Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-10-19 / 84. szám

84. szám* * Harmadik esztendei folyamat 1840. October 19* századoak. El nem fogult elmélkedések a’ sajtó-szabadságról, a’ sajtó-megszorításról és a’censuráról. (Folytatás. VI. A’ sajtószabadsági befolyása a’ népek’ értelmi és erkölcsi művelésére.*) De a’ sajtószabadság egyszersmind nem csak a’ legjobb, hanem egyetlen eszköz a’ statussal együtt a’ népeket művelni, ’s az erkölcsiség’ magasabb fokaira nevelni, már csak azért is, mivel a’nyilványos véleményt kiképezi és nyilatkoztatja, minden rész és alávaló felett feltételetlenül pálczát tör; a’ nemesnek, nagynak és jónak tetszéssel és dicséretekkel hódol ’s igy a’ becsület’ hatalmas rugótolla által eszközli a’ jobbat. I Ha megtörténik is, hogy imitt amott ítéletek ’s nézetek nyilványulnak, mellyek a’ próbát ki nem állják, ha megesik is, hogy egyes felekezetek és pártok, egyes személyek, vagy bár egész korszakok is, áleszméknek hódoljanak és paradoxonokban tessenek magoknak**); mégis félreismerhetetlen, hogy ezt a’ legszigorúbb censura sem akadályozhatja, és hogy épen azon ellenállás , mellyet a’ kormány a’ szólás- és irásszabadságnak ellenébe szegzett, rendszerint a’ hibás elvek utáni indulást csak felébresztette, ’s azokat, kik nekik hódoltak, ebben méginkább megerősítette. A’ világos gondolkozásu püspök ’s báró Wessenberg nyilván kimondotta: „Olly törvény, melly a’ sajtószabadságot elnyomja, távol van attól, hogy az azzali visszaélést is akadályozza. Száz orgánuma az igazságnak elnémul most, de annál féktelenebbül sziszegnek a’ világkerülő csalók’ és szemtelen rágalmazók’ tanítványi, ’s a’ publicumtól még kedvezéssel is fogadtatnak, mint az egyetlen még megmaradt szabadelmüség és közlekedhetőség.“ O ’S Welker igen nyomatosan mondja: „Die vollkomene Pressfreiheit“ czímű munkájában a’ 62dik lapon: „Azok, kik nem csak gonosz szándékból és a’ gyengébbek’ eltántorítására a* censurát úgy kivárják, mint a’ jónak állítólagos védelmét, többnyire a’ legnagyobb csalatásban vannak elfogadva. Ők csupán a’ sajtószabadságnál és mindennemű nyilványosságnál látják vagyis inkább olvassák a’ roszat, épen mivel itt nyilványossá tétetik. De azt észrevenni, hogy ezen nyilványosság nélkül mindenütt a’ setétben ezerféle hasonló és nagyobb gonosz találkozik, melly sokkal veszedelmesebb, mivel nem lehet látni, megbüntetni ’s hatásait akadályoztatni; erre szemök igen rövidlátó és lusta; ’s a’ jámbor emberek azt hiszik, mint a’ szruet, fejével sötétben, hogy nincs veszély, mivel ők nem látják.“ Valamint a’ sajtószabadság leghamarabb megment a’ tulságoktól, úgy a’ legszerencsésebben igazítja meg vagy irtja ki a’ hamis véleményeket, fonák nézeteket és helytelen eszméket. A’ nyelv’ és toll’ elzsibasztásával el van a’ szellem is zsibbasztva. A’ gondolatok’ szabad közlésével együtt a’ hibás nézetek’ és vélemények’ megigazitása is el van a’ sajtómegszoritás által tiltva és megakadályozva. — A’sötétben, nem pedig a’ világoson űzik a’ vakbuzgóság, a’ babona, a’ rágalom és izgatás vészterhes játékukat. A’ censura egyetlen egy hibás eszmét sem képes meg- s igazítani; mert jóllehet azt, a mit kitörül, nem szabad nyomatni, szabad mégis mondani és gondolni; ’s az csakugyan annál gyakrabban gondoltatik és mondatik, minél szigorúbban van megtiltva. — A’ sajtószabadság önmagában bírja a’ vele visszaélés’ legjobb ellenszerét. A’ gondolkodás- és szólásszabadság maga söpri a’ szérűt, ’s irtja ki a’ gyomot, melly alatta tenyészni kezd. Boldogult udvari prédikátor Tzschirtier szint olly rövid mind dicső szót mondott a’ szász király’ trónja előtt, ezt kötvén neki szivére: „Ne kösse meg Felséged a’ bölcsnek szavát!“ — Valóban igen szomorú dolog volna, ha ez nyilvános szó valaha elnémulhatna. Akkor minden gondolkodó önmagára lenne szorítva; a’ kölcsönös buzdítás és vizsgálat elesnék; az emberi akarat’ továbbképzéséről ’s a’ szellem’ nemesbítéséről nem lehetne szó többé; szellemi halál állana be, melly csak barbarállapottal végződhetnék. Csupán a’ gondolkodás- és szólásszabadság alatt nemesűlhet igazán valamelly nemzet. Igen helyesen jegyzé meg e’ tekintetben a’ szabadszellemü Makintosh: „A’ sajtószabadság nem csak a’ kormányt teszi jóvá, hanem az embert is belátóbbá, becsületesebbé és nagylelkűbbé. A’ sajtószabadság ’ nemzeteknek nem csak ama’ bajmokságot és nyomozódási szellemet adja, melly által gazdagság és tekintet szereztetik, hanem egyszersmind az igazságnak és emberiségnek azon elveit is, mellyekből a’ lélek ezerszerte édesb örömöket szí, mint azon külső hasznokból, mellyeknek amaz elvek’ forrásai és kezességei. Szépen mondja gróf Desservfly többször idézett munkája’ 35-ik lapján: „Nem hagyjuk a’ szántóföldet műveletlenül, mivel a búza között konkoly is teremhet; ’s igen nagy balgatagság, a’ lehető visszaélés miatt valamelly önmagában jó és üdvös dolog’ használatát eltiltani. És ha a’ sajtószabadság’ behozatala a’ statusok’ közjavára nagyobb károkkal mint hasznokkal jár, honnan lehetne Anglia’ fényes virágzását, a’ török birodalom’ mély hanyatlását, ’s Ausztria’ felfelé törekvését a’ Józsefi korszak alatt, midőn a’ sajtószabadság kevesebbé vala megszorítva, kimagyarázni? Sok részat mondanak a’ sajtószabadságról, hanem a’ jót, mit tett, könnyen elfelejtik; nem azt vetik a’ sajtószabadság’ szemére, mit vétett, hanem azt, mit felfedezet és nyilvánossá tett.“ — Csupán felvilágosodás által, tehát gondolkodás, szólás- és sajtószabadság által — mert ezek annak sajátképi orgánumi — a’ közügyek, a’ status, kormány, országgyűlési képvisel ő) A’ sajtószabadság’ kérdését úgy kell tekinteni, mint a’melly a’ társasági szabadságokat, a’ statusok’ értelmi, erkölcsi és polgári műveltség kifejtését, szóval a’ polgárisodást még belsőbb módon érdeklik, mint az olvasók’ vagy irók’rövid, töredékeny elite, vagy a’ század’ folytában ide ’s oda hullámzó és eltűnő emberi vélemények. Gróf Dessewffy József: Über Pressfreiheit und Büchercensur. 1i. lap. * ) Helyesen jegyzi meg ezen ellenvetés’gyengítésére gróf Dessewffy József a’ 13. lapon : „Azoknak, kik a gondolatok’ és vélemények’ ártalmas hatásait emlegetik, minden idő ’s minden nemzet’történeteiből igen könnyen szintannyi példát lehet felhozni azoknak üdvös és hasznos hatásáról. Valljon a’ kereszténység diadalmaskodhatott volna e a’ zsidóság felett gondolatközlés nélkül ? De gyakran a’ gondolatoknak és véleményeknek nagyobb befolyást is tulajdonítunk a’ világtörténetek’ lefolyására, mint a’ mennyi őket valóban illeti; igen is könnyen feledjük , hogy a’ jelenkornak szenvedései nem ritkán szolgáltatnak alkalmat, sőt talán épen okai az épen most uralkodó nézeteknek és véleményeknek.