Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-25 / 16. szám
. Századunk’ 13ik szám alatti felszólításommál fogva az annyiszor érintett bírói eljárási formákra néve az értekezőt ezelőtt megelőzni nem kívántam, de miután szinte azon szám alatti értekezésében azt állítaná, hogy bírói eljárási külsőségek törvényhez nem tartoznak, mellyből azt kelletik következtetni, hogy ezek az értekezőnek felfogása szerint a’ váltótörvények által tettleg elhatározva sincsenek, — más részről pedig nehogy talán azon váddal is illettessem, hogy könnyebb más nézeteit taglalni, mint ön nézeteit előterjeszteni: e’ vádat következendővel kívánom megelőzni. Véleményem szerint váltótörvénykezési formák alatt értetődnek azon törvény megállapította szabályok, mellyeket a’ biró eljárásában a’ peres ügynek külső tárgyaltatása körül (nem pedig magában érdemlegi elítélésében) felelőség’ terhe alatt múlhatatlan követni tartozik. Igaz, hogy a’ váltótörvény’ rendszere után a’ birói eljárási formákat tökéletesen előszámlálni alig lehet, de az illető biró azokat majd megkülönböztetendi; mindazonáltal állításom’ igazolására én némellyeket megemlíteni szükségesnek tartok, ezek közé számitatni vélem a) a’ II. r. 68. és 81. úgy a’ 14. fejezet alatti az idézésről (melly más polgári pereknél a’ felek által sikeresitetik, itt azonban a' bíróság tisztéhez tartozik), és annak kézhez szolgáltatásáról czikket, úgy mint 206ik§., hogy a’ vallótörvényszék helyén az idézés annak hites szolgája más törvényhatóságnak átküldő levél’ folytában, melly törvényhatóság a’ 68. §. szerint a’ kézhez szolgáltatást 24 óra alatt megtenni köteleztetik. A’ 81. §. szerint a’ kiszabandó törvényes határidő legfeljebb harmadnapra terjed. A’ 207. és 208. §§-ok a’ kézhez-szolgáltatás’ módjáról rendelkeznek. A’ 209. §. az idéztetés’ eszközléséről a’ hivatalos jelentésnek haladék nélküli bemutatását határozza, a’ 210 §. az idéztetett de távul lévő félnek gondnokot neveztetni rendel, ’stb. 10 A’ II. r. 62. és 72. úgy 149. 150. 151. 152. 153. 154. ’s a’ 1. §§., mellyek által a’ fél keresetének veszélyeztetése ’s halasztást nem szenvedő esetekben a’ biztosítási intézkedések megtételni rendeltetnek. c) Hogy a’ 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. és 90. §. szerint a’ bíróság’ színe előtt megjelent felek annak rende ’s módja szerint tökéletesen kihallgattassanak, és a’ körülmények’ úgy hoztával azoknak egyedül elégséges törvényes alapokoknál fogva a’ kérés’ bebizonyítására vagy védelemnek előladására, a’ 90. §. értelmében szükséges előrelátás és megkivántató biztosítás mellett, halasztás engedtessék. d) A’ II. r. 8-ik fejezete a’ bizonyítványokról, különösen a’ bíróság’ eljárását érdeklőleg a’100 —106 §§. szólónak. e) Valljon azonban, midőn a’ II. r. 25. és 64. §. szerint a’ kereset-illetőségre, a’ bíróság megállapittatott, és a’ bíróság netalán valamelly világos keresetre nézve a’ 62. 64, 65. §§. alatt érintett rögtöni sommás eljárást elmellőzve, azt a’ 76. §. alatti rendes perre utalná, az idlyetén eset is, melly csakugyan a’ felek főbb érdekében áll, formák közé számítandó es bővebbi birói fontolástól függ: részemről azt tartom, hogy miután e’ birói eljárás már magában birói biráskodást és ítélést foglal, a’ formák közé annál kevésbbé tartozhatik, mivel a’ fél a’ rendes pereknél is a’ 146. §. szerint biztosítást szerezhet magának ’s a’ t. A’ mi már a’ birói végzéseket és ítéleteket illeti, ezekre nézve az 1790/1 12. alaptörvényi elv (melly, véleményem szerint, minden, de leginkább alkotmányos státusnak egyik főbb palládiuma) a’ bírót tökéletes független állapotba helyezteti. Az 1825-ik évi országgyűléstől kezdve az országgyűlési tárgyaltatásokban részint melleslegesen, részint közvetellenül folyton lényeges részt vévén, én csekély tapasztalásomnál fogva méltánylani tudom a’ törvényhozásnak, a’ nemzeti előhaladásra irányozott azon czélját, mellyet a’ váltótörvény’ rendszere által is azzal óhajtott elérni, hogy ennek minél előbbi létrehozatalával, a’ nemzeti jólét és virágzás lehetőleg előmozditassék, habár egyúttal ez érdemben a’ törvény rendeletét, annyi sok üdvös intézkedések mellett, olly rövid idő alatt egészen kimerítőleg el nem határozhatta is. Ebből mindazáltal az 1790/112 t. sz. ellenére azt következtetni nem lehet, hogy a’ netalánt hiány törvényszabta után kívül pótoltathassék, hanem csak azt, hogy addig is, mig a’ törvényhozás’ útján a’ kívánt javítás eszközöltethetik , az esetek a’ törvényhez és annak elveihez lehetőleg alkalmaztatandók. Hiszem többire, az értekező kételkedni nem fog, hogy habár minden itteni a’ törvényekben jártas jogtudó, ha külegyetemben nem járt is, vagy az uj törvényrendszerről számos és hosszas commentatiokat nem olvasott is, a’ törvények’ világos tartalmát és elveit (mellyek hogy világosak, az értekező felidézett értekezésében a’ Váltótörvényekről felteszi) érti és ezeknek szellemét is felfogni Esztergom vármegye’ felírása a’ vegyes házasságok’ ügyében. Az utolsó évtized’ végső éveiben egy nevezetes kérdés foglalja el Europa’ figyelmét, a’ melly kérdés honunk’ nem csekély aggodalmát és igy megyénk’ komoly részvételét is méltán ébreszti, ’s ez a’ vegyes házasságok’ kérdése. A’ ki az emberi természetet gondosan vizsgálva, egyszersmind a’ történetek’ évkönyveibe véres betűkkel irt lapokat ügyelemmel olvassa, akaratja’ ellenére is kényszerítőivé elismeri, hogy gyöngédebb tárgy alig vagyon, veszedelmesebb mozgalom alig képzelhető, mint a’ vallás’ tárgya, mint a’ vallásos mozgalom. Nem akarjuk Felséged’ emlékezetébe hozni azon százados véres harczokat, mellyek vagy a’ túlzó vallásos ábrándozás vagy a’ vallás’ ürügye alatt más nemtelen czélok’kivívására törekvő szándék által eszközöltetvén, annyi akadályai valának a’józan szabadság’, a’ kölcsönös szeretet’és az emberiség’minden jobbtól sóvárogva óhajtott előrehaladásának; nem akarjuk pedig azért, mert Felséged koronás Fejedelmünk bölcsesége ’s szilárd akaratja, a’ nemzet’ értelmisége és Európának általános felvilágosodása képesek lesznek akadályoztatni ezen véres eseményeknek ismétlését. Van azonban egy harcz, kitüntetőleg az utolsó századnegyed kirekesztő harczának lehetne talán nevezni : a’ csendes, de hatalmas toll’ mozgásával és a’ szózat’ hangjaival vívja ezt a’ jelen nemzedék; ’s noha hisszük, vagy legalább óhajtjuk, hogy ezen eszközök vívják ki valahára a’ valódi emberiség’ boldogító diadalmát és ez által a’ trónok’ és nemzetek’biztos fenállását, mégis ezen fegyvereket a’ vallás’ tárgyára nézve gyakran fölöslegeseknek, sőt többnyire veszedelmeseknek tartjuk, nem azért, mintha a’ keresztény vallás’ tanításai a’ vitatás’ és értekezések’ próbakövétől rettegnének, mert ezeknek szabályai az isteni szózat’, az ész’, főbb értelem’ változhatlan örök alapjain nyugszanak; hanem azért, mert a’ történtekből merített tapasztalások bizonyossá tesznek arról, hogy a’ vallás’ ürügye alatt folyt vérpatakok, épen úgy mint toll és szóvali harczok más és többnyire kártékony czélok’előmozdítására használtattak. Tartunk különösen hazánkra nézve ezen harcztól, mert minden jobbkeblü hazafinak törvényes utáni, csendes előhaladás’ érzelmeinek legbuzgóbbika lévén, a’ haza’ belbékeségét, az egymáshozi rokon közeledést, mint a’ közjólét’ egyedüli alapjait, forrón nem óhajtani lehetetlen; és igy nálunk, hol különben is annyi és annyi érdekek vannak ellentétben, tartunk tőle, hogy ezáltal az erőknek összeforrása, és igy a’ hatalmas egyesség és ennek szülöttje, a’ nemzeti haladás, gátoltatik. Forrón óhajtottunk volna tehát jelenleg is minden vallási vitatásokat elmellőzni, ha némelly megyéknek közgyűlésünkben felolvasott, a’ vegyes házasságokat érdeklő levelei’ tartalma a’ felszólalást kötelességünkké nem tenné. Azonban a’ midőn felszólalunk, távol vagyunk attól, hogy előre most már bebocsátkozzunk abba: miképen intéztessék ezen tárgy el, a’ hazánkba bevett valamennyi vallásos felekezetek’ tökéletes megnyugtatására? — Az összes törvényhozás’ közbejötte nélkül ezt már elintézni alig lehet, és igy e’ tárgybeli javalatainkat azon időre halasztjuk, a’ midőn követeinknek adandó utasításokról leszen szó, most egyedül nézeteinket a’ vegyes házasságok’tárgyában költ egyházi körlevelek’ törvényes vagy törvénytelen voltáról, és az érdeklelt vármegyék’ levelei’ és határozatai’ tartalmáról fogjuk véleményünket kijelenteni. Midőn a’ vegyes házasságokról van szó, lehetetlen azon határvonalak’ kijelölését, mellyek a’ világi és egyházi hatalmat egymás irányában környezik, elmellőznünk. A’világi hatalom a’polgári törvények iránti tiszteletet és a’ társaság’ fenállására ’s boldogulására intézett rendeleteinek mindenkitől pontos teljesítését és ezek ellen czélozható cselekvések’ elmellőzését méltán megkívánhatja, a’ polgári társaság’ fenállásával ’s jobblétével nem ellenkező vallás’ és lelkiismeret’ szabadsága pedig az egyesek’ és nemzetek’ legszentebb tulajdona, és 123 124 g tudja; úgy a’ törvényt az előforduló esetekre, mind a’ birói eljárási formákra mind érdemeikre nézve, alkalmaztatni tudja; valamint én is jól tudom, hogy valaminek felfogására eszme szükséges; úgy a’ váltótörvényekből legaláb azt megértettem, melly czélból vannak a’ feltörvényszékek alkotva. Et ego homo sum, nihil humania me alienum esse puto. Veniam daraus, petimusque vicissim. Pozsony, február. 18-án, 1841. Németh.