Pécsi Lapok, 1867. június-szeptember (1. évfolyam, 19-53. szám)
1867-09-19 / 50. szám
Pécs 50. szám September 19-én 1867 Megjelen hetenkint kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, */4 évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. PÉCSI LAPOK. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betütír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. e. é. Kiadóhivat a 1 Országút 5-dik szám. Kossuth újabb leveléről. A „P. N.“-ban olvassuk: „Kossuth, azon meggyőződésnek ellenére, melyet a váczi levélben is nyilván bevallott, példátlan tárgyilagossággal tanácsot ad Ausztriának, a birodalom szervezésére. S tanács a következő: „Nincs és nem lehet a trón biztonságára és hatalmasságára nézve más mód, mint tiszteletben tartani a népek jogait, kielégíteni legitim aspiratioit és szabad kezet engedni nekik, hogy magukat önczéloknak tekintve, boldogságukat saját módjuk szerint eszközölhessék. És mi ennek practicuma az adott helyzetben. Országolni, de hagyni a népeket, hogy maguk kormányozzák magukat. Nem administratiót értek, hanem kormányzatot a szó teljes értelmében. Önkormányzat nemcsak Magyarországnak az 1848-diki törvények értelmében, hanem önkormányzat az osztrák birodalom minden külön nemzeteinek is az 1848-diki törvények hasonlatára. A personális unió eszméjét, ha nem léteznék is, a bécsi udvarnak fel kellene találnia. Nemcsak nem kellene azt bántania a magyar korona irányában, hanem a birodalom nemzeteire is ki kellene terjeszteni. “ Tehát Kossuth a dualismust, mely történelmi jogainknak alapja, minden kivétel nélkül eldobja s a csehekkel egyesülve, a pluralismust álítja fel. De lássuk, miért kell aztán nekünk felhagyni a történelmi alappal és hová vezet azon it, melyet a dualizmust elítélő Kossuth jelöl ki? A francziák a restauratió után tűzték ki főleg ezen tételt, hogy a király országoljon, de ne kormányozzon, azaz: felelős minisztérium vezesse, a parlamentáris formák kívánalmai szerint, a kormányzást. Ezt akarja Kossuth is, a közelebbi időkben a hatalom által is elismert dualismus kiirtásával és azon feltétel mellett, hogy az osztrák birodalom minden nemzetei függetlenül kormányozzák magukat és semmi más viszonyba ne álljanak a personalunión kívül. Az osztrák birodalomnak számos nemzetei vannak. Különösebb említésre méltók a németek, a csehek, a velük testvér morvák, a ruthenek, a lengyelek, a szlovének, a bukovinai oláhok s Triestet, a Dalmát vidékeket és Dél-Tyrolt illetőleg, az olaszok. Már most, minthogy Kossuth szerint a 48-ks törvény rájuk is átruháztatnék s minthogy szintén az ő terve azt követeli, hogy ezen nemzetek teljesen betetőzött kormányzási joggal láttassanak el és csak személyes unióban álljanak a trónnal,s ennélfogva a C i sa j t h a n u s részeken legalább nyolcz parlamentáris, független és felelős kormányt kellene felállítani, oly szoros kikötés mellett, hogy ezen nemzetiségi államok épen semmi viszonyt ne kössenek egymással, mert az aztán a Kossuth által elátkozott közös ügy volna. Tudjuk azonban, hogy a felelős minisztériumi rendszer meglehetősen erős centralisatióval van összekötve és sok hivatalnokot igényel. Következőleg legalább is két sonorai bányát kellene Cislaibániában felfedezni, hogy az új projectum nyomán a szükségleteket kellő pénz fedezze. Hisz Kossuth sem állítja, hogy a papírpénz-nyomdát legalább is nyolcz államkában permanenssé lehetne tenni, anélkül, hogy e papirhalmazokat valamilyen érték fedezze. Aztán tudjuk, hogy jelenleg is a birodalomnak tömérdek status adóssága van s vannak a birodalom egyes tartományainak számos szelvényes kötelezvényei, melyeknek kamatait fizetni kell. Már ha ebben a nyolcz nemzeti állam arányosan részt akar venni, akkor mindeniknek közülök érintkezésbe kell magát tenni a többiekkel s a qupták kikerekednek és kiburjánzanak a Kossuth által utált közös ügyek. A nyolez ciszlajbhanus államnak, ha teljesen független s a közös ügyet kötelességszerűleg abbor reseálja, külön ármádiával kell bírni. Mindenik államnak joga van eldönteni, hogy akar-e háborúzni vagy nem. El kell dönteni azt is, hogy mikor hivassák fegyverbe az állandó sereg, mikor mobilizáltassék a honvédelem. A kis országnak saját belátása szerint el kell végezni, hogy határain belül vagy kívül védje-e magát? S ha félti bőrét, minthogy ily körülmények közt lehet is féltenie s ha a Kossuth által felállítani ajánlott tartományok közül például a hatodik vagy hetedik megszeppenne és a többivel szövetkezni akarna honvédelemre, akkor a fájdalom megint előjönne a közös ügy, s a personal unió reál szint öltene magára. Aztán a háborút, akár védelmi, akár támadó, szép csendesen elő kell készíteni, különben elütik a port a personal unió daczára, mind a kis, mind pedig a nagy államokon is. Szükséges tehát a háború eshetőségekor, bár elleplezetten és suttomban külföldön pénzt negotiálni. Képzelhetni, mily kedvező feltételek mellett adna a nyolcz cislajthanus államnak kölcsönt Anglia s képzelhetni, hogy nem is egyszerre kopogtatnának pénz végett nála a nyolcz kis államkák , mert ily összeröffenés, közös érdekeket szülő egyezkedések nélkül alig képzelhető. Aztán a nemzetiségi államkák ha csak personal-unióban vannak az uralkodóval , ha az önkormányzás teljével bírnak s ha a közös ügyek által nem akarják állami szüzességüket befertőztetni, akkor hogyan intézik el a diplomatiai képviseltetést ? Hihetőleg mindenik minden európai s illetőleg tán ázsiai hatalomhoz is egy-egy követet küld és minden Cislajthánián túl vagy innen eső ország 8 cislajthanus nagykövettel láttatik el, ha t. i. valamely hatalomnak passiója volna őket elfogadni. Az ellenkező esetben a diplomatiai érintkezések közös ügyet állítanának elő s vége lenne az álmodott Eldoradonak. S kérdés, hogy a cislajbanus nemzetek ily politikai szervezése, nem sodraná-e Magyarországot is hasonló haosba ? Okvetlenül sodorná. Mert ily előzmény után hazánk is, a dolgok természeténél fogva, kénytelen volna nemzetiségi államokat teremteni saját véréből és testéből. Egyik lenne hihetőleg a magyar állam; másik a felvidéki tót állam; a harmadik a délszláv állam; a negyedik a horvát állam; az ötödik az oláh állam; a hatodik — az orosz rokonszenv megnyeréséért — a ruthen állam. Tehát Magyarország hat nemzeti államainak boldog lakói is képzelhetőleg mohón várnák az Isten malasztját az uj műre s azzal együtt nemzeti nagyságunk forró álmainak teljesedését. Nemde, szép kilátásunk nyílik becsszomjunk számára! Azonban mára legyen ennyi elég következtetéseinkből, hogy holnapra is maradjon tér a Kossuth által ajánlott jövőnk fényképeinek illustratiójára. Kemény Zsigmond:“ Pécs sz. kir. város közgyűlése. Folyó hó 9-ikén tartá Pécs városa. B . S özeg Mihály polgárnagy elnöklete alatt közgyűlését, melynek érdekesebb tárgyai a következők valának. Nevezetesen : 1. Elnöklő polgárnagy megnyitván a gyűlést, előadá, hogy a magas ministerium áll fel a törvénykezési költségek visszafizetésére assignált öszszegből a várost terhelő adósságokból folyó évben már 14,500 frtot törlesztett és hogy evégre ismét 12,000 frt van engedélyezve, mely összeg a költségvetésbe fölvétethetik. Továbbá, hogy a m. ministerium által két koronázásig érem küldetett Pécs városa részére. Az érmek köszönettel fogadtatván, a városi archívumba fognak kedves emlékül eltétetni. 2. Több sz. kir. város részéről megküldetett a városi képviselők névsora. Mi kedves tudomásul vétetvén, ugyanez irányukban Pécs városa részéről viszonoztatok határoztatott. 3. Miután némelyek a városi képviselők közül a választást el nem fogadták, mások ismét a hozzájuk menesztett hivatalos fölszólítás daczára sem nyilatkoztak határozottan, az illetők a képviselők sorozatából véglegesen ki fognak hagyatni s minthogy csekély számuknál fogva semmi különbséget sem tesznek a képviselő-testületre vonatkozva, helyükbe új választás fölöslegesnek találtatott. 4. Pécsett tornászati tanoda alakulván a tanuló ifjúság számára, a város képviselő-testülete már előbb fölkéretett annak pártolására, mi egyik közgyűlésben megtörténvén, a sebesültek részére összejött öszszeg 1200 frt olykép határoztatott a tornászat segélyezésére, hogy abból 600 frt a belvárosi, három-háromszáz frt pedig a netán idővel keletkező két külvárosi tornászatra fordíttassék. Azonban a kérdéses belvárosi tornászat fölszereltetvén, az 1413 frtba került és így nem csak az egész 1200 frtnyi összeget fölemésztő, hanem még pótlandó rész is maradt fen; ennek födözésére a tornászat részéről folyamodás útján kéretik a városi képviselőt. Ezen folyamodás többrendbeli fölszólalást idézett elő; voltak kik határozottan kimondatni vélték, miszerint a város csakis segédezését ajánlotta föl 600 frtig és épen nem kötelezte magát a szükséges költségek födözésére, amiért is a 600 frt a tornászainak odaajándékozottnak tekintetik, de a másik 600 frt visszafizettessék a városnak, miután ezen összegnek is határozott czélja van. Mások ellenben óhajtották, hogy a tornászati intézetet a város sajátjának ismerje el és abban a patronátusi jogot tartsa fen magának, miután úgyis a város födözi a szükséges költséges és saját gyermekeinek részére állíttatott a tornászat melynek jövedelmei is lesznek és igy a költségek nagyobb része ebből pótoltatni fog. Elnök ez elágazó nézetek folytán szavazatra bocsátja az ügyet, mely olykép döntetett el, hogy az előbbi határozat marad érvényben, azaz : a megszavazott 600 frt ajándékép a tornászati intézeté marad, a többi pedig visszatérítendő a befolyó jövedelmekből. Azonban esetről esetre a város a tornászatot pártolni fogja adandó segélyezéssel. 5. A képviselő-testület kebeléből alakult jogibizottmánynak a városi erdőmester ügyét illető jelentése olvastatott föl, mely szerint kiderült, hogy