Pécsi Lapok, 1868. júlus-szeptember (2. évfolyam, 53-78. szám)
1868-09-17 / 75. szám
ileg ártalmas a cseléd egészségének vagy fizetését roszul kapja ki, de nagyobb uradalmak és bérlőknél ezen ok nem létezik. Ott a Sz.-Mihályi változás legtöbb esetben 3 napi dinom-dánom, bujkálás a szőlőhegyekben, (bár akkoriba van mindig elég, ha jobb helyet nem is, de hasonlót többnyire talál; a hurczolkodás pedig egyik helyről a másikra nem az ő, hanem leendő urának költségén történik. Miután Baranya megyének gazdasági egyesülete nincsen ahol ily kérdés megpendittetnék, csak e lapok hasábjai az illetékes hely, hol indítványomat elmondhatom . Nagyobbaradalmaink és bérlőink rendeljenek gyűlést még Sz.Mihály előtt valahol, ahol elvül kimondatnék, hogy senki cselédet, úgy meg ne fogadjon, hogy ura költségén szállittatik, hanem minden cseléd a maga költségén szállítsa podgyászát uj helyére a maga saját költségén. E rendszabálynak oly hasznos eredménye lenne, hogy tizedrész cseléd se változtatná helyét. Sok idővesztés, költség és mérgelődéstől mentené meg ezen rendszabály a gazda közönséget. A cseléd magaviselete is sokkal jobb lenne mindjárt, ha tudná, hogy a helyváltozás nem oly könynyen megy. A második indítványom ugyan nem oly életbe vágó mint az első, de a „Pécsi Lapok“-at sokkal érdekesbbé tenné, ha (miután szerkesztő úr egyúttal főügyész is) bünfenyítő törvényszékünk tárgyalásaiból olykor-olykor hozna valamit a lapok tározójában. Újságot nem írhatok innen a Dráva partjáról tisztelt szerkesztő urnak. Termésünk kitűnő. Esőnk igen sok van. A munkás kéz hiánya rettentő nagy. Személy és vagyonbiztonságunk hála isten jó lábon áll. Kanizsai Antal: Tekintetes szerkesztőség ! A „Pécsi Lapok“ legutóbbi számában közöltetik egy megyei határozat, mely a pénzügyőrök illetlen fellépésüket kárhoztató jelentésemre hozatott. — Miután a tisz. határozat bevezetésében ezen átalános kitétel „pénzügyi közegek“ olvasható, — kénytelen vagyok az igazság érdekében kijelenteni, hogy én kizárólag a pénzügyőri közegeket, főleg az őrlegénységet kívántam vádolni jelentésemben, mert járásomban három adókerület lévén az illető hivatalok tisztjei egyaránt ildommal teljesítik elég terhes kötelességüket, s a hivatalos érintkezésben is szigorúan megtartják az illem szabályait. Ne hogy jelentésem félre értessék szíveskedjék a t. szerkesztőség jelen soraimat becses lapjában felvenni. — Dárda, szept. 11-én 1868. Kész szolgája: Szemelits Ferencz, főbíró. Hazai s külföldi politikai mozzanatok. (Fegyverküldemények Romániába; a bolgár fölkelés.) Bukurestből írják a „Pressernek szept. 4-dikéről: A Románia részére szánt porosz gyufasfegyverek, melyek oly csodálatos utat tettek Oroszországon át s pár hét előtt szerencsésen megjöttek Morvaországba, most egyes részletekben Bukurestbe érkeznek. Az első szállítmányt (mintegy 15,000 darab fegyvert jelentékeny lőkészlettel együtt) két nap előtt vették át a Dialu-Spiri arzenálban. Azonkívül útban van 15,000 Peabody-féle fegyver, melyeket Mehedietziano vásárolt Amerikában a romániai kormány költségén. De nemcsak a nagyszámú fegyverek és hadikészletek, hanem más jelek is azt mutatják, hogy a fejedelemségekben háborúra készülnek, s hogy ennek kitörését rövid idő alatt várják. A hadseregszervezési törvény, a hadsereg szaporítása, a hadügyminisztériumnak Jan Bratiano általi átvétele a sereg szervezése czéljából, a görög, bolgár és nagy-román üzelmek mind kiáltó jelenségek, melyeknek értelmét nem lehet félreismerni, s melyeket nem szabad kevésre becsülni, mert a románok mögött, kiknek erőlködése egymagában nevetséges lenne, más hatalmak állnak, kik a Duna torkolatainál nem csupán szövetségest, hanem egyszersmind harctért keresnek, melynek területét a mérnökök már hónapok óta a legalaposabban tanulmányozzák. Ami a bolgár fölkelést illeti, ez az utóbbi időben az illető ügynököknek és forradalmi bizottmányoknak kettős fáradságot okoz, mert nemcsak az izgatást s a fölkelőcsapatok szervezését kell buzgón folytatni, hanem a készen tartott csapatokat élelmezni s egyelőre még visszatartóztatni is kell. Ez utóbbi feladatot a bukaresti kormány vállalta magára, mely a tettszomjas bolgárok legalább egy részét Krajovába, Slatinába és más helyekre belebbezé s türelmetlenségüket igen szeretetreméltó módon igyekszik fékezni. A forradalmi bizottmányok ellenben egész tevékenységüket az ügy másik részére szentelhetik. A „N. Fr. Presso“ galaczi levelezője e hótdikéről a következőket írja: „Daczára minden cáfolatnak, Romániában a bolgár agitatio teljes folyamatban van. Itt is propagandát alapítanak. Tegnapelőtt az itteni legtekintélyesebb görögök és bolgárok öszszegyűltek a börze helyiségében, mint mondják, egy idegen tekintélyes görög egyéniség meghívása következtében. Több beszéd tartatott, melyekben azt fejtegették, hogy a görögöknek és bolgároknak szükség egyesülniük, miként a mindkét nemzet által elérni óhajtott czélhoz biztosan eljuthassanak. Várjon már a programmot is megállapították-e, még nem tudni, azonban bizonyosnak látszik, hogy legközelebb új támadást fognak intézni a Duna túlsó partja ellen.“’ Míg a görögök és bolgárok egyesülni akarnak, Athénból azt jelentik, hogy ott fontos dolgok vannak készülőben, ugyanis nem kevesebbről van szó, minthogy az alkotmányt megbuktassák és absolut monarchiát hozzanak be. — A bolgárok emlékirata. A nagyhatalmak konstantinápolyi képviselőihez következő: „Ő Excellentiájának . . . mint a . . . felség követének Konstantinápolyban. „A bolgár nemzet, mely több mint, négyszázadja, hogy az osmanlik elviselhetlen járma alatt nyög, szemeit mindig a keresztény Európa igazságszeretetére függesztette, és ahelyett, hogy a török birodalom létét fenyegető perezekben a forradalom árjától elragadtatta volna magát, bölcs semlegességet tudott megőrzeni. Az európai érdekekkel szemben tehát megvárja, hogy szerencsétlen sorsának megjavítását az európai nagyhatalmak mielőbb kezekbe vegyék. „Ma azonban, minthogy szenvedéseink minden képzőimet felülmúlnak, és nemzeti létünk naprólnapra jobban fenyegettetik, ma mondjuk, a bolgárok béketűrése ki van merítve, amiért is elhatároztuk, a haza és emberiség nevében fegyvert ragadni. Minthogy azonban érdekeink a nagyhatalmak érdekeivel összekötvék , legszentebb kötelességünknek tartjuk a bolgár mozgalom okait, amaz udvarnak, melyet Excellentiad képvisel, következőkben kifejteni: „Néma szomszéd államokkal létrejött egyezmény vagy külső befolyás következtében kel fel a bolgár nemzet, csak szenvedései kényszerítik a felkelésre. Hivatalosan kinyilatkoztatja ideiglenes kormánya által, hogy inkább fegyvert ragad és vért ont, semhogy a török kormány kegyetlen zsarnokságát még tovább is tűrje. „A bolgár felkelés minden, az európai egyensúlyt fenyegető politikától távoltartja magát. A bolgár felkelés czélja: egy független nemzeti kormány létrehozása, milyen Oláhország és Szerbiában is létezik. Nem tervünk a Törököket Európából, annál kevésbbé Konstantinápolyból kiűzni. „A párisi felkelés óta Inában várja a bolgár nemzet, hogy az ottomán kormánytól könnyebbülést nyerjen. A bolgár nép soha sem tétovázott bebizonyítani a szultán iránti hűségét még akkor is, midőn birodalma válság szélén állott, tís ime, jóllehet az európai Törökország többsége bolgárokból áll, folyvást ellenséges indulattal viseltettetek iránta. „A Hátti-Humajum, a párisi egyezmény új gyümölcse, mely annyi keresztény vérbe került, holt betű maradt. „A múlt évben (1867.), midőn a görög fölkelés annyi alkalmatlanságot okozott a kormánynak, a bolgár nép, semlegességéhez hiven, csak egy emlék- , irattal járult a török kormányhoz nemzeti jogaiba visszahelyezése végett. Ő Felsége a szultán azonban figyelemre sem méltatta az emlékiratot. „A török kormány által tervezett reformok, nemcsak hogy korunk szellemével ellenkeznek, hanem a bolgár nép nemzeti és vallási érzületén mély sebet ejtnek. „Az adók megkettőztettek és megnégyszeresíttettek. „A nemzeti tanügy rendszeres üldözetésnek vettetett alá. „A török kormány kegyetlenségei naponkint nenövekednek. Ázsia jatagánjai és akasztófái naponkint áldozatokat követelnek Bolgárország ártatlan lakói közöl. „Ezek a bolgár felkelés főbb indokai. „Mi alulírt tagjai a bolgár nemzeti kormánynak, kérjük Exc.-at az igazság és emberiség nevében, a szigorú tényállást ő Felségeinek kifejteni. Reméljük, hogy ő Felsége sympathiáját és hatalmas pártfogását kinyerendjük. 1868. Júliusban. A Balkánban. Az ideiglenes kormány tagjai.“ — A bécsi lapok „La s se r és G i s k ra“ felírással érdekes dolgokat közölnek e két államférfit viszonyairól. Lasser, mint tudjuk, belügyminiszter volt, s midőn ez állásától megválni kényszerült, kegyvesztett lett, úgy az udvarnál, mint a felsőbb kormánykörökben. Sokat suttogtak ugyanis akkor a Rudolf-kórház építtetésének czíme alatt elnyert nagyobb összegekről. Lasser visszavonult, mind mondják, azon dicséretes szándékkal, hogy lemond a politikai tevékenységről. Az idők azonban változtak, s Lasser nemcsak tiroli képviselő, hanem birodalmi tanácsos is lett, s mint ilyen Bécsbe jött. A belügyminisztériumnál mind a régi emberek maradtak meg Giskra minisztersége alatt is, kiket Lasser szorgalmasan látogatott. A következmény az lett, hogy Giskra valószínűleg Lasser barátai tanácsára, felhasználta Lasser szervezési tehetségét, s az úgynevezett Giskra-féle szervezési javaslat az ő munkája. Giskra jutalmazni kívánta, s felajánlotta neki a tiroli helytartóságot, melyet azonban Lasser egy ideig vonakodott elfogadni, feltételül azt kötvén ki, hogy becsületében legfelsőbb helyről rehabilitáltassék, mi Giskra eszközlésére egy legfelsőbb kéziratban mégis történt. A bécsi lapok most mind hibás lépésnek nyilvánítják azt, hogy Lasser neveztetett ki tiroli helytartónak, kinek liberálizmusát kétségbe vonják, s félnek attól, hogy inkább a feudális és etericális elemmel fog tartani. Épen Tirolba kellett volna olyan embert kinevezni, kinek politikai múltja biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a liberális alapelveket fogja győzelemre segíteni. A Rustsuki tudósítások szerint Lompalanka és Nicopolisnál két bolgár felkelő csapat mutatkozott. Az előbbi 800, az utóbbi 250 emberből állott. — A belgrádi hivatalos lap jelenti, hogy a vádlottak második sorozata elleni végtárgyalás legközelebb megtörténik, s aztán az ostromállapot meg fog szüntettetni. — Berlinből jelentik, hogy elrendeltetett a régi királyi vár mielőbbi revonulása. Ennek folytán azt gyanítják, hogy a franczia császár látogatása várható. ----›‹‡«-‡»---- A honvédelmi m. királyi minisztérium KÖRRENDELETE. Valamennyi törvényhatósághoz. (Folytatás.) 18. §. bb) alsók. Az alsó végtagok megvizsgálásánál a katona-orvos arra ügyel, várjon a térdek egyenes állásban, nem ki- vagy befelé hajlítva vannak-e; nincsenek-e kórosan nagyobbítva, nem rövidebb-e egyik lábszár a másiknál, nem görbe, avagy sorvadt-e valamelyik ? s nem donga-, ló- vagy lúdlábú? Az alsó végtagok egyike kétes rövidségének bizotos meghatározhatása czéljából a katonaorvos a vizsgálandót a földre kinyújtva, fektében, úgy a ház, mint a has helyzete szerint végtagjainak hoszúsága tekintetéből megvizsgálja. Hogy a mozgékonyságról kellő meggyőződést szerezzen, az előállítottat előbb egyik, aztán másik, végül mindkét térdére letérdelteti, ezután öt föl- és alájáratja, mely alkalommal annak járását s ujjai viszonyát észleli. 19. §. Az elme- és külsőleg észre nem vehető testállapotok kipuhatolása. A katona-orvos az előállítottnak elme- és külsőleg észre nem vehető testállapotát lehetőleg kipuhatolni törekedjék. Ezen feladatát leginkább az előállítotthoz intézendő alkalmas, nyájas és bátorító kérdések által teljesítendi. 20 §. A megvizsgált egyének osztályozása. Minthogy a hadseregbe sorozandóknak a hadszolgálatra rendszerint teljesen alkalmasaknak kell lenniök, ennélfogva minden megvizsgált egyént a vizsgálat eredményéhez képest az orvos következőleg osztályozandja: I. hadszolgálatra alkalmas: a) testi hiba nélkül. b) II. fogyatkozással. II. ez idő szerint hadszolgálatra alkalmatlan : II. hiba miatt. III. hadszolgálatra mindenkorra alkalmatlan : N. hiba miatt. A III. alatti osztályzat csak ill-ik korosztályban álló hadkötelesekre nézve mondandó ki, kivéve, ha a fogyatkozás a C. alatti mellékletben elősoroltak közé nem tartozik. 21. §. Ezen osztályozást érdeklő bővebb határozatok. I. Hadszolgálatra alkalmasaknak nyilvánítandók mindazok, kik erős és tartósságot gyanittató testalkat mellett egészségesek és semmi, avagy oly csekélyebb hibákkal bírnak, melyek a test és elme működését lényegesen nem zavarják és az érzékek, valamint a testrészek szabad használatát nem háborítják, s enélfogva az egyén hadszolgálatra alkalmatosságát nem gátolják. Ilyen gyakrabban előforduló bajok az A) alatti mellékletben sorolják elő. II. Ideiglenesen alkalmatlanoknak nyilvánítandók azok, kiknek gyönge testükidővel még erősödést reméltet; hasonlag azok, kik oly betegségeknek avagy bajoknak alávetvék, melyek vagy a természet gyógyereje, vagy megfelelő orvosi gyógykezelés, vagy pedig műtét véghezvitele által később meggyógyulhatnak, vagy legalább annyira győzetnek le, hogy az azokban szenvedő hadszolgálatra képessé válhatik. III. Mindenkorra alkalmatlanoknak nyilvánítandók azok, kik oly bajokban szenvednek, melyek a test szabad mozgását, jelesül a végtagok használatát lényegesen akadályozzák, az életművek fontos működéseit zavarják, vagy a szellemi és testi erő szükséges használatát megakasztják, s átalában azok,kik nagyobb gyógyíthatlan bajokban sintődnek. 316