam, 1-49. szám)

1867-10-29 / 1. szám

azon vigasztalás is, hogy mint úttörők működtünk a nevelés és tanügy mezején hazánkban és példánk által az ifjú nem­zedéket serkentettük a követésre. Úgy van: munkabíró ifjú nemzedéket képe­zünk magunknak, mely szintoly lelke­sedéssel fog nyomunkba lépni s a meg­kezdett művet folytatni, így a mi törek­vésünk nem lesz sikertelen, művünk nem fog enyészetnek indulni, hanem uj mun­kabíró erők által föntartatni. Most hozzátok fordulunk nemesszivű barátai a nevelés- és tanügynek ! hozzá­tok, kik a magasztosaid­ eszmének és gondolatnak szárnyat adtok, hogy az ő haza­térést bevándorolhassa s hirdesse azt: mi nagy s dicsér! Ti vagytok a jó­tevő sugár, mely nem csak kicsiráztatja az elvetett magvat, hanem azt táperős növénynyé vagy termét fává növeli: a ti áldozatkészségtek által növekedett szak­közlönyünk a Kalauz“ azzá, ami már eddig is és mivé nem fog még lenni ápoló karjaitok alatt!! Elmondottuk más alkalommal és most i­s i­smételjük: „Elvek szivárognak a szivekbe, melyek a k­a­t­h. n­é­p­­nevelést gyökerében támadj­á­k m­e­g. — Erkölcsileg köteleztetünk e lépésre — hogy köztetek megjelenjünk — megfontolván a föladat fönségét, me­lyet megoldani lapunk czéljául tüzénk ki s e czél nem más, mint szilárd alapra fektetni a kath. népnevelés ügyét s an­nak fontosságáról és egyedül áldástk­ozó erejéről meggyő­zni népnevelőinket és népbarátinkat.“ Hogy pedig meggyőződjetek szándé­kunk tisztaságáról, fölhívunk titeket ke­resztény szülők a műveltebb osztály kö­réből szintúgy, mint akik a napnak anyagi fáradalmait viselitek: nézzétek lapunk tartalmát és vizsgáljátok meg an­nak minden egyes tételeit. Hiszszük, hogy ott a szeplőtlen kor, morál tanai mellett ti oly életbölcseleti szabályokat fogtok találni, melyek nem a szellemi erők el­nyomását, hanem inkább azok kifejlesz­tését czélozzák, melyek az észt mint is­teni szikrát tüntetik föl és épen azért annak kútfejéhez vezetik vissza, nem korlátozván azt működésében, csak is vezetvén az evangéliumi bölcseség vilá­gával, nehogy a tagadás, a kétely, az ingadozás sivatagján kalandozva, a sö­tétség­ örvényébe merüljön. Nekünk és hiszszük nektek is, tisztelt nevelés- és tanügy-barátok positív igaz­ságok kellenek, oly igazságok, melyek ez életben érvényesítik magukat, szint­­úgy, mint a jövőre áthatni képesek. Nem elmefuttatásokat óhajtunk mi és fogunk adni, midőn a nevelés és tanfigy érde­kében szólunk, hanem a tudomány által elismert és az életben üdvösnek tapasz­talt rendszabályokat ajánlunk, melyek vezetése alatt a szellemi képességek ki­fejlődhetnek olykép, hogy a társada­lomra áldáshozókká váljanak. Azért nem a túlszigor és az iskolai pe­­dánsság lesz jelszavunk, hanem az illő fegyelem és józan bánásmód fog irány­adóak lenni a gyermekek irányában, mégis olykép, hogy ne vádolhasson senki, miszerint az elpulultság és elké­­nyeztetés bölcsőjében akarjuk ringatni az ifjú nemzedéket, nem, ez megbocsát­­hatlan bűn volna. A munka­szeretetet, az illemes maga­viseletét, az önbecsérzést, az erkölcsös­séget és vallásosságot fogjuk hirdetni s megkedvelteim az eszményi téren szint­úgy, mint a gyakorlati életben terjesz­teni. Az evangéliumi morál fog minden­kor szemünk előtt lebegni. Nem lesz oly czikkünk, mely a tiszta erkölcsiséghez, mint kútfőhöz nem volna viszszavezet­­hető, ha az nem merőn tudományos, vagy tárgyilagos. S hogy végkép megnyugtathassunk benneteket kath. szülők, kimondjuk hatá­rozottan a népnevelés- és elemi tanodákra vonatkozva, hogy minden jogos és igaz­ságos eszközt felhasználandunk arra,hogy az eg­y­ház és a nép­tanodának anyai és gyermeki viszonya kegyeletesen föntartassék, de soha sem fog oda irányulni törekvő-

Next