Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-03-28 / 25. szám

95. szám. Második esztendei folyamat 1839. Martins’ i­ stít nyertetek a’ lázadással? CQ u’avez yous gagné á la revolution?) E’ czím alatt a’ Gazette de France egy nevezetes czikkhelyt közöl, melly Francziaország’ állapotjára igen komor világot vet. Először is azon részok számláltatnak föl benne, miket a’ júliusi revolutio az országra hozott. A’ statusköltségek egy harmadrész­szel szaporodtak, ’s azon tizenegyszáz millióért, mellyek éven­­kint a’ fiscus’ szekrényibe folynak, belül nincs béke, kívül a’­ dolgok’ állapotja méltóság nélküli, kétes és habozó, a’ restauratio’ szabadságai megcsonkítvák a’ septemberi törvények által. Az or­szág’ terheinek szaporodása mellett a’ revolutio mind elnyelte a’ rendkívüli segélyforrásokat. Elpazarol­tattak az status vagyonok, az erdők, a’ restauratio által felhalmozott megtakarított pénzek. Az adók olly magasra emeltettek, hogy már fölebb vitetniük nem le­het. Háború’ esetében tehát az adók által nem födöztethetnének a’ költségek, hanem kölcsönözéshez kellene folyamodni. I­g­y de akkor a’ hitel csökkenni fogna, ’s a’ kölcsönök csupán nem ked­vező , az országra nézve ártalmas föltételek alatt jöhetnének lét­re. — „Ha tehát — folytatja a’ Gazette — Francziaország épen semmit sem nyert a’ liberalismus’ diadalmával, kérdjük, van ta­lán mégis legalább egy párt, valamelly ember, ki a’ revolutióból hasznot húzott? Kezdjük felülről, a’ fejedelemtől, kit a’trónra ültettek. Talán ez a’ revolutio’ haszonvevője (beneficiant) ? Tud­juk, minő volt élete 1830 előtt, ’s mivé lett ma. Nyugalma szét­­válva, politicai rendszere kárhoztatva, javai, élete veszéllyel fenyegetve — ez sorsa 9 év óta azon fér­finak, kit 1830 augus­­tus’ ike királyi czímmel ruházott fel. A’ revolutio uzsorával ad­ja el rettenetes kegyét. Szomorú és szörnyű olvasni ama’ jegy­zékét a’ jótéteményeknek, melly zenebonával, álmatlan éjekkel kezdődik, és gyilkolási merényekkel végződik. Félhetett­e a’ re­volutio előtt ama’ fejedelem illyesmitől a’ pártok’ részéről ? Tegyük e’ helyzethez a’ ministeri crisiseket, a’ kamara’ fenhéjazásit, melly valósággal kormányozni akar, ’s neki (a fejedelemnek) csak a’ hatalomnak amaz udvariságát, az úgynevezett „uralko­dást” engedni; személyes munkássága száz hírlapban, beszéd­ben és röpiratban megtámadva, hatalma és személye a partok­nak czivódás’ tárgyául szolgálván — minő­letel! Ha már most ama’ boldog, bonillán időkre emlékeznek, mellyeket a’ neuillyi hűs parkárnyék alatt éltek le! Mint királyi vérből származott her­­czeg, tömérdek vagyon’ birtokosa, számos családtól környezve, szoros barátságban egyesülve a’ ház’ idősb ágával, melly már an­nak elsőszülött fia ’s a’ trónörökös’ nővére közötti összeköttetésről is gondolkozik; ama’ minden reményektől körülvett nyugalomban a’ boldogságot a’ legnagyobb mértékben élvező ama­ herczeg, a legszebb jövendőt látó maga előtt. Hasonlítsa össze valaki ezen akkori és mostani; azután merje még mondani, hogy az Orléans család’ feje a’ júliusi revolutio’ boldogítottja. — Most vizsgáljuk tovább. Talán olly embereknek, kik valamit nyertek a revolu­tio által, ama’ húsz vagy harmincz political nevezetességet (no­tables) hívják, kiknek kezein a’ ministeri tárczák forognak, s kik egymás után fogának helyet ama’ ministeri padon, mellyet egy kamarakövet épen „kínpadnak“ nevezett. Minő sors e' férj­fiaké­, na ministerek, megtámadtalak, csúfoltatnak, lesiportat­­nak az oppositiótól. Ez még nem elég. A’ nemzeti becsü­letnek minden szikrája, melly szivökben felcsillan, erőtlen, minden hasznos tervük felsül, minden díszes vállalatjok elzsib­­basztatik. Csak azért van kezeikben a’ hatalom, hogy tehet­­lenségökről annál alaposabban meggyőződjenek. Ha a’ béke’ szükségétől athatnak, azt a’ legszánandóbb engedményeken kell megvásárolniok. Ha hirt szomjahoznak, revolútios háborúban kény­telenek azt keresni. Mint az események’ játékszerei, a’ pillanat’ rabszolgái, mennek, nem tudva hová, ’s mindaddig , mig már tovább nem mehetnek; azután fájdalmasan győződnek meg arról, hogy semmit sem tettek, sem saját hírükre, sem az ország’ nagy­ságára és jóllétére. Irigylendőnek találjátok e’ sorsot? Megfogha­tó előttünk, hogy hatalomra vágyódhatik valaki, nagy gondola­tokat valósítandó,, valamelly rendszert létesítendő, emberekre 's dolgokra hatandó. De mit ér az ollyan rabszolgai hatalom, melly semmit sem tehet, semmit sem gátolhat meg, mellynek kezei mind belül mind kívül kötvék ? Ki kívánja még azon szomorú be­csületet , hogy­ Francziaország’ szerencsétlenségét ’s lealacso­­nyítását aláírhassa? — Végre az oppositio’ fejei, szerencsésbek a’ ministereknél, nyerteke a’ revolutioval? A’statushatalomtól meg­­csalatva ’s hírlapjaitól rágalmaztatva, avval látják jutalmazva e­­lőbbi szolgálataikat, hogy félretolatnak. Többnyire tönkre tétet­­vék, biztosított lépés nélkül, ha az események által kényszerűsél­nek, privát életben maradni, ’s kellemetlenek a’ status’ fejének, ki őket nem szenvedheti. 11a oppositiojoknak nincsen sikere, el­­lenállhatlanul martalékul adatvák elleneik’ méltatlanságinak, rá­galmainak és gúnyolásának; ha győztesek, jutalomul olly nagy fáradságért csak ama’ tehetlen hatalmat, ama’ kormányszolgasá­­got nyerik, mellyről szólottunk. Nagy és szép létes, dicsőséges sors­a ez? — Ha az igazgatásra tekintünk, ugyanazon szánandó képet vesszük észre. Valamennyi osztály’ tisztviselői, félvén a’ jelenre nézve ’s bizonytalanok lévén jövendőjük iránt, ingadoz­nak az egymás’ ellenében álló pártok közt. Ha a’ coalitio’ jelölt­­jeit választatják meg, akkor a’ ministerium által fenyegettetnek; ha a’ ministerek’ jelöltjeit pártolják, akkor a’ coalitio fenyegető­zik ellenük; nem tudják, a’ mai ministerekhez­ szegődjenek e, vagy azokkal tartsanak, kik holnap ministerek lehetnek. Ha va­laki egy szerencsés cselszövény’ jutalmául a’ hatalom’ ügy vise­lőjévé, talán főispánnyá lesz, és az igazgatása alatt lévőktől a’ törvények’ megtartását kívánja, mellyeket önmaga szegett meg; ha egy másik az adókat szedi be, mellyek’ megtagadását azelőtt ő javasolta; ha egy harmadik mint a’ társaság’ képviselője vala­melly törvényszék előtt a’ lázadás’ megbüntetését kívánja, mely­­lyet mint ügyész védelmezett ’s maga is részesült benne; ha végre egy negyedik mint biró a’ törvények­’ szent hajlékában ül, ’s megbünteti másokban azon vétkeket, mellyek neki hágcsóul szolgáltak bírói székére fölmászhatni — akkor minden bizonnyal komolyan compromittálva van az egész igazgatás. Szomorú egy­­ másérti­ kezeskedés nyomja azt, s a’ publicum nem érzi többé iránta ama’ tiszteletet, ama’ hódolatot, melly az igazgatásnak lel­ke. Nem ez­­ az igazgatás’ helyzete a’ júliusi revolutio óta? Nincsen e az mintegy elzárva az országtól, elszigeteltségei­.

Next