Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-07-01 / 52. szám

59. szám. Második esztendei folyamat 1839. «Julius’ f. * Kön­y­vír­i rálát. Jas Georgicum Regni Hungáriáé et Partium eidem adnexarum. Commen­­tatus est Carolus Pfahlsr D. J. U. etc. Kesztbelyini typis Fran­­eisci Perger } lap 352 és 176. Miután Századunk­ múlt évi 77 — 80 számaiban e’ czím a­latt ,,A’ magyar magányos vagy polgári jog’ commentatorainak szellemi characteristicája, a’ magyar jogtan’ históriájához pótlé­kul“ bírálati értekezésemet közrebocsátám, mellyben dr. Pfahler - nek, hajdani tanítótársaianak a’ keszthelyi gazdaságintézetnél, Jus Georgicum-áról, mint a’ fölállítottam magánjogkörbeli iró’ ideálját, nézeteim szerint, leginkább megközelítettről, említést tettem, ’s általam a’ „Jahrbücher der österreichischen Literatur’“ 1826-iki folyamába iktatott bírálatomra hivatkozom: fölszólíta több el nem fogott magyar jogtudós, kik meg nem ütköztek, hogy merész valék Verbőczyról azt állítni, hogy ő Tripartitumát, melly az én ideálomat legkevesbbé közelíté meg, itt-ott mintegy fej nélkül irta, ’s hogy Kelement és Kövyt (kiket sokan Verbőczy után bál­vány gyanánt tisztelnek) gáncsolni bátorkodtam, — felszólított: közölném Pfahler’ munkájának bírálatát magyarul Századunk­ban, mivel az magyar hazánkban, hol az említett német folyóirat kevés kézen forog, nem igen ismertetik. Sohá nem akarom ma­gamat erre elhatározni, minthogy ama’ legjobb szándékkal írott characteristicáin sok nem érdemlett boszuságot szült (mert: veri­­tas odium parit), és Pfahler’ munkája’ bírálatának közlése bizo­nyos résznek ujabbi neheztelését vonhatá maga után. Végre még­is, midőn elgondolom, hogy az 181­2/6iki országgyűlésen meg­állapított urbárium igen tökélyed­ett (mint ezt a’ Társalkodóban s Athenaeumban is több iró, név szerint a’jeles tudományu Sárváry Ferencz említé), annyira , hogy legtöbb megyék ’s földesurak a’ közelebbi (most folyamatban levő) országgyűlésen változtatá­sokat óhajtanak rajta tétetni; tekintvén, hogy találkozhatnak e’ bírálatban némelly érintések, irányzatok, mellyeket az urbárium­ ismétl átnézése’ ’s javítása’ alkalmával használni lehetne: elhatá­­rozom magamat, bírálatomat magyar nyelven, sokkal szabadab­ban , elfogulatlanabbal írva, mintegy harmadrésszel bővítve, de a’ nevezett folyóiratban megjelent eredetit lényegesen nem vál­toztatva, közrebocsátani; azon óhajtással: vajha ebben elhintett magvaim ne burján közé vagy sziklára, hanem termékeny földre hulljanak! Pfahler volt első, ki hazánknak rendszeres Jus Geor­­giumot nyujta, ’se’ pályán a’ jeget megtöré, mi által az ország­nak bizonyára igen nyomos szolgálatot ten *). ,,Igyekeztem , igy szól többi közt élőbeszédében, az elszórt részeket összeszedni ’s kapcsolni, a’ határzatoknak» világos fogalmakat adni­, ezeket kifejteni, ’s belölök tisztán és pontosan származtatva kitüntetni, mit kell jog gyanánt megállapítni; az ellenmondásokat össze­egyeztetni vagy megszüntetni; a’ különféle hézagokat, mennyire lehetett, általányos jogelvekből pótolni; a* törvények* szellemét ál­­talányos jogelvekböl nyomosabban kifürkészni, ’s bölcsészeti­­­ magyarázat által a’ holt betűknek életet adni, szóval — a’ ren­dezetlen törvények’ halmazát, mint mondani szokás, tudománysze­­rűleg tárgyalni.“ ’S e’ szándékát nem hazudtolja meg munkája ; mert benne mindenütt lélek és rend, a’ fogalmaknak ’s nézetek­nek alapossága, előadásbeli érthetőség, nyelvbeli tisztaság ’a kerekdedség uralkodik, melly Kelemen­ és Fleischhak kér'­ bő­beszédűsége ’s Kövynek rövidessége, egyszersmind nem elég­­simasága közt középet tart. Állításait a’ szerző nem csak idé­zett törvények által gyámolítja, hanem saját gyakorlati képzettsé­ge által is élénkíti. Mindenütt kimutatja, mint magyarázza a’ gyakorlat a’ törvényeket, ’s mint cselekszi ezt gyakorta balul, a’jobbágyok’ kárára; ’s ez által ujjal mutatja, hol kelljen a’ dol­gon különösen segítői. Az egész munka’ folytában alapos tör­vénytudónak és szilárd igazságbarátnak mutatkozik, kit csak állításainak valódisága érdekel, minden mellékes tekintet vagy felekezetesség nélkül; ki, hol a’törvény kívánja, a’ jobbágyság’ védnöke gyanánt áll föl, a’ visszaéléseket napfényre hozza,­­ figyelmezteti a’ törvényhozóságot az orvoslandó hiányokra , hogy a’ Jeglsasznosi néposztály’ sorsa könnyebbíttessék. Mielőtt hold. eml. Maria Theresia az urbáriumot először Sla­­voniában (1756), azután Magyarhonban (1767), végre Horv­át­országban és­ a’ Bánságban (1780) behozata, a* jobbágy’ törvény­szeres állása csupán a’ földesúr" önkényétől függött, azon egyez­kedéseket sem vevén ki, mellyeket netalán egymás közt kérének, mint ezt a’­­ punci­is f­eneratibus prohibit­is-ben fölhozott szá­mos visszaélés bizonyítja. E’ viszonyok’ megszüntetése végett szükséges vont a’ jobbágyság’ állapotját kitanulni, illetményeit ’s tartozásait följegyezni, egyszersmind a’ hely’ és vidék’ termé­szeti ’s egyéb kedvezéseit vagy mostohaságait összeirni; az igen rendkívülieket pedig külön jegyzékbe fogdáink Az illy módon ké­szült rovatait a’ helységeknek össze kelle most már egymással ha­sonlítai az illetmények’meghatározhatása végett. E’czélra megyei táblabirákból állott testület ült össze a’ királyi biztos’ elnöklése alatt, ’s „osztályzó küldöttség“ (Deputatio Classificationalis) nevet viseli. Ez a’ rábízott munkálkodás’ hű teljesítése iránt különös esküvel kötelezteték le. Mennyire volt képes nehéz föladatának megfelel­ni , azt fejtegetni nem tartozik ide; annyi minden esetre bizonyos, hogy a’ bércz­ülte terméketlen éjszaki ’s a’ dós tenyészetű sík déli megyék közt e’ tekintetben nem a’ legjobb arány van , miről azonban könnyű tenni. Meghatároztatván a’ terjedelmi mennyiség, egyes helységek’ jobbágy viszonyainak elintézéséhez fogtak. Erre három módszert használtak: ugyanis magát az urbáriumot, az egyezségeket és a’ kiváltságokat vagyis szabadékokat. Az olly helységekben, hol örökös egyezségek vagy jogszerűleg erős, el nem avult szabadékok (privilegia non obsoleta) nem valának, az urbáriumot kelle elfogadni; az egyezséggel bíró helységek ellen­ A’ bölcsészet ’s természet- és közös országtörvény (melly mint­egy bölcsészete a’ szabott törvénynek) nélkülözhetlen a’ magyar jogtudósnál, bármit mondjon is elle­ne Csaglovics az ő parada- Kumaiban. ( ff* *) Közhasznú munka’ írójára ugyanis nagyobb joggal alkalmazhatni trorucz’ következő szavait, mintsem költőre : Exegi monumentum aere perennius Regalique situ pyramidum altius: Quod non imber edax, non aquilo impotena Possit diruere , aut innumerabilis Anaerum series, et fuga temporuus fieff­

Next