Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-06-03 / 44. szám

44. szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. .Junius 3. SZÁZADUNK. ft­­ • * . 1 „ Hungarica. Ismét egy „Ungarische Zustände“ az Allgemeineben. *) A’ bő­­nadrágu sógor tágasszák nyelve’ triviális hegyén ez a’ „Zustände“ ba­jokat, ’s ha komolyan vesszük a’ dolgot, ollyas gyomorgörcsféle álla­potot bélyegez, melly inkább kunokhoz hasonlít, mint hasonlít egyik kupa sör a’ másikhoz. Az Allgemeine’ magyar levelezési szakonkint bukkannak elő, mint mezővárosokban a’ saltimbanquok, meglepvén az unatkozott lakost, ki azt vélvén, valami­nt még eddig nem producált tour d’adres­­set fog bámulni, a’ sátorhoz kullog. „Nix nájes**) a’ nap alatt,,, oh halhatlan félholt Göthe! „nil admirali“, oh más valaki! Mert a’ ron­gyos lepedőn ugyanazon ugrások, a’ feszített kötélen, mit und ohne Balancierstange, hasonló szökdécselések; a’ leggen ismét csak buk­­sengek vagy bukfenczek, ’s haza megy a’ tizedrész nappal gazdagabb, félhuszassal szegényebb reászedett. Halljuk hogy most egyik hazánkfia debütált Augsburgban, ki — Isten áldásából ’s máséból hála az égnek jól megszaporult — hírlap­jainkba nem akará írni azt, mit a’ németbe olly jelesen lerakott. Oh be csintalan az ember, ki hinné? Mintha megsúgta volna neki valaki, hogy azt magyarul tán senki sem olvasná — a’ szerzőt mindenkor kivéve, ki szülöttjéhez a’ nyomtatás után sokkal erősb szerelemmel vonzódik! Vagy tán, mivel obtkon nincs replica, a’ kapacitások mé­résébe bocsátkozott hazánkfia? Ezen esetben a’ transcendens geo­­metrice-psychologia alapítójának nem lehet szerencsét nem kíván­nunk. Elkezdvén — a’ szokások iránti hódolat szembetűnő — a’ vi­lág teremtésénél mondókáját mélyen tisztelt czikkírónk, másfél rova­ton által gondolatsebességgel ér a’ mai napra, és — nesze semmi, fogd meg jól! Volt már alkalmunk a’ magyar-németül czikkírókról emlékeznünk, ’s különös pontossággal kiemeltük a’ cselekvés egyik fő indító okát; ez, ha jól emlékezik a son tour a’ nyájas olvasó, azon ha­­sonlíthatlan gyönyörérzetből ered, mellyet a’ távolróli piszkálás által nyerünk. A’ minap egy illy magyar-német czikkiró ’s egy másszőrü ember közt következő szócsere támadt. Miért ír kegyed általában ? „Azért, mert mindenki ír“. Miért nem ír ön magyarul ? „Azért, mert a’ sok bába közt a’ gyermek is elvész.“ Miért ír kegyed németül? „Azért, mert hazájában senki sem próféta.“ Miért nem ir kegyed a’ budai vagy pozsonyi német újságokba ? „Azért, mert azokat a’ magyarok nem olvassák.“ Miért nem fordít le ön némi vezér- vagy más czikket a’ Pesti Hírlapból, a’ Hírnökből vagy a’ Világból? „Azért, mert azokat a’ németek nem olvassák ’s még más ok­ból , melly más okot azért sem mondom meg.“ Mi czélból ír kegyed az Allgemeinebe ? „Végtelen sokból.“ A’ fő ok nem de kegyed? „Amor incipit ab ego.“ Mind a’ mellett is, hogy senki sem tudja, kicsoda micsoda kegyed ? „Oh, mert az illyesmi megett mindenkor valami jeles, valami magasan álló, valami titkos lappang.“ Epcsihi! És ez kegyedet csiklandoszza ? *) Május 1341. 20. 21. **) Vasárnapi ortographia. „Les petits cadeaux entretiennent l’amitié.“ A’ másik fő ok, kérem a lássan ? „A’ külföldi fogalmak’ tisztulása hazánk felől.“ ’S ön czikke vagy czi­kke­i által ezt elérni gondolja? „Legalább mi a’ dolgok egyik — nem hátulsó — felét illeti, reméllem.“ Értem, mert dr. Kolb és Altenhöfer uraknak is van szabójok nem de? „Óh, kettő is, and famous ones too.“ Látom, hogy kegyednek ezen fő oka gyengébb a’ főlőnél; mellyik következik ezután ? „Ne felejtse a’ magyar, hogy őt a’ külföld szemmel tartja.“ Egyebet nem ? tanácsot, tanulmányt, példát ne várjon ? „Aide-toi et le ciel t’aidera.“ Jó reggelt kívánok önnek. „Alázatos szolgája kegyednek.“ A’ dialog félbe szakadt, és sajnáltam, mert nagyobb ideazavart­­ságot és következetlenséget*­ mint millyet ez egykét szó mutat, he­tedhét országban , még az operentias tengeren túl sem lehetne egy­­hamarjában találni. Hogy hírlapjaink vannak, mellyekből a’ dolgok állása — habár a’ hátulsó félen is — csakugyan kitűnik, egy ignorálandó, eltagadandó factum, tehát úgy tekintendő comme non avenue, ’s ekkor szomszéd uraiméknak teljes satisfactiót adtunk ; de ha mi magunk petyegünk és firkálunk németül, mi a’ manóért lamentálunk, hogy nemcsak Augs­burgban, hanem még Calcuttában sincs a’ magyar nyelv ’s literaturá­­nak tanulószéke ? Nem kis baja ám e’ szegény Magyarországnak, hogy sok olly madár van benne, melly fészkét nem tudja tisztán tartani! Adjunk a’ külföldnek érdekes tudni valót ha a’ fecsegés olly erős vonzalommal hat reánk, anyagot, melly az elismerést és becsülést ki­sajtolja a’ népekből. Vagy tán az előmenet és kifejlés myriadi ága közül egyik sem zöldül nyomorult hazánkban? Vagy tán csak szánako­­dással kell valamellyik szent’ tornya csúcsáról lenézni az anyagi érde­kek közt tekergő népre, vállat vonítván fájdalmain, elhagyatott létén ? Az illy madarakat tartsd meg uram, szaporítsd is, de paxust adj nekik. Azt mondják, hogy nincs olly tudatlan, oktalan vagy eszelős, ki­től valamit tanulni nem lehetne. A’tételnek van értelme, de tagadó. Ha a’ hibás helyezet szabálya szerint valamit felteszünk, miről semmi bizonyságunk nincs, a’ folytonos helyettezés által végre következ­ményre jutunk, de az it unalmas és hosszú. Ha az eszelős ötletei alatt valamelly mély gondolatot vélünk lappangni, tulajdon elmejárásunkat ruházzuk arra, ’s igy a’ substitute utján mivelünk, melly útnak majd mindig az a következése, hogy a’ szerepek felcseréltetnek. Ha végre az ellenkező mennyiségek segéde által operálunk, az ismeretlent az ismeretes által nyomozván ki, természetes, hogy az értékek felvált­ják jegyeiket, azaz, mi­előbb állító volt, most tagadó lett. E’ három esetet paraszt ruhába öltöztetvén, következő eredményekre jutunk: 1) Az úr igen okos ember, de relative; kár, hogy a’ teremtő olly rövidre szabta a’ gyarló ember éltét. 2) Egyikünk kétségén kül tébolyodon, de nem tudom megmondani, ön e vagy én? 3) Mit kend beszél és tanácsol, annak épen ellenkezőjét hiszem és teszem. Az alkalmazástól mindenkor óvakodni kell, mint kell a’ magyar tudós társaság tagjainak a’ politicai tárgyak vitatásától; ’s ezért mon­dom az illő óvások mellett, hogy ha nem csalódom és csekély véle­ményem szerint feltenni lehetne, egy kis hasonlatosság távolról mutat­koznék az előzményi rendszer alatt feketével bémázolt papirosokon észrevehető alakzatok és amazok közt, mellyeket itt három formulá­ban előadni bátorkodtam; feltevén azonban mindenkor, hogy a’ bé­mázolt papiroson képviselt idom, vulgo gondolat, azon körök körül talál forogni, mellyekből az említett tudós társaság érdemteljes tagjai ki nem bújhatnak. Homályosabban már nem tudom kimondani, mit akarok mondani, ’s azért remélem, hogy keresztül megy, ’s én is *) Bocsánatot a’Ge ért és egy ö ért.

Next