1917, Távirda és Posta (Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára, 1917. 1-161. szám)
1917-01-07 / 3. szám
83. szám. az ugyanazon a területen felállított többi I. osztályú hadtápposta- és távirdahivatalal. Az említett helyre szóló levélpostai küldemények a budapesti 72. számú hivatal tábori postaosztályához, a csomagok és szállítóleveleik a szczakowai osztrák postahivatalhoz, a táviratok pedig az illetékes táviratellenőrző bizottsághoz irányítandók. Budapest, 1917 évi január hó 4-én, Amerikába levelezés szállítása német tengeralattjárókkal. 810. Az Amerikai Egyesült Államokba és az azokon túl fekvő semleges államokba (Mexikóba, Közép- és Délamerikába, Nyugat-Indiába, Chinába, Németalföldi- Indiába, a Philippini szigetekre stb.) további intézkedésig kísérletképen árukat nem tartalmazó közönséges levelek és válaszlap nélküli levelezőlapok a következő feltételek mellett német kereskedelmi tengeralattjárókkal szállíthatók. 1. A levelek és levelezőlapok ugyanazoknak a korlátozásoknak vannak alávetve, mint amelyek a semleges külföldre menő ily küldeményekre a cenzúrázás szempontjából általában fennállanak, mint pl. levelek nyitva feladása, rövid és jól olvasható közlemények stb. (1. a „P. és T. R. T.“ 1916. évi 148. számában megjelent 69.327. számú rendeletet). 2. A levelek súlya a 60 grammot meg nem haladhatja. 3. A levelek és levelezőlapok a feladáskor bérmentesítendők és a czímoldalon „Touchbootbrief“ jelzéssel láttandók el, ami tengeralattjáró levelet jelent. 4. A levelekre és a levelezőlapokra az egyetemes posta egyesület díjtételei érvényesek, vagyis a levél díja 20 grammig 25 f, 20—40 grammig 40 f, 40—60 grammig 55 f és a levelezőlap díja 10 f (mihez még az alábbi pótdíj járul, 1. 6. pont). 5. Feladónak a tengeralattjáróval továbbítandó küldeményt egy nyitott külön borítékba kell helyeznie és erre „Tengeralattjáró-levél Budapest 72“ czímet kell írnia. Ha egyszerre több ily küldeményt kíván feladni, azokat egy közös külső borítékba teheti. Úgy a külső, mint a belső boríték hátoldalán, illetőleg a levelezőlap előoldalán, a feladó saját nevét és lakásczímét pontosan feljegyezni tartozik. 6. A tengeralattjáróval való szállítással járó rendkívüli költség fedezésére a feladónak a feladáskor pótdíjat kell lerónia. Ez a pótdíj levelezőlaponként és 20 g-nál nem nehezebb levelekért darabonként 3 K 20 f, 20—40 g-ig terjedő levelekért 6 K 40 f és 40—60 g-ig terjedő levelekért 9 K 60 f. Ez a pótdíj nem a leveleken és a levelezőlapokon, hanem a külső borítékon postabélyegekben rovandó le, amelyeket a felvevő postahivatal a levél (levelezőlap) bérmentesítésére szolgáló postabélyegekkel együtt lebélyegez. Az esetben, ha egy közös külső boríték alatt több levél vagy levelezőlap kerül feladásra, a pótdíj minden levélért (levelezőlapért) külön jár és egy összegben rovandó le a külső borítékon. 7. A tengeralattjáró levelek levélgyűjtő szekrényekbe nem tehetők, hanem a felvevő postatisztviselő kezeihez adandók, aki a helyes felszerelésről és díjazásról meggyőződni és a szükséges útbaigazítást nyomban megadni tartozik. Ha netán mégis a levélgyűjtő szekrény útján kerülne feladásra ily küldemény, azt a postahivatalok, ha a feltételeknek megfelel, szabályszerűen kezeljék, ellenkező esetben a feladónak kellő felvilágosítás mellett adják vissza. 8. A tengeralattjárókkal való szállításra alkalmatlan küldemények feladásuk helyére visszaküldetnek és a feladónak visszakézbesíttetnek. Ily esetben a feladó kérelmére a posta- és távirda igazgatóság a pótdíjat visszafizeti, de a bérmentesítési díj visszatérítésének nincsen helye. A kereskedelmi tengeralattjárók indulási ideje közhírré tétetni nem fog. A feladóknak hosszabb szállítási időtartammal kell számolniok. 10. A postahivatalok az ily küldeményeket a budapesti 72. számú postahivatalhoz irányítják. Budapest, 1917 január hó 5-én. Hamis postautalványokkal való visszaélések meggátlása. ad 22.614. v.—1916. Az adai posta- és távirdahivatal eléggé felületesen utánzott s betétszámosnak jelzett hely- és kerti, valamint utalvány szám-jelzőbélyegzőjének feltüntetésével készített, 1000—1000 koronáról kiállított több hamis postautalványt, a rendeltetési postahivatal kifizetett. A visszaélés sikerét az tette lehetővé, hogy egyrészt a szabálytalan kezelés mellett, a hamis postautalványok a postaanyagba be voltak csempészhetők, másrészt pedig az, hogy a rendeltetési postahivatal, a kifizetésre előírt szabályokat nem tartotta be. Minthogy fel lehet tételezni, hogy a visszaélés elkövetője további visszaélések elkövetését is megkísérli és erre a czélra elsősorban a már rendelkezésére álló adai hamis bélyegzőt használja fel, a hivatalok az Adáról eredő postautalványokat kísérjék különös figyelemmel. Ha azután azt észlelnék, hogy Adáról eredő postautalványok nem kerékrendszerű, hanem betét