Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1841-08-02 / 62. szám
475 476 kell szemünkbe szökni a' levél felnyitásánál — a’ porzót a’ pökő ládából kölcsönözzük; ha itt akadályozó elem találkozik, a’ falat vakarjuk le. A’ kék papiros, szőke ténta és fejér porzó szép egybehangzásban vannak! A’ kémény fejes papirost alig hajthatni össze csinos paralellogramba, lesz tehát imigy amúgy trapéz vagy trapezoid belőle ; jön a’ szurok terpetin pecsétviasz, czinober helyett benne szép veres tégla, millyenböl készül Debreczen körül a’ paprika ; égés vagy pörkölés közben meg is feketül haragjában ez a’ spanyolviasz; reá nyomjuk a’ czímeres arany gyűrűt, vagy ennek alibi esetében a’ veres krajczárt, — ’s megy a’ levél isten nevében a’ postára, hol a’ megégetett pecsétviasz elég utóbb lepottyan, ’s aztán azt gondoljuk, hogy az a’ gonosz expeditor kandi. Ha papirosunk lesz , elég és jó, igen igen sok hírlapjaink lesznek ; minden megyében is legalább 100, mindennapi, politikai vagy politicus; 200 másféle, többnapi és időszakos; lesz illyr, oláh, tót, rácz, német, czigány, zsidó, rusznyák, grabat — tudom is én miilyen minden ? Lesz először is minden megyeházban, vagy a’ járásbeli szolgabiró kocsiszínében, egy egy jól elrendezett nyomtató intézet Stanhope- és Napier-gyorssajtókkal ellátva, mindez gőzerő által mozgásban, betűöntő és Congreve sajtó, részmetszők, kolrók, könyvkötők ’sat. ’sat. serege. Minden megyének különös és hivatalos hírlapja; előbb olvassuk a’gyűlések folyamatját és eredményeit; olvassuk a’ gyönyörű szónoklatokat, bölcs határozatokat, a’ cortesek agyba főbe munkálatait, a’ teli poharak ’s hordók működéseit, a’ casinokban kártyázok bankoperatióit, a’ rabok statistikai és erkölcsi adatait, a’ földmivelés, ipar és kereskedés mibenlétét, a’népesség mozgását, a’ nevelés és oktatás előmenetét, a’ tisztelendő ur törekvéseit ’sat. ’sat. egy szóval mindent, mi érdekes, olvasni fogunk, sok szép költészetet, versben és nem versben, színdarabokat, mélységes és fenséges eszméleteket, philosophiai elmekirohanásokat, ollyan igazságos vezérczikkeket, mellyekben a’ gondolat szép melegen betakartatok, bepoláltatik , nehogy meghűljön, nehogy valaki észre vegye, mi a’nélkül is nehéz és gyakorta nem is lehető, uj históriai adatokat; kitudatik ekkor mit űznek a’ hajdúk meg a’ korcsmárosok, aztán meg a’ mészárosok és kofák, így tömérdek érdekű ismeretekre jutunk! Kiviláglik igy, mikint üldözzük egymást, piszkáljuk szeretett barátainkat, alacsonitjuk azt mit emelnünk kellene, mert — és mind azért mert — az indító okok igen igen távol esnek sajtónktól, mi pedig csak azt szoktuk bizgatni, mi épen orrunk előtt van, így tett az egykori szerelmes férj, ki nejét jól megverte, mert a’ nap keményen sütött. A’ megyei újságoknak vagy hírlapoknak azon tagadhatlan haszna is lesz, hogy a’ helyett hogy, mint most a’ szathmári, mármorosi, sárosi, nyitrai, varasdi, szerémi, krassói ’sat. hírek Pestre ’s onnan ismét vissza sétálnak, a’ szathmári, mármorosi ’sat. honfi hon fogja 3—4 héttel előbb megtudni, mi történt nála otthon, vagy más szóval, legrövidebb után jut a’ honfi a’ honi dolgok tudásához, hon értvén meg, mi othon van, mitsem törődvén azon, mit mivel a’ török honfi török honában, vagy bár hon van az angolhon hotti kérdése, a’ tory van e hon, vagy a’ whig van hon? úgyis egyre megy ki, mert mindkettő hon, honos és honosítva van. Ha így mindegyik megye házának lesz egy hírlapja, azon nyereség is fog következni, hogy a’ szathmári, mármorosi, sárosi ’sat. levelezők, tudósítók, reclamálók, felvilágosítók, utasítók, visszautasítók, értekezők, közlők, vázolók, rajzolók, reflectálók, javaslók, rendre igazítok, figyelmeztetők, észrevevők, megegyezők’sat.’sat. hon fognak levelezni, tudósítani, reclamalni ’sat. ’sat. nem pedig Pesten vagy hol; csakhogy igy majd a’ jelen körülmények legédesebb legpiqyantabb része elpottyan, melly abban áll, hogy most a’ levelező, felvilágosító, visszatorló ’sat. két három hónap múlva olvassa egyik vagy másik hírlapban értekezését, vázolatját, rendreigazítását ’sat. mi egy valóságos meglepetést, meg az elmének felelevenítését következteti; e’ mellett eszméleteinek, figyelmeztetéseinek ’sat. ezen pesti hírlapokban csak egyik töredékét olvassa, szépen eltorzolva, kificzamítva, teli nyomtatási hibával, vallásos kihagyása mellett mindannak, mire a’ levelező, értesítő, figyelmeztető ’sat. súlyt és érdeket helyez. E’ procedura már első tekintettel is tökéletesen helyes, és a’közlők, vázolok ’sat. teljes elismerését érdemli, mert hihető, hogy ez az, épen az, mi a’ szerkesztő nézeteivel nincs egybehangzásban ; különben pedig , ki tudja jobban miről kell értekezni, mit reflectálni, mit visszaforrani ’sat. mint a’ szerkesztő? ki jobban,mi a’ közlő, jelentő, elbeszélő ’sat. körében ott az ország szélén történt? A’ magyar rongyokat az a’ yankee fizeti meg legjobb áron; ’s igy John Bull nagybátyját kiárveri. Ez a’ yankee szintúgy származott, vagy is szerencsésen kurtíttatott Jonathanból, mint kurtítatott a’ literteraturából halom, mint lett szederfatenyésztő - egyesületből szederegylet, mint változott ország honba, mint jött a’ magyar egyenesen a’ paradicsomból, mint lett a’ magyar journalisticából tricsi tracsi, mint változott a’ kereskedés uzsorába, mint ’sat. ’sat. ’sat. ezer meg ezerszer ’s a’ többi. Feljebb édeseim, feljebb emelkedjünk ebből a’ gyalázatos porból, sárból oda, hova az ész, hova a’lélek, hova a’ szív intenek bennünket, és a’ rongyoknak jó hasznát fogjuk venni. Sáros megyei ánglaáa. Hazám jövendője iránt táplált vágyaim után legnagyobb része — a’ népnevelés eszméjében egyesítve lévén, minden, mi ezzel szorosabb kapcsolatban áll, keblemet a’ legélénkebben érdekli. A’ dolgok’ hasonneműségét czéljairól ítélvén, erősb összefüggést, mint a’ népnevelés és büntetőrendszer közt részemről, nem ismerhé ek; mert ha az első embert és polgárt nevel a’ hazának, a’ második kötelessége az eltévedt embert önmagának, a’ polgárt a’ hazának visszaadni. Sötét sírba temette a’ tudatlanság és szenvedélyek öldöklő dühe a’ büntető jog e’nagyszerű czélját; ’s évezredekre vala szükség, mig a’ népek nemzője fáklyát gyújtván a’ kínzás e’ borzasztó helyén, az emberiségnek letiport jogai diadalmukat kivinni képesek valának. És habár itt ott a’ felviradt nap bájságák el nem széleszthették a’ sötétség utolsó árnyékát is; de elenyészett az ó világ azon balhiedelme, miszerint csak a’ kínzó ’s kegyetlen testi bünhödések javíthatják ’s rettenthetik vissza a’ vétkest. Az értelmes kertész elfajult fára találván kertjében, egy vesszőt nyes le jó gyümölcsfájából, azt ágaiba beollja’s ime csak egy pár év múlva, az izetlen rész gyümölcs helyett jót és nemeset termeszt az elvadult fácska;mert mit a’ természet nemz, az magában viseli a’tökéletesedés fogékony magvát. Teljesít e illyesmit a’ büntető rendszer a modora? Nem hasonlít e inkább azon kertészhez, ki az elfajult fa ágaiba még egy vadabb plánta hajtását oltaná belé? Szenvedélyes indulatjában mintegy hoszuállva kiáltván, ha nem akarsz jó gyümölcsöt termeszteni, vessz el, vagy szikkadjon belőled a’ jó nedv utolsó csepje is. A’ szegény fácska kihal, vagy — gyümölcslétén felszökött ágai árnyékot vetvén — megfoszja a többi plántákat is a’ nap éltető sugáritól. És valóban mit is remélhetni a’ büntetés olly modorától, melly az emberi méltóságot lealacsonyítván, a’ szemérmetességet számkivetvén, a’ fogoly kebelében fenmaradt becsületérzés utolsó szikráját is eloltja? A’ nemtelenebb rész által kívánunk e a’ nemesebbre hatni? Én e’ helyett a’ műveletlent művelni, a’ romlott szivüben a’ morál hangjait, a’ rész akaratában a’ felebaráti szeretetet, a’ henyében a’ munka iránti vonzalmat felébreszteni — bizony sokkal czélszerűbbnek vélném. Nem oltanak igy az elsü