Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-05-26 / 41. szám
41. szám. Ötödik esztendei folyamat 1842. május 96. SZÁZADUNK. Országgyűlési ingyenszállások. Azon kimondhatatlan megkárosodás, mellyet az országgyűlési ingyenszállások Pozsony városának okoznak, a házak értékének bizonytalansága, a lakási viszonyok habozása, a tartózkodási helyeinek megzavarása s mindezek miatt a legvagyonosb lakosoknak elköltözése, a házbirtokosokat már annyira megrontotta, hogy Dines város az országban, melly az utolsó században vagyonosság tekintetében olly gyászos hátralépéseket tett volna, mint a régi koronás város, a magyar városok hajdani koronája. Mindezt csak az ítélheti meg, ki Pozsonyt folyvást lakja s ama sircsendnek s gyámolatlanságnak szemtanúja, melly az országgyűlések inkább hangos mint hasznos élénkségét felváltja. De tekintsük egy kissé közelebbről e nevezetes és maga nemében egyetlen törvényhozói tüneményt. Mindenek előtt szükségesnek tartjuk, sz. kir. Pozsony városa folyamodásának nyomán, mellyel az 1836ki országgyűléshez intézett, kifejteni mindazon jogelveket, mellyek az országgyűlési szállások fizetése mellett harczolnak. Alig tagadhatni, hogy a státusnak szükség eseteiben joga van az egyes polgárok magánbirtokához. Ez egy olly általánosan és szükségkép elfogadott elv, hogy nélküle az álladalmak egyik főczélja, az egység és egymásérti közkezesség el nem érezhetnék. De épen ez elfogadott elv foglalja magában a kárpótlási igényeket, mellyek szerint minden egyes polgár törvényesen követelheti vissza, mit szükség óráján a közjóra tett, miután a birtok szentsége minden álladalmak boldogságának és jólétének legfőbb feltétele. — Mivé aljasulna le olly status, mellynek polgárai alkotmány és szabad intézmények által tágabb és nemesb szabadságokra tarthatnak igényeket, ha polgári törvények hiányában nem isteni és természeti törvények, hanem ezek ellen keletkezett s tán csak balmagyarázatokon alapult szokások alkalmaztatnának ? Bitang társasággá, mellynek törvényei önkény, a birtok szentsége holt betű, mellyben az isteni s természettörvények kigunyolva, a jog és igazság csak chimerának tekintetnek. De mellőzve az általános elveket, kérdjük, mi az országgyűlések czélja, vagy minek kellene tulajdonkép lennie? Gondoskodni , tanácskozni és vitatkozni egyiránt az ország minden rendű és rangú osztályainak érdekei felől, hogy ezek egyesítve, öszpontosítva a közczél — az általános jólét — bekövetkeztetését sietve előmozdítsák. E mellett azonban a méltányosság közelvei megkívánják, hogy ki élvezni akarja a jót, a terheket is viselje, s ne vonja ki magát könnyedén az alól, mit más nyögve czepelhet csak. Hol van az megírva — üssük fel hazánk minden törvényeit — hogy a szállásbéri terheket egyedül azon város viselje, mellyben az országgyűlés tartatik? Mi lenne, ha egyes polgárok a birtokszentségi elvnél fogva megtagadnák azt, mit a desuetudo a közszükség ürügye alatt sajtótag rájuk rovott? Mi lenne, ha törvényre hivatkozva nyilatkoztatnák jogtalannak s igazságtalannak azt, mit hazánkfiai közül sokan jogszokásnak szeretink keresztelni? Hisz maga Werbőczy mondja élőbeszéde 6. czime 7 -ban: „Leges humanae emanare debente lege divina; nam illa respublica sola est ordinata, quae legibus regulatis, lege divina gubernatur. — Lex ergo contra legem divinam, nec populi assensu nec consuetudinediuma est valida.“ E szerint az ingyen szállási rovatok soha törvényszerűeknek, méltányosoknak és igazságosoknak el nem ismertethetnek, hanem nyíltan az ellenkezőt kell nyilatkoztatni. Tekintsük bár némi kárpótlásnak, hogy az országgyűlésre megjelenő gazdag aristocratia, jövedelmeinek nagy részét, valamint a megyei és városi követek napidíjaikat ugyanott, hol az országgyűlés foly, költik el; e mellett azonban ne feledjük, hogy azok, kikrea jogellenes adó rovatott — a háztulajdonosok — mit sem nyernek, legfölebb a mesteremberek húznának több jövedelmet, hahogy nemzeti betegségünk nem volna a külföldi termények és készítmények utáni vágy, melly zsebünket szüntelen csiklandozván, ha benne egy pár garast érzünk, azokat a közel Bécsbe hordani sietünk. Igen helyesen és alaposan jegyzi meg Pozsony város polgársága fenebb érintett folyamodásában, miszerint a jog elvei egyenlők s örökösök, vagy mint a hajdankor legnagyobb országembere és ez unoka lelkesen kifejezte: „Lex non data, non scripta, sed hominum pectoribus a natura visita.“ — Tekintsünk csak körül egész Európában, pillantsunk vissza hazánk történeteibe s aztán tegyük kezünket szivünkre s valljuk meg őszintén, hogy abnormis azon állás, mellyben az országgyűlést tartó városok állnak, hogy eljárásunk a szabad szállások körül nem jogon, nem igazságon alapul, s hogy korunkban, midőn a kor szelleme fő feladatának tűzte ki, jog és igazság mellett harczolni viszszaélések és törvénytelenségek ellen, bizony nagy anomáliába esünk, ha más kárán gazdagodni, vagy legalább belőle hasznot húzni nem átalunk. Európa minden alkotmányos országai közt hazánk állt egyedül, mellyben az országgyűlési szállások ingyen szolgáltatnak; más országokban a követ e költséget dijából födözi; sőt vannak országok, hol a küldöttek mit sem kapnak, hanem inkább a magokéból is sokat költnek, hogy csak a díszes követi pályára megválasztassanak. — Hazánk őskori történeteit forgatván látandjuk, mikép hajdanra a hongyülések Rákos téren szoktak tartatni; a városokba tétetvén azonban át, nem hozatott törvény, melly azokat az ingyen szállásadásra kötelezné, miután tudjuk, hogy hajdanra az országgyűlések csak nehány nap szoktak tartatni, így p. o. 1454 Budán 11 nap, 1458ban Pesten 24 nap, 1462ben Budán 20 nap, 1500ban a Rákoson 15 nap, 1550. Pozsonyban 38 nap, 1553. Sopronyban 34 nap, s 1554től többnyire Pozsonyban folytonosan növekedve. Míg tehát az országgyűléseket rövidségök miatt vendéglátogatásoknak lehetett tartani, nem követeltek a háztulajdonosok kárpótlást. Növekedvén azonban az országgyűlések tartóssága, az adózó nép szemlátomásu romlása alkalmat szolgáltatott az 1649. 44. és 1773. 7. t. czikkelyek behozatalára, mellyek az országgyűlések tartását két hónapnál hoszszabb ideig meg nem engedik. De már e törvények alkotása előtt is, úgy látszik, a némellyek által követelt kárpótlás alaposnak ismertetett s meg is adatott. *) De nem figyelve a magyar ven*) Az 1608dik évben Pozsonyban tartott országgyűlési jegyzőkönyvben kitett Soprony városa követének következő szavai tanúsítják: „Die 14. januarii cum hospite hebdomadatm contraximus ita, ut pro tribus personis (excepto vivio) procibo, conclavi sive habitatione, et