Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-08-02 / 62. szám

475 476 kell szemünkbe szökni a' levél felnyitásánál — a’ porzót a’ pökő lá­dából kölcsönözzük; ha itt akadályozó elem találkozik, a’ falat vakar­juk le. A’ kék papiros, szőke ténta és fejér porzó szép egybehang­­zásban vannak! A’ kémény fejes papirost alig hajthatni össze csinos paralellogramba, lesz tehát imigy amúgy trapéz vagy trapezoid belőle ; jön a’ szurok terpetin pecsétviasz, czinober helyett benne szép veres tégla, millyenböl készül Debreczen körül a’ paprika ; égés vagy pör­kölés közben meg is feketül haragjában ez a’ spanyolviasz; reá nyomjuk a’ czímeres arany gyűrűt, vagy ennek alibi esetében a’ ve­res krajczárt, — ’s megy a’ levél isten nevében a’ postára, hol a’ megégetett pecsétviasz elég utóbb lepottyan, ’s aztán azt gondoljuk, hogy az a’ gonosz expeditor kandi. Ha papirosunk lesz , elég és jó, igen igen sok hírlapjaink lesz­nek ; minden megyében is legalább 100, mindennapi, politikai vagy politicus; 200 másféle, többnapi és időszakos; lesz illyr, oláh, tót, rácz, német, czigány, zsidó, rusznyák, grabat — tudom is én miilyen minden ? Lesz először is minden megyeházban, vagy a’ járás­beli szolgabiró kocsiszínében, egy egy jól elrendezett nyomtató intézet Stanhope- és Napier-gyorssajtókkal ellátva, mindez gőzerő által mozgásban, betűöntő és Congreve sajtó, részmetszők, kolrók, könyv­kötők ’sat. ’sat. serege. Minden megyének különös és hivatalos hír­lapja; előbb olvassuk a’gyűlések folyamatját és eredményeit; ol­vassuk a’ gyönyörű szónoklatokat, bölcs határozatokat, a’ cortesek agyba főbe munkálatait, a’ teli poharak ’s hordók működéseit, a’ ca­­sinokban kártyázok bankoperatióit, a’ rabok statistikai és erkölcsi adatait, a’ földmivelés, ipar és kereskedés mibenlétét, a’népesség mozgását, a’ nevelés és oktatás előmenetét, a’ tisztelendő ur törek­véseit ’sat. ’sat. egy szóval mindent, mi érdekes, olvasni fogunk, sok szép költészetet, versben és nem versben, színdarabokat, mélységes és fenséges eszméleteket, philosophiai elmekirohanásokat, ollyan igazságos vezérczikkeket, mellyekben a’ gondolat szép melegen be­takartatok, bepoláltatik , nehogy meghűljön, nehogy valaki észre ve­gye, mi a’nélkül is nehéz és gyakorta nem is lehető, uj históriai adatokat; kitudatik ekkor mit űznek a’ hajdúk meg a’ korcsmárosok, aztán meg a’ mészárosok és kofák, így tömérdek érdekű ismeretekre jutunk! Kiviláglik igy, mikint üldözzük egymást, piszkáljuk szeretett barátainkat, alacsonitjuk azt mit emelnünk kellene, mert — és mind azért mert — az indító okok igen igen távol esnek sajtónktól, mi pe­dig csak azt szoktuk bizgatni, mi épen orrunk előtt van, így tett az egykori szerelmes férj, ki nejét jól megverte, mert a’ nap keményen sütött. A’ megyei újságoknak vagy hírlapoknak azon tagadhatlan hasz­na is lesz, hogy a’ helyett hogy, mint most a’ szathmári, mármorosi, sárosi, nyitrai, varasdi, szerémi, krassói ’sat. hírek Pestre ’s onnan ismét vissza sétálnak, a’ szathmári, mármorosi ’sat. honfi hon fog­ja 3—4 héttel előbb megtudni, mi történt nála otthon, vagy más szóval, legrövidebb után jut a’ honfi a’ honi dolgok tudásához, hon értvén meg, mi othon van, mitsem törődvén azon, mit mivel a’ tö­rök honfi török honában, vagy bár hon van az angolhon ho­tt­i kérdése, a’ tory van e hon, vagy a’ whig van hon? úgyis egyre megy ki, mert mindkettő hon, honos és honosítva van. Ha így mindegyik megye házának lesz egy hírlapja, azon nye­reség is fog következni, hogy a’ szathmári, mármorosi, sárosi ’sat. levelezők, tudósítók, reclamálók, felvilágosítók, utasítók, visszauta­sítók, értekezők, közlők, vázolók, rajzolók, reflectálók, javaslók, rendre igazítok, figyelmeztetők, észrevevők, megegyezők’sat.’sat. hon fognak levelezni, tudósítani, reclamalni ’sat. ’sat. nem pedig Pesten vagy hol; csakhogy igy majd a’ jelen körülmények legéde­sebb legpiqyantabb része elpottyan, melly abban áll, hogy most a’ levelező, felvilágosító, visszatorló ’sat. két három hónap múl­va olvassa egyik vagy másik hírlapban értekezését, vázolatját, rend­­reigazítását ’sat. mi egy valóságos meglepetést, meg az elmének fel­elevenítését következteti; e’ mellett eszméleteinek, figyelmeztetéseinek ’sat. ezen pesti hírlapokban csak egyik töredékét olvassa, szépen el­­torzolva, kificzamítva, teli nyomtatási hibával, vallásos kihagyása mellett mindannak, mire a’ levelező, értesítő, figyelmeztető ’sat. súlyt és érdeket helyez. E’ procedura már első tekintettel is tökéle­tesen helyes, és a’közlők, vázolok ’sat. teljes elismerését érdemli, mert hihető, hogy ez az, épen az, mi a’ szerkesztő nézeteivel nincs egybehangzásban ; különben pedig , ki tudja jobban miről kell értekezni, mit reflectálni, mit visszaforrani ’sat. mint a’ szerkesztő? ki jobban,mi a’ közlő, jelentő, elbeszélő ’sat. körében ott az ország szélén történt? A’ magyar rongyokat az a’ yankee fizeti meg legjobb áron; ’s igy John Bull nagybátyját kiárveri. Ez a’ yankee szintúgy származott, vagy is szerencsésen kurtíttatott Jonathanból, mint kurtítatott a’ liter­teraturából h­alom, mint lett szederfatenyésztő - egyesületből szederegylet, mint változott ország honba, mint jött a’ magyar egyenesen a’ paradicsomból, mint lett a’ magyar journalisticából tri­­csi tracsi, mint változott a’ kereskedés uzsorába, mint ’sat. ’sat. ’sat. ezer meg ezerszer ’s a’ többi. Feljebb édeseim, feljebb emelkedjünk ebből a’ gyalázatos por­ból, sárból­ oda, hova az ész, hova a’lélek, hova a’ szív intenek ben­nünket, és a’ rongyoknak jó hasznát fogjuk venni. Sáros megyei ánglaáa. Hazám jövendője iránt táplált vágyaim u­tán legnagyobb része — a’ népnevelés eszméjében egyesítve lévén, minden, mi ezzel szo­rosabb kapcsolatban áll, keblemet a’ legélénkebben érdekli. A’ dol­gok’ hasonneműségét czéljairól ítélvén, erősb összefüggést, mint a’ népnevelés és büntetőrendszer közt részemről, nem ismerhé ek; mert ha az első embert és polgárt nevel a’ hazának, a’ második köteles­sége az eltévedt embert önmagának, a’ polgárt a’ hazának visszaadni. Sötét sírba temette a’ tudatlanság és szenvedélyek öldöklő dühe a’ büntető jog e’nagyszerű czélját; ’s évezredekre vala szükség, mig a’ népek nemzője fáklyát gyújtván a’ kínzás e’ borzasztó helyén, az emberiségnek letiport jogai diadalmukat kivinni képesek valának. És habár itt ott a’ felviradt nap bájságák­ el nem széleszthették a’ sötét­ség utolsó árnyékát is; de elenyészett az ó világ azon balhiedelme, miszerint csak a’ kínzó ’s kegyetlen testi bünhödések javíthatják ’s rettenthetik vissza a’ vétkest. Az értelmes kertész elfajult fára talál­ván kertjében, egy vesszőt nyes le jó gyümölcsfájából, azt ágaiba be­­ollja’s ime csak egy pár év múlva, az izetlen rész gyümölcs helyett jót és nemeset termeszt az elvadult fácska;­­mert mit a’ természet nemz, az magában viseli a’tökéletesedés fogékony magvát. Teljesít e illyesmit a’ büntető rendszer a modora? Nem hasonlít e inkább azon kertészhez, ki az elfajult fa ágaiba még egy vadabb plánta hajtását oltaná belé? Szenvedélyes indulatjában mintegy hoszuállva kiáltván, ha nem akarsz jó gyümölcsöt termeszteni, vessz el, vagy szikkadjon be­lőled a’ jó nedv utolsó csepje is. A’ szegény fácska kihal, vagy — gyümölcslétén felszökött ágai árnyékot vetvén — megfoszja a többi plántákat is a’ nap éltető sugáritól. És valóban mit is remélhetni a’ büntetés olly modorától, melly az emberi méltóságot lealacsonyítván, a’ szemérmetességet számkivetvén, a’ fogoly kebelében fenmaradt becsületérzés utolsó szikráját is eloltja? A’ nemtelenebb rész által kí­vánunk e a’ nemesebbre hatni? Én e’ helyett a’ műveletlent művelni, a’ romlott szivüben a’ morál hangjait, a’ rész akaratában a’ felebaráti szeretetet, a’ henyében a’ munka iránti vonzalmat felébreszteni — bizony sokkal czélszerűbbnek vélném. Nem oltanak igy az elsü­

Next