Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1841-11-22 / 94. szám
94. szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. November 2.. SZÁZADUNK. Úrbéri Táltság* III. Két elsőbb czikkelyünkben e’ tárggyal összekötött némelly hazai viszonyokat érinténk. Azon két czikkelyben több egymással ellenkező léteket vehetének észre tisztelt olvasóink, mellyekből, mint általányos de alapvonalakból , kétségenkül elismerendik egyesnek — tehát gyenge — törekvését ; mert nem feledik el, roskint óhajtjuk azon rendszeres és igy nagyszerű munkákat, mellyekben e’ végnélküli fontosságú tárgynak minden oldali felvilágosítását lehessen elkülönözve vagy együtt találni. Ha az örök megváltás ügyét, minden vele egybekötött hazai viszonyokkal együtt, szigorú vizsgálat alá vetjük ’s ennek következtében rendszabások ajánlatára megyünk által, szükségesképen előálland a’kérdés: „kívánja e, akarja e ezen megváltást a' paraszt?“ Mert eleget kell tennünk a’ civilisitio követelésének, mihelyt hazánk roppant számú népének sorsát irányozzuk, jövendő boldoglétét czélozzuk. Hogy a’ nép, bármelly kifejlettségi fokon álljon, legjobban érzi, ismeri és tudja helyzete értékét, becsét, vagyis összes érdekeit, magában világos; ’s kételkedni nem is lehet, hogy tulajdon hasznával egybekötött vágyait nyilványítani mindenkor képes. Alig is gondolható, hogy ama’ kiváltságos jogok, mellyeket jelen alkotmányunk az ország lakosinak egyik töredékére ruház, legkisebb gyengülést vagy veszéllyeztetést tapasztalnának olly rendszabás által, melly az összes nép valóságos érdekeinek közvetett vagy közvetlen kitudását czélozná. De ha a’ közelebbi vizsgálat eredménye csakugyan bizonyitványát adná, hogy a’ nép — a’ mostani paraszt — vagy erkölcsi állása, vagy értelmi hiánya miatt valamelly közintézmény kérdésének eldöntésében tettleges részt nem vehet — mi, ismételjük, alig hihető — ekkor a’ kormány, a’ törvényhozó test bölcsesége, a’ nemzet jeles tagjai és a’nép hű barátjai összes munkálatai fognak kezeskedni, hogy az intézménynek egyedül a’ közjó előmozdítását czélozhatják. Előre bocsájtván ezt, szívesen kérjük a’ tisztelt olvasót, hija emlékébe két első czikkelyünket, de különösen az elsőt, mellyben íraalánk, hogy „a’ jobbágy jövendője minden esetre biztosítva van, de nem a’ földesurés, mert a’ mi itt következik, különösen ezen kimondottal van egybefüggésben. A’nép , a’paraszt, a’jobbágyság, már tömegére, tehát természeti állására, de különösen vágyom viszonyaira nézve is, bármelly politicai vagy társasági módosítások mellett fenáll, hogy gyarapulása, (prospérité), azaz vagyonbeli állapotja, különös és észrevehetőleges javulást vagy változást nem nyerhet, tetemes időszakok alatt nem nyerhet, mutatja a’ történet, bizonyítják az európai közviszonyok, de különösen a’ monarchai elv. Politicai azaz társasági, financiális azaz vagyonbeli állapotának ingadozásai, bizonyos körök közzé lévén szorítva, határozatlan messze ideig, még közbejött forrongások, még közbejött inváziók mellett is, lassúk fognak maradni. Vissza térvén később e’ megjegyzéshez, most a’ földbirtokosra nézve teendünk némelly észrevételeket. Tán nem hibázunk, ha közönségesnek vesszük azon érzelmet, hogy korunk egyik feladása, a’ birtokost, kivált a’ nagybirtokost is, támasztani, őt a’ végromlástól megmenteni? Nem hibázhatunk akkor, midőn feltesszük, hogy a’ nemzet, valódi érdekeit, más szóval fentarthatása feltéteit, fontolá, a’ történet könyvét tartván kezében. A’ törvényhozótest ujabbkori iránya véleményünket erősiti. ’S mégis, épen ez tön olly lépéseket, mellyek csalhatlanul ellenkező következményeket mutatnak. Hogy pedig a nagybirtokosnak, ki igen szeret az „aristocratia“ elavult névvel illettetni, nem csak jövendője, hanem jelene is koczkáztatva van, alig szükség itt említeni. Mennyire okozák, idézék elő maguk eme a következményt azok, kik az aristocratia nevezettel jelölt körbe számitatnak, miként lakóinak régibb és újabb bűneikért? legelevenebb színekkel adhatja elő a’ Hitel írója. Kimutató ő azoknak nevelési rendszerét, ’s igy fokát is, előítéleteiket, szokásaikat és alkalmazhatási tehetségöket; megmutató, miként vonultak vissza ama’ munkától, mellyet őseik hagyának reájok szent kötelességül, kényszerítvén a’kormányt, hogy helyüket más egyénekkel betöltse; mikint hidegültek el a’ nemzet, annak ügye és nyelve iránt; melly hidegség aztán átment a’ nemzetre; mikint távozanak el a’ hazától, egyedül melly őket tápláló, idegen és ritkán hű kezekre bízván roppant érdekeiket? Mindezz és még többet jelöl ki a’ Hitel Írója, mint feltételt a’ kérdés feloldásának. Ehhez, mint alapokhoz, járulnak egyéb hazai viszonyok, közöttük a’ kisnemesség’ abnormis állása. Abnormis állása ismételjük , mert nincs többé társaság a’ földkerekségén, melly a’ magyaréhoz hasonló visszás állapotot mutatna. E’ tömérdek számú szabadalmazott egyén ; kivételi (exceptionale) társaságot képez a’ társaságban , statust a’ statusban, mi, jól tudjuk, nem egyéb abnormis állapotnál. Nem is lehet nem sejditeni, több, apodidicai bizonyossággal nem állítani, hogy ezen állapotnak végkimenete az egész társaságra nézve iszonyú nyomorral leend egybekötve. A’ kisnemességnek tömérdek számához járul azon példátlan könnyűség, mellyel juthatni magyar nemességre. A’földbirtok nemesít , a’ király, a’ nádor, az esztergomi érsek nemesítnek; valamelly jól hangzó név, egy darab régi iromány, egy két jószívű, vagy tán jobb torkú atyafinak ünnepélyes esküje, egyszerű bizonyítványa nemesítnek. úgy látszik, megyéink rendszabásokat hoznak a’ keblökbe telepedett nemesek czimei igazolása végett; de kérdés, melly érdeke lehet a’ megyének nemesei számát kisebbíteni? nem de tán annak szaporítása jutalmasabb és üdvösebb mind tisztviselőkre mind a’ népre nézve? Ha a’ földbirtok nemesít, miért nem enyészik el viszont a’ czím a’ birtokkal egyetemben? Ha hasznos szolgálatok nemesítnek , miért nem hatnak ellenkezőleg a’ nem hasznosak ? Az úrbéri váltságnak , ha egész kiterjedésében eszközöltetik, kétségen kül egyik boldogító eredménye leend , hogy az itt érintett anomáliát megszünteti; ’s mondhatnék, hogy a’ legrövidebb és egyszersmind leghelyesebb utón módon a’ vizegyenségnek (nivellement) ellenmiveletét választván , egyszerre az egész népet megnemesíti. Hazai, vagy inkább nemzeti viszonyainkat közelebbről tekintvén, lehetlen hogy borzadva ne gondolnánk ezen ország jövendőjére. Hasonlítván kivált a’ bajok özönét azon munkához, melly annak megszüntetésére lenne szükségképen irányzandó, ’s melly jelenleg észre nem vehető, mély fájdalom sajtolja lelkünket. Ez az apró nemesség p. v. szabadalmai és tettleges jogai mellett a’ gőgnek azon fokára emelkedett, melly a’ civilisatio szellemével homlokegyenest ellenkezik.