Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-01-02 / 1. szám
szám»! Harmadik esztendei folyamat 18 40. Január’ 2» SZÁZADUNK. Csaplovics’ njén kivánata. Szeretett Hazám! 1. §. A’ Haza türelmesen hallgatta egy külföldinek jámbor óhajtásait. — Legyen tehát nekem is — egyik legcsekélyebb, de egyszersmind leghívebb fiának—szabad, legjámborabb óhajtásomat, újévi kivánatképen, mély tisztelettel előadnom. Legkivánatosabbnak látszik az országgyűlés elrendezése (coordinate). — Ez nem az én találmányom, még kevesbbé a’ bölcs Piusé. Mert már az 1790dik évi Rendek elismerték e’ szükséget, ’s 1825/7 ben is történtek arra uj lépések. Az illető küldöttségi javaslat kész. Az 1832/6diki ’s a’ mostani országgyűlés alatt szinte már több igen érdemes követ nyilványítá ugyanazon kivánatot; ’s tökéletesen igazuk volt! — Mert igenigen fontos és a’ Hazának hoszú jövendőjét érdeklő munkalatok (operata) feküsznek előttünk. Azoknak átvizsgálása, a’ nélkül hogy előbb az országgyűlés szabályoztassék ’s egy munkarend (mellyben természetesen az eddigi elvnek: quod feri potest per múlta, non fiat per pauca, még csak nyoma sem Volna látható) állapíttassék meg, teljes lehetetlen. Mert hány ezer kérdésnek lehet és kell itten támadni, mellyek a’ két Tábla’egyesülését nehezítendik! — Más, halasztást nem szenvedő melléktárgyak is — szükségképen jövendenek elő, mint ez minden országgyűlésen történni szokott. Üzenetek és viszonüzenetek tehát, mellyek közül némellyek igen terjedelmesek , sokképen fel ’s alá küldetendnek, ’s mind ezek mind a’ felírások és kir. válaszok rövid időn annyira meg fognak gyűlni, hogy azoknak óceánjában a’ törvényhozó testnek el kellend merülni, és se’ ki se’ be nem lehetend menekedni. 2. §. De az országgyűlés’ elrendezése talán mindenek közt a’ legnehezebb feladat leend ’s a’ lehetlenséggel határos. Mert a’ szózatok’ (votum) arányainak meghatározása a’ legeslegfontosabb, de egyszersmind a’legszemesebb bánásmódot kívánó postulatum. Hogyan lehet mindazon követeléseket, mellyek e’ tárgyban támadhatandanak, kielégíteni ? melly kulcs, melly elvek itt elfogadandók ? — Lehet e majd minden melléktekintetet mindenek’megegyezésével alárendelni azon elvnek: Salus reipublicae suprema lex esto? Hallottam, hogy az országgyűlést tárgyazó rendszeres munkálat legutoljára fog átvizsgáltatni; de hiszem, hogy , ha — dato non consesso — minden rendszeres munkálatok’ átvizsgálása csakugyan lehetséges volna a’ mostani országgyűlésrend mellett, sőt valósággal sikerülne is , utána az országgyűlés’coordinatiója épen nem fogna szükséges lenni, mert a’rendszeres munkálatok’ tökéletes átdolgozása legteljesebb bizonyságául szolgálna a’ mostani rend’ czélszerűségének; min azonban , mint mondom, erősen kételkedem. 3. §. Valljon nem volna e tanácsos, a rendszeres munkálatokat, ideiglenes minden következtetés nélkül, úgy a’ mint vannak, provisorie elfogadni, 's ehhez a legfelsőbb helybenhagyást kikérnie — olly kérdés, melly magában megfejlik, ’s az én legszivesb újévi kivánalom! Következők erre okaim: I. E’ munkálatok a’ száztíz tagból állott (beszámítva a’ tudományok’ biztosságát — studiorum commissiót — is), és igy igen számos , érdemteljes országos küldöttség’ élelmességének ’s megfeszített munkájának eredményei mélyen tiszteit Nádorunk’szemei’s közvetlen intézése alatt végrehajtva; tehát tulajdonképen magoknak az ország’ Rendeinek művei; az egész országban már sűrűen olvasottak is és tökéletesen ismeretesek. 4. §. Tiszteletreméltó Tripartitumunkat egyetlen egy ügyes fértfia irta, ’s csak tizen bízattak meg az ország’ méltóságai közül azoknak vizsgálatával. A’Rendek, királyi helybenhagyással, minden aggodalom nélkül elfogadták törvénykönyvül; ’s igen jól, igen bölcsen tették. Ha ezt nem tették , — ’s ha azt elébb szorosan meg akarták volna vizsgálni, semmi sem teendett belőle , ’s Werbőczy’ tartalmas szavai, utóiratában , tökéletesen igazolva lettek volna: „nihil Regno deterius , nihilque perniciosius, in causis praesertim discernendis, justitiaque administranda fieri, aut excogitariposse." — Ugyanezt — a’ mostani munkálatokra nézve teljes meggyőződéssel utána mondom Werbőczynek. 1) 5. §. II. Az 1791dik évi országos küldöttség ill tagból és a’ tudományok’ biztosságából állott. Gondolhatni, hogy sok pénzbe került. — Az előttünk fekvő munkálatok szinte százezerekbe kerültek; miről az olvasó az országgyűlési irományokból (1830. I. köt. és 1835. V. köt.) némi tudomást meríthet. — Ez is szolgálhatna indítóokul a’ munka’ használatára, hogy tudnillik a’ terhes költségek ne tétettek légyen egészen hiába. '‚‚”£) 6. §. III. Ha az átvizsgálás még sokára talál halasztatni, a’javaslatok lassankint épen úgy elfognak avulni, mint elavultak az 1717. és 1791dikiek; ’s igy negyedszer kellene ismét terhes költségekkel és nagy fáradsággal uj munkához fogni. Minthogy ennek sem lehetne más sorsot jövendölni, mint minő az előbbieké, ugyanazon munkának 5, 6, 7 ’s Isten tudja! hányad ízben kellene ismételtetnie, hogy a’ szegény Haza egy szabályozott igazgatás’ puszta javaslatival tápláltassék.— Úgy gondolom, vendégem igen éhen fogna maradni, ha csupán szüntelen javaslatokat tennék neki, mit ebédeljünk, a’nélkül hogy csak egy tál ételt is adatnék elébe. Végre kenyérhez és vízhez nyúlna. — Illyenek az excerpták! — Igen szomorú kilátás! — Az 1715: 24. törvényczikkely’következtében kiküldött , tizennyolez főhivatalnokból (dignitarius) ’s a’ kir. Táblából állott úgynevezett systematica Commissioxnok, melly 1717. évben Pozsonyban dolgozott, fáradságos munkájáról már rég majd semmit sem tudunk; pedig e’ munka is sok pénzbe került. A’ törvényhozás ugyan sokat használt abból 1723. és 1729. években. — Az ég őrizzen minket azon takarékosságtól, hogy *) *) *) De nem csak nálunk, hanem Európának minden alkotmányos» nemzeteinél kevés törvénytudósok által készültek a’ törvénykönyvek, és sehol és soha sem foglalatoskodtak az országrenrdek azoknak vipleno szerkesztésével. A’ ssserk. **) Kivált ha fontolóra vétetik , hogy az eddigi tanácskozásmód szerint ötven év sem volna elegendő, a’ rendszeres munkák’ teljes átdolgozására. A szerk.