Pécsi Lapok, 1868. júlus-szeptember (2. évfolyam, 53-78. szám)

1868-08-02 / 62. szám

Pécs, II. Évfolyam. Julius 30-án. 1868. Megjelen hetenkint két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 3 frt, fél évre 4 frt, V. évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. 61.*száfm­. PÉCSI LA­P­O K POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betüjit sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban meg­jelenő minden petit sorér 14 kr. o. é. B­é l­y e­g­d­í­j külön minden hirdetésért 30 kr. e. é. Kiad­ó­h­i­v­a­t­a­l Országút 5-dik szám. Vajda János és szélsőink. Fallit vitium­ specie virtutis, et umbra. (Ed.) A történelem a mythoszok és legen­dák korától elkezdve nagyon gyér példákat mutat fel a testvéri szeretetrő­l, annál többet és szomoruabbakat a testvérek gyűlölködé­séről. Élő példákat látunk naponkint, hogy testvérek, kik egyébkor igen jól megvoltak egymással, ha koncz vetődik eléjök, melyen osztozniok kell, halálos ellenségekké válnak. Egykor azt olvastam valahol: szerezz magad­nak minél több jó barátot; ha testvéreid nin­csenek, mit sem vesztettél. Én ezt soha sem felejtettem el. — Valóban ha oly „testvé­reink“ nem volnának, mint a­milyenekkel ez idők szerint künn és benn megáldva va­gyunk, valamivel előbbre volnánk az aspira­­tiók három százados theoriájánál. Fajunk par excellence pártoskodó nemzet, és erre büszkék is vagyunk. Ezeréves törté­nelmünk minden lapja kiáltó bizonyítékot szolgáltat önrongálásunk mesterségéről. —­­Sajó és Mohács felett elborongunk, tán ké­­nyezve fel is kiáltunk: Isten csudája, hogy még itt vagyunk. De azért mindebből époly keveset tanu­lunk, mint abból, hogy egykoron itt egy rop­pant hun birodalom állott és azt egy pár év alatt szétrobbantották. De hiszen ez mind régesrégen volt. Mindezen álmodozzanak most már a történészek és költők. — Mi új aerában, uj levegőben élünk . Széchenyi meg­mondotta, hogy Magyarország nem volt, ha­nem lesz. — Hogyan ? az nem a szélsők gondja. Az ég gondoskodott arról, hogy meg­fogyva bár, de törve nem, és nemzet e hazán. d­e gond legyen tovább is az övé! ? Vajda Jánosban és általán szélsőinkben a a dulakodás nemes politikája és tana úgy lát­szik teljesen megérett, mint az fenyegetéseik­ből kétségtelenül kivehető. Nagy idők, nagy emberek! ? Előző czikkünkben egy pár vonással meg­emlékeztünk a franczia forradalom rémural­mi korszakáról, miután Vajda János jónak látta ezen korszakból átszítt testvériségével dicsekedni. Ily nemű testvéri szeretettel most már szélsőink szokásba veszik nem csak a magán­életben fenyegetőzni, hanem elég vak­merők azt a sajtó útján is, mint a pressio és bujtogatás egyik eszközét nyilvánossá tenni. Ilyesmivel legelőször találkoztunk a „B­a­­ranya és Pécs“-ben, hol Dietrich Ig­­nácz jogtudor Irányi Dánielt, mint va­lami öldöklő gladiátort a többek közt ezen szavakkal ajánló választóinak: Irányi Dániel hazajön, a képviselői állást elfogadja s az országgyűlésen a helyét elfoglalja. Pedig akkor jaj! — egy nagy szabadelvű szónok lesz az országgyűlésen, ki a baloldalia­kat és ezekkel a független haza­fiakat egyesíteni fogja s akkor vége van a Pecsovicsoknak, kik ez idő szerént az országban csaknem mindenütt uralkodnak. Íme a törvény, a jog, az igazság védője és tudora, a szabadság, egyenlőség és testvé­riség egyik hírhedő apostola a szabadság, a törvény, a jog uralma alatt a jobboldaliakat csak Irányi hazajöveteléig tartja meg, azon­túl a jaj „Rubicona“ vár rájuk, az igazság e határon túl nekik csak úgy fog kiszolgáltatni, mint aminő igazság kiszolgáltatásban a meg­érett mákfejek részesülnek! És az irtás e ne­mes műtétében közremű­ködend az egész bal­oldal minden különbség nélkül, és minden független hazafi,­­ értvén, hogy független hazafi csak e baloldal soraiban van. A jobb oldal férfiai a tudós tudor úr képzeletében már mind függenek. Egy nagy szerencse van az egész fenye­getésben, az t. i. hogy ezen fenyegetés Dr. Dietrich Ignácz úrtól jött; továbbá, hogy ha az Irányi hazajövetelével kilátásba helyezett , jajok­ korszaka bekövetkeznék, ugyan Dr. Dietrich úr, ki egy Asztalos János és Mada­rász Vilmos, kiknek ügyét a németürögi ke­rület képviselője a Wesselényiek és Kossuthok ügyével egyenlő fokon állónak lenni hiszi, — védelmére vállalkozott, — a jobb oldaliak vé­delmét is elvállalni nemes feladatnak fogja tekinteni annyival inkább, mert már akkor Dietrich úr politikai ábrándjaiból, igen való­színűleg, kijózanodott. Azonban Dietrich tréfás fenyegetéseinél Vajda János fenyegetései már vakmerőbbek, élesebbek, komolyabbak, határozottabbak s ezen kivül át és átihlelve vannak testvéri érzelmektől, épen oly előszó érzelmektől, miket egykor a franczi guillotine-ok hirdet­tek. Vajda János ugyanis ekként sincerizál: a nép megismeri az á­lpr­ófé­tákat és báránybőrbe öltözött Ézsaukat és be fog teljesedni a költő jós­lata: Jó idő rátok is, Megszűnik uralmatok. A nép eszmélni kezd, Karján fegyver ragyog. Ezen épületes verselményhez commentár nem szükséges. Vajda János e versfaragvány­­nyal sem többet, sem kevesebbet nem mond, mint azt, hogy eljön az idő, midőn a jobbol­dal s általán a rendpárt embereinek uralma megszűnik, vagyis kisebbségben fognak lenni s mi szélsők fogunk többségre, uralomra ver­gődni ; — a nép, mely még eddig magával öntehetetlen és eszmélet nélküli tömeg, esz­mélni kezd, oly eszközökkel fog magának a kisebbség ellen igazságot szolgáltatni, melyek nem a becsületes küzdelemé. Meggondolta-e Vajda János és meggon­dolta-e a „Magyar Újság,“­észén volt-e mind­kettő, midőn a fentebbi tizenhárom szóból álló versszakaszt az olvasó közönség elé dobta ? Azon kivül, hogy józan és tiszteletreméltó magyar népünkről, mely jogainak és érdekei­nek teljes tudatával bir, arczul csapásul azt állítani, hogy majd csak a szélsők uralmával kezd feleszmélni — elég vakmerők, még vak­merőbbek az egymás elleni izgatást és uszí­tást nyiltan már is megkezdeni. Ha Vajda János et comp. szeretnek a történelemre hivatkozni, egy álprófétának és báránybőrbe öltözött Ezsaunak keresztelt igénytelen honpolgártól vegyenek szívesen az oroszlánybőrbe öltözött Vajda János és szélsőink egy egyszerű intést és kérelmet, mely csak annyiból áll, hogy vessék fel és olvassák meg, a franczia forradalom történel­mének azon lapját, mely az 1794. évi jul. 27. és 28-kának eseményeit tárja fel előttünk. Még egy észrevételt és ezzel bezárjuk je­len czikksorozatunkat. Vajda János bonczolt levelében azt, ki az ő volt puha Deák-pártiságát és ez idők szerinti testvérkedő szélsőbaloldaliságát fel­mutatta, retorsious „schwarzgelb-németnek“ nevezi. Ha ez csak annyit jelent, mint egye­bet nem is jelenthet, — hogy ezen egyéniség azon párthoz tartozik, mely azon érzelmet ápolja kebelében, melyet őseink ezeréves itt lételünk óta szakadatlanul ápoltak, t. i. a dynasticus érzelmet és azon politicai hitet vallja, hogy Magyarország felvirágzása és jö­vendője csak a nyugottak­ alkotmányos szö­vetkezés s jelenlegi alkotmányunk békés fej­lesztése által van és lesz lehetőleg biztositva, — akkor a Vajda János-féle epitheton csak megtisztelő s arra mindenki büszke lehet, minden esetre büszkébb, mint Vajda János és szélsőink világosan az incompatibilitás ta­nából csűrt-csavart s a „Népzászló“-ból, „Ma­gyar Ujság“-ból stb. czégül felöltött „tiszta negyvennyolczas nemzeti párt“-féle czimre, amely alatt rejlő tendentiákat nyílt homlok­kal bevallani sem merik. Vagy azt gondolja Vajda János, azt hi­szik szélsőink, hogy a dynasztikus érzelem és politikai hittan az „összeférhetlenség“ tanával összeegyeztethető? Hangzatos phrasisok se­gítségével népszerűség-hajhászásra és népbo­­londitásra, igen, — kivált ha az ember, mint például Vajda János és Dietrich Ignácz kö­vet akar lenni; — de végelemeire vive a két tan egyesítése sem több, sem kevesebb mint: képtelenség. —««*­— Törvényjavaslat a honvédségről. 1. §. A honvédség a fegyveres erőnek kiegészítő része (V. T. 2. §.), háború idején a hadsereg támo­gatására és a belvédelemre, békében kivételesen a közrend fenntartására is van hivatva. (V. T. 8. §.) 2. §. Ha háború veszélye fenyeget, a honvédség összehívása és mozgósítása részben vagy egészben csak ő felsége a király rendeletére történhetik a fe­lelős honvédelmi miniszter ellenjegyzése mellett. (V. T. 10. §.) 3. §. A honvédség kivételesen a magyar korona­­országain kívül is alkalmazható , de erre mindany­­nyiszor a törvényhozás külön intézkedése szükséges. Csak az országgyűlés együtt nem létében,­­ ha a halasztásból veszély származhatnék, rendelheti ő felsége, az ország összes minisztériumának felelős­sége s az ország képviseletének utólag kikérendő jóváhagyása mellett, a honvédséget az ország hatá­rain kívül is. 4. §. A honvédség kiegészíttetik : a) a tartalékban kiszolgált egyének besorolása által; b) hadkötelezettek közvetlen beosztása által; c) önkéntesekből, kik hadseregbeli kötelezettsé­güknek eleget tettek, a­mennyiben egyébként is már a honvédseregbe nem tartoznának; d) olyan önkéntesekből, kik honvédkötelezettség alá már nem tartoznak és a 36. évet meg nem ha­ladták; (V. T. 15. §.) e) azokból, a­kik a korábbi szabályok alapján a sorhadi szolgálat kötelezettsége alól, váltságdíj lefizetése mellett fölmentettek, a­mennyiben 32 éves korukat túl nem haladták. 5. §. A honvédségi szolgálatkötelezettség: a) azokra nézve, a­kik a hadseregbeli szolgálat­­idejöket betöltve, lépnek át a honvédségbe, két évre; b) azokra nézve, a­kik közvetlen a honvédségbe osztatnak be, tizenkét évre; (V. T. 4. §.) c) az előbbi szakasz e és d pontja alatt érintett önkéntesekre nézve pedig két évre s esetleg a há­ború tartamára terjed (4. §. c, d), d) a 4. §. e) pontja alatt említett egyénekre nézve szintén két évre, azon kedvezménynyel, hogy ezek két évi kötelezettségek idejét életök 20-dik évétől a 32-dikig terjedő korukon belül szabadon választ­hatják. 7. §. A magyar korona országaiban a honvéd­ség 78 zászlóalj gyalogságból és 28 huszárszázad­ból áll. Ezek egymás közötti folyó­számok alatt azon megye, szék vagy vidék szerint neveztetnek el, a melyből alakulnak s kiegészíttetnek. Háború idején a honvédség zászlóaljainak és lo­vas századainak e száma ő felsége jóváhagyásával és az országgyűlés beleegyezésével szaporítható. Szerkesztői példány.

Next