Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-09-26 / 77. szám
Felvilágosítás a’ „Jámbor óhajtások“-ra *). Az Allgemeine Zeitung’ i. e. 271. számában következő czikkely közöltetik a’ magyarországi birtok- és hitel viszonyok’ tárgyában : „'/'Magyarországból. Egy kis utazáson lévén, csak august. 21-én volt alkalmam, kezembe kapni az Allg. Zeitungot, hol tüstint felüliének előttem a’ „jámbor óhajtások.“ Balgatagság volna, hamisan értett nemzeti hiúságból az azokban kimondott igazságokat vitatni akarni, de mégis annak , mi a’ hitelről mondatott, egy kis magyarázatra van szüksége. Puszta vélemények itt nincsenek helyükön, lett dolgokat kell felállítani 's azokra építni ítéletet. Lettdolog tehát, hogy Magyarhon’ jószágbirtokosai — mágnás vagy nemesember — nem bírnak semmi positiv földsajátjoggal, ’s hogy minden birtokok kivétel nélkül hűbéri jószágok* (Lehngüter) — mellyek a’ magyar királyoktól olly föltétel alatt adattak, ’s még most is adatnak, nemeseiknek, hogy e’jószágok az adományosnak vagy egyenes utódainak kiholta után visszaessenek a’ koronára. Egy törvény mindazáltal azt is határozza, hogy e’jószágok ismét adományoztassanak, ’s ne kapcsoltassanak a’ korona’ többi javaihoz. Ezért nem rendelkezhetik az utolsó nemzeti (descendens), végintézet (testamentum) által, családi birtokairól. Hogy jogidézetekre ne legyen szükség, csak három példát akarok újabb időből felhozni, így Koháry herczeg, Dezsőffy gróf, Malonyay báró sem mellékrokonaiknak , sem az elsőbbi egyetlen leányának nem hagyhatták birtokaikat, hanem ezek a’ fiscusra szállottak. Életükben ugyan elzálogosíthatják az adományosok 32 esztendőre jószágaikat, sőt úgynevezett örökös felvallás (fassio perennalis) által végkép is eladhatják, de ezen örökös felvallás csak három rendkívüli esetben felbonthatlan; különben megerőtlenítő perrel (processus invalidatorius) a’ koronavagy az eladónak utóda által megsemmisíttethetik, ’s a’ jószág visszaváltatik mint zálog az eladási pénz’ letétele mellett. Ha az, ki valamelly vett vagy zálogosított jószágot bir, ezt el akarja adni, csak a’ rajta fekvő summát kaphatja érette. Ez által már mindjárt egészen gátolva van a’ jószágoknak saját értékük szerinti szabad adás-vevése. A’ tatárok’ és törökök’ régibb időbeli gyakor beütései, ’s a’ nemzetségeknek ezek által okozott elszegényedései, ugyszinte véletlen vagy önakaratból származott okok is, mellyek a’ birtokosokat jószágaik’ elzálogosítására kényszeríték, nem kevesbbé érték az eredeti ’s tulajdonképeni adományosokat, mint a csupán vett jószágok birtokosait, mellyek nagyobb tagokból gyakran fél holdnyi részföldekre csökkennek. A’ jószágok újra meg újra elzálogosíttattak, egyik kézből a’ másikba jutottak , Vigy lassankint talán a’ huszadik tulajdonosra szállottak, ki nem tudja, nem is tudhatja, melly nemzetség tarthat hozzájok adományjogot. Ezen jogok gyakran tudatlanságból elfelejtetnek, hanyagságból elmulasztatnak — mert ismerni kell a’ magyarok’ characterét — vagy irigységből ’s más magányos czélokból eltitkoltatnak. De azután mintegy felhőből leesve föllép valaki egy régi adomány- vagy záloglevéllel, s visszakivánja jószágát. Nem ritka eset, hogy többszázéves birtok, mellyre uj adománylevelek is adattak a’ koronától, egy még régibbnek előmutatása által megháboríttatik. A’ régibb idő’ pénzszűke ’s a’ földérték’ szünetlen emelkedése után világos, hogy gyakran valamelly jószág valóságos értékének tizedrészén váltatik vissza. Bizonyos lehet e tehát a’ hitelező benne, minő viszonyok közt bírja adósa azon jószágot, melly neki hypothecául szolgálandó? Egyáltalában nem. Gyakran, sőt többnyire maga sem tudja a’ birtokos. Hogyan lehet péld. 50 000 forintot kölcsönözni valamelly jószágra, habár 100,000 frtot érne is, nem tudva, valljon nem lépi föl valamelly 300 év előtti illető adományos, jószágát igen csekély summával, melly gyakran sokkal kevesebb az évenkinti jövedelemnél, kiváltandó! Bármilly becsületes az adós, mégis mindig veszteségben marad a’ hitelező, kivált miután ezen esetek nem kivételek, hanem a’ magyarországi szövevényes zavart sajátjog’ szabályai gyanánt szolgálnak. Innen származnak egyszersmind a’ tömérdek sokasága perek, minőket más ország talán nem is mutathat. Kérdés immár hogyan lehet magyar jószágbirtokosnak épen olly kiterjedt hitele, mint más országok’ földtulajdonosának, ki korlátlan ura vett vagy nyert jószágának, miután amaz itt úgy jelenik meg, mint puszta adomány- vagy zálogbirtokos ? Tehát nem a’ jó törvények’ hiánya okozza , mint olly sokan hiszik , hogy Magyarország nem bir kereskedési hitellel, hanem a’ birtokjog’ neme ’s módja, melly jog tulajdonképen egyik főoszlopa az alkotmánynak, melly patriarchal alappal bir, mire mindazok, kik e’ tárgyról irtanak, úgy látszik, nem voltak kellő tekintettel. Hogy tehát Magyarhon’ jószágbirtokosaira nézve a’ többi összekapcsolt tartományokéhoz hasonló hitelrendszer alakíttathassék, először is a’ korona hozzájárulása kivántatnék. De alkalmasint föltehetni, hogy a’ nemzetségek’ kihalása által csaknem minden 500 évben visszaszáll lassankint reá örökségül, és pedig ingyen. Magyarország’ koronája úgy nevezett tandemium és mortuarium által kármentesíthetné ugyan magát, mint egyéb tartományiban, hűbéri jogáról történendett lemondásáért, de magok a' magyarok közül sokan nem fognának ezen új intézkedésben megegyezni akarni, mivel ez által igen sok per elmaradna, és sok biró, de főkép az ügyvédek’ serege , nélkülözhető leendőnem, kiknek a’ földsaját ezen zűrzavara élelmet ’s ellenetségükhöz képest gyakran fényes létet ad. Úgy hiszem, eléggé megmutattam ezennel, hogy Magyarország hűbéri rendszerével ’s fiscalitási jogával nem alkalmas e’ részben újítási utánzásra, valamig adás-vevés’ tekintetében ingatag és határozatlan minden, s a’ sajátjoga csak illy megszorításokkal áll fen. A’ hitel’ lelke szabad birtok, ’s ez nem létezik Magyarországban, kivevén a’ koronát, ingatlan javakból , csak ingó vagyonáról, ’s mit a’ szabad királyi városok házaiból ’s javaiból netalán bir, rendelkezhetik szabadon a’magyar. Mindazáltal kiknek nagyobb birtokaik vannak ’s jogaik kétségtelelenek, mi az országban tudva van, azok, a nélkül hogy az uzsora körmei közé kerüljenek, elegendő, noha mindig korlátolt hitelre számolhatnak. Innen azon hitel, mellyet a’ káptalanok adnak, mellyek jobban ismerik a’ családi viszonyokat mint talán a' külföldiek, ’s igy kölcsönöz egy család is pénzt a’ másiknak, a’ nélkül hogy azért veszélyeztetve volna. Ezt az idegen szinte