Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-05-28 / 43. szám

Magyar'hon és az országgyű­lés. *­ Alföld, aprilben 1840. Az augsburgi Allgemeine Zeitung“ czimű hírlap’ olva­sása, mit úgy szólván az első életszükségek közé számítok, rám nézve még nélkűilezhetlenebb­­ön, mióta lapjait a’ szer­kesztőség a’ magyar állapotok fölötti értekezéseknek gyakrab­ban megnyitni kezdette. Azon tett dologtól, hogy az Allgemeine Zeitung’ szerkesztősége minden becsületes, habár ellenkező né­zetnek is mindenkor örömest nyújtott alkalmat, magát kiegészí­teni, megigazítani ’s megvívni, ez esetben is az igazság’ ügye mellett csak hasznot várhatni. — Alkotmányunk* fogyatko­zásait ’s azon balfogásokat, elmulasztásokat és túlzásokat, mellyekben az egyik vagy másik rész hibázott, felfedezni, ér­demteljes vállalatnak neveztethetik , ’s habár e’ vita nem azon országban vitetik, hol annak tulajdonkép el kellend hatá­rozatnia, legalább jól választott téren mozog, a’ nyilvá­­n­osság’ mezején és egy német hírlapban, a’ mik alkalma­sok arra, hogy mérsékleti és sokoldalú vitatás lehetségessé legyen, és annak következései hazámra nézve is üdvösekké té­tessenek. — Ezen ország, előbbi időkben alig ismerve, az uta­zók’ ’s irók’ figyelmére alig méltatva, természetesen gyakran hamisan ítéltetek meg, ’s innen következék , hogy a’magyar állapotoknak ’s jelenéseknek minden, habár gyakran igazság­talan elítélését is egykedvűen fogadni ’s azokra ritkán válaszol­ni szokássá vált. — Mióta azonban ügyeink’ nyilványos gyü­­lésekeni tárgyalásához azoknak megvitatása a’ sajtó’ útján is gyakortább járult, mióta észrevettük, hogy a’ külföld is több figyelmet fordít ránk, ’s így állapotaink felett alaposabb ítéle­tek alakulhatnak, a’ gáncs iránt is érzékenyebbek lettünk. Ez különösen cselekvő személyeknél, kik a’ kimondott gáncs által személyesen hiszik magokat érintve, annyival természetesbnek látszik,­ minthogy maga a’ pia desideria’ szerzője is, az Alig. Zeit. 102 számú toldalékjában, saját érzékenységének néhány jól elsült elménczkedésben volt kénytelen rést nyitni. •­ Igaz, hogy csinosbak ’s illedékesbek ezek, mint ama’ kérdés, mellyet Csaplovics ur a’ pia desideria’ szerzőjéhez intézni jónak talált; azonban, úgy látszik, itt szeget szeggel vertek vissza, mi­után a’ szerző Csaplovics úr’ helytelen kérdését egy compi­­lator’ helytelen nevezetével torta vissza. A’ „hires herczegi utazó“ véleményei rövid és jótékony észrevételek’ eredményei, ’s alig gondolnám túlbecsülni szerény­ségét, ha fölteszem­, hogy ő azokat maga sem kívánta többnek nézetni. Máskép áll a’ dolog a’ pia desideriákkal, mellyeknek szerzője 25 évet élt Magyarhonban és, mint állítja, irántunk nem közönséges vonzalmat érez; kinek véleményei tehát ez okoknál fogva a’ hitelesség’ és alaposság’ magasabb fokát gyaníttatják. Engedje meg a’tisztelt szerkesztőség, hogy ezek fölött, a’ mennyiben a’ felhozott lapban foglaltatnak, néhány észrevételt tehessek. Miután, úgy hiszem, azon tárgy, melly itt vitattatik, komoly természetű, sem a’ pia desideria’ szerző­jét, sem Pulszky barátomat nem követendem az elménezség’ és szeszély’ mezejére; érzem, hogy erre csekély tehetségem­ van,’s azon kilátás, mellyet az elsőnek költői képzeletereje minden hasonló vállalkozónak nyújtott, ,,a’ herczegi utazó által egy markolással agyonnyomatni“,4) nem igen alkalmas, en­gem arra édesgetni. „Maradjunk azért is tettdolgok’ mezején!“ Így kiáltok fel a’ szerzővel, ’s egyenességétől reményiem, mi­kép nem kivánandja, hogy felhozott, de be nem bizonyított ál­lításai azonnal tett dolgok gyanánt legyenek elfogadandók. Mindenek előtt egy csalódásból kell a’ szerzőt kivennem. Teljesen téved, ha azt hiszi, „hogy desideriája’szikére szokatlan volt légyen ’s hogy hasznukat el nem tagadhatni.“ Ki a’ ma­gyar állapotokat utóbbi időkben figyelmére méltatta, tudhatja, hogy azon mozgások, mellyeknek tanúi vagyunk ’s még soká leszünk, az 1822 és 1823ik évek’ eseményeiből veszik ere­detüket, és hogy az 1825k i országgyűlés azoknak kiindulási pontját képezi, mig az élénkebb törekvés a’ nemzetiség’ ’s an­nak első feltéte’, a’ nemzeti nyelv’ emelésére ’s urasága’ meg­alapítására, az 1790ben megkezdett irányok’ folytatása, u­­gyanazon időszakba esik. A’ szerző, ki 25 évet élt Magyar­­honban, tán szemtanúja volt e’ mozgásnak. Minden esetre fel kell róla, mint magyar állapotok. írójáról, tenni, hogy azon je­lenéseket, mellyeket a’ magyar könyvészet azon időszak óta nyújtott, némi figyelmére méltatta. Megtalálja ő itt a’ pia dre­­sideriákat magyar nyelven, gyakran hasonló igazsággal, sok­szor hasonló túlzással és többnyire épen olly csekély kímélet­tel előadva, mint ő tette. Mindazt, mi a’ pia desideriákban foglaltatik, hasonló buzgalommal rég elmondottuk magunknak, ’s még naponta elmondjuk. Nem az hi­ányzott, mintha az igaz­ságot nem ismertük vagy fénysugárai elől szemeinket kész­akarva behunytuk volna: a’ czélra-vezetés, et törekvéseknek irányt adó­­s a’ már adottban megtartó erő, az eszközök, hogy a’ forrongás szabályos maradjon és zajossá ne váljék — ezek hiányzottak. — Innen azon szabálytalanságok, mellyek atött előfordultak. A­ pia desideriak a’ mozgást már fen­delték. — Tettek e tán arra valamit, hogy irány adassék neki ? segítették e az előítéleteket felvilágosítni, az elmék’ izgásait lecsilapítani .­ Sem az egyik sem a’ másik nem lehetett komolyan szándékban, különben más hangon kellett volna megindulni. A’ desideriak a’ magyar állapotoknak nyilványos lapokbani megvitatását idézték elő; ez az egész haszon, de ez is nyereségesbbé vált volna, ha az ingerlett hangulat, m­elly mindjárt eleinte mutatkozott, és folyvást tart, nem gerjeszti azon félelmet, hogy a’ vita egészen személyesre lealacsonyuland.44)— E’ mértékre bátorkodom le­szállítani a’ pia desideriak’hasznát. Szokatlanul tűntek fel a’pia desideriak, igaz, de ezt inkább az értekezések’alakjának, a’ szerző’személyességének és helyzetének, miket eltalálni hittek, mint azok’tartalmának tulajdoníthatni. Úgy tartom, azon állpont, mellyet a’ szerző magának választott, elhibázott volt. A’ kül­földihez az értekező figyelmezőnek állpontja illik, de nem a’ ta­nácsadóé.— Távol vagyok hinni, hogy a’ szerző Magyarországr­ban töltött 25 év után „nem képes a’magyar viszonyok’ hhapsáb.s *) Ezen igen érdekes czikkelyt, mellynek iró.'o aligha a’ Századunk’ több velős értekezéseinek beküldőjével nem rokon, az Alig. Zei­tung’ told­iléka’ 113 és 143 számaiból közöljük. .1’ szerit. #) Vigasztaló ezen fenyegetésnél, hogy tudtunkra a’ herczegi uta­zó’ lelkiesméretét még egyetlen agyonnyomás sem terheli. .4’ szerit. **) Midőn e’ sorokat nemes szerzőjök irta, még nem olvasta a’ pia desideria szerkesztőjének két utolsó czikkelyeit ’s még nem tudta az országgyűlésnek minden várakozást felülmúló kimenetelét. As­­ Ihj. Zeit.j. szerkesztőségének jegyzése. J

Next