Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-25 / 16. szám

. Századunk’ 13ik szám alatti felszólításommál fogva az annyiszor érintett bírói eljárási formákra néve az értekezőt ezelőtt megelőzni nem kívántam, de miután szinte azon szám­ alatti értekezésében azt állítaná, hogy bírói eljárási külsőségek törvényhez nem tartoznak, m­ellyből azt kelletik következtetni, hogy ezek az értekezőnek felfogása szerint a’ váltótörvények által tettleg elhatározva sincsenek, — más részről pedig ne­hogy talán azon váddal is illettessem, hogy könnyebb más nézeteit taglalni, mint ön nézeteit előterjeszteni: e’ vádat követ­kezendővel kívánom megelőzni. Véleményem szerint váltótörvénykezési formák alatt értetődnek azon törvény megállapította szabályok, mellyeket a’ biró eljárásában a’ peres ügynek külső tárgyaltatása körül (nem pedig magában érdem­­legi elítélésében) felelőség’ terhe alatt múlhatatlan követni tartozik. Igaz, hogy a’ váltótörvény’ rendszere után a’ birói eljárási formákat tökéletesen előszámlálni alig lehet, de az illető biró azokat majd meg­­különböztetendi; mindazonáltal állításom’ igazolására én némellyeket megemlíteni szükségesnek tar­tok, ezek közé számitatni vélem a) a’ II. r. 68. és 81. úgy a’ 14. fejezet alatti az idézésről (melly más pol­gári pereknél a’ felek által sikeresitetik, itt azonban a' bíróság tiszté­hez tartozik), és annak kézhez szolgáltatásáról­ czikket, úgy mint 206ik§., hogy a’ vallótörvényszék helyén az idézés annak hites szol­gája más törvényhatóságnak­ átküldő levél’ folytában, melly törvény­­hatóság a’ 68. §. szerint a’ kézhez szolgáltatást 24 óra alatt megtenni köteleztetik. A’ 81. §. szerint a’ kiszabandó törvényes határidő leg­feljebb harmadnapra terjed. A’ 207. és 208. §§-ok a’ kézhez-szol­­gáltatás’ módjáról rendelkeznek. A’ 209. §. az idéztetés’ eszközléséről a’ hivatalos jelentésnek haladék nélküli bemutatását határozza, a’ 210 §­. az idéztetett de távul lévő félnek gondnokot neveztetni rendel, ’stb. 10 A’ II. r. 62. és 72. úgy 149. 150. 151. 152. 153. 154. ’s a’ 1. §§., mellyek által a’ fél keresetének veszélyeztetése ’s ha­lasztást nem szenvedő esetekben a’ biztosítási intézkedések megtételni rendeltetnek. c) Hogy a’ 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. és 90. §. szerint a’ bíróság’ színe előtt megjelent felek annak rende ’s módja szerint tökéletesen kihallgattassanak, és a’ körülmények’ úgy hoztával azoknak egyedül elégséges törvényes alapokoknál fogva a’ kérés’ be­bizonyítására vagy védelemnek előladására, a’ 90. §. értelmében szükséges előrelátás és megkivántató biztosítás mellett, halasztás en­gedtessék. d) A’ II. r. 8-ik fejezete a’ bizonyítványokról, különösen a’ bíróság’ eljárását érdeklőleg a’100 —106 §§. szólónak. e) Valljon azonban, midőn a’ II. r. 25. és 64. §. szerint a’ kereset-illetőségre, a’ bíróság megállapittatott, és a’ bíróság netalán valamelly világos ke­resetre nézve a’ 62. 64, 65. §§. alatt érintett rögtöni sommás eljá­rást elmellőzve, azt a’ 76. §. alatti rendes perre utalná, az idlyetén eset is, melly csakugyan a’ felek főbb érdekében áll, formák közé szá­mítandó e­s bővebbi birói fontolástól függ: részemről azt tartom, hogy miután e’ birói eljárás már magában birói biráskodást és ítélést foglal, a’ formák közé annál kevésbbé tartozhatik, mivel a’ fél a’ rendes pereknél is a’ 146. §. szerint biztosítást szerezhet magának ’s a’ t. A’ mi már a’ birói végzéseket és ítéleteket illeti, ezekre nézve az 1790/1 12. alaptörvényi elv (melly, véleményem szerint, minden, de leginkább alkotmányos státusnak egyik főbb palládiuma) a’ bírót tökéletes független állapotba helyezteti. Az 1825-ik évi országgyűléstől kezdve az országgyűlési tár­gyaltatásokban részint melleslegesen, részint közvetellenül folyton lé­nyeges részt vévén, én csekély tapasztalásomnál fogva méltánylani tudom a’ törvényhozásnak, a’ nemzeti előhaladásra irányozott azon czélját, mellyet a’ váltótörvény’ rendszere által is azzal óhajtott elérni, hogy ennek minél előbbi létrehozatalával, a’ nemzeti jólét és virágzás lehetőleg előmozditassék, ha­bár egyúttal ez érdemben a’ törvény rendeletét, annyi sok üdvös intézkedések mellett, olly rövid idő alatt egészen kimerítőleg el nem határozhatta is. Ebből mindazáltal az 1790/1­12 t. sz. ellenére azt következtetni nem lehet, hogy a’ ne­­talánt hiány törvényszabta után kívül pótoltathassék, hanem csak azt, hogy addig is, mig a’ törvényhozás’ útján a’ kívánt javítás eszkö­zöltethetik , az esetek a’ törvényhez és annak elveihez lehetőleg al­­kalmaztatandók. Hiszem többire, az értekező kételkedni nem fog, hogy ha­bár minden itteni a’ törvényekben jártas jogtudó, ha külegyetem­­ben nem járt is, vagy az uj törvény­rendszerről számos és hosszas commentatiokat nem olvasott is, a’ törvények’ világos tartalmát és elveit (mellyek hogy világosak, az értekező felidézett értekezésében a’ Váltótörvényekről felteszi) érti és ezeknek szellemét is felfogni Esztergom vármegye’ felírása a’ vegyes házasságok’ ügyében. Az utolsó évtized’ végső éveiben egy nevezetes kérdés foglalja el Europa’ figyelmét, a’ melly kérdés honunk’ nem csekély aggodal­mát és igy megyénk’ komoly részvételét is méltán ébreszti, ’s ez a’ vegyes házasságok’ kérdése. A’ ki az emberi természetet gondosan vizsgálva, egyszersmind a’ történetek’ évkönyveibe véres betűkkel irt lapokat ügyele­mmel ol­vassa, akaratja’ ellenére is kényszerítőivé elismeri, hogy gyöngédebb tárgy alig vagyon, veszedelmesebb mozgalom alig képzelhető, mint a’ vallás’ tárgya, mint a’ vallásos mozgalom. Nem akarjuk Felséged’ emlékezetébe hozni azon százados véres harczokat, mellyek vagy a’ túlzó vallásos ábrándozás vagy a’ vallás’ ürü­gye alatt más nemtelen czélok’ki­vívására törekvő szándék által eszkö­zöltetvén, annyi akadályai valának a’józan szabadság’, a’ kölcsönös sze­retet’és az emberiség’minden jobbtól sóvárogva óhajtott előrehaladá­sának; nem akarjuk pedig azért, mert Felséged koronás Fejedelmünk bölcsesége ’s szilárd akaratja, a’ nemzet’ értelmisége és Európának általán­os felvilágosodása képesek lesznek akadályoztatni ezen véres eseményeknek ismétlését. Van azonban egy harcz, kitüntetőleg az utolsó századnegyed kirekesztő harczának lehetne talán nevezni : a’ csendes, de hatalmas toll’ mozgásával és a’ szózat’ hangjaival vívja ezt a’ jelen nemzedék; ’s noha hisszük, vagy legalább óhajtjuk, hogy ezen eszközök vívják ki valahára a’ valódi emberiség’ boldogító dia­dalmát és ez által a’ trónok’ és nemzetek’biztos fenállását,­ mégis ezen fegyvereket a’ vallás’ tárgyára nézve gyakran fölöslegeseknek, sőt többnyire veszedelmeseknek tartjuk, nem azért, mintha a’ keresztény vallás’ tanításai a’ vitatás’ és értekezések’ próbakövétől rettegnének, mert ezeknek szabályai az isteni szózat’, az ész’, főbb értelem’ változ­­hatlan örök alapjain nyugszanak; hanem azért, mert a’ történtekből merített tapasztalások bizonyossá tesznek arról, hogy a’ vallás’ ürügye alatt folyt vérpatakok, épen úgy mint toll és szóvali harczok más és többnyire kártékony czélok’előmozdítására használtattak. Tartunk kü­lönösen hazánkra nézve ezen harcztól, mert minden jobbkeblü hazafinak törvényes utáni, csendes előhaladás’ érzelmeinek legbuzgóbbika lévén, a’ haza’ belbékeségét, az egymáshozi rokon közeledést, mint a’ köz­jólét’ egyedüli alapjait, forrón nem óhajtani lehetetlen; és igy nálunk, hol különben is annyi és annyi érdekek vannak ellentétben, tartunk tőle, hogy ezáltal az erőknek összeforrása, és igy a’ hatalmas egyes­­ség és ennek szülöttje, a’ nemzeti haladás, gátoltatik. Forrón óhajtottunk volna tehát jelenleg is minden vallási vitatá­sokat elmellőzni, ha némelly megyéknek közgyűlésünkben felolvasott, a’ vegyes házasságokat érdeklő levelei’ tartalma a’ felszólalást köte­lességünkké nem tenné. Azonban a’ midőn felszólalunk, távol vagyunk attól, hogy előre most már bebocsátkozzunk abba: miképen intéztessék ezen tárgy el, a’ hazánkba bevett valamennyi vallásos felekezetek’ tökéletes meg­nyugtatására? — Az összes törvényhozás’ közbejötte nélkül ezt már elintézni alig lehet, és igy e’ tárgybeli javalatainkat azon időre ha­lasztjuk, a’ midőn követeinknek adandó utasításokról leszen szó, most egyedül nézeteinket a’ vegyes házasságok’tárgyában költ egyházi kör­levelek’ törvényes vagy törvénytelen voltáról, és az érdeklelt várme­gyék’ levelei’ és határozatai’ tartalmáról fogjuk véleményünket kije­lenteni. Midőn a’ vegyes házasságokról van szó, lehetetlen azon határ­vonalak’ kijelölését, mellyek a’ világi és egyházi hatalmat egymás irá­nyában környezik, elmellőznünk. A’világi hatalom a’polgári törvé­nyek iránti tiszteletet és a’ társaság’ fenállására ’s boldogulására inté­zett rendeleteinek mindenkitől pontos teljesítését és ezek ellen czéloz­­ható cselekvések’ elmellőzését méltán megkívánhatja, a’ polgári tár­saság’ fenállásával ’s jobblétével nem ellenkező vallás’ és lelkiismeret’ szabadsága pedig az egyesek’ és nemzetek’ legszentebb tulajdona, és 123 124 g tudja; úgy a’ törvényt az előforduló esetekre, mind a’ birói eljárási formákra mind érdemeikre nézve, alkalmaztatni tudja; valamint én is jól tudom, hogy valaminek felfogására eszme szükséges; úgy a’ vál­tótörvényekből legaláb azt megértettem, melly czélból vannak a’ fel­törvényszékek alkotva. Et ego homo sum, nihil humani­a me alienum esse puto. Ve­­niam daraus, petimusque vicissim. Pozsony, február. 18-án, 1841. Németh.

Next