Pécsi Lapok, 1868. júlus-szeptember (2. évfolyam, 53-78. szám)

1868-09-17 / 75. szám

i­leg ártalmas a cseléd egészségének vagy fizetését roszul kapja ki, de nagyobb uradalmak és bérlőknél ezen ok nem létezik. Ott a Sz.-Mihályi változás leg­több esetben 3 napi dinom-dánom, bujkálás a szőlő­hegyekben, (bár akkoriba van mindig elég,­ ha jobb helyet nem is, de hasonlót többnyire talál; a hurczol­­kodás pedig egyik helyről a másikra nem az ő, ha­nem leendő urának költségén történik. Miután Ba­­ranya megyének gazdasági egyesülete nincsen ahol ily kérdés megpendittetnék, csak e lapok hasábjai az illetékes hely, hol indítványomat elmondhatom . N­a­­gyobbar­a­dalmaink és bérlőink rendel­jenek gyűlést még Sz.­Mihály előtt va­lahol, ahol elvül kimondatnék, hogy senki cselédet, úgy meg ne fogadjon, hogy ura költségén szállitta­tik, ha­nem minden cseléd a maga költségén szállítsa podgyászát uj helyére a maga s­aj­á­t költségén. E rendszabálynak oly hasz­nos eredménye lenne, hogy tizedrész cseléd se változ­tatná helyét. Sok idővesztés, költség és mérgelődés­­től mentené meg ezen rendszabály a gazda közön­séget. A cseléd magaviselete is sokkal jobb lenne mind­járt, ha tudná, hogy a helyváltozás nem oly köny­­nyen megy. A második indítványom ugyan nem oly életbe vágó mint az első, de a „Pécsi Lapok“-at sokkal ér­­dekesbbé tenné, ha (miután szerkesztő úr egyúttal főügyész is) bünfenyítő törvényszékünk tárgyalásai­ból olykor-olykor hozna valamit a lapok tározójában. Újságot nem írhatok innen a Dráva partjáról tisztelt szerkesztő urnak. Termésünk kitűnő. Esőnk igen sok van. A munkás kéz hiánya rettentő nagy. Személy és vagyonbiztonságunk hála isten jó lá­bon áll. Kanizsai Antal: Tekintetes szerkesztőség ! A „Pécsi Lapok“ legutóbbi számában közöltetik egy megyei határozat, mely a pénzügyőrök illetlen fellépésüket kárhoztató jelentésemre hozatott. — Mi­után a tisz. határozat bevezetésében ezen átalános kitétel „pénz­ügyi közegek“ olvasható, — kénytelen vagyok az igazság érdekében kijelenteni, hogy én kizárólag a pénzügyőri közegeket,­­ főleg az őrle­génységet kívántam vádolni jelentésemben, mert já­rásomban három adó­kerület lévén az illető hivata­lok tisztjei egyaránt ildommal teljesítik elég terhes kötelességüket, s a hivatalos érintkezésben is szigo­rúan megtartják az illem szabályait. Ne hogy jelentésem félre értessék szíveskedjék a t. szerkesztőség jelen soraimat becses lapjában fel­venni. — Dárda, szept. 11-én 1868. Kész szolgája: Szemelits Ferencz, főbíró. Hazai s külföldi politikai mozzanatok. (Fegyverküldemények Romániába; a bolgár fölkelés.) Bukurestből írják a „Pres­sernek szept. 4-dikéről: A Románia részére szánt porosz gyufasfegyverek, melyek oly csodálatos utat tettek Oroszországon át s pár hét előtt szerencsésen megjöttek Morvaországba, most egyes részletekben Bukurestbe érkeznek. Az első szállítmányt (mintegy 15,000 darab fegyvert jelentékeny lőkészlettel együtt) két nap előtt vették át a Dialu-Spiri arzenál­ban. Azonkívül útban van 15,000 Peabody-féle fegy­ver, melyeket Mehedietziano vásárolt Amerikában a romániai kormány költségén. De nemcsak a nagy­számú fegyverek és hadi­készletek, hanem más jelek is azt mutatják, hogy a fejedelemségekben háborúra készülnek, s hogy ennek kitörését rövid idő alatt várják. A hadseregszervezési törvény, a hadsereg szaporítása, a hadügyminisztériumnak Jan Bratiano általi átvétele a sereg szervezése czéljából, a görög, bolgár és nagy-román üzelmek mind kiáltó jelensé­gek, melyeknek értelmét nem lehet félreismerni, s melyeket nem szabad kevésre becsülni, mert a romá­nok mögött, kiknek erőlködése egymagában nevetsé­ges lenne, más hatalmak állnak, kik a Duna torkola­tainál nem csupán szövetségest, hanem egyszersmind harc­tért keresnek, melynek területét a mérnökök már hónapok óta a legalaposabban tanulmányozzák. A­mi a bolgár fölkelést illeti, ez az utóbbi időben az illető ügynököknek és forradalmi bizottmányok­nak kettős fáradságot okoz, mert nemcsak az izga­tást s a fölkelőcsapatok szervezését kell buzgón foly­tatni, hanem a készen tartott csapatokat élelmezni s egyelőre még visszatartóztatni is kell. Ez utóbbi fel­adatot a bukaresti kormány vállalta magára, mely a tettszomjas bolgárok legalább egy részét Krajovába, Slatinába és más helyekre belebbezé s türelmetlensé­güket igen szeretetreméltó módon igyekszik fékezni. A forradalmi bizottmányok ellenben egész tevékeny­ségüket az ügy másik részére szentelhetik. A „N. Fr. Presso“ galaczi levelezője e hó­t­diké­­ről a következőket írja: „Daczára minden c­áfolat­­nak, Romániában a bolgár agitatio teljes folyamat­ban van. Itt is propagandát alapítanak. Tegnapelőtt az itteni legtekintélyesebb görögök és bolgárok ösz­­szegyűltek a börze helyiség­ében, mint mondják, egy idegen tekintélyes görög egyéniség meghívása követ­keztében. Több beszéd tartatott, melyekben azt fej­tegették, hogy a görögöknek és bolgároknak szük­ség­ egyesülniük, miként a mindkét nemzet által el­­érni óhajtott czélhoz biztosan eljuthassanak. Várjon már a programmot is megállapították-e, még nem tudni,­­ azonban bizonyosnak látszik, hogy legkö­­zelebb új támadást fognak intézni a Duna túlsó partja ellen.“’ Míg a görögök és bolgárok egyesülni akarnak, Athénból azt jelentik, hogy ott fontos dolgok vannak készülőben, ugyanis nem kevesebbről van szó, mint­hogy az alkotmányt megbuktassák és absolut monar­chiát hozzanak be. — A bolgárok emlékirata. A nagyhatal­mak konstantinápolyi képviselőihez következő: „Ő Excellentiájának . . . mint a . . . felség köve­tének Konstantinápolyban. „A bolgár nemzet, mely több mint, négyszázadja, hogy az osmanlik elviselhetlen járma alatt nyög, sze­meit mindig a keresztény Európa igazság­szeretetére függesztette, és a­helyett, hogy a török­ birodalom lé­tét fenyegető perezekben a forradalom árjától elra­gadtatta volna magát, bölcs semlegességet tudott megőrzeni. Az európai érdekekkel szemben tehát megvárja, hogy szerencsétlen sorsának megjavítását az európai nagyhatalmak mielőbb kezekbe vegyék. „Ma azonban, minthogy szenvedéseink minden képzőimet felülmúlnak, és nemzeti létünk napról­­napra jobban fenyegettetik, ma mondjuk, a bolgárok béketűrése ki van merítve, amiért is elhatároztuk, a haza és emberiség nevében fegyvert ragadni. Mint­hogy azonban érdekeink a nagyhatalmak érdekeivel összekötvék , legszentebb kötelességünknek tartjuk a bolgár mozgalom okait, amaz udvarnak, melyet Ex­­cellentiad képvisel, következőkben kifejteni: „Néma szomszéd államokkal létrejött egyezmény vagy külső befolyás következtében kel fel a bolgár nemzet, csak szenvedései kényszerítik a felkelésre. Hivatalosan kinyilatkoztatja ideiglenes kormánya által, hogy inkább fegyvert ragad és vért ont, sem­hogy a török­ kormány kegyetlen zsarnokságát még tovább is tűrje. „A bolgár felkelés minden, az európai egyensúlyt fenyegető politikától távoltartja magát. A bolgár fel­kelés czélja: egy független nemzeti kormány létreho­zása, milyen Oláhország­ és Szerbiában is létezik. Nem tervünk a Törököket Európából, annál kevésbbé Konstantinápolyból kiűzni. „A párisi felkelés óta Inában várja a bolgár nem­zet,­­ hogy az ottomán­ kormánytól könnyebbülést nyerjen. A bolgár nép soha sem tétovázott bebizo­nyítani a szultán iránti hűségét még akkor is, midőn birodalma válság szélén állott, tís ime, jóllehet az európai Törökország többsége bolgárokból áll, foly­vást ellenséges indulattal viseltettetek iránta. „A Hátti-Hum­ajum, a párisi egyezmény ú­j gyümölcse, mely annyi keresztény­ vérbe került, holt betű maradt. „A múlt évben (1867.), midőn a görög fölkelés annyi alkalmatlanságot okozott a kormánynak, a bolgár nép, semlegességéhez hi­ven, csak egy emlék- , irattal járult a török­ kormányhoz nemzeti jogaiba visszahelyezése végett. Ő Felsége a szultán azonban figyelemre sem méltatta az emlékiratot. „A török kormány által tervezett reformok, nem­csak hogy korunk szellemével ellenkeznek, hanem a bolgár nép nemzeti és vallási érzületén mély sebet ejtnek. „Az adók megkettőztettek és megnégyszeresít­­tettek. „A nemzeti tanügy rendszeres üldözetésnek vet­tetett alá. „A török­ kormány kegyetlenségei naponkint ne­­növekednek. Ázsia jatagánjai és akasztófái naponkint áldozatokat követelnek Bolgárország ártatlan lakói közöl. „Ezek a bolgár felkelés főbb indokai. „Mi alulírt tagjai a bolgár nemzeti kormánynak, kérjük Exc.-at az igazság és emberiség nevében, a szigorú tényállást ő Felségeinek kifejteni. Reméljük, hogy ő Felsége sympathiáját és hatalmas pártfogását kinyerendjük. 1868. Júliusban. A Balkánban. Az ideiglenes kormány tagjai.“ — A bécsi lapok „L­a s s­e r és G i s k r­a“ felírás­­sal érdekes dolgokat közölnek e két államférfit­ vi­szonyairól. Lasser, mint tudjuk, belügyminiszter volt, s midőn ez állásától megválni kényszerült, kegy­­vesztett lett, úgy az udvarnál, mint a felsőbb kor­mánykörökben. Sokat suttogtak ugyanis akkor a Rudolf-kórház építtetésének czíme alatt elnyert na­gyobb összegekről. Lasser visszavonult, mind mond­ják, azon dicséretes szándékkal, hogy lemond a po­litikai tevékenységről. Az idők azonban változtak, s Lasser nemcsak tiroli képviselő, hanem­ birodalmi ta­nácsos is lett, s mint ilyen Bécsbe jött. A belügymi­nisztériumnál mind a régi emberek maradtak meg Giskra minisztersége alatt is, kiket Lasser szor­galmasan látogatott.­­ A következmény az lett, hogy Giskra valószínűleg Lasser barátai tanácsára, felhasz­nálta Lasser szervezési tehetségét, s az úgynevezett Giskra-féle szervezési javaslat az ő munkája. Giskra jutalmazni kívánta, s felajánlotta neki a tiroli hely­­tartóságot, melyet azonban Lasser egy ideig vonako­dott elfogadni, feltételül azt kötvén ki, hogy becsüle­tében legfelsőbb helyről rehabilitáltassék, mi Giskra eszközlésére egy legfelsőbb kéziratban mégis történt. A bécsi lapok most mind hibás lépésnek nyilvánítják azt, hogy Lasser neveztetett ki tiroli helytartónak, kinek liberálizmusát kétségbe vonják, s félnek attól, hogy inkább a feudális és etericális elemmel fog tar­tani. Épen Tirolba kellett volna olyan embert kine­vezni, kinek politikai múltja biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a liberális alapelveket fogja győzelemre segíteni. A Rustsuki tudósítások szerint Lompalanka és Nicopolisnál két bolgár felkelő csapat mutatko­zott. Az előbbi 800, az utóbbi 250 emberből állott. —­ A belgrádi hivatalos lap jelenti, hogy­ a vádlottak második sorozata elleni végtárgyalás leg­közelebb megtörténik, s aztán az ostromállapot meg fog szüntettetni. — Berlinből jelentik, hogy elrendeltetett a régi királyi vár mielőbbi revonulása. Ennek folytán azt gyanítják, hogy a franczia császár látogatása várható. ----›‹‡«-‡»----­ A honvédelmi m. királyi minisztérium KÖRRENDELETE. Valamennyi törvényhatósághoz. (Folytatás.) 18. §. bb) alsók. Az alsó végtagok megvizsgálásánál a katona-or­­­­vos arra ügyel, várjon a térdek egyenes állásban,­­ nem ki- vagy befelé hajlítva vannak-e; nincsenek-e kórosan nagyobbítva, nem rövidebb-e egyik lábszár a másiknál, nem görbe, avagy sorvadt-e valamelyik ? s nem donga-, ló- vagy lúdlábú? Az alsó végtagok egyike kétes rövidségének bizo­t­­os meghatározhatása czéljából a katona­orvos a vizs­­­­gálandót a földre kinyújtva, fektében, úgy a ház, mint a has helyzete szerint végtagjainak hoszúsága tekin­­­­tetéből megvizsgálja. Hogy a mozgékonyságról kellő meggyőződést szerezzen, az előállítottat előbb egyik, aztán másik, végül mindkét térdére letérdelteti, ezután öt föl- és alájáratja, mely alkalommal annak járását s ujjai viszonyát észleli. 19. §. Az elme- és külsőleg észre nem vehető t­e­s­t­á­ll­a­p­o­t­o­k k­ipuhato­lása. A katona-orvos az előállítottnak elme- és külső­leg észre nem vehető testállapotát lehetőleg kipuha­tolni törekedjék. Ezen feladatát leginkább az előállítotthoz inté­zendő alkalmas, nyájas és bátorító kérdések által teljesítendi. 20 §. A megvizsgált egyének osztályozása. Minthogy a hadseregbe sorozandóknak a had­szolgálatra rendszerint teljesen alkalmasaknak kell lenniök, ennélfogva minden megvizsgált egyént a vizsgálat eredményéhez képest az orvos következő­leg osztályozandja: I. hadszolgálatra alkalmas: a) testi hiba nélkül. b) II. fogyatkozással. II. ez idő szerint hadszolgálatra alkalmatlan : II. hiba miatt. III. hadszolgálatra mindenkorra alkalmatlan : N. hiba miatt. A III. alatti osztályzat csak ill-ik korosztályban álló hadkötelesekre nézve mondandó ki, kivéve, ha a fogyatkozás a C. alatti mellékletben elősoroltak közé nem tartozik. 21. §. Ezen osztályozást érdeklő bővebb ha­tározatok. I. Hadszolgálatra alkalmasaknak nyilvánítandók mindazok, kik erős és tartósságot gyanittató testalkat mellett egészségesek és semmi, avagy oly csekélyebb hibákkal bírnak, melyek a test és elme működését lényegesen nem zavarják és az érzékek, valamint a testrészek szabad használatát nem háborítják, s enélfogva az egyén hadszolgálatra alkalmatosságát nem gátolják. Ilyen gyakrabban előforduló bajok az A) alatti mellékletben sorolják elő. II. Ideiglenesen alkalmatlanoknak nyilvánítandók azok, kiknek gyönge testük­­idővel még erősödést reméltet; hasonlag azok, kik oly be­tegségeknek avagy bajoknak alávetvék, melyek vagy a természet gyógyereje, vagy megfelelő orvosi gyógykezelés, vagy pedig műtét véghezvitele által később meggyógyulhatnak, vagy legalább annyira győzetnek le, hogy az azokban szenvedő hadszolgá­latra képessé válhatik. III. Mindenkorra alkalmatlanoknak nyilvánítandók azok, kik oly bajokban szenvednek, melyek a test szabad mozgását, jelesül a végtagok használatát lényegesen akadályozzák, az életművek fontos működéseit zavarják, vagy a szellemi és testi erő szükséges használatát megakasztják, s átalában azok,kik nagyobb gyógyíthatlan bajokban sintődnek. 316

Next