Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)
1868-12-03 / 97. szám
vány tétetvén, miszerint köteleztessenek a megyebeli községek a községi birák fekvő vagyonát tűzkár ellen biztosítani; annyival is inkább, mivel a községi birák vagyonának ilyetén biztosítását egy 1845. évben hozott megyei határozat is elrendelte. Fentebbi indítvány, mely különben egyik legfontosabb tényezője a közös jólétnek, mondhatni sok, igen sok községben helyesléssel fogadtatott; annál is inkább, mert általa, mint azt a megyei határozat is érinti, a bíró magánvagyonán kívül, a községi s részben az országos adóvagyon biztosítása is eléretii czéloztatik, — másutt azonban ily közhelyesléssel nem találkozott. Hogy pedig ezen indítvány miért nem fogadtatott mindenütt helyesléssel, annak oka abban rejlik, mert a nagyközönség nincs eléggé felvilágosítva a biztosítás szabályairól és formaságairól, miért is vagy egyszerűen nem akarja igénybe venni a biztosítás jótékonyságát, vagy ha biztosít, oly hibákat követ el, melyek kár eseteben kellemetlenséget sőt veszteséget is okoznak, és az ily esetek nagyon csökkentik a biztosítási ügy hitelét. Csakugyan különös, hogy a közéletben a szerződő felek gondosan megszokták vizsgálni a legcsekélyebb szerződést is; a kölcsönös viszont szolgálatot és kötelezettséget pontosan megfontolják ; míg ellenben a biztosítási szerződésnél, mely többnyire az egész vagyont kérdésbe hozza, megfoghatlan könnyelműséggel, felületességgel járnak el; nem vizsgálják meg rendesen váljon a biztosító intézet, hol szerencsétlen esetek ellen védelmet keresnek, biztosíthat-e ily védelmet? Továbbá nem kutatják vajon a biztosító intézet kártérítési eljárása pontos-e? s több e féle körülmények ritkán, vagy soha sem vétetnek tekintetbe. Sőt mi több, azt sem kérdik, váljon az illető, kinél biztosítani szándékoznak, egy biztosító intézet valóságos felhatalmazott ügynöke-e ? Eszükbe sem jut, hogy az ki őket a biztosításra felszólítja, chajlatan is lehet. — Ez rendesen akkor jut eszükbe, midőn a biztosítási összeget már lefizették és másoktól hallják, hogy az bizony nem volt egyébb, mint amite ! — Mondom ezen inditvány, legtöbb oldalról, közhelyesléssel fogadtatott; de nem a községi birák — mig ezek hivataloskodásuk ideje tart — magánvagyonát, hanem a községi s országos adóvagyon biztosítását illetőleg; mert ha a biró háza elég és ezzel együtt több rendbeli adóvagyon is a tűz martalékává válik, lehet-e kötelezni a károsult bírót, hogy ő a ládában (pénztárban) őrzött adót megtérítse, főkép ha a tűz keltéről mit sem tud, egészen ártatlan ? Meglehet, hogy az említett megyei határozat akkor, midőn a községi biró magánvagyonának biztosítását elrendelte, azon utógondolatnak is helyt adott, miszerint a biró magánvagyonával a község az adóvagyont is biztosítandja. Ámde ezt világosan ki nem mondotta, arra tehát kötelezve nincsenek illetőleg a valódi czél még nincs elérve. És épen ez azon indok, melynél fogva a községi biró magán vagyonának biztosítását helyesléssel nem mindenhol fogadták. Ez csakugyan bír is némi értelemmel, mert feltéve azt, hogy községi biró magánvagyona, illetőleg háza mely biztosítva van, lángba borul, és feltéve miszerint a lángba borult biró házában 100—200 frtnyi országos adóvagyon a község pénztárába (ládájába) rejtve szintén hamuvá válik, egészen véletlenül, merő szerencsétlenségből. Mit teend a község, kinek vagyonából a bíró háza biztosítatott ? Talán a kár megtérítését követeli az illető károsult bírótól? és ha ezt tenné, jogosultan tenné-e? Semmi esetre sem , hiszen csupán csak a ház, vagyis a bíró magánvagyona biztosíttatott, nem pedig a nála megőrzés végetti adó is. Erre ugyan azt lehetne mondani, hogy akkor midőn a bíró magánvagyona biztosítatik, az egész ingatlant 100— 200 írttal,többre lehetne becsülni a valódi becsértéken felül. Ámde itt ismét azon kérdés merül fel: váljon az illető biztosító intézet elfogadná-e az ilyetén felemelt ingatlan testet? — Alig hiszem. Erre azonban felvilágosítást, legkönnyebben egy biztositó ügynök adhatna. Ezek ugyan nem épen saját nézeteim, de inkább a köznépnek a biztosítás tárgyában tett megjegyzései kifolyása. És nézetük a legnagyobb részről oda irányul, miként ne a biró magánvagyona, hanem ennél megőrzéskép levő községi s országos adóvagyon biztosítására köteleztetnék minden község. Ezt szívesebben tennék, mert nagyon jól felfogja az ily biztosítás jótékony hatását. Kár, hogy a biztosítási ügyben, népünk még mindig oly tudatlan. — Nem hinné az ember, mily csekély hitelű, köznépünk túlnyomó része előtt, egy biztosító intézet. Czélom itt nem lévén más, mint megismertetni népünk egy részének gondolat irányát. Hajag Adolf: A horvát képviselők Deáknál. Folyó hó 26-án az egyesült királyságok összes képviselői és az országgyűlésen megjelent főispánok és főurak megjelentek Deák Ferencznél, kit valamennyiek nevében gr. Pejacsovics László üdvözölt magyar nyelven. Beszédének lényegét a következőkben adjuk: „Előtted állnak Horvátország és Szlavóniaképviselői, föméltóságai és főurai, kik megjelentek, hogy nyilvánitsák irántad tiszteletüket és benső rokonszenvüket. Te vagy a férfiú, a ki a magyar nemzet élén állva, helyreállította a megzavart békét, a felfüggesztett alkotmányt és zászlajára írva a szabadság, törvényesség és rend igéit, e zászló alatt kivívta a legdicsőbb harczot, mely Magyarország közjogi alapjának megerősödésében találta diadalát. Horvátország és Szlavónia újabb egyesülése Magyarországgal inauguráltatott és örömmel ismerjük el bölcsességednek és igazságérzetednek részét a kiegyenlítésben. A magyar nemzet az országyűlés nagy többsége elismer téged vezetőjének a törvényhozás terén, és miután Horvátország és Szlavónia képviselői ugyanazon állásponton állnak, mint e többség, és ragaszkodnak a mostani alkotmányos kormány elveihez, mint te, óhajtjuk, hogy alattad, zászlód alatt, és ha Isten is úgy akarja, a jövő ülésszakban is az általunk nagyrabecsült közös kormány mellett mozdíthassuk elő a haza javát. Tartson meg tehát az örökké való gondviselés a közjólét számára.“ Deák Ferencz, láthatólag megindulva e gyöngéd és őszinte üdvözlésen,a következőket válaszolta: „Barátaim és testvéreim, köszönöm ragaszkodástok e jelét, melyet mélyen érzek és becsülök; nem fogadhatom el úgy, mint szerélyemet illetőt, e rokonszenv teljes kifejezése a többség és a közös kormány ernyedetlen törekvését illeti. Sokkal tovább élek már, semmint, hogy reményem volna, hogy még működhetném a király és a haza javára, de rendületlen akaratom napjaim végét is e szentségeknek szentelni. Amit ti mondtatok, az engem megisjit és büszkévé tesz, egy nemes testvérnemzet nyilatkozata ez, mely engem méltányol; legyetek meggyőződve, hogy bizalmatokat ha baráti kebelbe plántáltátok. Adja Isten, hogy a kiegyezkedés áldásdús eredményeit mindinkább zavartalanul élvezhessük és egyesült erővel mozdíthassuk elő a haza javát, mint egy szeretetben és bizalomban egyesült nemzet. — -*#»-— A pécsi joghallgatókat segélyző egylet alapszabályai. (Vége.) E) A közgyűlés. 26. §. A közgyűlés minden évben legalább kétszer t. i. az év elején és az év végén tartatik, rendkivülileg azonban az elnök, a bizottmány és az egylet rendes tagjai harmadrészének kivonatára ugyancsak az elnök által összehivattathatik. 27. §. A közgyűlés elé tartoznak: a hivatalnokok választása; a segélypénz maximumainak meghatározása, az ügykezelési szabályok megállapítása, a tisztikar és bizottmány ellen támadható vádak elintézése; — az alapszabályok módosítására tett inditvány megvitatása, mely mindig írásban adandó be, s elfogadás esetén felsőbb megerősítés alá terjesztendő ; szóval mindaz mi az egyletet általánosan érdekli. 28. §. Elnök köteles a közgyűlés határnapjait, hét nappal megelőzőleg közzé tenni, s erről az académia igazgatóságát értesíteni. 29. §. Érvényes határozatnak tekintetik, mely a tagok nagyobb része jelenlétében általános szótöbbséggel hozatik. F) A bizottmányi gyűlés 40. §. Szintén úgy hivatik össze, mint a közgyűlés. Határozati titkos szavazat útján történik s titkon tartandó. Érvényes határozatra a mint a 29. §. G) Felügyelet. 31. §. Az egylet a joglyceum igazgatója közvetlen felügyelete alatt áll, ki maga vagy a t. tanár urak közül nevezett helyettese minden bizottmányi és közgyűlésen megjelenhet és az egyleti irományokat megtekintheti. Az joglyceum igazgatója az egylet tiszteletbeli elnöke, ki a közgyűlésekre ünnepélyesen meghivatik. H) Az egylet feloszlása. 12. §. Ha netán az egylet feloszlanék a rendelkezése alatt álló tőke a tanári testületnek adatik át, mely is annak évi kamatait ösztöndíjakul oszthatja ki mindaddig mig az egylet újra megalakulván a sértetlen tökét átveendi. 1) A joglyceum bezárása 33. §. esetén a töke a pesti egyetem joghallgatóit segélyző egyletnek adatik kezelésre mely azt Baranya megyei — vagy ennek nem létében dunántúli joghallgató segélyezésére fordítsa, de a joglyceum újbóli megnyitása után arra a sértetlen töke ismét visszaszáll. Kelt Pécsett 1867. évi Deczember hó 20-án. Szakvdry Emil s. k. Fekete Mihály, s. k. e. i. jegyző. e. i. elnök. Majorossy Imre, s. k. b. tag. 10398. szám. A fentebbi alapszabályokat helybenhagyom és megerősítem. Budán, 1868. évi junius hó 30-án. Dr. Feszti Károly, s. k. B. Eötvös József, s. k. kir. tanácsos joglyceumi igazg. Felkérettünk a következő panasz közlésére, melyet azonban csak módosításokkal adhatunk: Nov. 23-án a jövedelem-adó iránti felszólamlási bizottmány előtt a végből, hogy a reám szabott adó iránt felszólamlásomat szóval előadjam, megjelentem, kérvén azt, hogy elősorolt okaimat tekintetbe vegye, s engem ez évre a jövedelem-adótól indokaimnál fogva mentsen fel. — A bizottmánynál elnöklő kir. pénzügyi felügyelőségi tanácsos úr, kérelmem folytán az ott lévő bizottmányi tagokhoz azon kérdést intézte, vájjon kérelmemnek belátásuk szerint hely adatik-e ? mire többen az említett urak közül oda nyilatkoztak, miszerint a reám vetett adó amúgy is csekély lévén le nem szállítható; ebbeli határozatot elnök úr azonnal tudtomra is adta azon hozzáadással, hogy azt fellebbezhetem. Én belenyugodtam a bizottmány ebbeli határozatába s már távozni akartam, a midőn L. F. úr — a bizottmány egyik tagja, megfeledkezvén ezen állásának komolyságáról ülőhelyéről fölugrott s német nyelven kikelt az egész ügyvédi testület ellen, oda nyilatkozván, hogy : „Az ügyvédek azok, kik minden alkalommal ki akarják vonni magukat a közteher viselése alól, de ha közügyhöz szólni kell, ők az elsők, kik mint egy „Marktschreierek“ a dologhoz szólanak, s ime világos példa ez arra, hogy egyedül a polgár, kinek az államtól mi haszna sincs, tartja fenn az államot.“ A bizottmány iránti tisztelet, s tudata annak, hogy a hely nem alkalmas személyes kérdés megvitatására, úgy szerénységem is tiltás, urat mondott szavaira nézve azonnal interpellálni, legczélszerűbbnek tartván a nyilvános tért — mely utat ezennel használom — s L. urat ezennel felszólítom és felkérem, legyen szives bővebb magyarázatot adni mondott nyilatkozatairól. Illetlen dolgot követett el L. ur, a midőn én az adó iránt legnagyobb tisztelettel felszólamlásomat előadtam, s midőn ez ügy majdnem befejezve jön, elfeledkezvén arról, hogy mint bizottmányi tagnak, a szenvedélytől magát elkapatni nem szabad, személyeskedés által egy egész testületet megsértett, megsértette pedig az ügyvédi kart azon nyilatkozatával, melyben arról vádolja, hogy a teherviselésből magát mindenkor kivonja, — tudatlanságot árult el L. ur, a midőn a polgárt az ügyvédtől elkülönítette, mert tudja meg, hogy az ügyvéd — azért hogy ügyvéd, nem szűnt meg polgár is lenni, s hogy az ügyvéd azért, hogy ügyvéd, nincs megfosztva azon jogtól, hogy a reávetett adó iránt felszólamlást nyújtson be, és hogy az ügyvédi testület, de annak egyes tagtagjai is, valamint a közterhek viseléséhez, úgy a reformok létrehozásához is anyagi és szellemi tehetségével mindenkor hozzájárul. Remélvén azt, hogy L. úr bővebb magyarázatát mihamarább olvashatom, azon kérésemet nyilvánítom saját magam s a műveit közönség nevében , jövőre legyen kegyes a közgyűlés az ilynemű bizottmányokhoz az egyéniségeket akként megválasztani hogy ily esetek, amelyek a bizottmány tekintélyét desandorizálják, elő ne forduljanak ; mert elég ha az adózó ily mostoha időben kénytelen véres verejtékkel szerzett filléreit adója törlesztésére fizetni, és nincs szüksége arra, hogy szenvedélyes emberek sértegetéseit is zsebre rakni kénytelen legyen. 404 Az álgrófnő. Novella. (Folytatás.) VIII. Uj élet és egy történet. Másnap reggel Blanka épen reggelijét végzé, midőn Belfour asszony a szobába lépett hogy vendégét szivélyesen üdvözölje. Minden, mit ezen érdemes nő mondott, kegyes volt és oly szelíden kifejezve, hogy Belfour asszonyság tanácsait Blanka mindenben követte. — Kegyessége, személyem, mint idegen iránt, meglep, csaknem megszégyenít, mondá Blanka. — Ön téved, kisasszony; már rég kivántam leányomnak egy szeretetreméltó barátnőt, éneke által ön Madelaine buzgóságát növelni fogja és nekem is.