Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-09-12 / 72. szám
nyokat és foglyokat lőni, hol a szabadban is különös költséggel tartatnak; hogyan lehet ezeket megkülönböztetni azoktól, mellyek épen azon helyen vadon nőttek fel? Ki bírálhatja meg, mellyik volt lőve ? Igaz tehát, hogy nem lehet rendet és törvényhezi ragaszkodást várni ezekben; mert, amint mondom, a törvény a természettel és a logikai következéssel nincs kapcsolatban, és a rendszabást kiki büntetlen áthághatja, mivel a törvénynek sem bírája, sem büntetése nincsen. Hogyan is egyeztethetni a természettel azt, hogy a vadat tenyésztés idejében is lehet üldözni, vagy az egyiknek, mellynek fajzás ideje kitelt, üldözése által a másikat, melly még terhes, vagy tojásán ül, és a mellynek kímélését a törvény rendeli, ezen sanyargatás és felijesztés által romlásra juttatni. Ez a legnagyobb anomália, mivel annak, kinek kedve telik, alkalmat nyújt, sőt kisérti, a törvény pajzsa alatt a tiltottat büntetlenül elkövetni. Ennek még más morális és komoly tekintete is van, melly, amint már érintem, Ilik Ulászló törvényiben tisztán kimondatik, és mellynek következései nálunk olly erősen mutatkoznak. Tekintsünk p. o. két nemesi közbirtokosra olly helyütt, hol vadásztilost felállítani a környülállások nem engedik, kik mint jobban a sors által helyezvék, magok nem kényszerittetvén a munkához, időt találnak üres óráikat kedvök szerint tölteni. Az egyik nem vadász ugyan, de szereti,ha látogatják,és szeret vendégeskedni; van szakácsa, ki egyszersmind jó puskás is, és olly mestere a konyhának, hogy a bár időn kivül lőtt és azért izetlen és egészségtelen vadat is ízletesen el tudja készíteni, ezzel vadászgattat az egész évben. Nehogy pedig a compossessor urak a nemtelen szakácsot letilthassák, fia vagy egy nemes születésű nála élő és régibb katonáskodó barátja pipázva kisétál vele. Mit tegyen ez ellen szomszédja, kinek a vadászat egyetlenegy mulatsága ? Ki, mint igazi vadászhoz illik, nem csak lőni és enni szereti a vadat, hanem szaporítani, tartani és nyugodalomban hagyni is, hogy máshová ne szökjék, ártalmas vadak, kutyák, macskák ellenőriztessék, hogy azt miután kinőtt és egész erejével bir, mesterségesebben s azért mulatságosabban és hasznosabban is vadászhassa, mit csináljon, ha látja a szomszéd szakácsa által egész örömét olly illetlen módon elrontatni ? — Hát még ha más két nemes szomszédra tekintünk, egyik kis gazdasága körül működik, sőt tán maga is vezeti az ekeszarvát és örül előre, mikint majd ha a földek, rétek egészen fel lesznek szabadítva, fiával, ki tisztelkedve meglátogatja, mulatságból vadászni fog. De ime semmit sem talál, egész nap jár az erdőben, nyulat, őzet nem lát, jár a tarlókon, nincs fogoly, alig akad imitt amott egy fürjre és mégis jól emlékezik, hogy vetés közben több nyulat látott az erdőbe ugrani, töbször napnyugattal haza mentében hallotta a foglyokat és kivált a fürjek füttjét; hogyan lehet, hogy minden különös elementáris ok nélkül a csak néhány hónappal előbb számosan tapasztalt vad eltűnhetett? Könnyű dolog azt neki megmagyarázni. Szomszédja igazi magyar vadászember, a mi ilyent nálunk vadvadásznak nevezni szoktunk, vagyonos nemes ember fia, hat oskolát végzett, patvarista vagy clericus vagy cadet lett, de elunván, hazajött és vadászott; — atyja vezet mindent, anyja már nem él; — egyszerre atyja is elhalt s ő maga maradott! — Elején vadászott, mert búsult, azután, mert meg akart házasodni; de mivel nem tudta meggyőzni vadócz módját és nem akarván megnyerni a szülők jó akaratját csendesebb életmódja és jobb gazdálkodása által, mátkáját is elveszti és azért most ismét és szüntelen vadász, mert haragszik az egész emberi nemre és úgy vadon vadászgat, mig érezni kezdi, hogy nem jól mennek gazdasága körül a dolgok, quia oculus domini a puskacső végén és nem vagyona körül forgott, bele tekintget egy kissé, de annyi hátramaradt dolgokat lát annyival kellene vállait megterhelnie, annyi fáradalmas és boszantó akadályokat legyőznie, hogy kétségből ismét vadász, és vadász, mig koldussá lesz, ha még más nem. — De beteg ismeri is ő, hol tenyészik a nyúl, hol van a foglyok fészke, hol szoktak a drága fáczányosból átszökni a fáczányok; s ha néha a tilosba becsúszik is, és egy őzet vagy szarvast lő, azt mondhatja, ha rajta kapják, hogy in perpetua persecutione jött utána. Ő munkához, olvasáshoz vagy más foglalatossághoz nem szokott, a törvénytől nem tart, hiszen azt büntetlen kijátszhatja, miért várná ő be a szorgalmatos szomszédot fiával ? — Sőt annál inkább a tojásról lövi le a madarat, fiától az anyavadat, hogy csak másé ne legyen; pénze is van, szükséges csizmára, puskaporra, pályinkára, s habár nem is érett, ki sem nőtt a vad, megfizeti azt mégis egy csalárd vendégfogadás a városban. — Hogy a törvény tiltja a vadászatot a vadnak eladására, ha szabadban lövetik is, neki az kevés gondot ad, hiszen ki figyelmez arra, ki vádolhatja? S végre mitől félhet? — Kérdem, nincs e ez mind úgy? Nem hihetem, hogy legyen valaki, ki ezen képek igazságát meg nem ismerné. De mindazonáltal arról is meg vagyak győződve, hogy sokan fognak még találtatni, kik a mostani rendetlenséget és törvénytelenséget védik, és szinte hallom ellenvetéseiket: „Mikép lehessen ezen segíteni a nélkül, hogy a nemesi praerogativa szenvedjen? — megvan nálunk az olly mindenható usus; — a 1802 törv. által úgy is nagyon segíttetett a vadászaton, mivel kiki, sőt a közbirtokú comunitások is, határa felét eltilthatja úgy, hogy abban bírói büntetés nélkül senki sem vadászhat, és ha e tilosokban majd vad szaporodik, a mellette fekvő szabad sem lesz minden vad nélkül; ott vannak a szőlőhegyek , mellyekben késő őszig biztos a vad. Ha csak az ártalmas vadak az urbarialis vadászaton fognak üldöztetni, melly az úrbéri rend szerint csak három napig tartatik egy évben, meg nem lehet tőlök maradni; a marhákat, sőt a gyermekeket is őrizni kellene a rókák és farkasoktól, de ha a vadászok, mint eddig, egész esztendőn át kün járnak, azokat vagy agyonlövetik, vagy elugratják stb.“ — E közönséges ellenvetéseket kevéssé közelebbről kell megtekinteni és talán nem igen nehezen lesznek megcáfoltathatók. „Hogyan lehessen segíteni ?t” A felelet nem nehéz. A törvények mint most vannak, csekély vélekedésem szerint, jók, sőt azoknak rögtöni eltörlését sem hasznosnak sem korszerűnek nem vélném. Csak anomális rendeléseik hozattassanak olly rendbe, hogy gyakorlati végrehajtásra szolgálhassanak, és ha ez maga módja szerint törvényesen a szükséges bírsággal és fenyítékkel megtétetik, az érintett ellenvetések maguktól eltűnnek. Ez pedig egyedül abból áll, hogy a tenyésztés ideje ne legyen különböző a vadak neme szerint, hanem legyen egy időszakba összehúzva, minden vadnemre használható és a mezei munkák hátramaradása vagy kára nélkül. — A mezei munkák tavasztól őszig tartanak. Minden politizált országban, ott is, hol a vadászat mindenkinek szabad, kinek csak fizetés mellett kedve van fegyvert hordozni, csak ősszel kezdődhetik, azaz augustustól fogva, Angolhonban p. o. aug. 12-én kezdik az ott kizárólag találandó hegyityúkokat (Grows) lőni — a foglyokat csak sept. elején, a szarvasokat augustusban. Illyformán rendelkezik Schweizban és Olaszországban is. Augustus előtt mindenhol a törvény tiltja a vadászatot, nehogy egy vadnak felkeresése mellett annak más nemeiben kár tétessék, vagy — ami a fő dolog — és nekem is ez értekezésemben főczélul szolgál — nehogy akármelly inger adassék is kárt okozni a gaznak az ipar akadályával, és számos perek és kicsapongások okozásával. (Vége következik.)