Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-09-17 / 75. szám

95. szám* Harmadik esztendei folyamat 1840. September­ 19« SZÁZADUNK Szózat Esztergom’ nyilványos élete’ ügyében. Sobrii estate et vigilate, quia adversarius vester diabolus, tamquam leo rugient circuit quaerens, quem devoret, cui resistite fortes in fide. Pet. I. V. 8. (g) Polgári szent kötelessége mindenkinek csekély tehetsé­ge szerint tulajdon megyéje,közügyi méltóságát fentartani, jog­szerű intézményeit pártolni, polgártársai felől szállongó közön­séges és részletes balítéleteket felvilágosítani, szóval mindazt, mit szabadsággal koszorúzott józan ész megenged, vagy tör­vényes alkotvány közügyi polgárról le nem tilt, megyéje’ érde­kében rendíthetlen kebellel felhozni. Illy kötelességet teljesítek jelenleg, midőn egy esztergomi tudós táblabirónak Századunk’ egyik utóbbi számában kijött értekezésére felelni tollat emelek, következendőkben fejtve ki nézetimet. 1. Az értekező bevezeté­sére hivatkozva, mindenek előtt azon óhajtásomat fejezem ki, vaj­ha a’ tisztelt táblabiró úr azon igen üdvös feltételét ,,az eszter­gomi közgyűlésekről nyilványos hírlapokban ezután mit sem közölni “, ez úttal is szigorúan megtartotta volna. Szép ugyan, tagadhatatlan, a’ közügyi élet, még szebb azt másokkal is tu­datni, mivel igy nem csak magának, hanem honosinak ’s az egész nemzetnek és illy nehéz vállalatot teljesítő munkás egyén; szükséges azonban valamint szenvedelmeit zabolázni, úgy a’ közügyi eseményeket részrehajlatlanul közölni. De e’ jöven­dőre vonatkozó hallgatását, úgy látszik, az értekező egyedül a’ közgyűlési történetekre, nem pedig megyénket érdeklő köz­ügyi nézeteire szorítá; mi annyival fájdalmasb , mennyivel ke­­vésbbé veszi figyelembe az értekező, hogy olly megyének szaggatja fel mármár behegedt sebeit, mellyen a’ közügyi viszonyok félhónap óta legnagyobb elkeseredéssel edzék nyo­masztó hatalmukat. Egyébiránt tisztelt táblabiró úr, igazság kimondására azon megjegyzést teszem, hogy az gyengéden kezelve hatását soha sem hibázta el, valamint ellenkezőleg vastagon oda vetve, kivált egy erkölcsi testület’ ellenében, mindig visszahatást szült. 2. Első pontban igen helyén lett volna a’ köznemességre nézve indítványozott szavazási javí­tást jobban megvizsgálni, mi véleményem szerint az érteke­ző által felhozott modorban nem létesíthető, de a’ köznemesség korlátozásáról nem is egy megyei testület, hanem egész or­szág rendelkezhetik csak foganatosan. Továbbá az ajánlott eszköz is egyoldalú, mert a­ köznemesség nem jancsársereg, hogy midőn valakinek eszébe jut, azonnal jogától megfosztva a’ teremből kikergettessék. Mi azon állítást illeti, hogy egy jogtudós táblabirónak szavazata többet nyom, mint száz tudat­lan, részeg ’s lakomával és pénzzel vesztegetett corteseké, er­ről a’ tárgy világossága miatt szót szaporítni felesleges lenne , de azt mégis el nem hallgathatom, mikép olly jogtudós tábla­­biró’ szavazata, ki egész gyűlés alatt hírlapokat olvas, minő Esztergom vármegyében is találkozik, azt sem tudván sokszor miről van szó, nem sokkal nyomhat többet mint egy tudatlan köznemesé. — 3. Második pontban részint úrral foglalko­zik a’ tudós értekező, részint a’ megyei különböző pártokkal, mellyeket azonban, mint kedve tartja, hol dicsér, hol ró ’s némelly apróbb ügyeit igazítja el. Idegen ügyekbe avatkozni nem akar­ván, következőkre szorítom észrevételeimet: a) Nem foghatom meg, mit ért a’ tudós értekező azon kijelentés alatt: „hogy Esztergom megye’ követei nevezetes környülállásokra figyel­mezvén, utasításukat félretették ?“ Ezt tisztelt követeink soha nem nyilványították. De nem is nyilványíthatták. Figyelmeztet­­­tem táblabiró urat, hogy azon különbség, melly követeink ’s a’ megye közt forgott fen, a’ követ urak’ nyilványos kijelentése szerint félreértésből, de nem azért történt, mivel üdvösbnek vélék utasítások ellen tenni. A’ követet ugyanis honunkban, hol képviselési rendszer divatozik, nem körülmény, hanem a’ megbízó testület’ akaratja, mellyen magát felülemelni nem sza­bad, vezérli. b) A’nyárelő, úgy nyárhói közgyűlésekre azon rejtélyes megjegyzést teszi az értekező, hogy iliacos intra pec­­catur muros et extra. Istenem! Istenem! Tantaene molis erat romanam condere gentem? Az értekező urnák azon aggodal­mában , vajha a’ pártok ne gátolnák olly sokszor egymást a’ szólásszabadság’ gyakorlatában, én is osztozom, habár a’ köz­­tanácskozásokbani egykedvűséget sem öreg sem fiatal emberben helyeselni nem tudom. c) E’ pontnak általányos szellemére néz­­­ve, ugy látszik, a’ tudós értekező Janus római istent akará utá­nozni. Valamint ez Ovid által évkönyvei’ lapjain (Fassorum li­ber) felidéztetve, midőn januar­ név’ eredetét fejtegeti, ’s ön ritka tulajdonit elsorozza, minden istenségen felülemelkedve felkiált: It redit officio Jupiter ipse meo, úgy a’ tudós érte­kező a’ főispányi helyettestől az utolsó cortesig az egész me­gye’felett szemlét tart, ’s minden pártot, mint valamelly hős tábornok, maga előtt léptet el. 4. Az értekező táblabiró a’ har­madik pontban !*~* ur a’ mostani magyar, nevezetesen eszter­gomi köznemességről irt czikkelyét szomorúan igazolván, azon óhajtását fejezi ki, „bár csak a’ közönséges német hírlapokban az érintett köznemességi élénk rajz kinyomatnék, hogy igy a’ közgyűléseket ’s szólásszabadságot nélkülöző német szom­szédink lássák, mint gyakoroltatik közgyűléseinkben legszebb jogunk ’s mennyire nem irigyelhető nálunk a’ szólásszabad­ság’ gyakorlása.“ Bár Jövd­ur czikkelyében, nem tagadhat­ni, sok fájdalmas igazság létezik, mindazáltal úgy látszik a’ tudós értekező valamelly mostoha gyermeke lehet kedves me­gyémnek; mert az édes magzat nem azon dolgoznék, mint te­gye nevetségessé külföld előtt édes anyját, melly tulajdon te­jével táplálja, hanem inkább sebeire hathatós ízt igyekeznék feltalálni. Akaratlanul eszembe jön itt Napoleon franczia csá­szár’ eszmélkedése Sz. Ilona szigetén, ki midőn meghaltá, hogy­­ egyik tábornoka a’ vezéri pálczát koronával cserélte fel, ’s új­­ érdekénél fogva a’ franczia hon iránti viszonyait is megváltoz­­t­­atta, keble’ keservében a’ pálmaliget’ has árnya alatt e’ szavak­ra fakadt: Valljon illik e a’ leánynak anyja’ szivébe tőrt döfni, ’ midőn annak gondjai alól kiszabadulva ön szárnyára kel ? !-;í":ÍS­­ ur, midőn ismeretes czikkét irta, a’ magyar közönség’ balkeze- T­lésü közügyi tanácskozásain akart lényeges javítást eszközöl­­­­ni, a’ közgyűlések’ jelen szenvedélyteljes állását óhajtá csen­­des­ tanácskozási modorral felválthatni, ’s honosainak sziveibe csepegtetni, mennyire veszélyes pártokra osztani hazánkat, ’ midőn legszebb intézvényeink parlagon, érintetlenül herveznek; ‘ de hogy czélja lett volna a’ külfölddel e’ czikket tudatni, nem "­ hiszem. Keveset tudnak úgy is rólunk, ismeretlen föld hazánk­­• a’ külföldön; ki volna az, ki mind e’ mellett rész oldalról akar-­­ ná szomszédinkkal megismertetni? Ez alacsony irói viszketeg­­ség, osztó igazság elleni bűn volna! — Továbbá úgy látszik, az értekező minden közgyűlésekben történni szokott visszaélést •, édes anyanyelvűnkre akar tolni, annak behozatalához származ­­­­tatván fel a’ köznemességnek nyilványos tanácskozásokban! za­

Next