Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-08-02 / 62. szám

OS. szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. Augustus 2. SZÁZADUNK. Rongy. Nálunk tömérdek sok a’ rongy. Itt azon rongyot értjük, mellyböl papiros lesz, ha csinálnak ily­­lyet belőle; a’ papiros pedig, tudják édes olvasóink, iszonyú , bé­­ketürő egy teremtvény. Sok rongy nálunk nem azért van azonban, mivel a’ vászon ’s nemeinek felhasználása olly rettentő nagy, koránt sem; mert ha szá­mos hazánkfia fejér ruháját vizsgáljuk, az, közelebbről tekintve, fekete és zsíros, ollyan szurokkal impregnált valamiforma, miilyen a’ tengeri hajók vitorlája, vagy miilyen a’ takaró-zsák anyag, melly azután, ha rakásra gyűl, meg is gyűl. Sok hazánkfia, az igaz, a’ gatyára — ha nem is hosszában, de bőségében — sok gyolcsot vagy mit veszteget, de annál többet megkímél üngén, mellyböl elől hátul néz ki testének egy egy jól megbámult darabja, mint kukucsálnak ki és emelkednek szigetek a’ csendes óceánból. Ki nem csábítatott el a’ rongyszedő furuglájának syrena hangjai által ? Mint ömlenek ki házakból a’ gyermekek, egyik lepedőt, másik asztal- vagy törülköző-kendőt, harmadik vánkoshéját, negyedik édes anyja kék szoknyáját, egy másik öregapja üllepjét ’stb. czepeli lélek­szakadva ; egy, egy sem jön üres kézzel, igy fog egykor sötét sírja­inkból felcsalni bennünket egy bizonyos trombita, ’s mi is szedjük össze, mit földi vándorlatunk alatt itt ott elvesztünk, fejet, lábát, szí­vét ’s más egyebet hozván magunkkal. És a’ szerelmet mosolygó rongyszedő egyenlő részvéttel fogadja a gyermekeket, ’s mindegyik­nek ad egy kis rézsodrony gyürücskét — örök emlékül. Sok rongy azért van nálunk, mert hasznát nem tudjuk venni. Miért nem tudjuk hasznát venni ? Ez titok. Elég az hozzá, hogy ha papirosunk volna mindenféle, sok és jó, pénzünk is több lenne ; de nem azért, mivel a’ pénzt papirosból csinálják, — az illy fibrikától mentsen isten — hanem azért, mert a’ papirosra szép nyugtatványo­­kat írhatnánk pénzekért, mellyeket a’ külföld különféle apróságokért adhat egykor cserében. Ha sok papirosunk volna és jó, először is valamennyien megta­nulnánk írni, ezután nagyok kicsinyek összevissza firkálnánk mindent, mint szoktak tenni többek közt az újságírók, mig csak teli nincs a’ papiros. Ő ekkor imának a’ nagy urak, a’ tisztviselők, a’ tudósok, a’ mosónék ’stb. mind, mindnyájan. Ekkor azután a’ sok ezer meg ezer árjegyzék, szinházczédula, borismertetés, szabóconto, étellajstrom, agártudósítás, dohánytakaró, kereskedőkönyv, árverési hirdetmény, lófuttatás és szed­er egylet-részvény, suvix*1 dicséret és aján­lat, csőd-jelentés, gubacs-consignatio, letteriasors, juh—conscriptio, rámnyugtató ’stb. összesen véve azt fogják tenni, mit nyelvbölcseink olly jelesen neveznek irodalomnak, vagy szerencsésen rövidítve, iralomnak. Lesz e egyidőben a’ sok és jó papirossal literaturánk is ? egé­szen más kérdés. Ennek feloldását az ország legjelesb koponyájától várjuk, ha ezt egykor valamelly magyar Hamlet kiásatja. Ez az irodalom példátlan könnyűséggel származik a’ biro­dalomból. Ó milly irigylésre méltó szerencse, roppant elmetehet­ségre támaszkodva repülhetni az analógiák regiójiban! A’ fiú csak egy kis betücskével kisebb apjánál, szoros atyafiságban van a’ nyu­godalom,­az uradalom, a’ sokadalom ’s még több alom­mal; nemzetsége tehát csalhatlanul be van bizonyítva. Jön a’ kurtí­tás, a’ szerencsés rövidítés, és lesz iralom, mint lett bizalom és nyugalom, mint lesz holnapután uralom és sokalom; jön a’ származtatási alkalmazás, és ha literatura irodalom vagy iralom, lesz a’ literator irodalm­as vagy szerencsésen rövidítve ír­alm­as. Van, van szükség itt ott a’ szerencsés rövidítésre és kurtításra, mert bizonyos szavak anglizirozásának elmellőzhetetlenségéröl, meggyözöttségünkböl ellentálhatatlanilagi teljesíttethetésére szoríttathatunk; mert a’­ rövidithetéseknek eszközölhetöségéröl kételkedhetnünk lehetetlenségesség; ’s igy észrevehetőlegesen nyilványitandhatjuk részrehajlatlanságunkn­ak megmagyaráz­­hatatlani, megrendithetlenségü megbizonyíthatatlanságának ki­­világithatását; — csakhogy tisztelt nyelvészeink azon kurtítás ön­­magukral alkalmaztathatóságának physicai kivitelésétöl őriz­kedni fognak. E’ szerencsésen rövidített vagy is courtirozott ír­alom már kö­zelebb áll az irgalom és siralomhoz, mint a’ nyugalomhoz és bírálómhoz ; és noha ezen íralom irgalmatlanul siral­mas, mégis nyugalmas lehet, ha valódi értelmét visszaadjuk, melly nem egyéb mint ír ad­ék, vagy jól nevezve kenő­cs, mert a’ kenőcsnek, tudjuk, nyugalmat szerző egyik bizalma az enyhítés. Jó e ezen ír­alom kocsit kenni, tökéletes helyettessé­g a’ sze­kérkenőnek ? eddig nyelvbölcseink nem adák tudtunkra; de ha ana- logizálunk bizonyos kerék megakadások után, melyek a’ tilosba vág­tató atyánkfiain szoktak megtörténni, azon gyengéd megjegyzésre vezettetünk, hogy az ír­alom szekérkenőnek nem jó, miből ismét természetesen következik, hogy irodalmas, íralmas, íradékos, kenőcsös, vagy szerencsésen rövidített kenő atyánkfiai az előre­látásnak nem túlságos roppantságu jeleit nyilványitják, ha jó kenőcs nélkül bocsátják keverekeiket a’­­ göröngyös útnak. Igaz, illyesmi a’literatorral nem történik, de történik siralmas íralmassal, irgalmas kenővel. Ha papirosunk lesz, sok és jó, tán majd felelünk annak is, ki levelet küld hozzánk ? Most illy áldozatot kívánni kegyetlenség lenne. Különben is levelet írni nálunk magyaroknál már magában is valami rettentő egy munka, mellyhez csak kénytelenségből fogunk, ha l. i. valamire szükségünk van ; de felelni, felelve irni, Írva felelni, ó bor­­zadalmak borzalma, ó nyomorok nyomora, ó fájdalmak legélesebbje, ó nyavalák nyavalája! A’ kegyelmes, méltóságos és nagyságos urak kegyelemből, méltóságból és nagyságból Írnak, ha írnak; de ez ritka madár. A’ tekintetes ur megbetegszik ha levelet kell Írnia,­­s egy­két fertály évig készül hozzá. Az ismerősök, barátok, minek írjanak? hiszen ezek nem veszik a’ dolgot olly szorosan. — Marad a’ szegény suplicans és még némelly alkalmatlan creditor; a’ kereskedők úgy is írásra vannak átkozva. Szép kékségü, olly kékkeményitővel festett iglói papiros, teli folt­tal , mert a’ kék szin reagens; to’l, mellyel épen most tisztitánk ki pipát; vízzel feláztatott beszáradt kalamáris; ha tentatartó nincs, a’ koppantót kiverjük, bor, eczet vagy légyetetővel — meg van a’ szép ténta; a’ porzót — porzó nélkül nincs magyar levél, valaminek csak *) Vasárnapi ortographia.

Next