Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-08-02 / 62. szám

Mindezen esetekre pedig csak a Bécs és Buda közötti pá­lya látszik czélszerűnek és a’ birodalom’ főpályájával, melly az adriai tengerhez fog vezettetni, eszközlendő összeköttetésre al­kalmasnak, mig a Duna’ bal partján létesítendő vasút’ terve ha­sonló czélra egészen haszonvehetlen fogna maradni. 8. Katonai tekintetből is a jobb oldali pálya érdemli meg, világos okokból, az elsőséget, minthogy a’ Duna annak védesz­­közét képezi. 9. "V­égre különös tekintet illeti mindazon városokat és hely­ségeket, mellyek Bécs s Buda közt a Duna’ jobb partján fe­­küsznek, kivált Bruckot, Mosonyt és Győrt; mert ezeken ke­resztül vette eleitől fogva irányát a’ kereskedés, ’s keresetük­nek bő forrását képezte. E helyeket úgyis már keményen súj­totta a’ gőzhajózás, és lehetlen megengednie a’ kormánynak, hogy megmaradt kereskedésüknek a’ Duna’bal partjára helyezése által még terhesebb csapás érje. Mindazokból, mik eddig mondattak, következik immár, hogy a Duna’jobb partján Bécstől Budáig vezetendő vasút minden te­kintetben jobban megfelel a' status’ és a’ vállalkozók’ érdekeinek, mint a’ bal oldali pálya' terve, melly ha szinte létre jőne is, nem bírná magát a' jobb oldali pálya ’s a’ dunai gőz- és közönséges hajózás ellen fentartani, ’s annak idejében kereset’ hiánya miatt elkerülhetlenül tönkre jutna, mi teljességgel nem lehetne ser­kentő arra, hogy Magyarországban más vállalatok létesíttesse­­nek, ’s mélyen kellene fájlalni, hogy egy darab földre olly nagy tőkepénzek kétszeresen fordíttattak ok és haszon nélkül, ho­lott azok már egyszeresen is több mint elegendők lettek volna, ’s igy ezáltal a’ vasútépítés Magyarország’ egyéb irányaiban ho­­szabb időre gátoltatott. [Vége következik.) Szónoklat. Tek. Sáros megye f. é. julius’ 19-én veszté el n. Péchuj­­falusi Pé­chy Imre kir. tan. és első alispányában köztiszteletben állott elnökét; elveszté pedig csak annyiban, mennyiben a cs. kir. Felsége­ kegyelménél fogva, a’ rm. kir. kamara’ tanácso­sává,­­s a’ XVI szepesi koronás szab. város’kir. főigazgatójává neveztetvén, uj hivatásának örömmel engedve, megyénknek díszes ünnepidben feles számmal összegy­ülekezett rendeitől ér­zékeny fájdalommal elbúcsúzott. Mit érezett ez alkalommal a’ hátára olvadt megye’ közönsége, tanúsítani fogja e’ beszéd, mellyet Kapivári Kapy István főjegyző úr, ünnepélyes érzelmek közt, fokonkint növekedő megindulás’ szaván ’s az előadásnak értelmes és gördülékeny szabatosságával mondott el. Közlöm e’ beszédet, nem mintha bizonyos politicai elveket rendszeresen fejtene ki, hanem, mert azzal a’ politicai szónoklatban mindek­­korig kiegészítetlenül maradott literaturánk’ jelen állapotának tartozom. — Szomorú dolog, hogy hazánkban a’ szabályos­ságra, mi egy­edül adhat a’ beszédnek igaz és kiszámolt hatást, ’s egyedül teheti a’ művet becsében tartékonnyá, polgári szó­nokaink olly felette keveset ügyelnek. E’ hiánynak többek közt egyik főoka, hogy nem örömest halljuk a' szónokot, ki ké­szülve vagy, mint mondani szoktuk, papirosból beszél; ha­nem készek vagyunk, az eszméiket kifejezni erőködők’ logicát­­lan férezeletét, valóságos kínszenvedések és kételmek közt, egész végig kihallgatni; pedig Cicero mondotta: „Orator prae­­paret se diclurus.“ Az említett beszéd szorul szóra így hangzik: „Nagyságos királyi Tanácsos és első Alispány­­­r! Tekinte­tes Karok és Rendek ! Midőn rendkívüli viharok vagy a' kérlelhet­­len halál ragadja el a’ bölcs kormányozót, fekete ruhát ölt a hajós­sereg, s az elragadottnak emlékezetét számtalan évekig szivé­ben gyászolja; de midőn egy köz­tiszteletben álló elölülőt feje­delmi méltánylat szerencsésebb polgári fekvéssel jutalmaz: ki titkolná el az őszinte örömet, melly kedveltünk iránt csak úgy nyilatkozik teljes mértékben, ha annak boldogulását mindenkor szinetlen kebellel óhajtottuk?“ „Igenis örvendünk, nagyságos Tram! Mert jutalmaztatva szemléljük érdemidet; mert a’ gondviselés, mint mindenben, itt is igazságos vala; mert törekvéseid hatás nélkül, küzdéseid süket, hű kebled elégtétel, reményeid teljesülét, óhajtásaid fo­ganat ’s imádságid meghallgattatás nélkül nem maradtak ; ’s mert boldogulva szemlélnünk azokat, kik tiszteletünket viszonyzással, barátságunkat méltánylattal, bizodalmainkat pedig számtalan kegy mutatásokkal aratták, habár vesztegségünkkel is, olly óhaj­tott mint érzékeny örömre fakasztó boldogság!“ ,, S mégis, tek. KK. és KR., ez őszinte örvendezés közt is, ha festenem kellene lelkünk’ állapotját, azt egy csendes alkonyhoz lelném hasonlónak, midőn, mig a’másoknak kelendő nap láthatárunktól búcsút vészén, egünknek egy részét észre­vehető setétség, mezeinket lágymelegen permetező harmat borítja. —Avvagy illik e, a’ háládat’ fájdalmát igazságtalanul el­titkolnunk ? Illik e ellentállnunk a’ pillanat’ komoly ösztönének, melly örömeinket a’ méltó szerencsén, midőn ő nagysága’ halmos érdemeit elünkbe állítjuk, érzékenyen fájó könyek nélkül, ki­nyilatkoztatnunk nem engedi? Én műszere leszek a’ t. KK. és RR. érzelmének; igen gyarló tolmács ez ellágyulásnak meleg órájában; mert hallom a' kötelesség’ szavát, a' szót, melly bennünket hálás búcsúra int; ’s a’ szót, mellynek komoly inté­sére sebes habzásba jön a’ vér szivem alatt!“ — ,,T. KK. és RR.! Fának a’ gyümölcs, férfiiúnak érdem becsmértéke, mellynél fogva minél nagyobbszerűk az érdemek, mellyek a’ férjfiú’ elváltával nálunk örök emlékül maradnak, annál vérezőbb a' fájdalom is , melly ezen érdemek’ bajnokát távolba kiséri. — Ő nagysága ifjúsága' küszöbétől fogva a’ KK. és RR. bizalmának huszonkilencz nehéz éveken keresztül szakadatlanul és legméltóbb részese volt;­­s ezen évek alatt, mellyek nagy és szövevényes dolgok­ érdekében gazdagok valanak, mit nem ér­demelhetett mi tőlünk? Tekintsük csak hiv szolgálatának csupán utolsó hat éveit, mellyeket mint igazságos bíró, mint született elnök és mint alkotmányszerű szabadságot tisztelő hazapolgár, egy küzdéssel és veszéllyel teljes időszakban, hatékony törekvés között vívott át. Ezen utolsó hat évek azok közül voltak, melly­ek­­ben egy erkölcsi testet kormányozni, összehangoztatni a' nemzet' és fejedelem’ érdekeit, ’s bölcsen mérsékelni a’ neki melegült keblek' szenvedelmét — olly nagyszerű, mint majdnem kivihe­tetlen feladat volt. ’S mégis, nemde ő nagysága vala­ ki a’ tiszte­­letes régiség által megszentelt alkotmányt szeplőtelenségben fentartani, elnöki kötelességei’ legfontosabbjának vallotta? nem de ő nagysága vala, ki a’ nemzetiség’ és az avval kapcsolatban álló izraz hazafiság’ előmozdítása nézetéből, nemzeti nyelvünk virágzását határozat által is biztosító , s annak hatalmával e szent teremben minden közérdeket ollyan meleg mint törvényes ha­zafiúsággal pártola? ’s nemde a nagysága vala, ki minden jutál­mát az­ e’ megye’ javában való részvétben helyezvén, feláldozta kötelességének nyugalmát, a’ közjónak könnyebbségét és gyö­nyörűségét, ’s hogy bizodalmunkat végtelen mértékben bírhassa, szükség”esetében feláldozta volna életét is? Azonban miért en­­lítem mindezeket? midőn sem én arra képes nem vagyok, hogy a nagysága’ mindenszerű érdemeit méltólag kiemeljem, sem a RK. és RR­ nem kétlik azokat, sem e’ felett a valódi érdem, hogy igaz fényében szemléltessék, a’ mi nagyító üvegeinkre nem

Next