Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-09-21 / 76. szám
96. szám. Harmadik esztendei folyamat 1840. September 91. SZÁZADUNK Külföldi ujabb fonákságok Kanyarországról. Hogy a’ francziák, kiknek minden külső ügyek felőli tudatlansága már szinte közmodássá vált, könyveikben de leginkább hírlapjaikban legcsudálatosb meséket regélnek hazánkról, nem olly igen feltűnő, ’s meg vagyok győződve, hogy az e’ tárgyú mutatványok, mellyekkel néhányszor tisztelt olvasóinknak kedveskedtem, csak jó izű nevetséget gerjesztettek. De hogy a’ németek, kik olly igen szeretik magokat alaposoknak, fürkészeknek, tudományosoknak czímeztetni, egy szomszéd nemzetről, mellyel századok óta különféle összeköttetésben állanak, a' leghihetlenebb, magokkal nyilványos ellenkezésben álló, legviszásabb költeményeket íratják magoknak 's elhiszik, ’s hogy ezen alapos nemzet közt egyetlen tudós sem találkozik, ki e’ bal értekezéseket — ne mondjam rágalmakat — megczáfolná és nemzetünkről igaz fogalmakat terjesztene: ez olly jelenet, melly a' felette szükséges tudományos scepticismust mindinkább nevelni képes és uj bizonyságul szolgál, hogy nemzeteknél mint egyeseknél nem mindig valóban tudós ki annak czímeztetik. Venturini’ évkönyvei*), mellyek a’ hires Posselt’ annalisainak folytatása, már 1833-ban a’ legdurvábban gyalázzák nemzetünket és alkotmányunkat**). Gross-Hoffinger, hogy többeket elhallgassak, már azelőtt a’ legsértőbb meséket koholta hazánk’ rovására, ’s tudtunkra mindezekből egy szó sem czáfoltatott vagy igazíttatott meg német historicusok, publicisták vagy statusgazdák által. Legújabban következő czímű munka jelent meg: „Österreich im Jahre 1840. Staat und Staatsverwaltung, Verfassung und Cultur. Von einem österreichischen Staatsmanne. (?) Erster Band, Leipzig, 1840. Verlag von Otto Wigand.“ E’ könyvben az egész monarchiáról a’legalaptalanabb, nem mindennapi tudatlanságot eláruló állítások százankint fordulnak elő, melylyeknek megczáfolása azonban e’ lapok’ körén túl fekszik; de annak, mi ott hazánkról ’s alkotmányáról mondatik — noha illy firka rendszeres megczáfolást nem érdemel — nehány egyes tételeit talán nem egészen érdekteleneknek találandja olvasó közönségünk. Előre kell bocsátanom, hogy a’ könyv e’ szavakat viseli homlokán nagy betűkkel: Bott! SSotcríítnM SBníjríjcit! 3há»t! Mindjárt meglátandjuk, mennyire felel meg a’ bor e’ czifra ezégérnek. „Magyar alkotmány“ rovat alatt többek közt ezeket találjuk: „Magyarországban csupán a’ végrehajtói hatalom van a’ király’ kezeiben, mig a’ felségi jogok’ nagyobb része ’s végrehajtásuk az országgyűlés’ megegyezéséhez van kapcsolva. Az országrendiség itt személyes jogként jelenik meg, melly egyedül a’ négy osztályra, a’ catholicus és n. e. görög clerusra, a’ világi zászlósurakra ’s mágnásokra, minden nemesekre ’s végre a’ szabad királyi városokra terjed. Ez utóbbiak’ mindegyike külön egyes nemesnek szavával bír.“ (14. lap.) Egy iró ki még azt sem tudja, hogy a’ törvényhozás közös a’ király és nemzet közt, ’s hogy a’ felségi jogok’ gyakorlása semmiféle idegen megegyezéshez nincs kapcsolva, csak a’ legnagyobb szemtelenséggel léphet fel alkotmányunk’ rajzolójául. Folytatólag ezekre akadunk: ,,A’ polgárság csak összes vagy semmi szavazati joggal nem bir, miután az összes kir. szabad vagy hatósági városok in corpore egyetlenegy nemessel egyenlő jogban részesülnek. *) E’ szerint csupán a’ papság ’s nemesség azon egyetlenek, kiknek Magyarország’ alkotmánya javukra szolgál. Csak nekik engedvek általa azon jogok, mellyek a’már rég porhanyós országalkotmány’ daczos védelmére, ’s minden újítás elleni gyakoriak gyűlölségre a’ leglényegesb befolyással bírnak. Mi nehéz a’ fenálló körülmények közt gyakran a’ legszabadszelleműbb ’s a’ közjóra nézve feltűnő jótékony hatású változtatásokat a’ nemeseknél keresztülvinni, mutatja ezt a’ Pest és Buda közti álló-lánczhidnak utóbbi időkben javaslati építtetése. Midőn ez alkalommal az országos köztanácskozásokban a’ hidvám’ megállapítása jött szőnyegre, a’ nemesek egyhangúan (!) vonakodtak hidvámot fizetni, mivel a’ minden adó alóli felmentetés legfontosb ősi szabadalmaik’ egyikéhez tartozik.“ (19. 1.) így tehát 1840ben mit sem tudott még a’ tudós értekező az 1836-ki 26-ik törvényczikkelyről. Tovább: „Magyarország’igazság-kiszolgáltatása igen sanyarú lábon áll, miután itt egy czélszerű törvényhozás’ első talpköve tökéletesen hiányzik. (Valljon mit érthet a’ tudós statusférfi ,,a’ czélszerű törvényhozás’ első talpköve alatt“ — mellynek olly teljes híjával vagyunk?) Valódi kötelező erővel biró törvények csupán az országgyűlésnek a’ király által megerősített határozatai (articuli diaetales), kevésbé a’ corpus juris hungarici, ’s az úgy nevezett sinorraértéki törvény (planum vulgare).“ — (122. 1.) így tehát a’ törvényczikkelyek egészen más mint a’corpus juris, melly kevesebb kötelező erővel bir mint az articuli diaetales. Siessünk tanítószéket emelni Pesten e’ rendkívüli portentum* tanjának! Törvénykezési rendszerünkről ezeket olvassuk: „Idéző- és parancslevelek’s végre az ellenállási jog a’ vádlottnak tömérdek segédeszközt nyújtanak, valamint ez utóbbit fel is hatalmazza, az ítélet’ törvényes végrehajtását erőszakkal meggátolni. ’S ha akkor az ellenfél jogát fentartani akarja, ezt csak elfoglalás’ útján teheti, a’ midőn erőszaknak erőszakkal áll ellent, fegyveres kézzel a’ neki ítélt tulajdonába betör, ’s ezt nyílt harczban eltulajdonítani törekszik, mi mellett, természetesen az erősz’ joga határoz.“ (123. 1.) ’S ugyanott fenyitó rendszerünkről: „A’ tolvajok különös czéhbelileg elrendezett é s a’ törvények’ ótalma alatt álló (!) egyesületet képeznek. Egyes tagjai, kik összesen egy főnöknek vannak alávetve, adójokat a’ rendőri pénztárba fizetik, mi végre azok külön könyvekbe beirvák *) Chronik des neunzehnten Jahrhunderts. Neue Folge. Achter Band, das Jahr 1833 enthaltend. Die neuesten Weltbegebenheiten im pragmatischen Zusammenhänge dargestellt von D. Carl Venturini. Leipzig, 1835. **) Rövid idő múlva ezekből is közlendőnk kivonatokat. *) De az egyes nemesnek épen semmi szava sincs az országgyűlésen. A szerk.