Pécsi Lapok, 1860. október-december (27-51. szám)

1860-11-22 / 41. szám

Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: helyben házhozhordással egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr. — Vidékre egész évre 6 frt, fél évre 3 frt o. é. Bem­entetlen levelek­el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK ÁRA: Háromhasábos petit betűjü sorért egyszeri hirdetésnél 8 kr. 2-szerbm­it 6 kr. 3-ad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o.é. SZÉPIRODALOM és TÁRSAS ÉLET. Móricz lovag. (Románcz.) I. Móricz lovag föl alá jár Sevillában egy kis háznál. Móricz lovag nagyot sóhajt Mariána ablakánál. Mariána asztalánál Himzi fehér zsebkendőjét, Keble nyugodt, szive csöndes, Föl sem veszi szép kis fejét. Móricz lovag szép zenével kíván jó éjt minden este — Mariána ablakánál Serenád van minden este. ,Nem ismered a szerelmet Szép fiatal Mariána? Van hát, ki azt nem ismerné, Évának olyan leánya?­ Ünnepély volt Sevillában Fényes számos vendégekkel, A díszes hölgykoszorúból Mariána sem maradt el. Móricz lovag látja őt, és Égő szemét ráfüggeszti, Mariána fejecskéjét Szemérmesen lecsü­ggeszti. Mariána pedig alszik, Szép csöndesen álmodozva, Nem bántja el szerelmi gond, Álmatlansággal kínozva. Móricz lovag minden reggel Korán kel föl vágyakozva, ■S bokrétát lát korán reggel Mariána ablakára. Mariána játszik vele, De nem fordít rá figyelmet. Nem tudja, mi a szivérdek, Nem ismeri a szerelmet. IK: Nincs, dehogy van oly leány, ki Nem érezné a szerelmet; De nem sóhaj, nem serenad, S nem virág gyújt női szivet. III. De mialatt összenéztek, Szemek lángja összecsapott, És e lángnak sugarától Szivük összeolvadozott. Mert Évának nincs oly lánya, Ki nem érzi a szerelmet; De nem sóhaj, nem serenad , S nem virág gyújt női szivet. ,Mi kell hát két forró szivnek, Hogy érezze a szerelmet ?" Két Nefelejts-szem, mely ég, és Két fekete szem mely éget. ÁKÁCZ. — IHt— WASHINGTON BÚCSÚJA ANYJÁTÓL 1789-ben. Az anyák nevelik a nagy férfiakat. Ezt a Gradiusok óta a jelenkorig tömérdek nevezetes nevének elősorolásával lehetne bebizonyítani, a­kiket nők neveltek. Az anyák között, a­kik fiaikat életük koronája gyanánt tekinték, Washingtoné az első helyen áll. Az ős-virginiai fajhoz tartozván, melyet az egyszerűség, szen­­deség, becsületesség és kitartó munkásság jellemzenek, György fiát stoikus erényességben növelő. Tizenöt éves korában a királyi tengerészetbe akart lépni, de anyja ellenszegült neki, azt óhajtván, hogy polgártársai között ma­radjon, működjék velük a haza újjá­alakításán, és minden erejét s is­mereteit e szent czélra fordítsa. E határozat sietteté talán Amerika fölszabadítását, mennyiben a nagy férfiú tevékenségét ezen magasztos czél felé irányza. György anyját minden esetre megijeszté a viadal, melybe fia bocsátkozott, félt hogy az erők egyenetlensége az amerikai ügyre ve­szélyt hárítand, de Washingtont polgári kötelességének teljesítésétől nem tartóztatá vissza. Ő Györgyöt nyugtalanul bár, de gyöngeség nélkül látta a felkelők élére állani. Az angolok, a­kik Uj Jersey urai voltak, e tartományban igen elterjeszkedtek. Washington, ki a Delaware túlsó oldalán táborozott, ezt észrevév­e­— Ellenségeink — mondá — szárnyaikat nagyon kifesziték, ideje, hogy azokat kissé megnyirbáljuk. Ez után átkelt a folyón, és győzelmével megmenté az uniót. E hirre tömérdek barát s ismerős jelent meg anyjánál, szeren­­csekivánataikat átadandók. Örvendett velök a haza szerencséje fölött, de a sok dicséretet, midőn ezek nöt­ön nőttek, nem fogadé el. — Ez hizelgés, — szólt — én úgy hiszem, hogy György emlé­kezik azon tanításokra, melyeket neki adtam, — nem fogja elfeledni, hogy az unió egyszerű polgára, a ki csak az Isten kegyelméből szeren­csésebb mint mások. Midőn Cornwall bevételéről értesült, fia dicsőségére éppen nem gondolt. — Dicsőség az Istennek — mondá, — hazánk szabad s mi is­mét élvezendjük a békét. Washington házassága által az unió egyik leggazdagabb polgá­rává lön. Sokszor reá akarta beszélni anyját, hogy jöjjön hozzá lakni, de ő nem mozdult ki özvegyi birtokából. Még nyolczvannégy éves korában is minden reggel lóra ült s ki­ment földeire, hogy munkásainak parancsokat osztogasson. Jövedelme nem volt ugyan nagy, de a példás gazdálkodás mellett még a szüköl­­ködöknek is jutott belőle elég. Rettenetes betegség, a gyomorrák kény­­szente­tt végre, hogy szobáját el ne hagyja, de ügyei rendezésével mindig ő bajlódott. Veje, Fidding-Lewis ezredes egy ízben fölajálá magát ezen teendőkre, de a legnagyobb szeretetreméltósággal utasíta­­tott vissza.

Next