Pécsi Lapok, 1867. március-május (1. évfolyam, 1-18. szám)
1867-05-30 / 18. szám
Pécs, 18. szám. Május 30-án 1867. (Megjelen hetenként kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, */4 évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz.PÉCSI LAPOK. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betűsír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorért 14 kr. osztr. ért. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o. Kiadóhivatal Országút 5-dik szám. A német-bólyi petitio*) Fenséges országgyűlés! Tisztelt képviselők! Valamint minden honpolgárnak vele született kötelessége kitelhető erejével a haza javát előmozdítani, úgy ezen tagadhatatlan alapelvnél fogva kötelessége egyszersmind eltávolítani azon akadályokat, melyek a haza közboldogságának és közfejlődésének előmozdítását gátolják. Aki ezt — legyen az egyes honpolgár, vagy község — habár áldozatba kerül is — tenni nem kész, lehet ugyan némely érzelmei vagy tettei miatt soknak véleménye szerint jó hazafi, de a jónak is fokozatai lévén, mi a legjobbak közé soha sem számítjuk. Ezen elvből indulván ki, miután országunk zilált helyzete minden honpolgár előtt ismeretes, és nem titok előttünk sem, mily nehézményekkel kell honatyáinknak és újonnan nagy örömünkre szerencsésen alakult országunk kormányának küzdeniök, hogy országunk belszervezete is lehetőleg mindenkit kielégítsen, azért e nehéz valamint fontos munkát tehetségünk szerint, de kivált hatalmunkban levő nemzetiségi szempontból könynyíteni óhajtván : mi, Baranyamegyébe kebelezett 2500 lélekből álló Német-Bóly mezővárosnak tisztán németajkú rom. kath. vallásu lakói — felvilágosítván e lépésünkről minden egyes polgárunkat — közakarattal jó megvitatván és megfontolván a dolgot, leteszszük hűségünk zálogául hazánk szent oltárára minősen nemzetiségi ürügy alatt országunkban előfordulni szokott igényeinket, azokról örök időre szívesen szabad akaratból lemondunk. Nem vévén továbbá tekintetbe, hogy mi egy nagy nemzetnek ivadékai vagyunk, örökös búcsút mondván leszármazási nemzetünknek, a dicső és vitéz magyar nemzettel egygyéolvadva magyarok óhajtunk lenni , jól tudván, miszerint új és szeretett hazánk csak akkor lehet boldog, csak úgy virulhat fel, ha nemzetiségi ürügy alatt senki sem zaklatja, ha kiváltságkép tőle mit sem követel, ha országban országot támasztani nem igyekszik, ha felvirágzásáért saját érdekeit feláldozni kész, kifejlődése elé akadályt gördíteni nem törekszik, szóval, ha minden Magyarországban lakó és magyar alkotmánynak jótéteményeit élvező polgár valóban magyar óhajt lenni testestül lelkestül. Ezen igazságtól áthatva, csak azt fájlaljuk, hogy a magyar nyelvet, melynek kellő birtoka nélkül a legjobb hazafi sem tökéletes magyar, mi nem bírjuk, nem bírhatjuk. Igaz ugyan, hogy kétosztályú elemi tanodánkban csaknem hihetetlen sikerrel tanulják ezt gyermekeink; de részint németajkú helységekkel körülvéve, részint honi szüleik házában a tanultat hamar elfelejtik, a mi nekünk, kik e veszteség nagyságát már átlátjuk, nagy fájdalmat okoz. Bátorkodunk tehát legalázatosabban folyamodni honatyáinkhoz, lenne irányunkban oly kegyes országunk képviselete és bennünket pártfogó intézkedésével odasegíteni kegyeskednék, miszerint nálunk Német-Bólyban magyar kisdedóvoda és ugyanily ajkú négyosztályú főelemi tanoda létrejöhetne. Mi mindenesetre mindent, mi tehetségünkben áll, e czél elérésére tenni készek vagyunk, de az egészet is véghezvinni nem bírjuk. Ez környékünkre bizonynyal nagy befolyással volna, és alapos reménységet táplálunk, hogy ezáltal nem csak mi, de általunk az egész környék megmagyarosodnék. Honpolgári készségünket, valamint alázatos kérelmünket is kegyes figyelmükbe s pártfogásukba ajánlva, maradunk s vagyunk. Kelt Német-Bolyban, april. 12. 1867. Tisztelt képviselőháznak alázatos honpolgárai : Kaspar Rudolf, m. k. Richter. Anton Trischler, m. k. Filipp Herresbacher, m. k. Konrad Schiöder, m. k. Johann Volk, m. k. Martin Krieg, m. k. Josef Pfeil, m. k. Franz Föglein, m. k. Josef Armbruszt, m. k. Geschworne. Nikolaus Morschhauser, m. k. Martin Werle, m. k. Josef Schubert, m. k. Herzer Gregori, m k. Gabriel Kluch, m. k. Anton Elm, m. k. Georg Menzinger, m. k. Georg Schuffer, m. k. Georg Werner, m. k. Georg Werner, m. k. Georg Kres, m. k. Valentin Hauptmann, m. k. Josef Richter, m. k. Führes Josef, m. k. Lukas Kirgsam, m. k. Johann Schaffer, m. k. Heinrich Schneider, m.k. Johann Schneider, m. k. Johann Führes, m. k. Bades Adam, m. k. Georg König, m. k. Karl Siebert, m. k. Nikolaus Göller, m. k. Jakob Fögler, m. k. Gyetván Ignácz, m. k. Szommer Ignácz, m. k. Filipp Schwarzmann, m. k. Mathias Dlustusch, m. k. Schulkurator. Jakob Dendl, m. k. Joh. Szünstein, m. k. Johann Schippert, m. k. Antal Eszer, m. k. stb. stb. *a§» *) E petitiót következő sorok kíséretében vettük: Tekintetes szerkesztő ur ! Van szerencsém Német-Bóly mezővárosának petitióját elküldeni, mely már a tegnapi postával dr. Siklósy Károly képviselő úrral közöltetett, hogy az a képviselőház asztalára tétessék. N.-Bóly máj. 23-án 1867. Schippert János. Szerk. Pécs szab.kir. város tisztújító gyűlésének folytatása 1867. évi máj. 26-án. A mai választás csak folytatása a 19-inek, mely ott ért véget, midőn a főbb tisztviselők megválasztattak. E gyűlésen választásra került levéltárnoki állomás jelöltjei: Horváth Antal, Krautszak György és Dittmayer Jakab. 534, 6 és 14 szavazatot kapván, Horvát Antal szavazat többséggel megválasztott levéltárnoknak nyilváníttatott. Főszámvevőnek Dittrich Fidél egyhangúlag választatott meg. Alszámvevő Gyulasy Gábor jön. 454 szavazattal Litkey Gyula 123 és Sey István 79 szavazata ellenében. Tiszti főorvosnak 465 szavazattal Banthler Ödön úr választatott meg Pasitzky Ede 309 szavazata ellenében. (A 3. jelölt Mocsáry Antal visszalépett,aki 425 szavazattal Schwarz József 94 és Trixler Rezső 117 szavazata ellenében alorvosnak választatott. Főmérnök Frenkl Ferencz jen, 449 szavazattal, miután Lukrits Ignátz csak 59-et nyert. A képviselő-testület névsorával még eddig nem szolgálhatunk, miután a választókiveiket, illetőleg jelöltjeik névjegyzékét a kerületi szavazatszedő bizottmányokhoz adták be, melynek eredménye csak akkor fog tudomásunkra juttatni, midőn soraink már napvilágot láttak. Pedig ha veszszük azt, miként a magyar államszervezet legkitűnőbb, legéletbevágóbb alkatrészei személyiségek által képviseltettek, és nem az újabb korszak találmánya — a bureau-k által: a fentebb érintett egyes bírósági eszme azonnal elveszti igényét az eredetiségre. A monarchiai államszervezet következménye, hogy felség, méltóság, hivatal, szolgálat — tehát az államszerkezet alapjától csúcsáig nem gépi szervezet, hanem élő, akarat és jellemben nyilvánuló személyiség által volt képviselve, létesítve. Király, Nádor, Prímás, Országbiró, Tárnok, Személynök, Főispán, alispán, szolgabiró, falubiró — mind személyiségek és nem hivatalok — azaz alkotmányunk szelleme államszervezetünk minden fontos működését egyes személy és nem hivatal kezelésére bízta. Ez eredeti typusa az alkotmányunkban szereplő minden hivatalos hatóságnak a középkor fogytáig — mely után a hivatalnok működését lassanként a hivatal vévé át, és meghonosítá a Collegiumokat. A franczia államélet fejlődéséből a szerint nőtte ki magát a bureaux, a hivatal fontossága. Tagadhatlan, hogy a népek érintkezése sok dolgot észrevétlenül általánosít — ezen dolgok közé tartozik a hivatalok tekintélyének terjedése Európa államaiban. Ha parányiságunk érzetében nem vétetnék vakmerőségnek a 19-ik század második felében Montesquieu szempontját usurpalni egy pillanatra: a hivatalnok és hivatal közti különbséget ekként elemeznék. A még a középkor mélyen érzett, vagy legalább sejtett közvetlenségéből fejlődtek az állami képletek, idomok — az akkori élet egyedüli, legalább fő éltető eleme a hit, — alapja, támsza ismét hit volt — azaz a fejedelemnek volt hite minen megbízottjában, hivatalnoka meghittje volt — ez jellege hazai intézményeinknek, melyek azon időtől épen maradtak fenn — csak midőn a középkor méhéből szülemlett államidomok módosultak — irányukra és czélzatukra nézve — fogyott meg e hit az államszervezet alkatrészei iránt. Tehát kettős szempontból vehető a hivatalok eredete; lehet, hogy a fejedelmek egyes hivatalnokaik korlátolt erejét másokéval istápoltatni remélték — de az is lehet, hogy egyes hivatalnokaik megbízhatóságát többek — segédek vagy ellenőrök — ájtabiztosítni czélozták. Innen Montesquieu szellemében a következés ez volna: hol több egyes hivatalnokok léteznek az államszervezetben, ott több a bizalom az államhatalom kezellői között egymás iránt — több eredeti szellem, épség, erő, romlatlanság — viszont hol az államhatalom hatásának, működésének eszközlésére egyesek helyett mindinkább hivatalokat, mint hivatalnokot használt, ott a bizalom hiányában a hatás eszközlésének biztosítása a Collegium tagjai különböző, egymásét ellenőrző irányában, érdekében kerestetett. Lehet a második szempontot is érvényesíteni, mely szerint a „plures occult plura violent“ alaptétel következményeként magyaráztatik a Collegiumnak eredete. Erről nem vitatkozunk, csak azt akartuk figyelembe ajánlani, hogy a magyar alkotmány még bírja az eredetiség azon jellegét, hogy az állami test fögszereit, az államszervezet legfontosabb működéseit egyéniségekben, személyiségekben — és nem hivatalokban ismerjük. — És ezek után legalább badarnak nem találtathatik azon eszme, hogy bíróságot nem szükség okvetlenül mindig collegiumnak gyakorolni, — hanem gyakorolhatja azt akár mindig is az egyén, a személyiség. — Ha élesebben tekintünk a bírósági hatóságok benső működésére, aligis kétkedhetünk, hogy a szolgabirói, alispáni, tárnoki, nádori stb. bíróságoknál hajdan a szolgabíró, alispán, tárnok stb. egyéni nézete inkább szabályozá az ítéletek ejtését, mint a bírótársaké. De nem történészi búvárkodás, hanem a bírói hivatás és működés benső mozzanatainak megismerése czélunk, és ezért kísértjük meg a két rendszert egymás ellenébe állítni — összehasonlítni, t. i. a társas bíróságot az egyes bírósággal. A „plures oculi plura violent“ alaptételből magyarázzuk a társas-bíróságok behozását, és vizsgáljuk működése hatását, eredményét. A társas-bíróságok számosságát két dolog ajánlhatja : ha több szem és ez által kevesebb csalódha- Azonnali javítások lehetősége a magyar törvénykezésben. (Folytatás.) Egyes bíróság. Sokszor megesik, hogy valamely lényegében régtől elfogadott elvnek szabatos alkalmazásával oly meglepő helyzet előtt állunk, melynek először újdonságán bámulunk, — majd ismét, hogy eddig oda nem jutunk — megfoghatlannak tartjuk. Ily jelenet volna, ha hazánkban hirtelen az egyes bíróságok elvét látnók alkalmazva.