Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-09-19 / 75. szám
595 596 lyuk, hiányok, erdei rendetlenségek és tönkrejutások, sőt hirtelenségek is honunkban az erdei gazdaságra nézve becsúszván uralkodnak. Minthogy illy körülmények és szomorítások mellett ott ’s akkor lehet elmelélekbeli minden értelem, tudomány és tanusági kiterjedés is, hol és ha erő , a’ körhöz, ’s a’ hivatalhoz illő hatalom , megbizottság , különzés ’s a’ szolgálati köteleségnek valódi változhatatlan lépcsője megállapítva nincsen. Minekelőtte tehát akárki is a’ végett nyúlt volna tollához, hogy annak folyása által, vagy egy nemes megyének, vagy egész Magyarhonnak az általánosan tartatni szokott erdei művelés, javítások, az erdők’ rendje, az évi esendőségek’ vagy pagonyok’ rendes vágása’, czélirányos fentartása’ és kezeltetése’ tekintetében dicséretes közrebocsátást tenne, szükséges lett volna a’ fenebb előszámlált hiányokról és rendetlenségekről is emlékezni, irántok felvilágosítást ’s véleményt adni. — Erdők’ fentartását, rendszeres erdészeti elveket, erdők’jövedelmezését és kezeltetését, általános culturát, szóval rendbeszedett erdei-gazdaságot csak Porosz-, Cseh-, Morva- és Szászországban lehet találni, nálunk azonban az általam felhozott hiányok miatt és okoknál fogva sehol sem lelünk, mit én, nyert csekély tapasztalásaimnál fogva, értekezésemben bővebben is megmutatni óhajtok. Terjesszük ez okoknál fogva az ellenkező és a’ gyakorlatban lévő hiányoknak térképét szemeink elé, fessük azt egyedül azon színekkel, mellyeket eddig is a’ világ’ bölcsei arra használni el nem mulasztottak; lépjünk a’ tehetség’ és a’ műveltebb nemzetek’ birodalmába, csak akkor fogjuk látni és tapasztalhatni, hogy a’ külországi erdőségeket a’ magyarhoniakhoz képest nem lehet e angolkerteknek és mulatóhelyeknek tekinteni. — Mi tehát, édes honunk’ áldott földén, mindaddig, miglen az alább felhozandó hiányok, akadályok elhárítva, jobb rend, szükséges elvezet az erdőkre nézve behozva ’s elfogadva nem leend, megállapított ’s valóban várható erdei jövedelmezésre, jó tiszta és csinos gazdaságra nem számolhatunk. — Állított akadályainkhoz ezek tartoznak: 1) Hogy még több nemes megyékben az erdőség fölösleges, a’ helybeli fogyasztás pedig kevés, az erdők’ nagy mennyiségéhez képest alig van emperialis hely; folyamok, vasutak, gőzhajók és kocsik, fekvő erdőségek’ kezeltetésére nézve nincsenek. 2) Az urasági erdőségek, jobbadán a’ hol nem fölöslegesek is, még a’ jobbágyokkal, és adózókkal közösek, több helyeken pedig felmérve, felosztva, és az erdészeti elv szerint rendezve nincsenek. 3) A’ jobbágyságnak törvényesen és ingyen járandó tüzelő- és épületi fája iránt még ekkoráig semmi bizonyos sincs meghatározva, annál sem több sem kevesebb adás nem állapíttatott meg, hanem határozatlan magyarázatu szokás áll fen; ’s ez is — mit már a’ második pontban érinteni el nem felejtettem — nem az erdei jó rend szerint állapíttatott vágásokból, hanem csak az általános erdőségből, még pedig sok helyeken minden héten két fájozó napokra szorítva bizonytalan és fölösleges mennyiség által elégíttetik ki, ’s így ezen fenálló szabadság szerint minden egy egész telkes jobbágy, a’ kinek minden héten két tájézási nap engedtetett, ha ereje vagyon, egész éven át 104 szekér tűzifánál bizonnyal többet takaríthat el; — Így tehát, ha egy városnak vagy helységnek csak 80 adózó lelkei, ehhez aránylag 90 házas zsellérjei volnának, kiviláglik, hogy ide nem értvén még az épületi, különbféle kocsi- és eke-szerszámokra szükséges fájókat, minthogy ezeket is földesuraktól ingyen követelik, 80 egész telkes és 90 házas zsellérek kiterjedésével biró városnak vagy helységnek egyedül, csak minden napra egyegy szekér szabadságot számítva (minthogy a’ zsellérek is egyforma tájézási joggal bírnak), 12.680 szekér vagyis 3.170 öl tüzifa kívántatik. 4) Honunkban még e’ mai napig is léteznek olly szomorú szerződések, hogy a’ birtokos földesúr, jobbágyainak, ha lakóhatárában erdőség nem volna is, „ez a’ hol gyakorlatban lévén ’s az úrbéri adózókat is érdekelvén“, azt más határaiból is ingyen adni köteles. Emlékezem igaz, hogy Simon Flórent ur Trubényi József urnak ugyan a’ honi erdők’ pusztulása ’s tönkrejutása iránt egybefoglalt észrevételeit és felvilágosításait magyarra fordítva 1833- dik évben a’ Társalkodó’ 39. és 40dik számaiban közrebocsátotta, valóban figyelemreméltókat hozván fel; de ha csak a’ javaslati erdészeti intézeteknek ennek utáni felállításához ’s némelly erdőtulajdonosok által eddig tartatni szokott erdők’ rendjéhez ragaszkodik a’ Magyarhon, azon esetben nem csak a’ l. Arad ’s más megyei, hanem még a’ bakonyi és tótországi erdőség, de különösen az osztályos családok, sírva fognak az erdészek’ és vadászok’ gondatlan ’s tudatlansága ellen kifakadni, kik egyébiránt, kezeik kötve lévén, csak csekély jót vagy hasznost tehetőnek e’ részben. A’ mi pedig a’ kevert erdőségeket azaz a’ kemény állványokkal vegyített lágy fákat illeti, arra csekély belátásom ’s tapasztalásaimnál fogva értesítésül rövideden csak azt adhatom, hogy én azoknak már a’ legelő’ elrontása és azon különös természeti tulajdonságuk miatt is, hogy töveikről nem hajtanak, ’s mindenkor magról, vagy előtilosok által, elég bajosan tartatnak fen , soha pártfogójuk nem lehetek, hanem inkább, hol már ezen hasznos pinus félék is neveltetni kivágatnának, egészen külön, még pedig olly földtereken, hol a’ kemény fanemek, a’ földnek roszasága miatt, vagy nehezen, vagy pedig épen nem is tenyészhetnének, olly nemű tiszta lágy erdei állványokat vettetni ezéliányos volna. Én ugyan az erdők’ és növendék faállványok fentartása ’s a’ vágások’ kezeltetése iránti észrevett hiányoknak előadását német nyelven kiadni, talán több tehetséggel bírtam volna, de eszembejutott az, hogy Magyarhonunknak 183?/6 évben Pozsonyban tartatott országgyűlésében újabban hozott kegyes törvényeinknek 3-dik czikkelyében a’ magyarosodási parancs, még pedig V. Ferdinand legkegyelmesb apostoli Felséges Királyunk’ megerősítése alatt , foglalva lévén, azt általhágni véteknek tartván, nem bátorokodtam; ezen tekintetből bocsánatot fog a’ tisztelt olvasó nékem nyújtani abban, hogy ha e’ részben valódi tapasztalásom ’s csekély ebbeli tehetségem szerint magamat magyar nyelven elegendő értelmesen kimerítve a’ tárgyra nézve kimagyarázni nem voltam elégséges. — Azonban keblemnek érzeteit, ismereteimet, csekély ebbeli tapasztalásaimmal együtt, szivemből egybekapcsolva, csak egyedül a’ pusztult erdők’ helyrehozhatására fogom az édes hon’, nemzetem a’ jövendőség’ és uraságom’ javára ennekutána is áldozni, ’s legnagyobb jutalmamnak ismerendem , ha észrevételeim ’s felvilágosításaira csak legkisebb tekintetben is figyelmet ’s méltatást nyerhetni szerencsések voltának. Raab Antal, a’ veszprémi püspökséghez tartozó karáéi uradalmi erdötiszt. Anticiusariusi Levelek. Litteráti Nemes Sámueltól. II. Fettau, julius’ lükén 1839. Tekintetes Tábabiró Ur! R.-nek Újvidékről küldött levelemben nem mulasztottam el t. uraságodat tisztelni ’s tudósítani hollétemről. Pozseganie-