Siklós, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-02 / 1. szám

2 rossznak — a mai alakjában is fényes emelkedettségét tapasztaljuk az emberi észnek és a háború viteléhez szükséges produktumoknak. Azok az erőkifejtések, amelyek lelkes emberekben, tehetség al­kotta gépekben, az öldöklés tömegében s mindezen tények soha nem gondolt nagyszerűségében nyilvánultak: a kultú­rának a szülöttei. Ezek is tökéletesedtek, szerveztettek az emberi elme által. Hogy a teremtés ereje az élet átala­kulásának elvét a háború intézményében is érvényesíti, nem lehet ellene emberi szót emelni! Mindenesetre konstatálandó, hogy a teremtés ereje fejlesztette az em­beriség ősállapotának harcát emberekben intézményekben. Úgy látszik, amíg az ember mai formája tiporja a földgolyójá­nak a rögjét, a harcnak a motívumaival is számolnunk kell. A Krisztus utáni 1915-ik esztendő a háborúnak a kultúra által nagyra te­remtett minden öldöklő erejével szakadt a földgolyón nagyon kis helyet elfoglaló nemzetünkre is. Az észben, a jellemben, a fizikumban rejlő nemzeti erők csatáz­nak. És ezek mindegyike a maga nem­zetének képzelt jövő nyugalmáért és nagy­ságáért száll végső erőkifejtésre. Lehetetlen, hogy egy ilyen küzde­lemben a magyar nemzet fölényesen meg ne semmisítse ellenfeleit. Mert az erők, amelyeket harcba bocsájtott, elsőrangúak. Kell, hogy a magyarok Istene bol­dog, nagyon boldog jövőt adjon a nem­zetnek. A háború e heti fontosabb eseményei. December 31. Harc az oroszokkal. Budapest, december 30. Főhadiszállásról jelentik : Kárpátokban csapataink az uzsoki szo­rostól északra támadtak és több magaslatot el­foglaltak. Lupkovi szorostól északra ellentáma­dásunkra oroszok előnyomulását megállítottuk. Tovább nyugatra az ellenség gyengébb erőkkel egyes átjárókat megközelített. Görbéé­től Zaklicyntől északkeletre és Nida alsó folyá­sán orosz támadások súlyos veszteségük mellett összeomlottak. Tomaszovtól keletre és délkelet­re fekvő területen szövetségesek előhaladtak. Balkán hadszíntéren, szerb határon nyugalom van. Montenegróiaknak Artovac mellett fekvő és Trebinje mellett fekvő Lastva ellen intézett éjjeli támadást vissza­vertük. Hofer (Miniszter­­elnökségi sajtóosztály.) Németek harca. Berlin, december 30. Nagy főhadiszállás­ról jelentik nyugati hadszíntéren Neu­porttól dél­keletre fekvő St-George majoros ellen amelyet egy meglepő támadás folytán ki kellett ürítenünk, még folyik a harc. Vihar és felhőszakadások flandriában és észak-franciaországban mindkét fél állásaiban károkat okoztak. Különben arcvo­nal egyéb részein általában nyugalomban telt el, keleti hadszíntéren keletporoszországban orosz hadsereg lovasságát Pilkallenra visszaszorították. Lengyelország Visztula jobbparti részén helyzet változatlan. Visztula nyugati partján támadást Bzura szakasztól keletre folytattuk. Egyébként harcok Rawka szakaszon és attól keletre, vala­mint Morolodznál és ettől délnyugatra tovább tartanak. Külföldi híradások úgy tüntetik fel, mintha Lovinz és Skiernovice nem volnának birtokunkban. E helységeket már több, mint 6 napja elfoglaltuk. Skiernovicze messze arcvona­lunk mögött van. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) 1915 január 1. A nyugati hadszíntér. A tengerparton általában nyugalom volt. Az ellenség tüzérsége a tüzelést Ostende für­dőre irányította és a házak egy részét össze­rombolta anélkül, hogy katonai értelemben vett­­ kárt okozott volna. Reimstől délkeletre az Elger Auberge még általuk történt felrobbantása alkalmával egy egész francia század megsemmisült. A chalonsi tábortól északra ellenünk inté­zett erős francia támadásokat mindenütt vissza­vertük. Az argonneok nyugati részében csapataink több egymás mögött fekvő lövészárok elfoglalá­sával jelentékeny tért nyertek, mi­közijen több, mint 250 franciát elfogtak. Fliret környékén Tónitől északra a fran­ciák támadási kísérletei meghiúsultak. Felső-Elszászban Sennheimtől nyugatra a franciái támadások tüzelésünkben mind össze­omlottak. A franciák birtokában levő Steinbach falunak rendszeren sorra minden egyes házát rommá lőtték. A mi veszteségünk mindazonáltal csekélyek. A keleti hadszíntér. Kelet-Poroszországban és Lengyelország­ban a Visztulától északra fekvő részében a hely­zet változatlan. A bruza mentén és ettől keletre a harc tovább folyik. Rawa tájékán támadásunk előbbre haladt. A Pilica keleti partján a helyzet változatlan. A németek zsákmánya. A Lengyelországban harcoló német csapa­tok a lodzi és lovici harcokkal kapcsolatos ül­dözés során több, mint 56.000 foglyot ejtettek és sok ágyút és gépfegyvert zsákmányoltak. A Lengyelországban nov. 11-én megindult offenzívánk összes zsákmánya tehát ezzel 136000 hadifogolyra, 100-nál több ágyúra és 300-nál több gépfegyverre emelkedett. Legfőbb had­vezetőség. Északi harcaink. A tegnapi napon az oroszok Bukovinában és a Kárpátokban élénkebb tevékenységet fejtet­tek ki. Csapataink, a Szucava folyónál a Cere­­mos­e­ovidékén, tovább nyugatra a Kárpátok gerincén, azután Nagyág völgyében Ökörmező­nél, ahol tegnap az e!!­­égnek egy támadása súlyos veszteségük .A tízíz meghiúsult, végül pedig Latorca legfelső vidékén és az Uzsoki szorostól északra állanak. Ettől a szorostól nyu­gatra az ellenségnek, amely itt az előnyomulást beszüntette egyetlenegy kárpáti átjáró sincs bir­tokában. Gorlice vidékén és Zaklicyntől északkeletre az oroszoknak tegnap és a múlt éjszakán át is folytatott heves támadásait mindenütt visszauta­sították. A Nida mentén nyugalom volt, tovább északra a szövetségesek támadása előrehalad. Przemysl előtt megállapították, hogy az orosz járőrök osztrák-magyar egyenruhát visel­tek. Ellenséges tisztek és legénység, akik ezzel a meg nem engedett hadicsellel élnek nem igé­nyelhetik a nemzetközi egyezménynek és hadi­szokásoknak kedvezményeit. A Balkán hadszíntéren a nyugalom tovább tart. Trebinje-től keletre tüzérségünk a monte­­negróikat több órai tüzérségi harc után vissza­vonulásra kényszerítették. — HÖFER altábor­nagy, a vezérkar főnökének helyettese. ______________„SIKLÓS“ H­ÍREK. Újévre. (R. I.) A boldog újév kívánságának talán sohasem volt olyan igazi jogosultsága, mint mainak, talán a jókívánságok tömegéből meg­marad, megragad valami, egyikünkön-másikun­­kon is. Az újév jó­kívánságai eddig üres szó­lamok, formaságok voltak, amelyekbe burkolták az emberek a hideg barátságot, az egyszerű üz­leti érdekeket és összeköttetéseket és amellyel formát adtak minden hivatalos és formaságok­kal teli érintkezésnek. A k. u. é. k. jótékony fátyol volt eddig, amellyel az emberek a köteles udvariasságot takarták le, hogy egész éven át tovább ne legye­nek kötelezve semmire. Ez az üres szólásforma az idén tartalmat kapott Mint annyi minden régen üres jelszó, forma, mondás, ez is megerősödött, megiz­mosodott, élő kívánsággá lett. Ma, mintha kissé megtisztult volna az emberiség a minden­ Fővárosi levél. Egy új esztendőt kezdünk el. Máskor az új évbe zajos vigságok között léptünk be, idén kissé tompábban szólt a mulatság nagydobja. Háború van ! Ha Budapestet eddig nagyra becsülte valaki énjéért, egyéniségéért, kedvessé­géért, annak most még nagyobbra kell becsül­ni ezt a várost. Annyi öntudat, önbizalom, annyi nyugalom terjed el e város lakói felett, hogy valóban csodálni kell. Ez a léha város, amely talán sohasem tudott komolyan törődni valami­vel, most magán hordja egy háborús főváros igazi képét. A szilveszteréjszaka mutatta ezt legjobban. Teli kávéházak, zsúfolt vendéglők, utolsó helyig tömött színhá­zak és mulatóhelyek, jókedvű em­berek és boldog párocskák az utcákon és mé­gis... mégis, mintha sordinot tettek volna a vigasság hegedűjére. Ahova füleltünk a háborúról beszélgettek, ahova néztünk, újságok felett gesztikuláltak min­denfelé az emberek. Nem is mulattak olyan so­kan, mint máskor és ha a kávéházak tömve voltak mégis, ez azért történt, mert mindenki kissé tovább üldögélt, mint szokott, hiszen úgy sem szeret most hazamenni, négy fal közé, ahol ránk dőlnek a gondok és szomorúságok. Négy fal közzé nem nagyon szeret járni ma a pesti ember, de künn a nyilvánosság előtt minden ember mintha az ország becsületét képviselné, nyugodt öntudatos arccal néz embertársaira. A mosoly is megjelenik igen sokszor a pesti em­berek arcán, de ez a mosoly néha — valljuk be — kissé fanyar szokott lenni. Budapest és Budapest népe a mai időkben mutatta meg, hogy komoly és egy fővároshoz illő viselkedést is tud tanúsítani, ha szükség van rá. Budapest példát adhat a vidéki városoknak, hogy milyen viselkedéssel kell fogadni, milyen gondolatokkal és érzésekkel kell vállalni a há­ború változó eseményeit. Mindent nyugodtan, csöndesen és önbizalommal várni és bennök megnyugodni. Ha látszik is Budapest arculatján a háború, egy dolog minden bizonnyal hiányzik Budapest arcvonásaiból: a csüggedés. Nem szabad csüg­gedni, ezt mutatja­ Budapest, ezt látjuk és ezt kellene meglátnia a magyar vidéknek, amely csüggedni szokott. Fel a fejjel az uj esztendőben! Ezt mutatta Budapest szilveszternek éjszakáján. — Katonák karácsonya. Vadnai Jenőné úrasszony a napokban az alábbi köszönő iratot kapta, melyet oly kéréssel juttatott szerkesztősé­günkhöz, hogy annak közzétételével mindazok­nak, kik a katonák karácsonyi ajándékára leg­utóbb Siklóson és a siklósi járásban folytatott gyűjtésben oly kiváló szép eredménnyel közre­működni szívesek voltak, az őket megillető el­ismerés és köszönet tudomására adassék. A ké­relmet szívesen teljesítjük, s adjuk a levelet, 1915 január 2.­ ­ napos hazugságoktól, mintha több őszinteség­­ költözött volna az emberek lelkébe és mintha­­ a sok kiömlött vér és a földet elárasztó fájda­lomtenger eggyé olvasztotta volna az emberi sziveket. Az idei buék-ok sokkal őszintébben, be­csületesebben hangzanak és nem is lehet más­kép. Annyira együttérez ma mindenki, annyira részes ma mindenki a fájdalmakban és szomo­rúságokban, hogy szinte el sem tudjuk képzelni hogy valaki hamisan, álszenteskedően és hátsó gondolatokkal fűszerezve osszon szét újévi jó­kívánságokat. Aki ma buék­ot kíván, tényleg boldognak akarja látni az új esztendőben azt, akit jókívánságaival megörvendeztet. Ez az őszinteség szinte láthatólag terjed el az egész közéletben, a napi élet minden ter­rénumán. A nagy háborúnak, a világokat felfor­gató kataklizmának egyik legelső, nagy és szép eredménye ez. Az emberek a nagy fájdalomban összeforrottak, őszintébbek, igazabbak lettek és ennek az őszinteségnek és igazérzésnek, főleg a háború után lesz még a kedvező, jó eredménye. Remélnünk kell, hogy ez az új esztendő valóban boldogabban virrad ránk, mint az el­múlt év, amikor szorongó félelemmel néztünk a jövő elébe, az új esztendőben — reméljük — már a győzelem nyugalmával fogjuk az elmúlt eseményeket nézni és akkor fogjuk élvezni az igazi, boldog új esztendőt.

Next