Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-03 / 1. szám

­api üres harczok — miilyent szeretne F. kezdeni és folytatni — mulattatnak, nem írta. Úgy látszik azonban, hogy F. erősen szá­mit illy olvasókra, ’s hogy örömtelve álitja élénk phantasiája elébe ama verdicteket „no ugyan megadta F. annak az N. K-nak, az igaz jól leverte F. azt az N. K-t; meg kell vallani, ez a F. ügyes prókátor; tökéletesen tönkre tette, ledorongolta azt az N. K-t; majd meglátjuk, mit tud arra N.K. felelni, ’stb. ’stb. Nemde csiklandó egy érzelem ez F. ur ? Az illy olvasók mulatsá­gára igen üdvös lesz, ha F. onnan Albionból a’ kakastusát és a’ boxolást tervezi béhozandókat, mert a’ két vállalat még ná­lunk nincs! Bizonyos azonban, hogy tetemes azon olvasók szá­ma, kik undorodva vetik félre F. feleselését mondván „ismét pi­szok és még is piszok“ Ha illy F. egyének ön magukat megbecsülni nem tudják, kíméljék a’ közönséget, melly csak fájdalommal ta­pasztalhatja, hogy ott nem mutatkozik előmenet a’ jobb ízlésben, a’ miveltségben, hol azt követelni lehet, és hogy mindaddig mu­tatkozni nem fog, mig hírlapokban F.-k írnak. Azt mondók recensiónkban, — igen is mi, mert a’ személlyel semmiképen össze nem kötött tárgyak előadásánál, azokról a érte­kezéseknél, a­mi áll, nem pedig az én; így van ez F­­ur a civi­­lizált világban, és a hallgatósági egyetértés törvénnyé váll­; az én csak akkor tűrendő, ha a hatalomtól, szellemi és anyagitól, ered, különben nevetséges. — Azt mondják tehát recensiónkban, hogy F. bankterve, ide járulván most feleselése is, sem a tapasztalás,­­sem a tudomány, sem az értelem nyomát nem viseli. Úgy véljük, ez elég világos; argumentum ad hominemnek is beillő. Bölcsességét F. egy két német könyvből merítő, de különösen nagy benyomást tett reá a „Kunst reich zu werden.“ Ha német könyveihez az olasz, franczia és angolokat, de ki­vált az éjsz. amerikai banktapasztalásokat és kísérleteket magukban foglaló roliansokat csatolja, könyvtára roppant lesz. Ha p. o. terve­zete helyébe Hamilton éjsz. amerikai kincstárnok előadását fordítja magyarra, mellyet ama nevezetes és jeles ember a képviselők há­zában tartott, vagy M’ Duffie ugyan a bankról tett előadását 1830- ban (szinte a congressus előtt), valóságos szolgálatot tesz a nem­zetnek és literaturánkat gazdagítja. Mit a régi és újabb bankokról említ­i, annyi mint semmi, mert az azokat bélyegző tulajdonokat sem ki nem tünteti, sem leg­kisebb hasonlításba nem hozza hazai körülményeinkkel. Könyvek­ből vagy szaktárakból (encyclopedia) valamit kiírni bárki tud, egy két könyv felületes elolvasása pedig tapasztalást nem képez. Valamelly bank alapításához szükségesképen megkívántatik az ország gazdagsága kútfejeinek ismerete. F. a statistikát is gún­nyal illeti, pedig ha nekünk i­lyen volna, elől olvasná nevét a boldogtalan tervezők feliratú rovatban. Számítás nélkül a bank sem alapulni, sem élni nem fog. Kit akar F. mystificálni mondván, hogy mindenütt k­e­ve­s­e­b­b­et számított ? F. nem számított mert bizonyos okból nem számíthatott; ő csak számjegyeket, nyomtatott oda. Ha valamellyik 6 éves fiú tanácsát kéri, megmondja az neki, hogy azon számjegyek bankja nyereségének maximu­mát képviselik, mert bankjának egész vagyonát forgásban lenni feltételezik, s ezen felül semmiféle veszteséget bankja nem szen­ved ; megmondja neki továbbá, hogy ezen maximumának is több mint négyszeresét véve, a­mint a „Kunst reich zu werden“ által felhevült, melly kis botlás azonban illy körülményben igen is megengedhető. Az a 22 millió nyereség t. i. 5 millióra olvad össze , ada­tai után számítva, miként hozá ki minimumát, (hol már a 4°/Obd ■jobbé nem elégszik meg), és különösen juste milieujét? valami csudálatos ! Igen is, vannak még jövedelmi kútfők, mellyek a ban­kok javára használtatnak, módosításukban a hely, a körülmények és a nemzeti szellem szerint; mások voltak Velenczében, mások vannak Amsterdamban , Párisban , Londonban Philadelphiában és Bécsben ; miilyenek fognak szoros vizsgálat következtében ha­zánkban mutatkozni? Számba lesznek veendők. De az illy­ő ter­vezők — valóságos aranycsinálók — előtt, minden tudomány min­den közelebbi vizsgálat valami szükségtelen­ens; ők gondolják hogy egy két phrasis, egykét számjegy elégséges a fellépésre óriási ter­vezeteikkel. A charlatanokat kell kipusztítanunk, ha az értelem és tudomány méltóságát fentartani akarjuk. F. hűségesen ragasz­kodó a prima juris regulához, mondókáit ismételi, gondolván, csak nyomtatva legyenek egyszer, kétszer, háromszor, majd elhiszik. Milly meglepő makacsságu állítás p. o. hogy a’ bank-részvé­nyek (aollak) nem képviselnek készpénzt és el nem adhatók? Már ha nem mondá is maga F. boldog emlékezetű röpiratában (15 lap) hogy „a bécsi bank részvénye, akkor mikor bankját tervezé, mint­egy 1600 forinton kelti, milly értelme legyen olly banknak, melly eletelve ellen vétvén, öngyilkolja magát, midőn épen alapját nem hagyná forogni, mig egész élte és éltének czélja csak szünetleni for­gatás? Ha Fnak sok pénze van, a világ összes bankjának összes részvényeit egytől egyik megveheti. Mit csinál tehát az a ’ bank részvényeivel? Tán felszögezi, mint szokás kapukra szögezni a’ bőregereket? Hogy a’bankok és ezeknek nemei közt helyes vá­lasztást lehessen tenni, szükséges azokat tökéletesen ismerni; de ezen választás is csak akkor lehetséges, ha a’ hazai viszonyok és azok közti analógia, mellyek a’ választandó banknem alapításához járultak, világosan kitüntetett. Hihető hogy F-nak ez nem argu­mentum. Mihelyt az országban kereskedés, vagyonosság és értelem előjönnek, a’ bank szüksége éreztetni fog, ’s akkor lesz is; keres­kedő-bank , ha ollyat a’ kereskedők alapítanak; nemzeti, ha illyet a’ nemzet alkot. Mert a’ szükségnek kielégítetnie kell; ez törvény. De a’ kereskedési bankokat az értelmes kereskedők egyesülete ál­lítja fel; de a’ nemzeti bankot a’ nemzet jeles tagjai, kik roppant tárgyismerettel bírnak és tudománnyal. Ha majd magyar Laffitek, Humánok, Goulburnok, Galatinok keletkeznek, a felállítandó nem­zeti bank terve előáll, a bank pedig létre jön. Ezért mondánk, hogy a tervezete hasztalan és helytelen; hozzá­tesszük itt, hogy hiú álom és henye foglalatosság, mert sem nem kivihetésre czélzott vagy alkalmas, sem arra szükség nincs. Tartozunk itt azonban ar­gumentum ad honinemmel, különben ismét felelet jön. Ha valamelly terv kivitetik, csak az ahhoz értő férfiak által szokott kivitetni, de ezen férfiak tárgyismerők, é s így tervre szükségük nincs, ezt maguk készítik. Literatúrai tekintetben mondok, hogy röpirat nem munka. Tervezet soha sem munka, t. i. soha sem literatúrai mun­ka, csak a terv. Higyyük el pedig, hogy ha a bank kérdése nál­unk komoly értekezés tárgya lesz, azt az értelmes és tudományos fők megragadandják és világítandják minden eszméleti és gyakor­lati oldalain, tehát kisebb nagyobb munkákat küldenek szét; a ki­sebbeknek neve lesz, gondolatok, nézetek, vázlatok vagy érte­kezések egy felállítandó bank körül; a nagyobbak rendszer alak­ban tünetidnek elő más illő czím alatt, de soha sem lesz egyik is tervezet, melly csak akkor léphet elő mint résuméje az összes vizsgálatoknak, ha e reá szükség leend, s ekkor is, egy a kivi­telbe avatott vagy arra megbízott által. Mert tegyük fel, hogy nálunk a bank felállítása közönségesen érzett szükség; nemde ártatlan ebben­­ ? a bank kérdése jó régi már közöttünk. Tegyük fel, hogy a képviselés és törvényhozó test legyőzi a netalán hátráló elemeket és a bank létrehozását elhatá­rozta, nemde itt is tökéletesen ártatlan lesz­? Tegyük fel to­vábbá, hogy csakugyan felállítatik egy nemzeti bank; valljon mit gondol­t, az országos küldöttség, mellyre, hihető, lesz a tárgy bízva, rendszeresen és alaposan fog­­ munkálkodni, statistikai adatokra építvén, tudományt és értelmet hozván a dologhoz, vagy pedig egyszerűen meritend röpiratból, mellyben, mint tudjuk — semmi sincs? Tegyük fel végre, hogy a bank már áll, hogy kiterjedése és munkálódása kitűzve van; F nyomán fog e mindez eszközöltetni ? Mi marad tehát ebből a F bankból? az eszme nem övé; ta­pasztalása nincs; a tudomány és értelem kiküszöbölve; a kivihe­tőség, az alapítás, a munkálat, a kiterjedés, a fentarthatás feltétei­ről semmi fogalma. Mi egyéb marad mint gyermekes dics- és hír­vágy csiklandozása? Utószavai a­nak következők. „Többen már több jeles intézetet javaslottak, sőt létre is hoztak. Valamennyi, kisebb nagyobb áldozatot kívánt. íme ha­zámfiai, itt egy nagyszerű intézet rövid vázlata, nagyszerűbbé, mint a melly valaha hazánkban létezett; egy fillért sem szükség hogy áldozzatok, csak akarjatok!“ Már miért is ne tegye meg a nemzet azon kis szívességet­­nak, hogy tüszint bankot állítson, s azt neki dedicálja? Kivált eme cordialis felszólításra, eme frére et cochon stylusra; milly gyönyörű maniére ez a halljátok uraim, hej uraim­, mondom nektek uraim! így szoknak szólani egy nagy nemzethez, Europa

Next