Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1838-08-02 / 62. szám
Mindezen esetekre pedig csak a Bécs és Buda közötti pálya látszik czélszerűnek és a’ birodalom’ főpályájával, melly az adriai tengerhez fog vezettetni, eszközlendő összeköttetésre alkalmasnak, mig a Duna’ bal partján létesítendő vasút’ terve hasonló czélra egészen haszonvehetlen fogna maradni. 8. Katonai tekintetből is a jobb oldali pálya érdemli meg, világos okokból, az elsőséget, minthogy a’ Duna annak védeszközét képezi. 9. "Végre különös tekintet illeti mindazon városokat és helységeket, mellyek Bécs s Buda közt a Duna’ jobb partján feküsznek, kivált Bruckot, Mosonyt és Győrt; mert ezeken keresztül vette eleitől fogva irányát a’ kereskedés, ’s keresetüknek bő forrását képezte. E helyeket úgyis már keményen sújtotta a’ gőzhajózás, és lehetlen megengednie a’ kormánynak, hogy megmaradt kereskedésüknek a’ Duna’bal partjára helyezése által még terhesebb csapás érje. Mindazokból, mik eddig mondattak, következik immár, hogy a Duna’jobb partján Bécstől Budáig vezetendő vasút minden tekintetben jobban megfelel a' status’ és a’ vállalkozók’ érdekeinek, mint a’ bal oldali pálya' terve, melly ha szinte létre jőne is, nem bírná magát a' jobb oldali pálya ’s a’ dunai gőz- és közönséges hajózás ellen fentartani, ’s annak idejében kereset’ hiánya miatt elkerülhetlenül tönkre jutna, mi teljességgel nem lehetne serkentő arra, hogy Magyarországban más vállalatok létesíttessenek, ’s mélyen kellene fájlalni, hogy egy darab földre olly nagy tőkepénzek kétszeresen fordíttattak ok és haszon nélkül, holott azok már egyszeresen is több mint elegendők lettek volna, ’s igy ezáltal a’ vasútépítés Magyarország’ egyéb irányaiban hoszabb időre gátoltatott. [Vége következik.) Szónoklat. Tek. Sáros megye f. é. julius’ 19-én veszté el n. Péchujfalusi Péchy Imre kir. tan. és első alispányában köztiszteletben állott elnökét; elveszté pedig csak annyiban, mennyiben a cs. kir. Felsége kegyelménél fogva, a’ rm. kir. kamara’ tanácsosává,s a’ XVI szepesi koronás szab. város’kir. főigazgatójává neveztetvén, uj hivatásának örömmel engedve, megyénknek díszes ünnepidben feles számmal összegyülekezett rendeitől érzékeny fájdalommal elbúcsúzott. Mit érezett ez alkalommal a’ hátára olvadt megye’ közönsége, tanúsítani fogja e’ beszéd, mellyet Kapivári Kapy István főjegyző úr, ünnepélyes érzelmek közt, fokonkint növekedő megindulás’ szaván ’s az előadásnak értelmes és gördülékeny szabatosságával mondott el. Közlöm e’ beszédet, nem mintha bizonyos politicai elveket rendszeresen fejtene ki, hanem, mert azzal a’ politicai szónoklatban mindekkorig kiegészítetlenül maradott literaturánk’ jelen állapotának tartozom. — Szomorú dolog, hogy hazánkban a’ szabályosságra, mi egyedül adhat a’ beszédnek igaz és kiszámolt hatást, ’s egyedül teheti a’ művet becsében tartékonnyá, polgári szónokaink olly felette keveset ügyelnek. E’ hiánynak többek közt egyik főoka, hogy nem örömest halljuk a' szónokot, ki készülve vagy, mint mondani szoktuk, papirosból beszél; hanem készek vagyunk, az eszméiket kifejezni erőködők’ logicátlan férezeletét, valóságos kínszenvedések és kételmek közt, egész végig kihallgatni; pedig Cicero mondotta: „Orator praeparet se diclurus.“ Az említett beszéd szorul szóra így hangzik: „Nagyságos királyi Tanácsos és első Alispányr! Tekintetes Karok és Rendek ! Midőn rendkívüli viharok vagy a' kérlelhetlen halál ragadja el a’ bölcs kormányozót, fekete ruhát ölt a hajóssereg, s az elragadottnak emlékezetét számtalan évekig szivében gyászolja; de midőn egy köztiszteletben álló elölülőt fejedelmi méltánylat szerencsésebb polgári fekvéssel jutalmaz: ki titkolná el az őszinte örömet, melly kedveltünk iránt csak úgy nyilatkozik teljes mértékben, ha annak boldogulását mindenkor szinetlen kebellel óhajtottuk?“ „Igenis örvendünk, nagyságos Tram! Mert jutalmaztatva szemléljük érdemidet; mert a’ gondviselés, mint mindenben, itt is igazságos vala; mert törekvéseid hatás nélkül, küzdéseid süket, hű kebled elégtétel, reményeid teljesülét, óhajtásaid foganat ’s imádságid meghallgattatás nélkül nem maradtak ; ’s mert boldogulva szemlélnünk azokat, kik tiszteletünket viszonyzással, barátságunkat méltánylattal, bizodalmainkat pedig számtalan kegy mutatásokkal aratták, habár vesztegségünkkel is, olly óhajtott mint érzékeny örömre fakasztó boldogság!“ ,, S mégis, tek. KK. és KR., ez őszinte örvendezés közt is, ha festenem kellene lelkünk’ állapotját, azt egy csendes alkonyhoz lelném hasonlónak, midőn, mig a’másoknak kelendő nap láthatárunktól búcsút vészén, egünknek egy részét észrevehető setétség, mezeinket lágymelegen permetező harmat borítja. —Avvagy illik e, a’ háládat’ fájdalmát igazságtalanul eltitkolnunk ? Illik e ellentállnunk a’ pillanat’ komoly ösztönének, melly örömeinket a’ méltó szerencsén, midőn ő nagysága’ halmos érdemeit elünkbe állítjuk, érzékenyen fájó könyek nélkül, kinyilatkoztatnunk nem engedi? Én műszere leszek a’ t. KK. és RR. érzelmének; igen gyarló tolmács ez ellágyulásnak meleg órájában; mert hallom a' kötelesség’ szavát, a' szót, melly bennünket hálás búcsúra int; ’s a’ szót, mellynek komoly intésére sebes habzásba jön a’ vér szivem alatt!“ — ,,T. KK. és RR.! Fának a’ gyümölcs, férfiiúnak érdem becsmértéke, mellynél fogva minél nagyobbszerűk az érdemek, mellyek a’ férjfiú’ elváltával nálunk örök emlékül maradnak, annál vérezőbb a' fájdalom is , melly ezen érdemek’ bajnokát távolba kiséri. — Ő nagysága ifjúsága' küszöbétől fogva a’ KK. és RR. bizalmának huszonkilencz nehéz éveken keresztül szakadatlanul és legméltóbb részese volt;s ezen évek alatt, mellyek nagy és szövevényes dolgok érdekében gazdagok valanak, mit nem érdemelhetett mi tőlünk? Tekintsük csak hiv szolgálatának csupán utolsó hat éveit, mellyeket mint igazságos bíró, mint született elnök és mint alkotmányszerű szabadságot tisztelő hazapolgár, egy küzdéssel és veszéllyel teljes időszakban, hatékony törekvés között vívott át. Ezen utolsó hat évek azok közül voltak, mellyekben egy erkölcsi testet kormányozni, összehangoztatni a' nemzet' és fejedelem’ érdekeit, ’s bölcsen mérsékelni a’ neki melegült keblek' szenvedelmét — olly nagyszerű, mint majdnem kivihetetlen feladat volt. ’S mégis, nemde ő nagysága vala ki a’ tiszteletes régiség által megszentelt alkotmányt szeplőtelenségben fentartani, elnöki kötelességei’ legfontosabbjának vallotta? nem de ő nagysága vala, ki a’ nemzetiség’ és az avval kapcsolatban álló izraz hazafiság’ előmozdítása nézetéből, nemzeti nyelvünk virágzását határozat által is biztosító , s annak hatalmával e szent teremben minden közérdeket ollyan meleg mint törvényes hazafiúsággal pártola? ’s nemde a nagysága vala, ki minden jutálmát az e’ megye’ javában való részvétben helyezvén, feláldozta kötelességének nyugalmát, a’ közjónak könnyebbségét és gyönyörűségét, ’s hogy bizodalmunkat végtelen mértékben bírhassa, szükség”esetében feláldozta volna életét is? Azonban miért enlítem mindezeket? midőn sem én arra képes nem vagyok, hogy a nagysága’ mindenszerű érdemeit méltólag kiemeljem, sem a RK. és RR nem kétlik azokat, sem e’ felett a valódi érdem, hogy igaz fényében szemléltessék, a’ mi nagyító üvegeinkre nem