Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-09-26 / 76. szám

609 száz ember által naponta kiásatik, de éjszakára nem takarittatik el garmadákba, másnap reggel fagyva és veszve. Megesik, hogy egész garmada-sorokat ezer meg ezer mázsa répával, de nem lé­vén födve, megveszi a fagy, legnagyobb részt tönkre is teszi. S végre történik, a mi el nem maradható, hogy érett répával terheli számos hold a téli fagytól utóterelik s a kész répa a földben meg­fagy. Sőt még a garmadákban sincsenek biztosítva a romlás ellen a hanyagság miatt; előbb a napi hőségben igen melegre és vasta­gon födettek el földdel; midőn aztán észrevétetik, hogy kihajtanak, gőzölögnek, kinőnek és rothadnak, a takaró egyik része lerántatik, könnyebbé tétetik,és a répák kihűltetnek; azután ismét befödelnek, de most olly vékonyan, hogy később, midőn erős hideg áll be, a kemény fagy behat s a garmadákban félig megfagynak. Midőn a fagy engedésénél sok illy félig s egészen is elromlottaknak mutat­kozik, akkor elrothadt tartalmuk száz mázsakint éjszakának idején földbe ásatik, hogy az uraság és igazgató előtt a megbocsáthatlan kötelességmulasztás következményei eltitkoltassanak. Ezek egyetlen egy év eseményei, s ezek nem túlzások, hanem lett dolgok, mellyekhez bizonyítványok léteznek. Illy lett dolgok előadásának nincs szüksége magyarázatokra. Kimeritőleg felel a répatermesztés kérdésére, s a napfénynél vi­lágosabban mutatja, hol van a baj, melly miatt a legszebb czukor­­gyárak részint hanyatlanak részint megbuknak. A földeknek illy végtelenül hibás mivelésénél, hol a balfo­gások egymást űzik, természetesen nem 300 mázsa répa fog nye­­retni, a legjobb földből átaljában alig termend annak fele. Ekkor természetesen 12 kinyi eladási ár mellett boldogulni nem lehet. A termesztés többe kerülend, mint mennyit az eladási ár nyújt, s a mezőgazdaság annál nagyobb kárba merülend, mennél nagyobb a répatermesztés. E bajt azonban nem kell aztán a c­ukorgyárra kenni, s még kevésbbé a gyárigazgatók állított ámításaiban keresni, hanem ott, hol lényegesen és egyedül rejlik, a gyakran hihetetlenséggel hatá­ros balfogásokban a földmivelés igazgatása körül. Végezze a gyár­­igazgató Kánnilly derekasan műtani munkálkodásait, valaminthogy ez emberek derékeknek bizonyultak s feladatukat gyakran megle­­pőleg jól oldák meg, nyeressék bár 5—6 sőt több °/0 czukor is a répából, mindez hasztalan leend s az uraság mindig csak kárt aratand. Azon közönséges mentegetőzés, hogy a répatermesztés igen nehéz dolog, alaptalan s­ziú. A czéklanövény rendkívüli tartós életerővel bír, a rendetlen időjárás viszontagságait hihetlen tartós­ságal kiállja s igen jutányosan hálálja meg a reá fordított fáradsá­got. De némi figyelmet kiván kifejtésének őrzésében, s csak azon feltétel alatt hiszlik, hogy elvetése, mivelése és beavatása jó idő­kor történjék. Jó időkor mondom, s nem a kényelem szerint hol­napra és holnaputánra halasztgatva. Férgektől nem szenved; kö­zépszerű rozsfölddel megelégszik, ha csak elég mélyen porhanyós; csak kevés trágyát kiván s épen olly elegendőleg ellenáll a fagy­nak, mikint a tartós szárazságot kiállja. Igen jól sikerül a forgató forvetés szerint, tehát hosszában lovak által, széleiben pedig boro­nával mivelhető, s aratáskor kitűnőleg jól kiszántható. Nem kell hozzá igen sok közmunkás, a mint gyakran mentegetés végett állh­­tatik; a hozzá szükséges mezei munka legnagyobb része szántó­eszközökkel végezhető. Illy jeles tulajdonságú növény okos mező­gazdának megbecsülhetlen, s okszerű velebánás és szorgos felügye­­lés mellett majd mindig kielégítő és jutányos aratásokat nyujtana. Épen olly alkalmatosan illik a felváltó gazdasághoz, valamint ugyanazon földbeni folytonos termesztéshez is szokik. A tőke miatt, melly mélyebb földporbanyitásra fordítandó, ugyszinte egyformább eljárás kedvezésére bizonyosan az utóbbi választandó, hol trágya nem hiányzik. Azonban a czékla nem olly növény, melly gazdaság­ban a trágyaszerzést gyengítené , sőt inkább azt szaporítja. Hold­jától mintegy 100 mázsa levelet ad, tetemes mennyiségű elnyesett répa-csutkákat s a czukorgyárból 60—80 mázsa igen táplálékony sajtómaradékot. Az istálónak tehát semmivel sem ad kevesebbet vissza, mint mennyit középszerű rét nyújthat. Azonkívül a gyár a földnek a termékenyítő mésztartó defecatiomoslékot és a melassák lecsepegtetéséből a kálitartó iszapot adja. Ekkor jól elrendelt igaz­gatásnál a répaföldnek semmi trágyapótlásra nincs szüksége, ezt maga elegendőleg teremtvén magának. A gazdák tehát nem bírnak alapos okkal a panaszkodásra, erejük nem vonatik el, sőt ellen­ben, hacsak azokat figyelemmel használni akarják, földmi­velői esz­közeik a czukorgyárak által szaporittatnak. Tőlem közelebbről ismert uraságnál 1000 hold föld fordíttatott répatermesztésre. Erre nem kevés gazda átkot mondott mint egy egész gazdaságnak könnyelmű megrontása felett. Ezek a felszinüség emberei voltak. Az alapos vizsgálat emberei pedig megértették, hogy ott 2300 hold szántóföld, 250 hold rét, 500 hold jó legelő és 18.000 hold hul­­lányt szolgáltató erdők biratnak, s egy marhákkal teljes istáló, ak­kor 200 ló, 9000 merinojuh találtatik a majorokon. Összevéve ez — a legeléshiányt letudva — mintegy 1000 darab szarvasmar­hával éri fel, s illy trágyaerő birtokában a gazdaigazgató bízvást kimondható, hogy 1000 holdat répatermesztésre engedhet, s a mellett gazdaságát jó trágyaerőben fentarthatja, midőn e felől véle­ményét kérték, hogy a szerint a szándékolt gyárintézetek valódi nagyságát felszámíthassák. E nyilatkozmányaiba bízva aztán a mű­helyek évenkint 300,000 mázsa répa elfogyasztására intéztettek el. És ha csak a répatermesztés olly módon igazgattatott volna, melly mérsékelt méltó várakozásoknak megfelelne, úgy ez óráig sem jutott volna senkinek eszébe azon nagyszerű gyárintézetek minden arányainak alkalmatosságán kételkedni. A számokat kell ismerni, mellyeknek alapján valamelly számvetés kifejtetett, ha pontosságáról ítélni akarunk. I’exa úr azon véleményben van, hogy ezukorgyárt csak kis mértékben kell felállítni. Ez már a gyár szó fogalmával ellenzik. Kis birtokos kötényt köthet bár maga ebbe s keverővel léphet a főzőkatlanhoz, boldoguland. De akkor mesterember ő műhelyében, nem pedig gyámok. Uraságok nem tehetik ezt, s csak olly gyárak­ból húzhatnak hasznot, hol az ipar tárgya a lehető legnagyobb mérték szerint fejtetik ki; kicsinyben a telki költségek, kamatok és sikkasztási károk mindig felemésztendik a szűk alapítvány kevés hasznát, s végre ha nem is kárral, de bizonyára hiában történt fáradozásuk. Bármilly tévedések vetettek eddig félreértést a dologba, annyi mégis bizonyos marad, hogy miként az ipar és mezei gazda­ság most állanak, a czukorgyártás a legjutányosabb, aránylagosan legegyszerűbb, s a mezei gazdaságnak, ugyszinte a statusoecono­­miának legtöbb hasznot hozó üzletek egyike, mellyel nagy földbir­tokos most kezdhet. Belső nehézségekkel a dolog már nem bir. De a­ki hozzá akar fogni, az vagy nagyban lásson hozzá, vagy épen nem; s az első lépése az legyen, hogy magának okos és alkalma­tos gazdasági igazgatót biztosítson; egyedül ez az, ki a czukor­gyárt vagy virágzásba hozza vagy tönkre teszi. Reichenbach, 610 A kath­. segél­lelkészek voksolásjoga. Némelly vmegye, legújabban Thurócz, kitűzött tisztujitására kidolgozott szabályaiban a katholikus segédlelkészeket a tisztuji­­tásoknál eddig gyakorlott voksolásjogtól megfosztani tervezte, sőt

Next