Siklós, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-02 / 1. szám
2 rossznak — a mai alakjában is fényes emelkedettségét tapasztaljuk az emberi észnek és a háború viteléhez szükséges produktumoknak. Azok az erőkifejtések, amelyek lelkes emberekben, tehetség alkotta gépekben, az öldöklés tömegében s mindezen tények soha nem gondolt nagyszerűségében nyilvánultak: a kultúrának a szülöttei. Ezek is tökéletesedtek, szerveztettek az emberi elme által. Hogy a teremtés ereje az élet átalakulásának elvét a háború intézményében is érvényesíti, nem lehet ellene emberi szót emelni! Mindenesetre konstatálandó, hogy a teremtés ereje fejlesztette az emberiség ősállapotának harcát emberekben intézményekben. Úgy látszik, amíg az ember mai formája tiporja a földgolyójának a rögjét, a harcnak a motívumaival is számolnunk kell. A Krisztus utáni 1915-ik esztendő a háborúnak a kultúra által nagyra teremtett minden öldöklő erejével szakadt a földgolyón nagyon kis helyet elfoglaló nemzetünkre is. Az észben, a jellemben, a fizikumban rejlő nemzeti erők csatáznak. És ezek mindegyike a maga nemzetének képzelt jövő nyugalmáért és nagyságáért száll végső erőkifejtésre. Lehetetlen, hogy egy ilyen küzdelemben a magyar nemzet fölényesen meg ne semmisítse ellenfeleit. Mert az erők, amelyeket harcba bocsájtott, elsőrangúak. Kell, hogy a magyarok Istene boldog, nagyon boldog jövőt adjon a nemzetnek. A háború e heti fontosabb eseményei. December 31. Harc az oroszokkal. Budapest, december 30. Főhadiszállásról jelentik : Kárpátokban csapataink az uzsoki szorostól északra támadtak és több magaslatot elfoglaltak. Lupkovi szorostól északra ellentámadásunkra oroszok előnyomulását megállítottuk. Tovább nyugatra az ellenség gyengébb erőkkel egyes átjárókat megközelített. Görbéétől Zaklicyntől északkeletre és Nida alsó folyásán orosz támadások súlyos veszteségük mellett összeomlottak. Tomaszovtól keletre és délkeletre fekvő területen szövetségesek előhaladtak. Balkán hadszíntéren, szerb határon nyugalom van. Montenegróiaknak Artovac mellett fekvő és Trebinje mellett fekvő Lastva ellen intézett éjjeli támadást visszavertük. Hofer (Miniszterelnökségi sajtóosztály.) Németek harca. Berlin, december 30. Nagy főhadiszállásról jelentik nyugati hadszíntéren Neuporttól délkeletre fekvő St-George majoros ellen amelyet egy meglepő támadás folytán ki kellett ürítenünk, még folyik a harc. Vihar és felhőszakadások flandriában és észak-franciaországban mindkét fél állásaiban károkat okoztak. Különben arcvonal egyéb részein általában nyugalomban telt el, keleti hadszíntéren keletporoszországban orosz hadsereg lovasságát Pilkallenra visszaszorították. Lengyelország Visztula jobbparti részén helyzet változatlan. Visztula nyugati partján támadást Bzura szakasztól keletre folytattuk. Egyébként harcok Rawka szakaszon és attól keletre, valamint Morolodznál és ettől délnyugatra tovább tartanak. Külföldi híradások úgy tüntetik fel, mintha Lovinz és Skiernovice nem volnának birtokunkban. E helységeket már több, mint 6 napja elfoglaltuk. Skiernovicze messze arcvonalunk mögött van. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) 1915 január 1. A nyugati hadszíntér. A tengerparton általában nyugalom volt. Az ellenség tüzérsége a tüzelést Ostende fürdőre irányította és a házak egy részét összerombolta anélkül, hogy katonai értelemben vett kárt okozott volna. Reimstől délkeletre az Elger Auberge még általuk történt felrobbantása alkalmával egy egész francia század megsemmisült. A chalonsi tábortól északra ellenünk intézett erős francia támadásokat mindenütt visszavertük. Az argonneok nyugati részében csapataink több egymás mögött fekvő lövészárok elfoglalásával jelentékeny tért nyertek, miközijen több, mint 250 franciát elfogtak. Fliret környékén Tónitől északra a franciák támadási kísérletei meghiúsultak. Felső-Elszászban Sennheimtől nyugatra a franciái támadások tüzelésünkben mind összeomlottak. A franciák birtokában levő Steinbach falunak rendszeren sorra minden egyes házát rommá lőtték. A mi veszteségünk mindazonáltal csekélyek. A keleti hadszíntér. Kelet-Poroszországban és Lengyelországban a Visztulától északra fekvő részében a helyzet változatlan. A bruza mentén és ettől keletre a harc tovább folyik. Rawa tájékán támadásunk előbbre haladt. A Pilica keleti partján a helyzet változatlan. A németek zsákmánya. A Lengyelországban harcoló német csapatok a lodzi és lovici harcokkal kapcsolatos üldözés során több, mint 56.000 foglyot ejtettek és sok ágyút és gépfegyvert zsákmányoltak. A Lengyelországban nov. 11-én megindult offenzívánk összes zsákmánya tehát ezzel 136000 hadifogolyra, 100-nál több ágyúra és 300-nál több gépfegyverre emelkedett. Legfőbb hadvezetőség. Északi harcaink. A tegnapi napon az oroszok Bukovinában és a Kárpátokban élénkebb tevékenységet fejtettek ki. Csapataink, a Szucava folyónál a Ceremoseovidékén, tovább nyugatra a Kárpátok gerincén, azután Nagyág völgyében Ökörmezőnél, ahol tegnap az e!!égnek egy támadása súlyos veszteségük .A tízíz meghiúsult, végül pedig Latorca legfelső vidékén és az Uzsoki szorostól északra állanak. Ettől a szorostól nyugatra az ellenségnek, amely itt az előnyomulást beszüntette egyetlenegy kárpáti átjáró sincs birtokában. Gorlice vidékén és Zaklicyntől északkeletre az oroszoknak tegnap és a múlt éjszakán át is folytatott heves támadásait mindenütt visszautasították. A Nida mentén nyugalom volt, tovább északra a szövetségesek támadása előrehalad. Przemysl előtt megállapították, hogy az orosz járőrök osztrák-magyar egyenruhát viseltek. Ellenséges tisztek és legénység, akik ezzel a meg nem engedett hadicsellel élnek nem igényelhetik a nemzetközi egyezménynek és hadiszokásoknak kedvezményeit. A Balkán hadszíntéren a nyugalom tovább tart. Trebinje-től keletre tüzérségünk a montenegróikat több órai tüzérségi harc után visszavonulásra kényszerítették. — HÖFER altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. ______________„SIKLÓS“ HÍREK. Újévre. (R. I.) A boldog újév kívánságának talán sohasem volt olyan igazi jogosultsága, mint mainak, talán a jókívánságok tömegéből megmarad, megragad valami, egyikünkön-másikunkon is. Az újév jókívánságai eddig üres szólamok, formaságok voltak, amelyekbe burkolták az emberek a hideg barátságot, az egyszerű üzleti érdekeket és összeköttetéseket és amellyel formát adtak minden hivatalos és formaságokkal teli érintkezésnek. A k. u. é. k. jótékony fátyol volt eddig, amellyel az emberek a köteles udvariasságot takarták le, hogy egész éven át tovább ne legyenek kötelezve semmire. Ez az üres szólásforma az idén tartalmat kapott Mint annyi minden régen üres jelszó, forma, mondás, ez is megerősödött, megizmosodott, élő kívánsággá lett. Ma, mintha kissé megtisztult volna az emberiség a minden Fővárosi levél. Egy új esztendőt kezdünk el. Máskor az új évbe zajos vigságok között léptünk be, idén kissé tompábban szólt a mulatság nagydobja. Háború van ! Ha Budapestet eddig nagyra becsülte valaki énjéért, egyéniségéért, kedvességéért, annak most még nagyobbra kell becsülni ezt a várost. Annyi öntudat, önbizalom, annyi nyugalom terjed el e város lakói felett, hogy valóban csodálni kell. Ez a léha város, amely talán sohasem tudott komolyan törődni valamivel, most magán hordja egy háborús főváros igazi képét. A szilveszteréjszaka mutatta ezt legjobban. Teli kávéházak, zsúfolt vendéglők, utolsó helyig tömött színházak és mulatóhelyek, jókedvű emberek és boldog párocskák az utcákon és mégis... mégis, mintha sordinot tettek volna a vigasság hegedűjére. Ahova füleltünk a háborúról beszélgettek, ahova néztünk, újságok felett gesztikuláltak mindenfelé az emberek. Nem is mulattak olyan sokan, mint máskor és ha a kávéházak tömve voltak mégis, ez azért történt, mert mindenki kissé tovább üldögélt, mint szokott, hiszen úgy sem szeret most hazamenni, négy fal közé, ahol ránk dőlnek a gondok és szomorúságok. Négy fal közzé nem nagyon szeret járni ma a pesti ember, de künn a nyilvánosság előtt minden ember mintha az ország becsületét képviselné, nyugodt öntudatos arccal néz embertársaira. A mosoly is megjelenik igen sokszor a pesti emberek arcán, de ez a mosoly néha — valljuk be — kissé fanyar szokott lenni. Budapest és Budapest népe a mai időkben mutatta meg, hogy komoly és egy fővároshoz illő viselkedést is tud tanúsítani, ha szükség van rá. Budapest példát adhat a vidéki városoknak, hogy milyen viselkedéssel kell fogadni, milyen gondolatokkal és érzésekkel kell vállalni a háború változó eseményeit. Mindent nyugodtan, csöndesen és önbizalommal várni és bennök megnyugodni. Ha látszik is Budapest arculatján a háború, egy dolog minden bizonnyal hiányzik Budapest arcvonásaiból: a csüggedés. Nem szabad csüggedni, ezt mutatja Budapest, ezt látjuk és ezt kellene meglátnia a magyar vidéknek, amely csüggedni szokott. Fel a fejjel az uj esztendőben! Ezt mutatta Budapest szilveszternek éjszakáján. — Katonák karácsonya. Vadnai Jenőné úrasszony a napokban az alábbi köszönő iratot kapta, melyet oly kéréssel juttatott szerkesztőségünkhöz, hogy annak közzétételével mindazoknak, kik a katonák karácsonyi ajándékára legutóbb Siklóson és a siklósi járásban folytatott gyűjtésben oly kiváló szép eredménnyel közreműködni szívesek voltak, az őket megillető elismerés és köszönet tudomására adassék. A kérelmet szívesen teljesítjük, s adjuk a levelet, 1915 január 2. napos hazugságoktól, mintha több őszinteség költözött volna az emberek lelkébe és mintha a sok kiömlött vér és a földet elárasztó fájdalomtenger eggyé olvasztotta volna az emberi sziveket. Az idei buék-ok sokkal őszintébben, becsületesebben hangzanak és nem is lehet máskép. Annyira együttérez ma mindenki, annyira részes ma mindenki a fájdalmakban és szomorúságokban, hogy szinte el sem tudjuk képzelni hogy valaki hamisan, álszenteskedően és hátsó gondolatokkal fűszerezve osszon szét újévi jókívánságokat. Aki ma buékot kíván, tényleg boldognak akarja látni az új esztendőben azt, akit jókívánságaival megörvendeztet. Ez az őszinteség szinte láthatólag terjed el az egész közéletben, a napi élet minden terrénumán. A nagy háborúnak, a világokat felforgató kataklizmának egyik legelső, nagy és szép eredménye ez. Az emberek a nagy fájdalomban összeforrottak, őszintébbek, igazabbak lettek és ennek az őszinteségnek és igazérzésnek, főleg a háború után lesz még a kedvező, jó eredménye. Remélnünk kell, hogy ez az új esztendő valóban boldogabban virrad ránk, mint az elmúlt év, amikor szorongó félelemmel néztünk a jövő elébe, az új esztendőben — reméljük — már a győzelem nyugalmával fogjuk az elmúlt eseményeket nézni és akkor fogjuk élvezni az igazi, boldog új esztendőt.