Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-04-20 / 32. szám

32. szám. Harmadik esztendei folyamat 1840. Április’ 20. SZÁZADUNK. Horvát- és 'J­ótország. Illyrek hajdan és most. Századunk' f. e. 9— és Ilik számaiban * 0 wich adat­okat idéze fel, raellyek által megmutatni kívánta főleg azt, hogy je­lenben Dalm­ál­y Ilorvát- és Tótország’ Rendet ez nevezettel hibásan illettetnek, mert korábbi irományokban egyedül csak Tótország’ Rendeinek neveztettek , továbbá , hogy Körös, Zá­gráb és Varasd megyék ezelőtt sajátképen Tótországot tették. —'Bár az érdeklett adatok teljesen meggyőztek engem az állí­tottak’' valóságáról r mégis többet látni kívánva, elővevém ré­gibb átlósomat megnézésül ! valljon nem nyújthatna e e’ rész­ben némi felvilágosítást ?. Ezen állásom — mellynek czime :­­„Les tablettes guerrieres ou Cartes choisies, pour la commo­­dité des officiers et des voyageurs y nontenant toutes les Car­tes générales du Monde­r avec les particuliers des Lieux ou le Theatre de la Cuerre se fait sentir en Europe.. Avec les plans des Forteresses les plus exposées aux Revolutions présentes ’s a’l­­a Amsterdam chez Paul de la fVeuille MDCCXVIIa. úgy látszik a’ 18 i. század’ első éveiben készült, épen akkor, midőn Magyarország a’ legfontosabb esetek’ színhelye volt, és Europa’ figyelmét a’ legnagyobb mértékben bírta ; teljes hitelt érdemlőnek tartom tehát én ezt legalább históriai vagyis felosz­tási tekintetben már csak azon szorgalomnál fogva is, melly reá fordíttatott, minthogy 46 magyarországi várak és városoknak részint togographiai, részint tekintet­ rajzait kicsinyben is szép tökéllyel terjeszti elő. Ezen adásnak 33-ik tábláján szinte úgy találom, hogy a’ nevezett vármegyék csakugyan Tótországot tevék, és­ a’ 35 ik táblán Horvátország azon kis térre szorítta­­tik, melly a’ Kulpán túl egész Dalmátországig terjed. Mikor és mint lehetett tehát az, hogy Horvátország’ határai Tótország’ rovására mintegy mégegyszer annyira megnagyobbíttattak ( ezt valóban nem tudom ) ; mi bár históriai járatlanságomból szár­­mazhatik, de bizonnyal nem régen történt; minélfogva ezen megcsonkítása Tótországnak, melly Magyarországgal mindig legszorosban egyesülve volt, csakugyan megérdemli a’ nem­zet’ figyelmét. De hogy a’ nevezett megyék a’ valódilag Horvátországnak részeivel emlékezetet haladó időkben se’voltak összekapcsolva ; ezt egy másik, még a’ római­ birodalom idejebeli felosztásokat foglaló állásomnál fogva akarom hinni; ezen adás bár nem épen fetette régi is, de minden esetre történeti adatuk után ké­szülhetett. Ebben a’ hajdani Illyricum? határai ki lévén jelölve, ez magában foglalja : ID«//w«zországot némileg nagyobb kiter­jedéssel a’ görög tartományok felé, a’ valódilag értett Horvát­­országot — Liburnia név alatt —, és Istriát; a’ Száva’ és Dráva’ köze pedig Pannónia’ részét teszi. — Ezen hitelt ér­­demlő adatok, minőkkel több honi könyvtár is bírhat,­szinte nem kis erősségül szolgálhatnak **wich’ állításainak. — Ezek’ előrebocsátása után — úgy hiszem — nem lesz ér­dektelen , néhány szót azon állítólagos illyr-nemzetiség’ ügyé­ben­ is tenni, mellynek terjesztésén némelly hazafisággal teljes keblek olly felötleleg buzognak. —■ Valamelly néposztály bé- lyegző nevet kétfelekép nyerheti: neveztethetik t. i. nyelvéről,­­vagy azon tartományról, mellyet hazájának nevez , igy például: német ki németül, magyar ki magyarul, török ki törökül beszél ,­stb., és e’nyelveket anyanyelvének tartja. Ellenben ille­tet­hetik valaki más névvel is, a’ nélkül hogy ez nyelvének bélye­ge legyen ;. igy a’ porosz, bajor, szász, osztrák,, erdélyi ’s­­, efféle nevek nem­ bélyegezik valakinek nyelvét; hasonlóul van­nak magyarok,, törökök ’ilbi a’ nélkül hogy a’ magyar­vagy török nyelvet beszéljék, mert ha tekintjük csak Törökor­szágot,­ mennyi külön nyelvű és­ nemzetiségű tartományokat foglal magában. Azonban a’ név sajátképen csak akkor jelent nemzetiséget,, ha az a’ nyelvet bélyegzi­, legteljesben pedig.., ha valamelly néposztálynak mind nyelve, mind ha­zája egyazon névvel’ bélyegeztetik. — Mind ezek olly egy­szerű és világos igazságok, hogy felhozni is csak további ész­revételeim? tekintetéből kívántam. Ezen tagadhatatlan igazságok­, valamint a' fenebbi ada­toknál fogva *a­vich szerint nemcsak helytelennek találom te­hát én is a’ horvát nyelvnek illyr névvel illetését ,de úgy vé­lekedem,hogy illyr-nyelv nem is létezett valaha.A’ fönebbi adatokból az tetszik ki, hogy illyr-nemzet soha sem volt,­­hanem csak egy három különnyelvű tartományból szer­kezett Illyrország.Kétségtelen adatok nem lévén, bajos ugyan ál­­­lítani, hogy a’ mostani dalmát nyelv ugyanaz, melly hajdan az illyrországi dalmaták’ sajátja volt; de ez áll a’ horvát nyelvről szinte, mint az istriairól. Azonban­ tegyük, hogy e’ mostan élő nyelvek ugyanazok, mellyek a’ hajdani Illyricumban használ­tattak, valljon mi joggal követelhet a’ három nyelv közül egyik elsőséget,, és sajátíthatja el a’ közös nevet, miután az illyr név a’ dalmát és istriai nyelveket is egyaránt illethetné. — De tekintsük a’ név’ illetőségét a’ második szempontból: nemde neveztethetik valamelly néposztály hazájáról is , minélfogva,­ minthogy Illyrország volt hajdan és van most is, bizonnyal Illyreknek is kellett és kell lenni. A’ hajdaniakra nézve ter­mészetesen illyreknek csak azokat nevezhetjük, kik Illyror­­szágban laktak, miután pedig az akkori Illyrország megszűnt lenni és saját nyelvvel nem bírt, kétségkívül az illy­r­ névnek is meg kellett szűnni. Az újabb korban mindazonáltal ismét állít­tatott fel egy Illyrország, és igy ennek lakói jelenben az illyr nevezetet teljes­ joggal használhatják. A’ magyar korona alatti Horvátország ezen Illyrországgal egyesítve nem lévén, az elő­adottakból eléggé kiviláglik, hogy a’horvátok illyr névvel semmi szín alatt jogszerűleg nem illettethetnek. Nem lehet tehát megnera botránkozni azon, miképen a’ magyar korona alatti horvátok saját nyelvüket jelenben nem­csak önmagok, de némelly roszszándéku— meglehet csak hi­bás véleményű — magyarhoniak is illyr-névvel illetik, sőt egy horvátnyelvű újság magát illyr-nyelvűnek nyilván bélyegzi,­ és czikkelyeik által olvasóközönségét a’honi törvények? czél­­zatainak ellenmunkálásra buzdítja. Túl vagyunk ugyan már azon időkön, hogy egyesek’ hamisított irományainak egykor oklevelekül használhatásától tartanunk kellene­,de nyilványos* *) Ex .alkalmasint az utolsó franczia háborúk’ szüleménye*

Next