Reggeli Magyarország, 1944. március (51. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-25 / 69. szám

1*44 mintmi 25 szombat ■■ A Japánok harcban állnak Észak-Burmáb­an leszállt brit es­ti ernyős csapaton­kai Tokió, március 24. (Német TI) A császári főhadiszállás március 23-án hete a következő jelentést adta ki: „ A Közép-Burmától egészen a bur­­mai határig tevékenykedő haderőink a hónap közepén átlépték a határt és az indiai nemzeti hadsereg támogatására indiai földön tovább törtek előre. Ugyanakkor Toungzan vidékén csapa­taink folytatták a 17. brit-indiai had­osztály megsemmisítésére irányuló csatát­t. Március 5-étől fogva az ellenség repülőgépen ejtőernyős csapatokat kül­dött Észak-Burma egy bizonyos szaka­­szára. Haderőink harcra kényszerí­tet­ték az ellenséges csapatokat és máris megsemmisítették egy részüket. (MTI) Newyork, március 24. (NST) A United Press­ amerikai hírügynökség csütörtökön jelenti,­­hogy a japán csa­patok három helyen lépték át az in­­dia—burnai határt Imphal közelében heves csata folyik. A további jelentések szerint a japán csapatok már az angol ellátóhelyek közelébe értek. Genf, március 24. (Német TI) London­ból jelentik. A Daily Express levelezőjének már­cius 22-én Új-De­hiből küldött tudósí­tása szerint az Észak-Burmában a Tschingwin folyótól nyugatra meg­indult új japán támadás Indiát és a szövetségesek életfontosságú assami repülőgéptámaszpontjait most már ténylegesen veszélyezteti, ahonnan a szövetségeseknek Kínába irányuló leg­több légi szállítását idáig lebonyolítot­ták. E támadás végső kimenetelét való­színűleg eldöntő csatát ezidőszerint az őserdőben vívják. (MTI) Rundstedt az invázióról Párizs március 24. Az Interinf. kato­nai munkatársa érdekes beszélgetést folytatott Rundstedt tábornaggyal a nyugaton állomásozó német csapatok parancsnokával. Arra a kérdésre, hogy miként vélekedik az elözönlésről, Rundstedt a következőket mondotta: — Ez az angolok ügye, forduljon kér­désével Churchill úrhoz. Churchill március elejére jósolta meg a nyugati támadást, tábornagy úr. — Igen, Churchill politikus. Egyszer már elszámította magát Gallipolinál, másodszor Dünksrchennél és harmad­szor akkor, amikor olaszországi jósla­tainak csak elenyésző része vált valóra. Ez igaz, tábornagy úr, de viszont Montgomery tábornok kijelentette,hogy az europed második ak­ciómal már meg­valósult és Európa bombázása állandó fokozódó erővel folytatódik. A leg­újabb értesülések szerint pedig az an­golok s az északa­merikaiaik a küszöbön­­álló négy hétre olyan nagy arányú két­­laki hadműveleteket ígérnek, amelyek­hez hasonlót még nem élt át a világ. Rundstedt tábornagy kezet fogott az Interinf katonai tudósítójával és bú­csúzásul csak ennyit, mondott: — Ez túl szép ahhoz, hogy valóra vál­jék. (MTI) Genf, március 24. (Német TD Lon­donból jelentik: Montgomery tábor­noknak a brit fegyverkezési üzemek látogatásával kapcsolatos körútján mondott egyik beszéde nyilvánvalóan nagyon bizalmatlanná tette a London­ban megjelenő Daily Worker kommu­nista lapot. A beszédből a lap szerint különös bizonytalanság érezhető ki. Montgomery nem beszélt már arról, hogy a háború ebben az évben véget ér, hanem csak azt mondotta, hogy »csaknem« véget fog érni. Mi történt közben?— kérdi a Daily Worker — ami a »bizakodó győzelmi reményeket« a mostani esztendőre szétzúztál Mont­­gomeryt talán megfertőzték azok, akik a halogatás kedvéért ismét és ismét rámutattak az elözönléssel együttjáró nagy nehézségekre? A Daily Worker egyidejűleg közli a Kairóban megjelenő és a Közép-Kele­­ten sokezer szövetséges katona által olvasott Egyptian Mail napilapnak Montgomery beszédéhez fűzött meg­jegyzéseit. Montgomery beszéde — írja az Egyptian Mail — azt a benyomást kelti, m­intha a nyugati elözönlést 1945-re halasztották volna el. Ez a cél­zás a csapatok körében nagy zavart okozott. Nem túlzott tehát az a kíván­ság, hogy a jövőben Montgomery be­szédeiben ne foglalkozzék olyan kérdé­sekkel, amelyeknek politikai és kato­nai vonatkozásai vannak. (MTI) Szénbányász-sztrájk Angliában Amszterdam, március 24. (Német TI) Az angol hírszolgálat jelentése szerint­ miközben a bányatulajdonosok és a szakszervezeti vezetők csütörtökön Londonban tovább folytatták közös tárgyalásukat a bérszabályozásról tett kormányjavaslatokról, megérkezett­­ a híre annak, hogy Dél-Yorkshire szén­bányavidékén további bányászcsoportok is beszüntették a munkát és ezzel 25.000-re emelkedett azoknak a szénbá­nyászoknak száma, akik nem dolgoz­nak. (MTI) Genf, március 24. (Német TD Lon­donból jelentik: Basil Brooke észak­­írországi miniszterelnök egy sztrájk­ellenes népgyűlésen — a Manchester Guardian jelentése szerint — felolvas­ta Sir Stafford Cripps brit repülő­gépgyártási miniszter üzemetét. Az üzenet megalapítja, hogy egyedül Bel­fastban 12.000 gyáripari munkás sztrájkol. A­­sztrájk nemcsak a hajó­gyárakat érinti, — mint eddig az an­gol sajtó jelentette — hanem a repü­lőgépgyárakat is. Cripps kijelentette, hogy a legnagyobb mértékben nyug­talanítják a termelésnek ezek a fenn­akadásai. Ha­ ezek a gyárak nem tel­jesítik termelési programjukat, ettől az egész háborús erőfeszítés szenved. (MTI Legfelsőbb hadiipari tanácsot szerveznek Spanyolor­szágban Madrid, március 24. (Német TT) Mint a spanyol hivatalos lap jelenti, Branco tábornok aláírta a legfelsőbb hadiipari tanács kinevezési okmányát. Ezt az új intézményt közvetlenül a Vezérkar főnökének rendelték alá és elsősorban tanácsadó jellege van, tag­­jai sorába tartoznak a vezérkar főnö­kén, mint a nemzeti iparkamara elnö­kén­ kívül a szárazföldi hadsereg, a láp­ierők és a haditengerészet vezér­karai­nak egy-egy képviselője, a keres­kedelem- és iparügyi minisztérium vezérigazgatója és mások is. (MTI) 71 D*arfo da Manha a bolsevizmusról Lisszabon, március 24. (Német TI) A félhivatalos Diario da Manha a por­tugál légiónak szentelt mellékletében a többi között azt írja, vannak közöttünk olyanok, akik azt hiszik hogy az álta­lános politikai fejlődés Moszkva totá­lis hegemóniája felé halad legalább is az európai térségben. Sokan azt hiszik. R­W3 A Az Egyesült Államok kormánya előkészíti a de Gaulle-bizottság elismerését Newyork, március 24. (NST) A New York Times csütörtökön Washington­ból úgy értesült, hogy Roosevelt elnök elkészítette az algíri bizottságnak az Egyesült Államok részéről történő for­mális elismerése jegyzékét és a terve­zetet Londonba küldték. A lap szerint úgy akarták lehetővé tenni a brit kor­mánynak, hogy a kérdésben nyilatk­oz­hassák, illetve javaslatokat terjeszthes­sen elő és azokat az amerikai jegyzék végleges megfogalmazása előtt tekin­tetbe vehessék. Ezzel kapcsolatban úgy hírlik, hogy Eisenhower tábornok telj­hatalmat kapott arra, hogy bármely csoporttal, vagy akár az algíri bizott­sággal is egyedül folytathasson tár­gyalásokat. Newyorkban még semmi sem vált ismeretessé London állásfog­lalásáról az Egyesült Államok ezen lé­pésével kapcsolatban. Amszterdam, március 24. (Német TI) Mint a brit hírszolgálat Washington­ból jelenti, Hugh D. Scott, Phila­delphia republikánuspárti kongresszusi képviselője a képviselőházban kijelen­tette: " Argentínában elszenvedtük e há­ború legkellemetlenebb diplomáciai ve­reségét. Véleményem szerint utalni kel­lene arra, hogy a történelem folyamán az Egyesült Államoknak még egyetlen korábbi kormány sem rontotta el Ar­gentínához való viszonyunkat olyan mértékben hogy az az Egyesült Álla­mokkal szemben nyílt ellenségeske­­déssé fajuljon. (MTI) hogy Portugália politikai életét­­e va­lamennyire moszkvai minta szerint kell megszabni. Aki így gondolkozik, az áruló Minél nagyobb a veszély, an­nál nagyobb lesz az ellenállási akarat és az elszántság is hogy az ellenségeit a legsúlyosabb áldozatok árán is le­­küzdjük. Portugáliát semmi sem fogja letéríteni arról az útról, amelyen elin­dult. A győzelem mindig azoké, akik utaimnak távoznak a csatatérről. Egy másik helyen a lap azt írja, ne tévesszen meg senkit az, hogy a bolse­­vizmű­ felveszi a polgári élet külső for­máit A kommunista tan mint ilyen bűn és olyan veszély, a­ogly ellen min­denkor küzdeni kell. (MTD )T partizánok veszteségei Horvát­or­szágban Zágráb, március 24. (NST) Illetékes helyről csütörtökön közölték, hogy a múlt héten Horvátország területén a partizánok halottakban 1012, foglyok­ban 717 embert vesztettek. Negyven­hét partizán átpártolt. A zsákmányolt fegyverek között 50 géppuska és 18 gránátvető van. Berlin, március 24. (Német TI) Göb­­bels dr. birodalmi miniszter a Das Reich című hetilapban megjelent leg­újabb cikkének »A végső akadály« cí­met adta. Megállapítja ebben, hogy az ellen­séges oldalon a háborúban résztvevő országok mindegyike más és más há­borús célokat követ és a célok néha nagyobb mértékben ellentétben van­nak a szövetségestársakéval, mint az ellenfelekével Ha valaki visszatér a háború kiindulópontjára, bámulat­tal állapíthatja meg, hogy azok a kér­dések, amelyektől a háború annak ide­jén fellobbant, régóta lényegtelen sem­miséggé zsugorodtak össze. De vájjon ki kezeskedhetnék azért, kérdezi Göb­­bels dr., hogy az 1939. évi általános háborús elképzelések teljes átalakulá­sának megfelelően mostantól kezdve a háború végéig nem következik-e be a mostani háborús elképzeléseknek ugyanilyen átalakulása? A dolgok folyékony halmazállapot­ban vannak és valószínűleg így is ma­radnak addig az óráig, amikor az ágyúk elhallgatnak és helyettük a béke harangjainak érctorka nyílik meg. A háború — ha egyáltalán — csak jó idővel a befejezése után fogja lelep­■ lezni végső titkait. Mindaddig azon­ban megmarad a talányok talányának. Ennélfogva — folytatja Göbbels dr. — egészen haszontalan dolog volna a háború egyes eseményeit előre megha­tározni akarni. A nagyon is elhatározó erejű tényezők sora nyilatkozik meg, amelyek azonban maguk teljességgel meghatározhatatlanok, mert nem tar­toznak az emberi befolyások hatáskö­rébe. Tekintettel ezekre az elvitathatat­lan adottságokra, jól teszi egy hadveze­­tőség, ha határozott terv szerint mű­ködik ugyan, de a keresztülvitelben meghagyja lehetőleg e terv rugalmas­ságát. E körülményekre való tekintet­tel csak egy szilárd álláspont van, amelyből a hadviselő országok és ve­zetőségeik kiindulhatnak és ez a telje­sen változhatatlan és ennélfogva az események által is rendíthetetlen esz­mei elképzelés és politikai célratörés, amelyen maga a háború nyugszik. Ez a legjobb záloga a győzelemnek. Az ellenséges oldal ugyan minden eszközzel megkísérli, hogy háborús célkitűzéseinek eszmei és erkölcsi indítóokokat és ösztönzése­ket tulajdonítson. De mindenki tudja, hogy ezek csak a karzati közönség épülé­sre valók. Az ellenséges koalíción belül történő minden hatalmi eltolás magával vonja háborús céljaik eltolódását is. Ezzel szemben mi abban a szerencsés hely­zetben vagyunk, hogy azokat a célokat, amelyek e háború kezdetekor lebegtek szemünk előtt, ma is teljes mértékben fenntarthatjuk. Rajtunk e háború vál­ságai többé nem változtathatnak, mert ellenségeinnknek a mi nemzeti életünk lényege ellen irányuló radikális célki­tűzései folytán túlnőttünk e válságo­kon. Mi egyszerűen létünkért harcolunk, mint nemzet is, mint nép is. Időköz­ben azonban a nyugati ellenséges ol­­dalon a politikai válság feltartóztat­hatatlanul halad előre. Londonban csodálkoznak azon, hogy az angliai sztrájkokat újabban a mun­kások szakszervezeti vezetőik háta mögött maguk határozzák el. A mun­kások eml­é­k­ed folytatják a gya­korlatban, amire országuk vezetősége őket elméletben tanította. Hogyan várható, hogy a Whitehall-na­k a Kremllel való ellentmondás nélküli együtthala­­dása nem talál kiegészülésre abban is, hogy a széles tömegek a nyilvánosság előtt oly korlátlanul dicsőített szovjet recept szerint működnek és a bolse­­vizmus elméleti csodálatából vezetősé­gük révén maguk is levonják a gya­­korlati következtetéseket? T­ermés­ze­­tes, hogy az ilyen fejlődésinek is időre van szüksége, de h­a már egyszer át­­ha­lik­ egy bizonyos stádiumon, akkor már többnyire nem is lehet feltűn ha talmi. A brit plutokrácia az angol munkás- és ka­tonatömegeiklbein fenye­gető erjedéssel nem is tud áltlánosan érthető és teherbíró álllaimeszünet szem­beállítani. A kezeinkbe került angol foglyok egyikének sem olvastuk olyan vallomását, amelyet ne hatott volna át a legmélyebb , csü­ggedes, szinte azt lehetne mondani, világraszóló aggo­dalom bizonyos neme. A brit nép nem látja értelmét a há­borúnak, sem a békének általánosan kötelező célját. Egy katona vagy egy tiszt legfeljebb azt mondja, reméli hogy majd később velünk együtt me­netelhet a bolsevizmus ellen. De váj­jon ez olyan háborús cél, amelyért lelkesedve rohanhat Cassinónál kato­náink géppuskáinak sortüzébe? Vajjon miért csodálkoznak az angolok újból és újból azon a fanatizmuson, amely­­lyel ezredeink Dél-Olaszországban har­colnak? Azért, mert a háborúról val­lott saját elképzeléseik alapján ezt egyszerűen nem tudják megérteni. _A brit munkások is pontosan tud­ják, hogy csak a háborúban érhetik el országos életszínvonaluk csekély javu­lását is. Mi ezzel szemben olyan világnézet szilárd talaján állunk, amely a mi századunkból született meg és az a rendeltetése, amit teljesíteni is tud, hogy azt újjáalkossa. Mi új esz­ményekért szálltunk harcba. Közöt­tünk nincs senki, aki nem tudná, hogy a német nép számára mi forog koc­kán. Világos, hogy az ilyen belső be­állítottságnak szükségképpen megvan a hatása. Ha valaha az állhatatosság kérdése a háború, akkor ezé aztán iga­zán az. A mi ellenségeink, akik e háborút ránk kényszerítették, ma már egyálta­lában nem mernek kételkedni a német nép kemény háborús lelkületében. A német nép arculatára a háború ötödik évében kirajzolódtak ugyan a gond és a szükség barázdái és néha úgy lát­szik, mintha verejtékben és vérben merevednék meg ez az arc, benső nagyságában mindig csak nyer és a világnak olyan hősiesség képét mu­tatja, aminő egyébként a mostani időktől idegenné vált. De hogyan volna lehetséges, hogy az e mögött álló és naponta újból megnyilatkozó érzület végül is ne ve­zetne a sikerre? Ellenségeink hazugsá­gai és kísértései hatástalanul pattan­nak le erkölcsi keménységünk és áll­hatatosságunk páncéljáról. Mi már túljutottunk az út nehezén. El fog jönni az óra, amikor a döntés előn a végső akadályon kell keresztüljut­nunk. Ebben az ugrásban rejlik a nagy megmenekülés. Mert a másik ol­dalon egy szebb béke fényében tárnl fel a világ. Legyen ez a béke méltó ahhoz a harchoz, amelyet vívtunk és igazolja ezzel aét áldozatokat, amelye­ket érette hoztunk. (MTI) Göbhels cikke

Next