Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)

1868-12-03 / 97. szám

vány tétetvén, miszerint köteleztessenek a megyebeli községek a községi birák fekvő vagyonát tűzkár ellen biztosítani; annyival is inkább, mivel a községi bi­rák vagyonának ilyetén biztosítását egy 1845. évben hozott megyei határozat is elrendelte. Fentebbi indítvány, mely különben egyik legfon­tosabb tényezője a közös jólétnek, mondhatni sok, igen sok községben helyesléssel fogadtatott; annál is inkább, mert általa, mint azt a megyei határozat is érinti, a bíró magán­vagyonán kívül, a községi s rész­ben az országos adóvagyon biztosítása is eléretii czé­­loztatik, — másutt azonban ily közhelyesléssel nem találkozott. Hogy pedig ezen indítvány miért nem fogadtatott mindenütt helyesléssel, annak oka abban rejlik, mert a nagy­közönség nincs eléggé felvilágosítva a bizto­sítás szabályairól és formaságairól, miért is vagy egy­szerűen nem akarja igénybe venni a biztosítás jóté­konyságát, vagy ha biztosít, oly hibákat követ el, me­lyek kár esete­ben kellemetlenséget sőt veszteséget is okoznak, és az ily esetek nagyon csökkentik a biz­tosítási ügy hitelét. Csakugyan különös, hogy a közéletben a szerződő felek gondosan megszokták vizsgálni a legcsekélyebb szerződést is; a kölcsönös viszont szolgálatot és köte­lezettséget pontosan megfontolják ; míg ellenben a biztosítási szerződésnél, mely többnyire az egész va­gyont kérdésbe hozza, megfoghatlan könnyelműség­gel, felületességgel járnak el; nem vizsgálják meg rendesen váljon a biztosító intézet, hol szerencsétlen esetek ellen védelmet keresnek, biztosíthat-e ily vé­delmet? Továbbá nem kutatják vajon a biztosító in­tézet kártérítési eljárása pontos-e? s több e féle kö­rülmények ritkán, vagy soha sem vétetnek tekintetbe. Sőt mi több, azt sem kérdik, váljon az illető, kinél biztosítani szándékoznak, egy biztosító intézet való­ságos felhatalmazott ügynöke-e ? Eszükbe sem jut, hogy az ki őket a biztosításra felszólítja, chajlatan is lehet. — Ez rendesen akkor jut eszükbe, midőn a biztosítási összeget már lefizették és másoktól hall­ják, hogy az bizony nem volt egyébb, mint amite ! — Mondom ezen inditvány, legtöbb oldalról, közhe­lyesléssel fogadtatott; de nem a községi birák — mig ezek hivataloskodásuk ideje tart — magán­­­vagyonát, hanem a községi s országos adóvagyon biztosítását illetőleg; mert ha a biró háza elég és ezzel együtt több rendbeli adó­­vagyon is a tűz martalékává válik, lehet-e kötelezni a károsult bírót, hogy ő a ládában (pénztárban) őr­zött adót megtérítse, főkép ha a tűz keltéről mit sem tud,­­ egészen ártatlan ? Meglehet, hogy az említett megyei határozat akkor, midőn a községi biró magán­vagyonának biztosítását elrendelte, azon utógondolatnak is helyt adott, misze­rint a biró magán­vagyonával a község az adóva­­gyont is biztosítandja. Ámde ezt világosan ki nem mondotta, arra tehát kötelezve nincsenek illetőleg a valódi czél még nincs elérve. És épen ez azon indok, melynél fogva a községi biró magán vagyonának biztosítását helyesléssel nem mindenhol fogadták. Ez csak­ugyan bír is némi értelemmel, mert fel­téve azt, hogy községi biró magán­vagyona, illetőleg háza mely biztosítva van, lángba borul, és feltéve mi­szerint a lángba borult biró házában 100—200 frtnyi országos adóvagyon a község pénztárába (ládájába) rejtve szintén hamuvá válik, egészen véletlenül, merő szerencsétlenségből. Mit teend a község, kinek va­gyonából a bíró háza biztosítatott ? Talán a kár megtérítését követeli az illető káro­sult bírótól? és ha ezt tenné, jogosultan tenné-e? Semmi esetre sem ,­­ hiszen csupán csak a ház, vagyis a bíró magán­vagyona biztosíttatott, nem pe­dig a nála megőrzés végetti adó is. Erre ugyan azt lehetne mondani, hogy akkor mi­dőn a bíró magán­vagyona biztosítatik, az egész in­gatlant 100— 200 írttal,többre lehetne becsülni a va­lódi becsértéken felül. Ámde itt ismét azon kérdés me­rül fel: váljon az illető biztosító intézet elfogadná-e az ilyetén felemelt ingatlan testet? — Alig hiszem. Erre azonban felvilágosítást, legkönnyebben egy biztositó ügynök adhatna. Ezek ugyan nem épen saját nézeteim, de inkább a köznépnek a biztosítás tárgyában tett megjegyzé­sei kifolyása. És nézetük a legnagyobb részről oda irányul, miként ne a biró magán­vagyona, hanem ennél megőrzéskép levő községi s országos adóva­gyon biztosítására köteleztetnék minden község. Ezt szívesebben tennék, mert nagyon jól felfogja az ily biztosítás jótékony hatását. Kár, hogy a biztosítási ügyben, népünk még min­dig oly tudatlan. — Nem hinné az ember, mily cse­kély hitelű, köznépünk túlnyomó része előtt, egy biz­tosító intézet. Czélom itt nem lévén más, mint megismertetni né­pünk egy részének gondolat irányát. Hajag Adolf: A horvát képviselők Deáknál. Folyó hó 26-án az egyesült királyságok összes képviselői és az országgyűlésen megjelent főispánok és főurak megjelentek Deák Ferencznél, kit vala­mennyiek nevében gr. Pejacsovics László üd­vözölt magyar nyelven. Beszédének lényegét a kö­vetkezőkben adjuk: „Előtt­ed állnak Horvátország és Szlavónia­­kép­viselői, föméltóságai és főurai, kik megjelentek, hogy nyilvánitsák irántad tiszteletüket és benső rokon­­szenvüket. Te vagy a férfiú, a ki a magyar nemzet élén állva, helyreállította a megzavart békét, a fel­függesztett alkotmányt és zászlajára írva a szabad­ság, törvényesség és rend igéit, e zászló alatt kivívta a legdicsőbb harczot, mely Magyarország közjogi alapjának megerősödésében találta diadalát. Horvátország és Szlavónia újabb egyesülése Ma­gyarországgal inauguráltatott és örömmel ismerjük el bölcsességednek és igazságérzetednek részét a kie­gyenlítésben. A magyar nemzet az országyűlés nagy többsége elismer téged vezetőjének a törvényhozás terén, és miután Horvátország és Szlavónia képviselői ugyan­azon állásponton állnak, mint e többség, és ragasz­kodnak a mostani alkotmányos kormány elveihez, mint te, óhajtjuk, hogy alattad, zászlód alatt, és ha Isten is úgy akarja, a jövő ülésszakban is az általunk nagyrabecsült közös kormány mellett mozdíthassuk elő a haza javát. Tartson meg tehát az örökké való gondviselés a közjólét számára.“ Deák Ferencz, láthatólag megindulva e gyön­géd és őszinte üdvözlésen,a következőket válaszolta: „Barátaim és testvéreim, köszönöm ragaszkodás­tok e jelét, melyet mélyen érzek és becsülök; nem fogadhatom el úgy, mint szer­élyemet illetőt, e rokon­­szenv teljes kifejezése a többség és a közös kormány ernyedetlen törekvését illeti. Sokkal tovább élek már, semmint, hogy remé­nyem volna, hogy még működhetném a király és a haza javára, de rendületlen akaratom napjaim végét is e szentségeknek szentelni. A­mit ti mondtatok, az engem megisjit és büszkévé tesz, egy nemes testvér­nemzet nyilatkozata ez, mely engem méltányol; le­gyetek meggyőződve, hogy bizalmatokat ha baráti kebelbe plántáltátok. Adja Isten, hogy a kiegyezkedés áldásdús ered­ményeit mindinkább zavartalanul élvezhessük és egyesült erővel mozdíthassuk elő a haza javát, mint egy szeretetben és bizalomban egyesült nemzet. — -*#»-— A pécsi joghallgatókat segélyző egylet alap­szabályai. (Vége.) E) A közgyűlés. 26. §. A közgyűlés minden évben legalább kétszer t. i. az év elején és az év végén tartatik, rendkivülileg azon­ban az elnök, a bizottmány és az egylet rendes tag­jai harmadrészének kivonatára ugyancsak az elnök által összehivattathatik. 27. §. A közgyűlés elé tartoznak: a hivatalnokok vá­lasztása; a segélypénz maximumainak meghatározá­sa, az ügykezelési szabályok megállapítása, a tiszti­kar és bizottmány ellen támadható vádak elintézése; — az alapszabályok módosítására tett inditvány meg­vitatása, mely mindig írásban adandó be, s elfogadás esetén felsőbb megerősítés alá terjesztendő ; szóval mindaz mi az egyletet általánosan érdekli. 28. §. Elnök köteles a közgyűlés határnapjait, hét nap­pal megelőzőleg közzé tenni, s erről az académia igazgatóságát értesíteni. 29. §. Érvényes határozatnak tekintetik, mely a tagok nagyobb része jelenlétében általános szótöbbséggel hozatik. F) A bizottmányi gyűlés 40. §. Szintén úgy hivatik össze, mint a közgyűlés. Ha­tározati titkos szavazat útján történik s titkon tar­tandó. Érvényes határozatra a mint a 29. §. G) Felügyelet. 31. §. Az egylet a joglyceum igazgatója közvetlen fel­ügyelete alatt áll, ki maga vagy a t. tanár urak kö­zül nevezett helyettese minden bizottmányi és köz­gyűlésen megjelenhet és az egyleti irományokat megtekintheti. Az joglyceum igazgatója az egylet tiszteletbeli elnöke, ki a közgyűlésekre ünnepélyesen meghivatik. H) Az egylet feloszlása. 12. §. Ha netán az egylet feloszlanék a rendelkezése alatt álló tőke a tanári testületnek adatik át, mely is annak évi kamatait ösztöndíjakul oszthatja ki mindaddig mig az egylet újra megalakulván a sértet­len tökét átveendi. 1) A joglyceum­ bezárása 33. §. esetén a töke a pesti egyetem joghallgatóit segélyző egyletnek adatik kezelésre mely azt Baranya megyei — vagy ennek nem létében dunántúli joghallgató se­gélyezésére fordítsa, de a joglyceum újbóli megnyi­tása után arra a sértetlen töke ismét visszaszáll. Kelt Pécsett 1867. évi Deczember hó 20-án. Szakvdry Emil s. k. Fekete Mihály, s. k. e. i. jegyző. e. i. elnök. Majorossy Imre, s. k. b. tag. 10398. szám. A fentebbi alapszabályokat helybenhagyom és megerősítem. Budán, 1868. évi junius hó 30-án. Dr. Feszti Károly, s. k. B. Eötvös József, s. k. kir. tanácsos joglyceumi igazg. Felkérettünk a következő panasz közlésére, melyet azon­ban csak módosításokkal adhatunk: Nov. 23-án a jövedelem-adó iránti felszólamlási bizottmány előtt a végből, hogy a reám szabott adó iránt felszólamlásomat szóval előadjam, megjelentem, kérvén azt, hogy elősorolt okaimat tekintetbe vegye, s engem ez évre a jövedelem-adótól indokaimnál fogva mentsen fel. — A bizottmánynál elnöklő kir. pénzügyi felügyelőségi tanácsos úr, kérelmem foly­tán az ott lévő bizottmányi tagokhoz azon kérdést intézte, vájjon kérelmemnek belátásuk szerint hely adatik-e ? mire többen az említett urak közül oda nyilatkoztak, miszerint a reám vetett adó amúgy is csekély lévén le nem szállítható; ebbeli határozatot elnök úr azonnal tudtomra is adta azon hozzáadás­sal, hogy azt fellebbezhetem. Én belenyugodtam a bizottmány ebbeli határo­zatába s már távozni akartam, a midőn L. F. úr — a bizottmány egyik tagja, megfeledkezvén ezen ál­lásának komolyságáról ülőhelyéről fölugrott s né­met nyelven kikelt az egész ügyvédi­ testület ellen, oda nyilatkozván, hogy : „A­z ügyvédek azok, kik minden alkalommal ki akarják vonni magukat a közteher viselése alól, de ha közügyhöz szólni kell, ők az elsők, kik mint egy „Marktschrei­e­­rek“ a dologhoz szólanak, s ime vilá­gos példa ez arra, hogy egyedül a pol­gár, kinek az államtól mi haszna sincs, tartja fenn az államot.“ A bizottmány iránti tisztelet, s tudata annak, hogy a hely nem alkalmas személyes kérdés megvi­tatására, úgy szerénységem is tiltá­s, urat mondott szavaira nézve azonnal interpellálni, legczélszerűbb­­nek tartván a nyilvános tért — mely utat ezennel használom — s L. urat ezennel felszólítom és felké­rem, legyen szives bővebb magyarázatot adni mon­dott nyilatkozatairól. Illetlen dolgot követett el L. ur, a midőn én az adó iránt legnagyobb tisztelettel felszólamlásomat előadtam, s midőn ez ügy majdnem befejezve jön, elfeledkezvén arról, hogy mint bizottmányi tagnak, a szenvedélytől magát elkapatni nem szabad, szemé­lyeskedés által egy egész testületet megsértett,­­ megsértette pedig az ügyvédi kart azon nyilatkoza­tával, melyben arról vádolja, hogy a teher­viselésből magát mindenkor kivonja, — tudatlanságot árult el L. ur, a midőn a polgárt az ügyvédtől elkülönítette, mert tudja meg, hogy az ügyvéd — azért hogy ügy­véd, nem szűnt meg polgár is lenni, s hogy az ügy­véd azért, hogy ügyvéd, nincs megfosztva azon jog­tól, hogy a reá­vetett adó iránt felszólamlást nyújtson be, és hogy az ügyvédi testület, de annak egyes tag­tagjai is, valamint a közterhek viseléséhez, úgy a re­formok létre­hozásához is anyagi és szellemi tehetsé­gével mindenkor hozzájárul. Remélvén azt, hogy L. úr bővebb magyarázatát mi­hamarább olvashatom, azon kérésemet nyilvání­tom­ saját magam s a műveit közönség nevében , jö­vőre legyen kegyes a közgyűlés az ilynemű bizott­mányokhoz az egyéniségeket akként megválasztani hogy ily esetek, a­melyek a bizottmány tekintélyét desand­orizálják, elő ne forduljanak ; mert elég ha az adózó ily mostoha időben kénytelen véres verejtékkel szerzett filléreit adója törlesztésére fizetni, é­s nincs szüksége arra, hogy szenvedélyes emberek sértege­­­téseit is zsebre rakni kénytelen legyen. 404 Az álgrófnő. Novella. (Folytatás.) VIII. Uj élet és egy történet. Másnap reggel Blanka épen reggelijét végzé, mi­dőn Belfour asszony a szobába lépett hogy vendégét szivélyesen üdvözölje. Minden, mit ezen érdemes nő mondott, kegyes volt és oly szelíden kifejezve, hogy Belfour asszonyság tanácsait Blanka mindenben kö­vette. — Kegyessége, személyem, mint idegen iránt, meglep, csaknem megszégyenít, mondá Blanka. — Ön téved, kisasszony; már rég kivántam leá­nyomnak egy szeretetreméltó barátnőt, éneke által ön Madelaine buzgóságát növelni fogja és nekem is.

Next