Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-01-14 / 4. szám
27 szakasztására, holott egy tudományos társaságnak nem az a' czélja, hogy tanítson (?), hanem hogy a' tanítottat magasb tudományi szempontból és körben vizsgálatra vegye, ’s az alapost és kiváltképen dicséretreméltót ajánlja, jelölje ki. Mi a' nyelv' hová hamarabbi elterjesztését, közhasználatúvá tételét illeti, ebben sokkal többet tehetnek, sikeresebben munkálkodhatnak a folyóiratok és hírlapok, mint a’ mellyek egy száraz és sokra nézve már csak ezért is elijesztő, szigorúan tudományos értekezés helyett, játszva és mulatva, folyton folyvást ezereknek adnak oktatást és százaknak alkalmat, magokat a’ tudományos pályára előrekészíteni ’s tehetségüket megkísérteni. Végre az olly ritkán és nehezen elnyerhető acailemiai .Jutalom’ helyett, ezeknél a’ tehetség naponkint sőt óránkint keresetet találhat. Mindez olly világos és szent igaz, hogy bővebb bizonyítgatása nem szükséges. Próbáljunk csak akármelly nyelven, mellyet terjeszteni akarunk, kecsegtető hírlapokat, képes tárakat, jól szerkesztett folyóiratokat árasztani el a’ népben, úgy hogy kecsök előtt szemeit senki be ne hunyhassa, ’s csakhamar csodát fogunk tapasztalni. Eleinte ugyan, meglehet, csak a' képek után fognak nyúlni ’s ezek' kedvéért lesni a' posta’ jövetelét; de majd az olvasgatásra , a’ lapok’ átfutására s végre azok’ megértésére is jövend a' sor. Magam is igy édesedtem néhány évvel ezelőtt a’ gyakorlat’ hiánya miatt szinte elfelejtett anyai nyelvhez vissza, gyermekeim is igy kedvelték meg azt ’s buzdultak annak tanulására, úgy hogy most házamnál a’ magyarnál egyéb szót ritkaság hallani. Ila tehát e’ szerint be van bizonyítva, hogy a' magyar nyelvnek nem csak gyakorlatára, hanem legelső megkedvelésére ’s igy ábéczéjének megtanulására nézve is felette fontos és tanácsos, hogy akárki, ’s igy a’ tömegek is, magyar hírlapokat olvassanak és könnyű szerrel olvashassanak; továbbá, ha igaz sőt mathematice bizonyos és kimutatható, hogy a’ magyarországi szlávok minden elágazásaikban, ezen iskolának nem csak örömest alávetik magokat, hanem a’ magyar literaturát aránylag nagyobb mértékben is gyámolítják mint magok a’ született magyarok — minek egyik jelensége már az is, hogy szláv vármegyéink mindent elkövetnek a’ végre, hogy minden nyilványos vitatkozásoknál és végzéseknél egyedül a’ magyar nyelv használtassék — végre, ha tett dolog az, hogy a’ magyar tudományos folyóiratok egyik a' másik után elenyészni sietnek a’ született magyarok’ legnagyobb részének hidegsége miatt, kik közül t. i. e0.COD-re esik egy hírlapi ’s folyóirati előfizető: *) akkor a' legfőbb ideje, sürgetve hívnunk fel mindazokat, kik az egyetlen nemzeti szózatnak igaz és hű baráti, hogy egy részről ugyan a’ ránk őseinkről legszentebb kincsül hagyott, keleti származatú, eredeti nyelvet**) a’ mármár hanyatló magyar hírlapok’ és folyóiratok’ buzgóbb gyámolításával ébresszék ’s ápolják, más részről pedig, ugyanannak az olly számos szláv lakosság közötti elterjesztése végett, az angol bibliatársaságok példájára, egy szláv magyarosító egyesületet alkossanak, mellynek legközelebbi czélja és működése lenne, egy oktatva-mulató magyar hetilapnak íratása ’s a’ szegényebb sorsú szláv népesség közötti ingyen kiosztása. B., dec. 30. 1838. Báró Pongrácz Pál. *) A’magyar folyóiratoknak legalább 6000 előfizetői vannak. Ha tehát meg is engedjük, hogy a’ M. Minervánál előadott arány minden más magyar lapnál divatoz, — mit legalább lapjainknál a’ magyar vidékekre nézve kedvezőbben találunk — mégis 4000 maradna, s ezen szám a’ tisztelt beküldő úr’ állítása szerint 50,000-el sokszorozva, nem kevesebb mint kétszáz millió lakost adna honunk’ e’ vidékeire, kik, annak minden termékenysége mellett is, vajmi nehezen táplálnák magokat. A’ szerk. **) Őseink’ keleti hazájáról ’s nyelvünk’ ottani maradványairól méltó megolvasni a’ Minerva’ 1825diki folyamában bizonyos Nagylaki Jaksics Gergely’ tudósítását, ki 1804 ben beutazta Kis-Tatárországot, Szibériát, Arkangelt, Kamcsatkát ’s a’ Caucasus’ vidékeit, és ki ez utóbbi hegység’ bérczei közt egy fejedelemre talált, ki őt illy szókkal fogadta: 1.Hit honnand ? hova? mi veegre atyafiak ? Ültetek leü a’ czafrangos padokra, szabad a’ szodás, nincs miteul tartaniotoku’ szókra a’ jámbor Jaksics, mint iratik, egészen elámult, hogyan is nem illy messze földön hallani anyai szózatát! — Társa azonban, egy, Pétervárban megtelepedett, Orlay nevű magyar, megszólamlott helyette , mire a’ fejedelem igy válaszolt: „Naapnyuogotrod je vesz, tedees eecseem, beszedeud valia“; és ismét: „Ki veele, mihovan a' titok, nosza rajta. Visszatekintés az „Athenaeum miatti zajgások“-ra. Levéltöredék. November 12. 1SS8. Kívánod tudni véleményemet a’Figyelmezőnek v Athenaemi miatti zajgások“ czímű czikkelyéről. Nem tudom, mikint tehessek eleget kivánatodnak, mert ha röviden azt mondom, hogy maga ez a’ czikkely a’ legalaptalanabb és legüresebb zajgás minden zajgások között, úgy, lehet, hogy mondásomat igen kevésnek vagy épen semminek fogod állítani; ha pedig a’ tárgyra részletesen kiereszkedem, tartanom kell tőle, hogy véleményem’ előadása, nekem ’s neked egyiránt unalmunkra, felette sokra talál terjedni, mert e’ czikkelyben annyi mindenféle van minden rend és összefüggés nélkül egybehalmozva, hogy az ember nem tudná, hol kezdje, hol végezze, mint magok e’ czikkely’ írói nem tudják*). Ha valaha volt kétségbeesett ügy, ezt minden bizonnyal annak mondhatni; ’s nagyon helyesen hasonlitá Csaló ur e’ triceps redactiót három tábori őrszemhez , melly az ellenséges bomba’ beetével é s szétpattanásával nem tudja ijedtében , a’ réseket foltozgassa e, vagy a’ feléje rohanó ellenséget földdel és sárral dobálja? Jól érzik ők, hogy factumok ellen harczolni, bizonyos bukás , de érzik a’ végső veszélyt is, ’s igy legelőbb is a’ világos factumokat akarják meghamisítani, ’s azután a' meghamisítást az ellenfél' nyakába tolni. Tagadják ők , hogy azon úgynevezett Athenaeum miatti zajgások, a’ Kritikai Lapok’ kíméletlen sértései által okozott reactionak folytonos következményei volnának, holott ezt maga az Athenaeum’ létezése kétségen túl helyezi. Mikor és miért támadt ez a’ hírlap ? Akkor és azért, mikor a’ Kriticai Lapok méltatlan tiprásai ellen nem csupán egyesek tevének többé szót, hanem némi tekintetben oppositionalis hírlapok is támadtak a' Rajzolatokban és Szemlélőben, annyival inkább, mivel ez a’ párt az academiában is megfészkelvén magát, folyvást űze ott is pártoskodásait. Ekkor tehát láták a’ nagy hősök, hogy bármilly szelidíthetetlenek legyenek is durva csapkodásaikban, mindazáltal folyton-folyó hírlapoknak egy vagy két év alatt nagy nehezen összeférczelt füzetkékkel ellenük állni lehetetlen, ’s igy — hozzájárulván a’ pénzspeculatió is, mivel most csak az ellenes hírlapok’ kiadóit vádolják— a terv elkészült : hírlapokat hírlapok mi fekszik szivenden, légy ember.“ Erre Jaksics felszólalt ’s elmondá, hogy a’ duna-tisza-melléki magyarok’ egyike ’s elődei’ székét jött felkeresni; mire a’ fejedelem ezeket válaszolj: f,,Jool tudom, eecseem, hol tennen szaalastok ; de itt hazaatok ; mak is sok vaaltozaast eertünk, sok keuzteunk a’ piribek ees martaloocz. De aall feuggetlenseegeunk; segeet meeg ama Jebcova, a’ Madjarok Estene. Haat neekteuk mi bajotok ? hozzaank feuleenk maar nem is tartatok. Leumendjen a nap, meg feul jeun ; kimentek enkeink, agg apaaink ; bujdostak, de el is fodjtak ! haat van ce meeg valaki keuzteutek, ki emberéül tudna szoplani*4 ’stb. ’stb. -j-) P-j-) Későbbi, teljes hitelű utazók, névszerint nagyhírű földink Körösi Csoma Sándor ski jelenleg Londonban az indiai museum’custosa), e’meséket valódi értékekre már rég visszahelyezték. A’szerk. *) Most épen a’ 35 — 38. számok vannak előttem. 28